Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21-22 / 69. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. március 21-22., szombat-vasárnap Melyik volt a matematika százada? „Becsöppentem egy igényes tantestületbe” Beszélgetés a Németh László-díjas Kapás Józsefnével Kapás Józsefné Március 15-e alkalmából most először adták át a Németh László-díjakat március 13-án Budapesten, a Parlament kupo­latermében. A kitüntetettek kö­zött ott volt Kapás Józsefné, a salgótarjáni Bolyai János Gim­názium igazgatóhelyettese, ma­tematika-fizika szakos tanár, aki húsz általános- és középis­kolai pedagógussal egyetemben vette át a díjat dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közok­tatási minisztertől, szakmai és nevelési tevékenysége elisme­réseként. Kapás Józsefnét munkahe­lyén kerestük föl.-A Bolyai János Gimnázi­umnak csaknem ötszáz diákja van, kétharmaduk lány. Szere- tik-e az ön által tanított mate­matikát a tanulók?- A gyerekek többsége szíve­sen foglalkozik a matematiká­val. Ennek egyik oka talán az, hogy a magyar felsőoktatási in­tézmények hetven százaléká­ban, így a műszaki és a közgaz­dasági egyetemen, a tudomá­nyegyetemek természettudo­mányi karain is matematikából felvételi vizsga van.-Ez azt jelenti, hogy a to­vábbtanulni szándékozók több­sége természettudományos ér­deklődésű?- Nem. Sőt, van egy fordulat. Az utóbbi időben ugyanis az idegen nyelvek tanulása került előtérbe, fgy például műszaki pályákra kevesebben jelentkez­nek, a közgazdasági érdeklődés körülbelül megegyezik a ko­rábbi évekével, viszont többen jelentkeznek a bölcsészkarokra, egy-egy idegen nyelvvel páro­sítva valamely szakot, és mind többen érdeklődnek a jogi pálya iránt, úgy látszik, egzisztenciá­lis okokból.- Eszerint hosszú távra az egyik legbiztosabb egzisztenciát kínálja a jövő Magyarországán is „a jognak asztala"? Azaz, még inkább „jogász nemzet” le­szünk?- Ezt nem tudom megmon­dani. Az érdeklődés minden­esetre tény.- Ön viszont matematika-fi­zika szakos tanár lett. Családi indíttatásból?- Valószínűleg csak így ala­kult. Tarcalon születtem, édesa­pám kereskedő volt. Tokajban érettségiztem, Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegye­temen szereztem diplomát 1966-ban. Utána mindjárt ide kerültem Salgótarjánba, az ak­kor átadott Bolyai gimnázi­umba, ahol 1966 szeptemberé­ben kezdődött meg a tanítás. Érdekes, hogy két öcsém is mérnök lett, a lányom pedig matematika-angol szakos tanár. Ő most Kanadában dolgozik, a fiam viszont másodéves orvos- tanhallgató Budapesten.-Egy mondás szerint, a vé­géhez közeledő XX. század a fi­zika százada, a XXL pedig a bi­ológia százada lesz. Bizonyára minden évszázadra még több más jelző is érvényes lehet. Mindenesetre, ha az említett két jelzőnél maradunk, melyik szá­zadra mondhatjuk, hogy a ma­tematikáé?- Önmagában talán egyikre sem, egyébként pedig szinte mindegyikre. A matematikát már az ókori görögök művelték. A természettudományokban nem is lehet kikerülni.-Mi az a matematika, amit ma a gimnáziumokban taníta­nak?- A tananyag lényegileg már a XVII-XVIII. században kiala­kult, ezek ismert matematikai felfedezések voltak. Ezeken kí­vül van a matematikának né­hány újabb ága, amelyekből kóstolót kapnak a gyerekek. Ilyen például a valószínűség­számítás. így tehát a matemati­kán belül oktatott témakörök­höz tartoznak az algebra, a függvények, az egyenletek, a trigonometria, a sík- és térgeo­metria, a koordináta-geometria, a differenciál- és integrálszámí­tás, a sorozatok (számtani és mértani sorozat), a végtelen so­rok, és így tovább.- így már érthető, hogy a nemzetközi diákolimpiákon a magyar gyerekek jól szerepel­nek. Hol állunk most a nemzet­közi mezőnyben?