Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

Tűzszüneti felhívás A francia külügyminisztérium vasárnap este bejelentette, hogy Párizs és Ankara tűzszüneti fel­hívást intéz Örményországhoz és Azerbajdzsánhoz, illetve a kara- bahi konfliktusban részt vevő va­lamennyi félhez. Erről Roland Dumas francia külügyminiszter telefonon állapodott meg török kollégájával, Hikmet Cetinnel. A kezdeményezésről egyelőre nem tettek közzé részleteket. Megoldás: Brüsszeltől Lord Carrington szerint az ENSZ-erők jugoszláviai jelenlé­tének pozitív hatása lesz, bár a békefenntartás önmagában nem oldja meg a politikai problémát. Lord Carrington volt brit kül­ügyminiszter, az EK jugoszláviai békeközvetítője a BBC-nek nyi­latkozva tegnap reményét fejezte ki, hogy most már nem tör ki ko­molyabb ellenségeskedés, fegy­veres harc, ügy vélte, harci szán­déknak nem mutatkoznak fe­nyegetőjelei. De figyelmeztetett, hogy az alapvető problémák megoldását nem a békefenntartó erőktől, hanem a brüsszeli tár­gyalásoktól kell várni. Fegyveresek a nyomornegyedben Harminc fekete bőrű vesztette életét az elmúlt hét végén a Dél- Afrikában újra és újra kirobbanó erőszak, a rivális szervezetek kö­zötti összecsapások következté­ben. Fegyveresek Durban város nyomornegyedében tüzet nyi­tottak a viskók lakóira: hét férfi meghalt, négy nő megsebesült. Alexandrában öten vesztették életüket lőtt és szúrt sebek kö­vetkeztében. Ugyanitt egy ko­rábban meggyilkolt Inkatha-tag temetésén robbant ki összetűzés az ANC és az Inkatha hívei kö­zött: két ember maradt holtan a csatatéren. Elnököt választanak Azerbajdzsánban Az azerbajdzsán törvényho­zás kedden választja meg a múlt pénteken lemondott Ajaz Muta- libov elnök utódját — jelentette az orosz tévé híradója tegnap. Az államfői tisztséget ideiglenesen ellátó Jakub Mamedov a néphez intézett szózatában nyugalomra és örmérsékletre szólította fel a lakosságot. Az elmúlt héten újult erővel fellángolt karabahi har­cok hétfőn is folytatódtak, noha Baku és Jereván is készségesnek mutatkozott egy esetleges, nem­zetközi közreműködéssel létre­hozandó fegyvemyugvásra. Koporsók Romániába... Mircea Snegur moldovai el­nök vasárnap táviratban tiltako­zott Borisz Jelcin oroszországi elnöknél és Ruszlan Haszbula- tov parlamenti elnöknél, amiért a moszkvai TV híradóműsorá­ban a nap folyamán azt állította: a Dnyeszter balpartján kirob­bant összetűzésekben egy szom­szédos állam — Románia — ál­lampolgárai is részt vesznek, s moldovai területről már 28 ko­porsót szállítottak Romániába. A moldovai államfő táviratában leszögezi, hogy az ilyen állítások minden alapot nélkülöznek, és csak a konfliktus kiszélesítését szolgálják. Amerikai fegyvereket hitelre? A NATO és Magyarország Magyarországgal, Csehszlo­vákiával, Lengyelországgal a NATO-ban szélesebb körű gya­korlati együttműködés kívána­tos és lehetséges, mint az Észak­atlanti Együttműködési Tanács más tagjaival. A tanács mai brüsz- szeli ülése előtt erről nyilatkozott az MTI-nek az amerikai külügy­minisztérium egyik illetékese, aki nevének mellőzését kérte. Elmondotta: a térség vala­mennyi országának, sőt a FÁK köztársaságainak az együttmű­ködési tanácsba való bevonásá­val az volt a cél, hogy ne húzza­nak új választóvonalat, s jelez­zék: a széles körű biztonsági rendszer nem irányul senki ellen. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a NATO sokrétű gyakorlati együttműködésre törekszik a há­rom közép-európai országgal, amelyek már nagy lépéseket tet­tek a demokratikus átalakítás­ban. Washington örömmel látna együttműködést amerikai NA- TÓ-egységek és a visegrádiak fegyveres erői között, például katasztrófaelhárításban. Vizs­gálják a lehetőségét, hogy szük­ség esetén külön összehívják a tanácsot, ha úgy látják, hogy va­lamely ország területét, függet­lenségét veszély fenyegeti. A visegrádi országoknak a NATO társult tagságára vonat­kozójavaslat nem talált kedvező visszhangra, mert Brüsszelben a társulás és a tagság között nem látnak igazi különbséget. Úgy látják: az új demokráciák idővel amúgyis módot szereznek a tel­sonló biztonsági garanciákat ter­vez Kelet-Közép-Európának, mint amilyeneket az Öböl-térség országainak nyújt). Washington mérlegeli, ho­gyan lehetne összekapcsolni a tanács és az EBEÉ tevékenysé­gét: így például helyi viszályok esetén a NATO békefenntartó erőket bocsáthatna az EBEÉ rendelkezésére — közölte az amerikai diplomata. A NATO és Közép-Kelet-Európa szorosabb együttműködése ügyében mesz- szemenő az egyetértés Washing­ton és Bonn között s általános felfogás, hogy a kérdésben szo­ros munkamegosztást kell te­remteni a NATO és az EK között — mondotta az illetékes. Nincs még döntés a kérdés­ben, hogy a három új közép-eu­rópai demokrácia vasárolhas- son-e amerikai fegyvereket, ha­dianyagot, esetleg hitelre — mondotta a tájékoztató. Ameri­kai katonapolitikai tervezők mérlegelik, hogyan fejleszthetik tovább az EBÉÉ intézményeit. Washington javasolni fogja, hogy a bécsi válságelhárító köz­pont lehetőségeit használják ki s ugyancsak az osztrák fővárosban állítsák fel az új biztonsági fóru­mot. Amerikai részről vizsgálják a lehetőséget: hogyan foglalhat­nak adott esetben közösen állást a tagállamok olyan országgal szemben, amely fenyegeti az eu­rópai biztonságot. Nyugatról remél Sevardnadze Nyugati segítséget sürgetett Grúziának Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter, aki a hétvégén tért vissza Moszkvából sző­kébb hazájába, a tavaly függetlenné vált kaukázusi köztársaságba. A 64 esztendős Sevardnadze 13 évig volt Grúzia első számú vezetője, majd 1985-ben Gorbacsov hívásának eleget téve vette át a szovjet külügyek irányítását, személy szerint is nagy érdemeket szerezve az átalakítás politikája nemzetközi elismertetésében, a katonai szemben­állás szintjének csökkentésében. A politikus hazatérése ellen egyébként néhány százan tüntettek vasárnap Tbilisziben — az elűzött Zviad Gamszahurdia grúz elnök hívei —, akik elsősorban az „SZKP-s múltját” vetették Sevardnadze szemére. Az újak fele csehszlovák, lengyel, magyar, román Toboroz az idegenlégió A francia védelmi minisztéri­um most közzétett adatai szerint 1991-ben az idegenlégió újonca­inak fele Csehszlovákiából, Len­gyelországból, Magyarországról és Romániából érkezett; nemrég megjöttek a légióba az első je­lentkezők az új független balti ál­lamokból; s váriák a nagy múltú seregbe az egykori Szovjetunió többi államából is az utánpótlást. ”Az idegenlégióban mindig tükröződtek a világpolitikai vál­tozásai. A polgárháború után a spanyolok, a második világhá­borút követően a németek jelen­tették az utánpótlás fő forrását, teljesen természetes, hogy most sokan jönnek a régi Szovjetunió új köztársaságaiból” —jelentette ki a francia idegenlégió szóvivő­je, René Tomatis. A többi kelet- és közép-európai volt szocialista országból is tovább érkezik az utánpótlás, de ezekből az álla­mokból az újoncok száma két évvel ezelőtt ugrott meg igazán. A szovjet állampolgárok to­borzását korábban egy 1946-os fancia — szovjet szerződés tiltot­ta, ez a Szovjetunió összeomlásá­val hatályát vesztette, így nyíltak meg az oroszok, ukránok és más volt szovjet polgárok számára az idegenlégió kapui. A francia idegenlégióban je­lenleg 107 ország polgárai szol­gálnak — amennyiben igazak a jelentkezők által bejelentett ada­tok. Franciák hivatalosan csak tiszti ranggal kerülhetnek ebbe a speciális seregbe, nem titok azonban, hogy sok francia belga­ként, svájciként vagy monacói­ként lép be a légióba. Évente át­lag 7000 fiatal jelentkezik az Au- bagneben, Marseille közelében lévő toborzóközpontban, közü­lük mintegy 1200-an alkalmasak ténylegesen a nehéz szolgálatra. A 8500 főnyi idegenlégióban a katonák három és fél évi szolgá­lat után megkaphatják a francia állampolgárságot. A régi légiós-szabály ma is ér­vényes. „Nem vagyunk bírók, rendőrök sem pedig lelkészek. Vannak a sorainkban olyanok, akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Ha így van, annak biztosan meg volt az oka. Mi se­gítünk a fiataloknak még jogi problémáik rendezésében is, ha úgy véljük, jó légionisták lesz­nek” — mondja a szóvivő. S fi­gyelmeztet arra, hogy az idegen­légió ma is minden létező kato­nai világ legkeményebbike, ahonnan a hivatalos leszerelés előtt nincs visszaút. „Perverzek­nek, kábítószereseknek és erő­szakos embereknek nincs helyük a légióban.” (FEB) A vásárlók csak „német boltnak” nevezik Moszkva: itt bezzeg nincs áruhiány Óriási forgalmat bonyolít le az a négy moszkvai szupermarket, ahol keményvalutával kell fizet­ni. Az orosz fővárosban élő közel nyolcvanezer külföldi, valamint a valutával rendelkező orosz ál­lampolgárok olyan keresletet élesztenek, hogy az áruházak a terjeszkedést fontolgatják. Az IPS német cég, amely az Intercar hetven százalékának a tulajdonosa, a Peking szállóban rendezkedett be. A bolt a nyári szabadságolások idején kétmil­lió márkás bevételt ért el. Az éves forgalmat 20 millió körüli­nek várják, és úgy tervezik, hogy hamarosan két vagy három új boltot nyitnak Moszkvában, de lehet, hogy Szentpéterváron és Rigában is. Ezekben a boltokban egyes élelmiszerek ára az euró­pai átlagnál negyven százalékkal magasabb, következésképpen a bolthálózat jövedelmezősége is jóval magasabb az európai átlag­nál. A vásárlók egyszerűen csak „német boltnak” nevezik azt a szupermarketet, ahol a leggaz­dagabb a sajt- és a felvágott-vá­laszték, s hamarosan japán és olasz árukat kínálnak. A boltnak saját péksége is van. A finn Stockmann cég 1989 szeptemberében nyitott két szu­permarketet az orosz főváros­ban. Az egyik elsősorban élelmi­szerekkel, a másik irodaszerek­kel és ruházati termékekkel ke­reskedik. A harmadik bolt nyitá­sát a napokban tervezik. Ebben háztartási gépeket fognak árulni. Terveik szerint ezzel jelentősen túllépik a tavalyi 20 millió dollá­ros éves forgalmukat. Az első valutás bolt a Sadko volt Moszkvában. Ma már ez a cég vegyes vállalati formában működik és két boltja van. Az egyikben élelmiszert, a másik­ban háztartási cikkeket és ruhá­zatot árulnak. A vevők többsége orosz — kötegnyi dollárral és márkával. Honnan lettek a mozskvaiak hirtelen ilyen „vá­sárlóerősek?” A választásokat a jövő év áprilisában tartják Szihanuk jelölteti magát államfőnek Norodom Szihanuk herceg, a kambodzsai Legfelső Nemzeti Tanács elnöke közölte, hogy je­löltetni óhajtja magát a kambo­dzsai államfői posztért induló választásokon. Korábban úgy nyilatkozott, hogy csak akkor egyezik bele, hogy az ország el­nöke legyen, ha ezt Kambodzsa egész nepe így akarja. Szihanuk egy nagygyűlésen azt mondta, hogy a jövő ev áprili­sára kitűzött általános választá­sokon 120 képviselőt fognak megválasztani a nemzetgyűlés­be. Egyidejűleg megtartják az egész országban az elnökválasz­tást is. Begin meghalt Hétfőn hajnalban jelentették a hírügynökségek, hogy Mena- hem Begin korábbi izraeli kor­mányfő, akit Nobel-békedrjjal jutalmaztak a Camp David-i kü­lönbékéért, 78 éves korában egy tel-avivi kórházban elhunyt. Begint múlt kedden szállítot­ták kórházba szívinfarktussal. Azonnal lélegeztető készülékre kapcsolták, de állapota pénte­ken rosszabbra fordult, miután egy pacemakert is kapott. Az iz­raeli rádió hajnali négy órakor olvasta be a halálhírt, hozzáfűz­ve, hogy a kormány külön ülésen foglalkozik a temetés és gyász- szertartás előkészítésével. Aki Nagy-Izraelről álmodott Menahem Begin személyében olyan izraeli politikus távozott az élők sorából, akinek tevékenysége talán a legmélyebb nyomot hagyta az ország történelmének utóbbi évtizedein. Az élete végéig „Nagy-Iz­raelről” álmodó Begin pályaívének két végpontja — a brit uralom el­len fegyverrel harcoló gerillavezér és a Camp David-i békéért 1979- ben Nobel-békedrjat kapott miniszterelnök — jól példázza a zsidó ál­lam történetének ellentmondásosságát. Begin 1913. augusztus 16-án született az akkor éppen Oroszor­szághoz tartozó, majd a két világháború között Lengyelországhoz ke­rült Breszt-Litovszkban. Begin 15 évesen került először kapcsolatba a cionizmus fegyveres harcot hirdető egyik csoportjával, a Betarral. Varsóban jogot végzett, majd a második világháború kezdetekor Lengyelországban letartóztatták a szovjet hatóságok és Szibériába száműzték. Szabadulása után 1941-ben kivándorolt Palesztinába, ahol hamarosan a britek ellen harcot folytató Irgun Zvai Leumi (Nemzeti Katonai Szervezet) élén számos terrorista akciót hajtott végre. A szervezet legnagyobb feltűnést keltő akciója a jeruzsálemi Dávid Csillaga szálloda elleni robbantás volt, amely 100 halálos áldo­zatot követelt. A szervezet egy másik szélsőséges csoporttal támadást hajtott végre Jeruzsálem közelében egy palesztin település ellen, 250 polgári személyt mészárolva le. Begin fejére 100 ezer fontos vér- dijat tűztek ki a britek. Terrorista múltja sokáig beárnyékolta további karrierjét. Az Irgun feloszlatása után hosszú idő telt el, amíg az immár függetlenné vált Izraelben „szalonképessé vált” az általa alapított Herut (Szabadság) párt élén. (Jellemző, hogy Ben Gurion, Izrael első kormányfője „garázdák vezérének” titulálta Begint.) Több mint húsz évnek kellett eltelni, amíg 1977-ben a nevével fémjelzett szélsőjobboldali szövetségnek sikerült a Kneszet legna­gyobb frakciójává válnia. Miniszterelnökként sok mindent vártak tő­le, csak azt nem, hogy haladást ér el a közel-keleti béke ügyében. A hatalmas belső ellenállással szemben, Jimmy Carter amerikai elnök közvetítésével Szadat egyiptomi elnökkel megkötötte a Camp Da­vid-i békét, amiért 1979-ben megkapta a Nobel-békedrjat. Nem adta viszont fel álmát, a Nagy-Izraelt, kormányzása idején an- nektálta Izrael a Golan-fennsíkot. Áz 1982-ben indított libanoni tá­madás elszigetelte az országot, s 1983-ban betegen és megfáradtán adta át a hatalmat Jichak Samirnak. Reformkampány Kínában A kínai sajtó gyorsabb ütemű gazdasági reformlépéseket szor­galmazó kommentárok sokaságát közölte február második fe­lében. Mi több, a Kuangming Zsipao című központi lap — Li Peng kormányfőre hivatkozva — még a politikai reformok szükségessé­gét is felvetette. A központi kommunista párt­lap, a Zsenmin Zsipao a kapita­lizmus bizonyos erényeiről írt egy vezércikkében. Mindenkit óvott attól, hogy a kapitalizmus hibáit bírálva elutasítsa annak utánzásra méltó jó oldalait is. Az 1989-es demokratikus mozga­lom óta mostanáig a politikai re­formnak még a nevét is elkerül­ték Kínában. Február vége felé azonban a népfront jellegű szer­vezet lapja, a Kuangming Zsipao idézte Li Peng kormányfő két korábbi, Kínában még nem kö­zölt nyilatkozatát, amelyben az Államtanács elnöke azt fejteget­te, hogy a gazdasági reformok előbb-utóbb bizonyos politikai reformokat is szükségessé tesz­nek. Március elején a miniszter- elnök az Államtanács (kor­mány) ülésén is tett egy hasonló kijelentést. A konzervatív veze­tőként számon tartott kormány­főtől hallva a „politikai reform” kifejezést, sokan már arra a túlzó következtetésre jutottak megle­petésükben, hogy „Li Peng átállt a reformerekhez”. A váratlan és magasra felcsa­pó reformhullám nyomán világ­szerte megfogalmazódott a kér­dés : nagy változások érlelődnek vajon Kínában? A különböző előjelű kampányok elég gyakran váltogatják egymást az óvatos gazdasági reformok útján járó országban. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy a konzervatív-refor­mer pólusok között mozgó inga kilengéseinek amplitúdója sok­kal nagyobb a jelszavak birodal­mában mint a gazdaság gyakor­latában. Akármerre lendült is az inga a politikában, mindig meg­maradt az óvatos, araszoló gaz­dasági reform. Még az 1989-es demokratikus mozgalmat köve­tő mély hullámvölgy idején sem állt le teljesen a gazdasági re­form, aminek beszédes bizonyí­téka, hogy abban az időszakban nyílhatott meg az első kínai tőzsde. A kínai vezetőség reformerei­nek és konzervatívjainak ellenté­te mögött alighanem tévedés volna gyökeresen különböző po­litikai és gazdaságpolitikai el­képzeléseket keresni. A vezető­ség két fő frakciója az alapdol­gokban egyetért: a politikai rendszer lényegi elemein nem szabad változtatni, a gazdaságot viszont bizonyos mértékig meg kell reformálni. Azon vitáznak csupán: hol a határ, meddig ve­szélytelen, mettől veszélyes a gazdasági reformkísérlet a fenn­álló rendszerre. A váltakozó előjelű sajtókam­pányok (tavaly ősszel még a re­formok veszélyeire figyelmezte­tő kommentárok voltak túlsúly­ban) nagyobb különbséget sej­tetnek a frakciók között, mint amekkora valóban van: a felek, az ellenszelet bekalkulálva, mesz- szebbre céloznak, mint ahová lő­ni akarnak. A sajtó mostani reformkam­C ánya egyenesen következik ab- ól, hogy Teng Hsziao-ping, a legtekintélyesebb kínai vezető hosszabb visszavonultság után ismét megjelent a politika küz­dőtéren: január végén és február elején körutat tett a gazdasági re­form kísérleti laboratóriumai­ban, a déli különleges gazdasági övezetekben, ahol a külföldi to­ké jelentős mozgásszabadságot élvez. Ezen övezetek kimagasló eredményeire hivatkozva a hiva­talos tisztség nélkül is legbefo­lyásosabb vezető a reform gyor­sítására szólította fel a hivatalban levő vezetőket. Pekingi elemzők szerint az idős vezető azért tért vissza a köz­életbe, hogy a Kínai Kommu­nista Párt idén esedékes 14. kongresszusa előtt a reform híve­inek hóna alá nyúljon, hogy a re­formtábor megerősödve kerül­jön ki a kongresszuson várható személyi változásokból. Ezt a feltevést megerősíteni látszik Tengnek az a kijelentése, hogy — amint a kínai ügyekben jól érte­sült hongkongi sajtó idézte őt dé­li országjárása napjaiban — „tá­vozniuk kell posztjukról azok­nak a tisztségviselőknek, akik nem tudnak vagy nem akarnak lépést tartani a reformokkal”. (MTI) Szextett-vizsga Warren Beatty, Jack Nicholson, vagy Ryal O’Neal Hollywood nagyjai..., de nem az ágyban — állítja Jennifer Lee, a színes bőrű komikus, Richard Pryor nemrég elvált felesége. A fekete hajú színésznő a filmvilág nagyjait próbálta ki az ágyban, ám jő véleménye csak ex- férjéről van. Most megjelent önéletrajzi köny­vében a művészvilág óriásairól rántja le a leplet — a szó szoros értelmében is. „Megdöbbentett, hogy Beatty csodás szerető hírében áll. Én inkább nyamvadtnak nevezném a szexet vele. Rayn ÓNeal a technikára helyezi a hangsúlyt, órákig pózol a tükör előtt. Jack Ni- colsonnak egykoron egész jó teste volt. Az ital és a kábítószer azonban teljesen tönkretette."

Next

/
Oldalképek
Tartalom