Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-31 / 77. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. március 31., kedd Ha én független lennék . . . Ha én független képviselő lennék a magyar parlamentben, egy csendes kedd után egyszerre kérdezném meg a pénzügyminisztert, a ház elnökét, a köztársasági elnököt, nem kel- lene-é közös elhatározással megfordítani egy bizonyos magyarországi finanszírozási helyzetet? Egyre többször hallani ugyanis, hogy a közösségi művelődést, a művészeteket, az oktatásfejlesztő kezdeményezéseke majd alapítványok, szponzorok fogják támogatni a jövőben, mivel az állami költségvetésnek láthatóan nincs lehetősége mindezekre, holott ez az ügy tízmillió ember hosszú távú érdekeit érinti. . . Az állami költségvetés viszont igen kemény százmilliókkal automatikusan támogatja a politikai pártokat, a parlamentieket és a parlamenten kívül rekedt ambiciózus csoportokat, holott a finanszírozás mai helyzetének megtartása legfeljebb 120-150 ezer állampolgárt érint közvetlenül, míg kilnec és félmillió egy-egy párt részére egészen biztosan a pohár hideg víz ingyenes igénybevételének engedélyezését is meggondolná az elmúlt két év párt- politikai eredményeit reálisan mérlegelve. Egyetlen önkritikus és lendületes szavazással le lehet söpörni azt a pártokkal rokonszenvező érvelést, hogy jó néhány parlamenti demokráciában ez a finanszírozás működik, tudniillik, hogy az államkassza támogatja a pártokat! Nyilván ahol ez így van, ott egyrészt van miből garantálni a támogatást, és ott nem akadt még egy független képviselő, aki azt javasolta volna, hogy fordítsák meg a finanszírozási értékrendet. A mai pártok, egyesületek támogatására szánt százmilliókat kapja meg a költségvetésből az oktatásfejlesztés, a műveltség- korszerűsítés intézményrendszere, s az ezáltal tehermentesített alapítványok, szponzorok, nagy lehetőséget kaphatnak, hogy finanszírozzák a pártok, egyesületek, társadalmi szervezetek költségeit. Mint ahogy megint más fejlett demokráciával rendelkező országokban ez pontosan így is van. Garantálható, hogyha ez a heizet új finanszírozókat rendel majd a pártok mellé, olyanokat, akik az alapítványi, szponzori pénzükért látni is akarnak valamit, úgy egy csapásra másképp fognak viselkedni a pártok. A parlamentiek különösen, de amazok, a kívülrekedtek is... A papírcsákós,falovacskás, szócsatás háborúzás helyett az együtműködést keresik, a közös eredményes munkát. Elfelejtik a „húzd meg ereszd meg” típusú törvénykezési gyakorlatot, meg a vívópástra emlékeztető „egyet ide, egyet oda" típusú találatmódosítgatások szériáit, amelyek „bírói megítélése” után már senki sem ismer rá ez eredeti „sportcélokra", a szakma eredeti követelményeinek minimumára. A szponzor, az alapítványi kuratórium nem díjazza majd a havonta megújított költői erejű csatakiáltásokat, az ellenfelekre aggatott, szenzációs leleménnyel kitalált jelzőket, az csak munkát díjaz, és eredményes munkát dicsér. . . Ha én független parlamenti képviselő volnék, haladéktalanul szót kérnék egy csendes keddd délután és megkérdezném, vajon tényleg nem az egész ország, a tízmillió magyar érdeke szerint való volna megváltoztatni a pártfinanszírozás rendszerét? Nem volna végre időszerű megkérdőjelezni a mai kizárólag pártképviselet ű (a társadalom felett lebegő!) parlamenti szisztémát és lényegi változásokkal felgyorsítani a