-Az országok sorrendjében hosszú idő az első öt között sze­repelünk.-A tanításon kívül foglalko- zik-e matematikai kérdésekkel?- Nem nagyon, de nem is ké­szültem erre. Szeretek tanítani. Egyébként a tanítás munkaidőm húsz százalékát teszi ki. Az idő többi része az igazgatóhelyet­tesi teendők ellátására kell, gyakran még nem is elegendő.-A gimnázium tantestületé­nek alapító tagjai közé tartozik. Hogyan kezdődött tanári, egyút­tal bolyais pályafutása?- Mindjárt a kezdet kezdetén osztályfőnök lettem. Eszes, jó közösséget irányíthattam négy évig. Utána rövidesen, vagyis 1970 szeptemberétől igazgató- helyettesi megbízást kaptam, azóta csak matematikát tanítok. Belecsöppentem 1966-ban egy jó szakmai felkészültségű, igé­nyes tantestületbe. Új volt maga az iskola is. Izgalmas volt az it­teni követelményrendszer kia­lakítása mind tantárgyi, mind pedig nevelési szempontból. Sok örömmel járó, izgalmas feladat volt a tantestülettel és a diákokkal közösen az iskolai hagyományok kialakítása. Mint kezdő tanár, sok segítséget kap­tam a kollégáktól. Különösen az igazgatóhelyettesi tevékenység eredményessége nem képzel­hető el csapatmunka nélkül.-A Bolyai gimnázium fiatal iskola, mégis történetének hu­szonhat éve során a megye egyik legvonzóbb középiskolá­jává vált. Hogyan történt ez?- Eredményeinkre valóban büszkék lehetünk. Amit eddig elértünk, folyamat eredménye. E folyamathoz tartozik, hogy egy időben, a hetvenes évek ele­jétől 1978-ig tagozatos osztá­lyaink működtek a természettu­dományos tárgyakban (matema­tika, fizika, biológia, kémia), és voltak speciális tantervű, idegen nyelvi osztályaink (angol, orosz). Az új iránt fogékony tantestületről lévén szó, a gye­rekek érdekében mindig keres­tük a hatékonyabb lehetősége­ket. A fakultációs rendszerű ok­tatást 1978-ban vezettük be. Ez azt jelenti, hogy a tanulók pá­lyaválasztásuknak megfelelően a harmadik és a negyedik évfo­lyamon választhatnak két elmé­leti tantárgyat, amit heti két-két többletórában órarendi keretek között tanulhatnak. Ez az utóbbi években nem kötelező. Egyéb­ként nyelvi órákból is választ­hatnak: angolt, németet, fran­ciát, oroszt, latint, heti plusz két órában. Iskolánkra a kezdetek­től jellemző volt, hogy a termé­szettudományok mellett kiemelt helye volt a nyelvoktatásnak. Már elég régóta gyakorlattá vált nálunk, hogy tanulóink közül többen egy, vagy két idegen nyelvből középfokú állami nyelvvizsgát tesznek tanulmá­nyaik befejezése előtt. Ez a ten­dencia napjainkban tovább erő­södik. Volt olyan tanulónk is, aki már másodikban állami nyelvvizsgát tett. Megemlítem még, hogy nálunk is folyik számítástechniai oktatás a „technika” tantárgy keretén be­lül az első két évfolyamon, cso­portbontásban. Kezdő és haladó fokon jól működik a számítás- technikai szakkör is. Számító- gépes programokat egyébként több tantárgy oktatásában hasz­nálunk. Ezen kívül most folyik a könyvállományunk feldolgo­zása számítógépre. Programja­ink egy részét itt készítjük, a többit átvesszük.- Idén 26 éves ez a gimná­zium Salgótarján „tetején”. Időközben a föld is mozgott alatta, falai is megrepedeztek. A helyreállítási munkálatok jó ré­szét már elvégezték, kisebb ré­szük még hátra van. Nemrég je­lentette meg a „Köznevelés” a magyarországi gimnáziumok sorrendjét a felvettek és érettsé­gizők aránya szerint. E szerint, az ország 184 gimnáziumából a Bolyai az előkelő 31. helyen szerepel, messze megelőzve Nógrád megye valamennyi más gimnáziumát. Ez a tény önma­gáért beszél, és rangot jelent. Azt is jelzi, hogy Nógrádban már-már létezik a bolyais ha­gyomány. Mi a lényege?