Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-21-22 / 69. szám
1992. március 21-22., szombat-vasárnap PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Régi tervem, hogy tegyek az emberekért Bombát találtak Béren Az önkormányzat legjelentősebb beruházása Idén kész a tornaterem Szurdokpüspökiben szépen haladnak az építők az elmúlt évben megkezdett új tornaterem építési munkálataival. A községi önkormányzat idei költségvetésének legjelentősebb beruházása a gyerekek egészségét, testmozgását segítő épület építési munkáinak sikeres és mielőbbi befejezését szolgálja. Az új tornaterem természetesen elsősorban a játék- és sportversenyek megtartására lesz alkalmas, de az abban felépülő színpad és öltözőhelyiségek iskolai és községi kulturális rendezvényekre is lehetőséget biztosítanak. A mintegy 15 millió forintos beruházás igen jelentős a település életében, ezért is tarják most a legfontosabb feladatnak. Az összeg negyven százaléka állami céltámogatásként már a községi önkormányzat pénztárcáját vastagítja. Ám nem sokáig, hiszen az ütem szerint haladó munkálatokkal az építők az első fél év végére szeretnének elkészülni. A cserhátszentiváni plébánián él és dolgozik, s látja el hat kisközség iskoláskorú gyermekeinek hitoktatását Telek Mária. Egy napsugaras március eleji délutánon kerestük meg őt az alsótoldi körzeti általános iskolában, épp, amint befejezte a kisdiákok számára kirótt aznapi penzumot.- A hittanóra végét még éppen elcsíptük, így hallhattuk, hogy kirándulni készülnek, de van akit nem visznek magukkal.- A kirándulásokat azért találtuk ki, hogy valamivel lelkesíteni tudjuk a gyerekekeket.- Hogyan került a pályára?-Tizenhét éven át dolgoztam az egészségügyben. Aztán 1982-ben lett egy munkahelyi balesetem, amely következtében egy évig voltam betegállományban. Akkor határoztam el, hogy jelentkezem a hittudományi egyetemre. Felvettek, elvégeztem, s mivel rokoni szálak fűznek a cserhátszentiváni plébánoshoz, előttem állt a lehetőség, hogy az Mária néni, akit minden gyerek Marikának szólít atya mellett hitoktatóként tevékenykedhessek.- Mikor és hogyan fogott neki a hitoktatásnak?- Az egyetemet követően, 1989-ben elvégeztem a hitoktatóit is, majd megkérdeztük az akkori tanácselnököt, aki azt válaszolta, ha van rá igény, tarthatunk hittanórát. Hála Istennek, volt igény.- Milyen véleménye van tevékenységéről a lakosságnak?- Keménynek tartanak az emberek. Gondolom, ennek ez az oka, hogy megkövetelem: ha valaki vallásos, akkor tényleg legyen az. Nem pedig levesszük a kabátot, s kifordítva felvesszük. Egyébként pedig az emberek érzik, hogy engem nem tudnak összetörni. A jó Istenben, a Bibliában, a szentírásban mindig megtalálom a vigasztalást, s újra és újra fel tudok állni, s a gyerekekbe is képes vagyok lelket önteni.-Könnyen el lehet vezetni az embereket a valláshoz, vagy nehezítik a dolgát az elmúlt rendszer beidegződései?- Állítom, hogy el lehet vezetni az embereket a valláshoz, s nem is oly sokára, hisz ha ezek a gyerekek felnőnek, ezekből már igazi katolikus emberek, istenfélők, szeretők lesznek. Ezek az érzések azonban ma, hiányoznak az emberekből. De ez nem is csoda, hisz az elmúlt negyven évben Isten nélkül nőttek fel. Ez az időszak kiirtotta az emberekből a szeretetet. A gyerekekben pedig nagyon nagy a szeretetéhség.- Mi vezérli, mit tart szem előtt munkája során?- A szeretette nevelni, ez a lényeg. A magam módján megteszek mindent, hogy a gyerekeket elvezessem Istenhez, aki segítségével majd megtalálják a szeretetet. vallus-gyurián Faluszépítés • Cserhátszentiván. A közterületek takarításával, a Szuha-patak környékének rendezésével már a nyári idegen- forgalomra készülnek a kisközségben. A közelmúltban hét szemetes konténert vásároltak, amelyeket, ha megtelnek, akkor rendszeres időközönként a pásztói költségvetési üzem gépkocsija szállít majd el. A falu és az üzem közötti szerződés március elsejétől érvényes. Ha a vállalkozásnak sikere lesz, várhatóan bővíteni fogják a konténerek számát. Iskolaszék • Pásztó. Szülők és tanárok kezdeményezésére iskolaszék alakul a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. A