választójogi törvény átdolgozását? Mert a pártok - sajnos ma is, s az 1994-es választásokig még bizonyosan - olyan értelemben hímneműek, szarvasbika jelleműek, hogy az már minden képzeletet fölülmúlt. Semmit nem törődtek vele, hogyan tudja tízmillió magyar békességben otthon érezni magát e hazában, csak el-el bődülve egymásnak rontanak, és csatáznak, tiporják a füvet, törik, zúzzák az erdőt .. . Ha tovább is automatikusan kapják a pénzt a pártok a gazdag államkasszától, semmiféle jó szó, okos érv nem fogja őket megállítani. Sőt, egyre többször felöklelik azokat is, akik megpróbálják békességre inteni őket. Nem beszélve arról, hogy egyre többször jelentik be: még több pénz kellene... Erdős István „Csépel az idő” Költészet napi matiné A postás idén is kétszer csenget (FEB) Az ország- gyűlés döntése értelmében, az idén kétszer lesz nyugdíjemelés, az elsőt áprilisban kézbesítik - azonban január elsejéig visszamenően érvényes -, a másodikra szeptemberben számíthatnak az érintettek. A rendelkezésből nem rekesztették ki azokat sem, akik 1992. január 1. és február 29. között hagyták abba a munkát: nyugdíjazásuk napjától számítva időarányosan részesülnek az emelésben. A legalacsonyabb nyugdíj összege 1992. januárjától nem lehet kisebb 5700 Ft-nál, ennél alacsonyabb öregségi nyugdíjat senki nem kaphat. Ugyancsak 5700 Ft a mezőgazdasági szövetkezeti járadék és a nyugdíjfolyósítótól kapott nyugdíjszerű rendszeres szociális juttatás legkisebb ösz- szege. A háztartási pótlék és a házastárs után járó jövedelmpótlék is több lesz 500 Ft-al. A nyugdíjak szeptembertől várhatóan 6,5 %-al emelkednek. Bényei József: A halott meggyfa Könyves- j polcra fi Manapság, amikor a nagy központi kiadók gazdasági ösz- szeomlása maga után vonja a kontinuitás megszakadásának lehetőségét is, hiányjelek keletkezhetnek a kortárs magyar irodalomban, a könyvek növekvő számban jelennek meg „eldugott”, kis - többnyire vidéki — kiadóknál, vagy éppen magánkiadásban. így ma már egyre kevésbé érvényes, ami korábban sem volt az, hogy a kiadó minősíti a szerzőt. Hovatovább ugyanis magánkiadásokból, „eldugott” kiadók terméséből lehet összeszedegetni például a kortárs költészetet. Bényei József negyedik verseskönyve is a magánkiadás sorsára jutott. Mint mondja: „Ezek a versek általában 1982-ben és 1983-ban íródtak. 1984-ben ugyanezt a kötetet elfogadta a Magvető Könyvkiadó. 1989-ben az érvényes szerződés alapján ki is fizette, de gazdasági okokból nem adta ki. Most mégis közreadom eredeti formájában. Már nemcsak versek. Egy kor és egy emberi közérzet történelmi dokumentumai. A torzók és a töredékek is dokumentumok.” A költőnek természetesen nincs oka erre a szerény indoklásra, sem eddigi munkássága, sem pedig a jelen kötet alapján. Emberi és költői hitelességéhez ugyanis nem fér kétség. A többi között, eddigi verseskötetei, a „Sugárverésben” (1969), „A hétköznapok megtalálnak” (1976), a „Hajnali lovak” (1984) jelzik, tette, amit lehetett, vállalva a szülőföldet táji és társadalmi gyönyörűségeivel, A Keleti pályaudvar alszik. Álmosan pislákoló fények, nyűtt arcú emberek a peronokon. Kevesen vannak. A vagonokban hosszú, néma csend. Letelepszünk. Fél órával az ígért indulási idő után nyugtalankodni kezdünk. Márta kirohan a folyosóra, kérdez. Csatlakozás sehol. Kalauz se, hangosbemondó se, mely értésünkre adná, mennyit kell még várakozni a kabinban. Végre fél háromkor bedöcög a vonat. Üresen. Ilyenkor az embernek már nincs kedve kritizálni, elmélkedni, örül, ha nekilódul a szerelvény. Hatvan, Somoskőújfalu. Határőrök és vámosok. Utóbbi, nagybajszú, mosolygós férfi, - megkérdezi hová igyekszünk. Kiállításra, Zsolnára ... - válaszoljuk. Meglepődik. Arcára kiül a gyanú halvány árnyéka. Már az országhatáron túl vacko- lódunk alváshoz. Fél óra múlva az Alacsony Tátra romantikus hegyei között ébredünk. Havaseső veri az ablakot, ideért a meteorológia ígérte nagy kiterjedésű ciklon. Ablakon túl égbetörő fenyőfák, a mélyedésben hó. Följebb kapaszkodva a hegyekben összefüggő, vaskos hómezők. Tavaszból télbe .. . - gondolom. - Mégiscsak el kellett volna hozni a nagykabátot - dorgál Márta. kínjaival egyaránt, a hatvanas évek elején konszolidálódott irodalmi élet keretei között, időnként azokat tovább tágítva, a hétköznapokra koncentrálva, az egyéni életérzés által hitelesítve. Jelentkezése impozáns költői kirajzás idején történt, a „sugárverésben” álló ember indult el a pályán 1969-ben. Teljesen indokolt öntudattal kívánta birtokba venni — pályatársaival együtt - a hont múltjával és jelenével egyaránt. Mindenekelőtt a népköltészet és Csokonai játékos műformái ötvöződtek egyénivé erős sodrással áradó költészetében. A későbbiekben azonban mintha csökkent volna a sodrás, mind gyakrabban érintette meg már igen korán a kétkedés, költői arca szenvedőbbé vált, verseiben a kérdéseké lett a vezető szerep, amelyek mind gyötrőbben a lét értelmére vonatkoztak. Bényei Józsefet ezért hamarosan a vívódó költők között tartották számon, hűséges konksága nem változott, csak elmélyült. „Egyszerű” költőként áll előttünk, aki azonos című versében nagyon korán érzékelve a bajt, leírta: „Mára már minden egyszerű. Pilátus előtt tiszta tál van.” A halott meggyfa verseinél aligha léteznek szomorúbbak, egyúttal intellektuálisan is indokoltabbak. Mert hiszen nemcsak a létbe vetett ember szomorúsága ez, hanem a társadalmi lét mélyáramlataival is tisztában lévő költő egy egész korszakot hitelesen jellemző felelős megnyilatkozása. Mindenekelőtt a „Levelek a szamaramhoz” című ciklus szabadZsolnára nagyhasú, fekete felhők telepedtek, a dühös szél dél felé zavarta őket. A völgyben fekvő kisvá rosban zajlik az élet. Emberek buszokra várnak, jönnek-mennek, beszélgetnek. A sétálóutca egyik oldaláról a másikra feszítve színes drapériák himbálóznak az erős szélben, rajtuk öles reklámszövegek. Az eső csepereg. A Prior Áruház mellett elhaladva hamarosan a Slovan Hotelhez érünk, oda ahová reggel fél hétre várta Csemniczky Zoltán az érkezésünket. Már nincs ott, elment kiállításának megnyitójára a Povazske Múzeumba. Taxit szeretnénk, leintenek. Ez nem Budapest. A nyelvi akadályok miatt hosszú, nehéz percekbe telik míg kapunk egy sematikus rajzot az útvonalról. Háromnegyed tizenegy. Már csak negyed óra van a megnyitóig. Rajzunk alapján a Povazske Galériába érünk, ami nem azonos a múzeummal, de ezt még a helyiek sem tudják. Vera, ez a tört magyarsággal beszélő, ősz hajú szlovák aszszony siet segítségünkre. Pár perc múlva autó érkezik és szakadó esőben, románkori várfalak közé kanyarodva érkezünk az ódon épület lépcsője elé, melynek tetején Csemniczky vár. Még néhány perc, s kezdődik verseiről van szó. Például a „Nehéz simogatások” följajdu- lásáról: „ jaj jaj szürkeszemű / se nótánk se játékunk se simo- gatásunk amivel / befogadna a felszínen fénylő világ ahol a / mosoly fagyott álarca villog / tiszta düheink kitagadják s lappang az álság / láza fertőző akarattal”. A világállapot alakulásának pontos látletetét jelentik a „Mamut-lábnyomok” ciklus versei. Vajon, a század vége felé, midőn egyre komolyabb figyelmeztetéseket fogalmaznak meg civilizációnk öngyilkos folyamatairól a tudomány képviselői, akad-e, aki meghallja a költő „Lábnyom” című versének nyolc sorát: „Keresztútakra szegez az idő a bizonytalanságnak szárnya nő Megrepedt hitben megrepedt a hang nem tér vissza az elküldött galamb Erik a fű fa érik a világ most meneküljön ösvényt aki lát milliárd évig megköt a homok keresztútra vert mamut-lábnyomot” Bényei József költeményeiben az idő hol törött, hol garázda, hol hemyótalpas, hol ördög-árokkal kecsegtető, de semmiképpen sem kerülhető ki, hiszen nemcsak kívülünk, hanem bennünk van. További cikluscímekre utalva, „kapaszkodik az élő” és talán nem puszta ábránd „a szivárvány ígérete”, de csak akkor, ha felelősségének tudatában él. (Magánkiadás. Debrecen, 1991) —mér a kiállítás megnyitó szertartása. Tágas, komor, középkori hall a vár főépületében, a fal mellett széles, nyikorgó lépcsősor. Évszázadok illata lengi be a teret. K örbefutó sötétszürke drapéria előtt hideg méltósággal, ezüst csillogással dermedten állnak a drótszobrok. Várnak, valamit várnak. És hívnak ... Világot látott szemeimnek is meglepő, újszerű élmény. Lám itt a Pótkocsirakomány, a Példázat fiamnak, melyeket prospektusokból ismertem meg, francia nyelven írt kiadványból, s örömmel fedeztem fel Póki emberemet is (ezt a nevet én adtam neki), s melynek tisztességes neve, a Kegyosztó. A szobrot egy átbeszélgetett éjszaka után láttam meg a művész „műtermében”. Sokadmagával egy polcon ült, jóval fejem felett. Ujjai ragadták meg figyelmemet, hosszú fém ujjai, melyek öle elé helyezve kémek. Kedvem támadt megérinteni őket, és a két fémkéz, a fém ujjak életre keltek. Mintha csak azt várták volna, hogy valaki megérintse őket, hogy melegséget kapjanak. Az ujjak szerete- tet kértek és adtak. Adni és kapni... Ez van a drótmozdulatban. Meg még az is, hogy az embernek hatalmas készletei vannak szeretetből, amik naÁprilis 5-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel az Óbudai Gázgyár csarnokában (III. Gázgyár u. 1-3.) Ady Endre és József Attila verseiből költészet napi matinét rendez az alábbi előadókat tömörítő művészkollektíva: Dunai Tamás, Földes László (HOBO), Galkó Balázs, Gálffy László, Hegedűs D. Géza, Jordán Tamás, Kánya Kata, Novák János, Papp Zolgyon hamar elfogyhatnak, ha mindig csak adunk ... Kapni is kell, szükséges, létfontosságú, mert akkor ismét feltöltődsz, erőt gyűjtesz és mész tovább. Hideg, kemény és félelmetes a félig hús-vér, félig fémarcú ember feje. Horrorfilmek jutnak eszembe, agresszió, gyűlölet, harag, és elém vetül egy ember nélküli világ, a gépek világa. L átom őket egy csupasz bolygón, állnak árván és tehetetlenül, kövek közt botladoznak, sivatagban bukdácsolnak, nem tudják mihez is kezdjenek nélkülünk. És nem tudnak sírni, örülni. Sajnálom őket. Tőle pár méterre fémbohóc dől egy nem látható árok, vagy kanapé peremére. Elesett és fáradt, mint mi szoktunk lenni. És talán többet is ivott a kelleténél. Mégis szeretni kell, lénye megértésre vágyik. A Holdbéli csónakos sarló alakú ladikban ringatózik, fogyó holdarca a csónak mélyén nyugszik. Ez az én holdam, az én arcom - gondolom és máris evezek az égi mezőkön egy halk csobogású kikötő felé, mely befogad, elrejt a világ elől. Férfi, nő kalickában. Kapcsolataink lényege. A kalickán nincs ajtó. Aki abból ki akar tömi, vágja ki a rést. És azt is nagyon jól tudja, hogy a katán, Takács Kati és a Kaláka együttes. Az ünnepi műsor címe: „Csépel az idő”, rendezője: Molnár György. Az irodalmi összeállítást nyilvános felvétel keretében rögzíti a Magyar Televízió kettes programja. A költészet napi rendezvény a Magyar Szocialista Párt támogatásával jött létre. licka, melybe saját akaratunkból megyünk, hogy szeressünk, és szeressenek, egy idő után, ha belefáradunk a szerelembe, börtönné válhat. Befalazni könnyű magunkat, mert ketten falazunk. Szabadulni, rést vágni nehéz, mert azt egyedül csináljuk ... A vonat visszaindulásáig Márta szeretett volna még egy-két riportot csinálni, de nem sikerült. A rendszerváltás okozta sokk, elidegenedés, a gazdasági bezártság és az óvatosság Szlovákiában is tetten érhető. Szomorú, hogy az ember, aki évekkel ezelőtt büszkén vallotta magát magyarnak, most a szlovák nációhoz ragaszkodik. Zsugorodunk, zsugorodunk. .. D e ne politizáljunk, különben is kiállításmegnyitóra mentünk. A művészetek birodalmába akartunk bepillantani, olyan régióba, mely mélyről jön, melyet nem befolyásol politika, s mely a múlt jegyeit éppúgy magán viseli, mint a jövőjét. Csemniczky kitárta, megmutatta önmagát, kezében tükröt tartva felém. Belenéztem. Köszönöm. Újra a Keleti pályaudvar. Álmos, nyűtt arcú emberek a peronokon, valahol fütyül egy vonat. Merczel Erzsébet Eredményes a magyarországi Springer-kiadó A német sajtó hírül adta, hogy átvilágították az Axel Springer Kiadói Részvénytársaság hamburgi központját. Az értékelés alapot ad a Springer-ház működésének ésszerűsítésére, struktúrájának megújítására. Ezek a változások együttjámak azzal is, hogy a hamburgi kiadó több, mint 12 ezer dolgozója közül valószínűleg 1400-an elvesztik munkahelyüket. E hírek megjelenésének időpontjában éppen Budapesten tartózkodott dr. Manfred Nie- wiarra, a részvénytársaság elnökségének tagja, aki felelős - egyebek között - a kiadó külföldi vállalkozásaiért. Őt és az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft. ügyvezető igazgatját, dr. Bayer Józsefet kérdezte a Fe- renczy Europress arról5. vajon miként érintik ezek a változások a Springer magyarországi kiadóját. Dr. Niewiarra elmondta, hogy a részvénytársaság elnöksége az egyik legeredményesebb külföldi vállalkozásának tartja a magyarországit és elégedett működésével. Dr. Bayer Józseffel egyetértésben azon a véleményen van, hogy az Axel Springer-Budapest Kiadói Kit. esetében sem a szervezet, sem a létszám leépítésére nincs szükség. Ma a legsürgetőbb tennivaló: a gazdaságos működés fejlesztése. Bemutatkozás Nógrád és Losonc környékének vállalkozó üzletemberei találkoztak az elmúlt napokban a szlovákiai város Prior Áruházának földszinti bemutatótermében. A Color Mozaik Kft. és a VOSZK által bemutatott termelőeszközök, szolgáltatási ajánlatok ízelítőt adtak a cseh és szlovák érdeklődőknek a nógrádi lehetőségekről. A találkozás folytatása idén májusban lesz a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Csemniczky Zoltán kiállítása a zsolnai Povazske Múzeumban Drótemberek szobrokba merevedve