- E hagyománynak több ösz- szetevője van. Ide tartozik az említett sorrend is. Ez azt je­lenti, hogy évenként tanulóink kilencven százaléka jelentkezik egyetemi, főiskolai továbbtanu­lásra. Az első menetben diákja­ink 55-60 százalékát fölveszik. Hagyományaink közé tartozik több tartalmas, színes iskolai rendezvény és eseménysorozat is. Például évenként megtartjuk az elsősök napját, május elején pedig a Bolyai-napok zajlanak. E több napon át tartó esemény- sorozat idején összegeződik a tanév minden eredménye, a di­áknap, a szalagavató hangulatát nem is részletezem, és mindez csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül. Iskolagalériánk kiállításai a város érdeklődő kö­zönsége előtt is nyitva állnak, most például Iványi Ödön em­lékkiállítása látható nálunk. Ily módon is megpróbálunk bekap­csolódni Salgótarján szellemi életébe.- Mit jelent a Németh László-díj a Bolyai gimnázium tanárának és személy szerint Kapás Józsefének?- Ezt a két dolgot én nem tu­dom kettéválasztani. Szép ez'a szakmai díj, különösen azért, mert Németh Lászlóról nevez­ték el. Németh László tanügyi reformjai minden pedagógus számára útmutatóak, igényes­ségre, munkaszeretetre, egymás kölcsönös megbecsülésére, a tanítványok tiszteletére nevel­nek. E pedagógiai program mindazon törekvést tartal­mazza, amelyek megvalósítása a jelen és a jövő számára napja­inkban is égetően aktuális. —mér A kitüntetett, tanítványai körében A magyar nyelv és az irodalom különösen alkalmas a helyes világnézet kialakítására „Kötődöm Palócország fővárosához Találkozás a Madách-díjas Nyéki Lajos profeszorral L áthatóan hazajött. Vi­dáman lép be barátjával a művelődési központ ajtaján - felszabadultan, mintha nem vendége, de min­dennapi látogatója lenne a ba­lassagyarmati kulturális intéz­ménynek. Sokan köszöntik őt ismerősen. Professzor úrnak szólítják. Nyéki Lajos dr. ma magyar nyelvet tanít Párizsban, a Keleti Nyelvek Főiskoláján.- Születésem óta kötődöm Palócország fővárosához - ül le mellém is az első kérő szóra, s folytatja is, mintha már leg­alább fél napja beszélgetnénk. - Kötődöm Madárhoz. Egyesz- tendös sem voltam még, amikor szüleim a róla elnevezett utcába költöztek: innen járattak elemi iskolába, innen a gimnáziumba, s innen mentem Budapestre is, hogy bölcsészetet tanuljak. Már a diákévek alatt írogatni kezd. Igaz jobbára csak az asz­talfióknak: nem egyezik ugyanis a rendszerrel, s a rend­szer nem tűri a renitenseket; egy-egy Lafontaine-fordítást nem számítva, nem juttat leve­gőt a fiatalembernek.-Jobb is tán, hogy nem kö­zöltek semmit tőlem - révedezik el a negyven évvel ezelőtt tör­ténteken a professzor. - Szé­gyelltem volna. Nem az írást, hanem, hogy jónak tartják. Azok! Nyéki Lajos hazatér, s egy­kori iskolájában, a Balassiban magyar és francia nyelvet tanít.- Hogyan egyeztette össze - akadékoskodom - politikai né­zeteit, gondolkodását, egész benső énjét azokkal a követel­ményekkel, amiket az akkori idők középiskolai tanáraitól várt el a rendszer?- Eleinte nehezen, később pedig mind könnyebben. - Le­nyel egy kortyot a közben kiho­zott kávéból, s tudom, ugyanezt a szempárt, benne ugyanezt a tüzet látták egykori diákjai is a gimnáziumban. - Magam vá­lasztottam ezt a mesterséget, s a magyar nyelv és irodalom külö­nösen alkalmas, hogy nagy egéniségeink példáján minden tiltás ellenére a helyes világné­zetet és gondolkodásmódot ala­kítsuk ki a diákokban. Aki hal­lott egyet is Petőfi, vagy Illyés előadásaimból, a végigvezetett párhuzamokból, az előtt nem lehetett kétséges, melyik a he­lyes út. Én így fogtam fel a ta­nári hivatás lényegét, s külön örülök, hogy az idő végül is en­gem igazolt. Nyéki Lajos nem sokáig tanít Balassagyarmaton. Négy év el­teltével Budapestre helyezik: igazgató lesz egy kollégiumban. 