három képzési mód -humán, szakközép, kéttannyelvű - integrálásához remélhetőleg jótékonyan járul majd hozzá a szülők, pega- gógusok és az intézmény fenntartóinak képviselőit tömörítő iskolaszék. Az új, demokratikus szerveződésében arányosan vesznek részt az alapító tagok. Lesz-e városi színjátszókor? Zajlik az élet Pásztón, a városi művelődési házban. A szokásos nagytermi rendezvényeken kívül - mint műsoros est, koncert, cégközgyűlés - helyt adnak számos klubnak, tanfolyamnak is. Itt tartja rendszeres próbáit a Muzsla néptáncegyüttes és a Rozmaring népdalkor, de találkozhatunk itt a Color Nova sakkozóival is. S, hogy nem tétlenkednek a művelődési ház dolgozói, mutatja az is, hogy javában szervezik a magányosok klubját, a virágkötő tanfolyamot, amely iránt igen élénk az érdeklődés, s amennyiben lesznek jelentkezők, nem lenne idegen tőlük egy amatőr színjátszókor létrehozása sem. Végül is Pásztó még nem mutatott fel Thália oltárán, a világot jelentő deszkák számára egyetlen színészt sem, pedig élő példák bizonyítják, hogy Nógrád is tud adni rangos művészeket, gondoljunk csak Tolnay Klárira, Zenthe Fe- rencre vagy Hollay Kálmánra. S egy színjátszókor miért ne hozhatná felszínre a szunnyadó pásztói tehetségeket? Reggel a pásztói vasútállomáson. Hatvan felől befut a 6.30-as személy. Köztudott, ez a vonat szállítja a Tarján felé ingázó diáksereg nagy részét. Felszállunk. Három 16 év körüli srác kerül mellém. Lökik a szokásos diáksódert. Vagyis csak az egyikük. Ő a menő. A másik kettő inkább hallgat, igaz néha bele-beleszólnak a monológba, de gyengécske szövegüket egyszerűen lehengerli a menő dumája. Aztán érdekes, örökzöld téma kerül szóba. No nem a szex és nem a lányok. A pénz.- Minden nap van a zsebemben ezerötszáz, de el is költőm. Tegnap is elvertem mindet. Miért ne? Azért van. Aki meg nem tud pénzt szerezni, az megérdemli a sorsát - mondja a menő.- De hát, ebben a pénztelen világban, minden nap ennyit költeni ? - ellenkezik az egyik haverja.- ugyan, aki nem tud szerezni, az forduljon fel. Megérdemli szerencsétlen csórója. De kit érdekel? Engem nem, az biztos! A két másik srác összenéz, nem szólnak, de tekintetükből ki lehet olvasni a kérdést: szerintecfkomolyan gondolja? A menő, mintha olvasna gondolataikban, párszor még elmondja: forduljanak fel mind . . . .Aztán meghallja, jön a gyors Tarján felől. Gyorsan elköszön, átszáll a másik vonatra, s minket otthagy, hogy emésszük gondolatainkat. Aztán elindulunk, s elkezdődik egy új nap, amely fölött egy tizenéves nagymenő ítélete lebeg. Amit mondott, remélem nem következik be. (vété) Emlékek egy tönkretett parkról Eg veled kastélykert! „Várostrom” Szirákon A várostrom győztesei a Vajda János csapat „harcosai” voltak Csákós katonák és pártát viselő hölgyek zsivajától volt hangos a jobb napokat is látott, valamikori járási székhely, Szi- rák. A közelmúltban megrendezett egész napos akadályjátékokon a községi általános iskola diákjai mérték össze erejüket. Erre főként az akadály- és ügyességi versenyeken volt szükség, meg a pingponglabdákból előlépetett ágyúgolyók felhasználásával megvívott „várostromon”. A szellemieket a 48-as honvédnóták éneklésére, a Kossuth-szónoklatra tartogatták a kisdiákok. Születtek gyöngybetűs fogalmazások falujuk életéről. A kis helytörténészek vizsgáztak a sziráki kastély jelenéből és múltjából, az evangélikus templom értékeiből és a Teleki-Dégenfeld család történetéből. S hogyan vélekedtek a napról a gyerekek? Azt mondták: nem kellett tanulni, ez olyan kötetlen iskolanap volt. . . De a győztes Vajda János csapat tagjai másként is vélekedtek: győzelemre mentünk! rom fiatal fiú esett áldozatul egy hasonló gránát robbanásának. Sokan emlékeznek még arra a napra.- Kimentek játszani a patak partra - mondja egy idős bácsi a kerítésre támaszkodva - aztán csak hallottuk a robbanást. Mindenki kirohant s a látvány, ami elénk tárult az borzalmas volt, noha még éltek a gyerekek. Az egyik a Dudok gyerek volt. Gyarmatra akartuk vinni őket, de már nem bírtuk, belehaltak sebeikbe. E szomorú, de valóságos történet után a szakértők elmondták, hogy sajnos nem veszik komolyan ezeket a mai szemmel nézve, kissé elavultnak tűnő robbanó szerkezeteket. Ezen a héten az ország különböző helyeire kell még menni- ünk, hatástalanítani. S hányszor előfordult már olyan eset, amikor megtalálták a bombát, betették a góréba, a kukorica közé rágyújtottak, vagy csintalan gyerekek gyufával játszottak, s a takarmány között ott felejtett bomba, vagy a gránát robbant. Nem elég, csak óvatosnak lenni! Ha nincs benne a gyújtószerkezet még akkor is nagyon kell vigyázni, mert a robbanóanyag gyújtás nélkül is robban! A béri események szerencsésen végződtek. A hatástalanítás után a jelenlévőknek is lejjebb ment a vércukorszintje, és pulzusa is visszaállt a régi kerékvágásba. (Szeli) Ha azt mondod kastélykert, nekem egy nagy park jut eszembe, égig érő fákkal, ahová óvodásként kirándulni jártunk, ahol megcsodáltuk a villámsújtotta, derékban kettéhasított száz éves fát, ahová Pásztó népe május elsején és augusztus húszadikán kivonult ejtőzni, lazítani, virslit enni, sörözgetni. Ne higyjék, hogy az elmúlt rendszert sírom vissza e két ünnep emlegetésével, hisz az egyiket a fejlett nyugati országokban is megünneplik, a másik pedig régi magyar egyházi ünnep, mégha a ’49-es alkotmányunkat is erre a napra időzítették. Persze nem véletlenül. De engedtessék meg, hogy visszatérjek az előző gondolatomhoz. Lelki szemeim előtt látom a rengeteg sátrat, az előtte tolongó tömeget, a lufiért, fagyiért ácsingózó óvodás és kisiskolás sereget, a babakocsisan kivonuló s a padokra telepedő, vagy a fűben heverő családokat. S látom a sutba dobált, egymás hegyén-hátán halmozott transzparenseket, a szocialista alapideológia három klasszikusának, s a kor nagyjainak arcképével díszített táblákat, amelyek cipelésének terhétől megköny- nyebbült arccal szabaduló srácok fél szemmel már a sörössátrat, a másikkal pedig a facér, szabad lányokat keresik. Aztán a kisvasút, mert az is volt itt valaha, meg indóház, s mellette a színpad, amely mi mindenről tudna most mesélni? Mennyi híres-neves művész szórakoztatta itt a nagyérdeműt? Aztán egyszerre vége szakadt A hajdani őspark helyén most üzemcsarnok áll az egésznek, s nem is valószínű, hogy lesz még itt valaha, valami. Elveszítette varázsát ez a tenyérnyire zsugorított park, amelynek közepébe ormótlanul tolakszik be a szomszédos Mechanika üzemcsarnoka - amelynek építése érdekében kiirtották a Kastélykert legszebb fáit, amelyek árnyékában még az Almássy grófok hűsöltek- megfosztva ezzel a város lakosságát, Pásztó mindmáig egyetlen, igazi kikapcsolódást jelentő szabadidőparkj ától. Ne higgyék, hogy az iparosodás ellenfele vagyok. Nem. Csak az jutott eszembe, vajh, ha látnák régi fészküket a grófék, nem furcsállanák azt, hogy a szomszédos városokban, Szé- csényben, Bátonyterenyén, miként tudták megőrizni a hasonló értékeket? Ezekben a városokban miért nem telepítettek ipari üzemeket a volt kastélyokba? Miért nem vágták ki a parkok évszázados fáit? Ott miért nem estek neki vandál módon mindannak, amit Pásztón elpusztítottak, csak azért, mert egykoron a gróféké volt? Fájdalom, de ha a feltett kérdésekre választ is kapunk, azzal sajnos Pásztónak még nem lesz Népkertje, Gyurtyánosa, Dolin- kája. Arra pedig, hogy a városlakók ne csak birtokba vehessék, hanem élvezhessék is az új, leendő szabadidőpark fáinak árnyas-hűvös lombsátrát, még várni kell. Igen várni, még legalább száz évet, amíg megnőnek a fák. Akkorra a Mechanika remélhetőleg beépíti a régi park maradékát is, s nem lesz ami utaljon arra, itt valamikor emberhez méló módon is lehetett volna tervezni, gondolkodni. Vallus Tibor A napokban megszólaltak a hangosbemondók Bér községben. Figyelmeztették az embereket, hogy a Bér patakban második világháborús bombát találtak és senki ne menjen a lezárt területre. Sebján Zsolt, gal- gagutai lakos favágás közben talalált rá. A Budapesti Honvéd Tűzszerész Aknakutató Zászlóalj kiküldött alakulata semlegesítette a hátborzongató emlékeket idéző második világháborús Ez már nem gyilkolhat... 120-as aknavető gránátot. Ez a hely emlékezetes a bérieknek. Főleg az idősebb korosztálynak, hiszen itt 1946-ban háAki csóró, forduljon fel