1 956 őszét mutatta ekkor a naptár. S a sors ez egyszer neki kedvezett. Feleségét korábban deportálták - Heves megyében töltött négy eszten­dőt. Nagyrédén -, nem lehetett tudni, nem csapnak-e le rá ismét a gazemberek, ha mégis letörik a forradalmat. Engedelmesked­tek tehát a legelső hívó szónak: férj és feleség Franciaországba, Párizsba utazott. — Jó is, hogy kimentünk ak­kor. - Lelassul kicsit a mondat­fűzése, mikor erősen visszaviszi gondolatait. Nem mintha keres­nie kellene a szavakat: az emlé­kezéstől van. Kék szemeit ösz- szehúzza kissé: - Ha akkor ide­haza maradunk, börtönbe kerü­lök, biztos vagyok benne. Nem tudtam volna már tartani a számat: kiabáltam volna, s azo­nos sorsom lett volna a többiek­kel, akik a pokol poklát járták meg a forradalom utáni évek­ben. Nyéki Lajos tehát Párizsba megy. Jól beszéli az ország nyelvét, így barátainak taná­csára az egyik legjelentősebb kulturális intézmény, az Alli­ance Francaise párizsi központ­jánál jelentkezik. Előbb elvégzi az intézmény belső tanárképző tanfolyamát, s mint ígéretes munkaerőt a titkárságra helye­zik. Űrlpokat tölt, ügyeket in­téz, de - bár szeretné - nem ad­nak neki katedrát. Különleges engedélyért folyamodik, míg végül is megszánják: külső óra­adó lesz: franciát tanít franciául egy soknációs közösségnek. Si­kerrel. A kezdeti két hónapos próbaidőből így aztán - másfél év híján - húsz esztendős mun­kaidő lett. Egyetlen percig nem adja fel magyarságát. Benne él a franci­ában, beleveti magát a magyar nyelvbe. Az általános nyelvé­szet érdekli.- Soha nem tagadtam meg az elméletet. Vallom, hogy csak akkor nyernek tetteink értelmet, ha levonjuk belőlük a következ­tetéseket. Aki nem így cselek­szik, favágást csinál. S mint­hogy magyarországi elindítóim - Pais Dezső, Gürei Miklós, Eckhard Sándor - kiváló filoló­gusok voltak, egyenes utam ve­zetett a nyelvészet felé. A doktorátus következik ez­után „A ritmus és kommuniká­ció általános kérdései a magyar nyelvben” címmel 1971-ben.- S mi történt ezután?- Följebb vitte Isten a dol­gom a ranglétrán, de sokáig maradtam a professzori cím alatti szinten, míg aztán 1990-ben az állami doktori cí­met is megvédtem - ugyancsak nyelvészetből. Ekkor neveztek ki egyetemi tanárrá, aminek kö­szönhetően nem kellett 65 éves koromban nyugdíjba vonulnom: ma is aktívan dolgozom, taní­tok. S zép életút, már eddig is szép. És eredményes. S ezt - annyi év után - a szülőföld is elismeri: Dr. Nyéki Lajos az idei Madách-dí- jasok egyike.- Tudja, barátom, azt szok­tam mondani, hogy Magyaror­szágnak van egynéhány tucatnyi nagykövete a világban, de még többen vagyunk mi, akik „kis” követekként tesszük dolgunkat - ugyancsak a nagyvilágban, ugyancsak a magyar hazának. Mondhatnám persze más sza­vakkal is: nem csak nekem szól ez a kitüntetés - biztos vagyok benne. Szól azoknak is - mind­azoknak -, akik egy embertelen világban, egy emertelen gazda­ságpolitika ellen protestáltak, ám száműzötten is magyarok maradtak. Erről van szó, semmi többről! * * * Este 7 körül lehetett: jócskán túl voltunk már a beszélgetésen, mikor sor került a díjak átadá­sára. Korill Ferenc, Nógrád me­Nyéki Lajos professzor köszö­netét mond a Madách-díj átvé­tele alkalmával gye közgyűlésének elnöke ol­vasta a neveket: Dr. Nyéki La­jos, Oroszlánné Mészáros Ág­nes és a Dűvő Népzenei Együt­tes. Példaértékű, amit külön-kü- lön tettek a megye kultúrájáért. A z első közülük dobo­góra állt az aktus vé­geztével. Megkö­szönte illendően az őt ért megtiszteltetést, a díjjal járó pénzösszeget pedig nyomban felajánlotta a helyi gimnázium francia nyelv-oktatására. Hatalmas virágcsokorral kö­szönte meg neki az iskola igaz­gatónője. Olyan volt ez, mint a mesé­ben . . . Hubai Grúber Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom