Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

8 MOZAIK 1992. február 1., szombat Tenkes és Jákob Zenthéje (Ferenc/.y-Europress) A színpadról beszűrődik az öltö­zőbe Webber muzsikája. Zenibe Ferenc ma este a József és a nagy, színes álomkabát című musicalben játszik a nagy Ma- dáchban. A színész Jákob ruhá­jában fogad, - hiszen ő József és testvéreinek apja. Az ele­gáns, keleti viselet jól áll neki. Este háromnegyed nyolc. Van néhány perce, míg színpadra szólítják. Rögtön a szülővárosára, gye­rekkorára fordítjuk a szót. — Salgóbányáról, mert ott születtem, tíz éves koromban jöttem el - emlékszik Zenthe Ferenc örömmel, hogy minder­ről beszélhet - kis telep volt. Turjántól mintegy tíz kilomé­terre. Az apám ott volt bánya­mérnök. Egy szolgálati lakás­ban laktunk és hatalmas park vett körül minket. A vár alatt él­tünk. színes környezetben, talán azért is csináltam annyi roman­tikus filmet, erre ösztönzött az a gyönyörű hely. Rengeteg bará­tom volt, bányászgyerekek, acélgyáriak. Térzene szólt va­sárnap a kuglizóban. Apám ret­tentően szerette a filmeket és emlékszem Salgóbányának előbb volt mozija, mint Turján­nak. Gyerekkorom nagy filmjei Stan és Pan. Zoru és Huni, Tom Mix. . . és társai. — Milyen emlékei vannak a családjáról? — Ami emlékezetes nekem mindig, hogy anyámnak öt nő­vére volt! Öt nagynéni! Vilma néni, Márta néni. Olga néni, Ména néni, Magda néni és per­sze az anyám. A nagypapám ál­lomásfőnök volt, összeférhetet­len lehetett, mert mindig más ál­lomásra került és mindenütt született egy lánya.. . Ezek vol­tak az én nagynénéim. A testvé­reim mind idősebbek voltak ná­lam. A bátyám 17, a nővérem pedig 15 volt, amikor születtem. — Salgótarjánba bejárt néha? — Hogyne! Nagy poros vá­ros volt. kicsi házakkal, amiket később mind leromboltak. Amikor évek múlva a Gábor di­ákot forgattuk Gödön - sokáig nem jártam a szülőhelyemen - Sinkovits Imrével elmentünk Tarjánba, meg akartam neki Ahogy a közönség megszerette mutatni hol születtem. Szécsé- nyen átmenve összetalálkoz­tunk Sós Imrével (fiatalon ön­gyilkos lett színész tálentum volt), ott lakott Salgótarjánban, hát nála aludtunk. A város vi­szont annyira megváltozott, hogy eltévedtem. — Visszajár még néha a szü­lőhelyére? — A feleségemmel és a fi­ammal később elmentünk, hogy megmutassam nekik hol szület­tem. Szörnyű volt látni a helyet, mert teljesen lezűllött az épület. Készülök, hogy ismét felkere­kedjem, várom hogy leessen a hó, mert mindig a friss, fehér hóra emlékszem, amikor a völgyben ródliztunk. — Beszéljünk egy kicsit a színészetről is. . . Ma este a bib­liai történet Jákobját alakítja. Ez énekes szerep? — Jákobot játszom, a papát és túl vagyunk már a 100. elő­adáson. Négy sort énekelek mindössze. Azokban a filmek­ben. amelyekben főszerepet ját­szottam (Kétszer kettő néha öt. Csendes otthon) Vámosi János énekelt, a Gábor diákban pedig Kenéz Ernő. . . Én mindig elle­nálltam. Énekeljenek a profik. A főiskolán volt ugyan némi énekoktatás, de igazi képzés, mint ma, még néríí létezett. Nem is tanultam meg énekelni. — Zenthe Ferenc mennyire befogadott ma a'pályán? — A rádióban állandóan ját­szom a Szabó családban, a tv-ben pedig a Szomszédokban. Színpadi szerepeim is vannak, itt a Madáchban - mint mond­tam - Jákobot, az Arany János Színházban pedig az Ármány és szerelem-ben a komornyikot alakítom. Vannak hát színházi feladataim is. Ez éppen elég. — Azelőtt sokat szinkroni­zált? — Szerettem a szinkron munkát, főleg Jack Lennon fi­guráját magyarítani! De most már fárasztanak ezek a munkák. — Amikor telefonon keres­tem. azt mondták otthon, hogy az utcán van. — Havat lapátoltam. Mindig is erős volt a mozgás igényem. — Zenthe Ferenc már nyug­díjas színész. — Pontosan tíz éve! — Megkérdezhetem hány éves? — Hetvenegy! — Hogy tudja tartani ezt a jó, erőteljes kondícióját? — Ehhez szerencse is kell! De talán az segített mind a mai napig, hogy nyolc évig interná­tusbán éltem Nyíregyházán, ami sok mindenre megtanított: a közös életre, az emberek meg­ismerésére, a barátok megkere­sésére, önmagunk megőrzésére. A mesterségemben igyekeztem jól érezni magam, nem töreked­tem poziciókra. sikerélményeim voltak vidéken is, Pesten is. Az én generációm sokmindent megért, szívós volt s megtanult létezni. — Ebben a korban az ember már visszafelé néz. Nem bánta meg, hogy színész lett? — Nem, nem! Az apám ugyan nem akarta, de én más­hoz nem értettem. A pályám? Soha nem kellett szerepet kér­nem, nem kellett utána járnom, velem lehetett dolgozni.. . Amikor a Tenkest , forgattuk megkérdeztem a rendezőt, „mért pont velem csinálod ezt a filmet?” Azt felelte, „nézd, tudsz lovagolni, s olyan nyu­godt kedélyű ember vagy, hogy veled biztosan végig tudom for­gatni a 13 részes filmet." — Akkor még csak annyit: megőrizte jókedélyét mind a mai napig? — Úgy vélem megőriztem apám örökségét, de ehhez kel­lett a jó családi háttér, ami ne­kem megvan, s egy olyan szín­ház, mint a Madách, ahol mind a mai napig megmaradtam. (Szémann Béla) Orvosi ügyeletek Salgótarjánban a hét végén folyamatos lesz az orvosi ügye­leti szolgálat. A felnőttek az Arany János út. 3. szám alatti rendelőt - nappal és éjjel - tele­fonon is kereshetik. Ä gyerme­keket az Arany János út. 2. szám alatti rendelőbe reggel nyolctól este tizenegyig lehet vinni, természetesen a 14-051-es telefonszámon hív­hatják is az orvost. Balassagyarmaton a Rá­kóczi út. 66. szám alatt, Rútsá­gon, Szécsényben, Pásztón, Bátonvterenyén a rendelőinté­zetekben is folyamatos - péntek délutántól hétfő reggelig tart - az ügyelet. Vasárnapi istentiszteletek Salgótarjánban a Szent Jó­zsef katolikus temlomban 8 óra harminc perckor, II és 18 óra­kor kezdődnek az istentisztele­tek. Balassagyarmaton a római katolikus templomban reggel 7, 8.30, 11 és 18 órakor, az evan­gélikus templomban 9, 10, és 18 óra a kezdési időpont. Szécsényben a római katoli­kus templomban 7, 9. II és 18, Rútságon 8 és 10, Pásztón dél­előtt 9 és este 18, Bátonytere- nyén (Kisterenyén) 9 és 11, Nagybátony településrészen 9 óra 30, Mohorán 9 órától tart­ják a vasárnapi istentisztelete­ket. Fenyegetett állatfajták a harmadik világban Az ENSZ élelmezési- és mezőgazdasági szervezete, a FAO je­lentése szerint a harmadik világban több állatfajtát - köztük szar­vasmarha és baromfi fajtákat is-a kipusztulás veszélye fenyeget. A fejlődő országokba ugyanis olyan fajtákat kezdenek szállítani, ame­lyek nem felelnek meg a helyi viszonyoknak. - Pedig éppen a ve­szélyeztett fajták a legalkalmasabbak a túlélésre. Ha egyszer eltűn­nek, ez az állati kincs mindörökre elvész - mondotta Edouard Sao- uma, a FAO vezérigazgatója. - Európában a század elején kite- nyésztett háziállat fajták fele kiveszett, s a megmaradt 770 fajta harmadát ugyancsak a kipusztulás veszélye fenyegeti a követke­zőkben. De Éurópának vannak eszközei e veszély elhárítására, míg a fejlődő országokban hiányoznak a védekezésre szolgáló források. A papucs talpa szolgáltatta a gyógyenergiát Lebukott az osztrák „csodadoktor” (FEB) Leonhard Hochenegg tiroli orvost eddig mélységes tisztelet övezte: a világszerte ismert hal I i doktor még az angol királyi család tagjait is kezelte, s híres paciensei közé tartozott a színész Maximilian Schell. Le­onard Hochenegg-et csodadok­tornak tartották, híressé vált rákgyógyításairól, sőt az AIDS ellen is hasznosnak mondták egyedülálló módszerét. ' Mindez a múlté. Kiderült, hogy az állítólagos kozmikus energia, amellyel a hozzá fordu­lókat kezelte, valójában a cipője talpából származott és minden volt, csak nem kozmikus. A ti­roli doktor minden rendelése alatt ugyanazt a lábbelit viselte: egy fatalpú papucsot, melynek talpa belül üres volt, így bele­fért egy elektromos töltőkészü­lék. amelyet a cipő viselője nagylábújja segítségével kap­csolhatott be. A hatás nem ma­radt el, - mesélték a páciensek. „Antikor az orvos újjával hoz­zám ért, érdekes csiklandozást éreztem” - emlékeztek vissza. A csodadoktort egy egyip­tomi leplezte le: a 35 éves Ga­mal Abdelhamid^ aki több mint egy évig Dr. Hochenegg sofőrje volt. Egy kedvező pillanatban összepakolta a csoda-lábbelit, az orvosi kartonokat és a fellelt számlákat, majd letette őket Rudolf Koll innsbrucki ügyész asztalára. Hochenegg doktor természe­tesen tagadja a vádakat és azt ál­lítja. hogy a különleges papu­csot azért hordta megszakítás nélkül, mert izzad a lába. Az innsbrucki ügyészek ezt gyenge magyarázatnak tartják. A tiroli „specialista" váró­szobájában azonban továbbra sincs egyetlen szabad szék sem, sőt hála a cikknek, Dr. Hoche­negg most lett igazán népszerű. De az nem biztos, hogy a „hívő” paciensek sokáig igénybe vehe­tik szolgáltatásait, mivel a ható­ságok nyomoznak. S ha bebizo­nyítják igazukat, a „csodadok­tort" iparszerűen űzött csalásért elítélik. S akkor rajta már csak akkor a csoda sesíthet. Szétvert drogkartell A „Pisztoly” becenévre hall­gató főnök kurd szokás szerint utolsónak érkezett az eljegy­zésre: piros selyemöltönyben és kígyóbőr cipőben. A 23 éves Mehmet D. azonban német ará­ját már nem ölelhette meg. a hamburgi étterem bejárata előtt rendőrök vetették rá magukat, s miközben zsebéből kiemelték fegyverét, gyakorlott kezek bi­lincset kattintottak a vőlegény csuklójára. A rendőrök a hamburgi köz­játék előtt még „Pisztoly" va­lódi nevét sem tudták. Csak a hangját hallották a telefonban, amint osztogatta parancsait. Mehmet D. veszte is a telefon lett: alattvalóit nem meghívó­kártyán, hanem szóban hívta meg az eljegyzésre. „Pisztoly” volt a kurd hero- inkartell németországi főnöke, több tucat segítő, szállító, labo­ráns és fiókvezető dolgozott a keze alá. „Az elmúlt öt évben a banda a Balkán-útvonalon át legalább két tonna heroint csempészett be Németországba. A kartell le­fülelésével először sikerült egy egész láncolatot kikapcsolni. A hamburgiak a düsseldorfi tartományi bűnüldözőkkel és a török hatóságokkal is együtt­működtek: Németországban és Törökországban 65 embert tar­tóztattak le, köztük hat németet. A nyersanyag kurd mákültet­vényekről származott. A feldol­gozást a helyszínen végezték, a fehér port kamionokban el­dugva szállították Németor­szágba. Legnagyobb raktárukat a Bonn melletti Wachtberg lo­vaglóiskolájában rendezték be. a raktárvezető egy 27 éves török lovászfiú volt. Ä heroin innen került a frankfurti, a hamburgi és a müncheni elosztókhoz. A kurd vőlegény letartóztatá­sával egy időben csaknem 100 kilót foglaltak le „a bódulat po­rának" is nevezett kábítószer­ből. Képes technikatörténet A puskapor A puskapor feltalálásának egyik múlt századbeli németországi ábrázolása. A puskaport - helyesebben a 75 százalék salétrom és 25 szá­zalék kén és faszén keverékéből álló lőport Európában állították elő 1300 körül az úgynevezett „lőporos szerzetesek", akik kö­zül Schwarz Bertoldot név sze­rint is enjlíti a hagyomány. „Ezt a műveletet egy mester találta ki. A neve Magistest Ber­told, aki ismerte az alkémiát.. . Bertold magister az arany olda­tát kívánta megbarnítani és eh­hez kén, ólom és olaj oldatát használta fel s ezeket egy réz edényben összekeverte, lezárta és tűzre tette. Az edény dara­bokra szétrobbant."- eddig szól a krónika. A freiburgi, mások szerint kölni német szerzetes aztán ta­lálmányát Vencel lengyel ki­rálynak ajánlotta fel. Megemlít­jük azonban, hogy a lőport Kí­nában már sokkal korábban is­merték. K.A. Kelet-Európa „eurobarométere” Európa pulzusát próbálja kitapintani az Európai Közös­ség közvélemény­kutató szolgálata abban a felmérés­ben, amelyet ezen a héten tettek közzé Brüsszelben. Noha néhány fel­tűnő megállapítását már ismertették a világhírügynöksé­gek, a 10 ezer em­ber megkérdezésé­vel, számos közvé­leménykutató inté­zet, köztük az ang­liai Gallup és Ma­gyarországon a Modus közreműkö­désével készült, százoldalas kimuta­tás ( teljes anyaga számos érdekes, a jövőre is vonatkoz­tatható tanulsággal és finom árnyalattal szolgál. Egy éve már köz­zétettek egy ha­sonló tanulmányt, de az csak négy or­szágot ölelt fel (köz­tük Magyarorszá­got). Ezúttal azon­ban - 1981 októbe­réig bezárólag - tíz ország polgárait kérdezték meg ezer­fős reprezentatív minta alapján. A Nyugat kiváncsi te­hát a Kelet vélemé­nyére, ami érthető, már csak azért is. mert az, ami a föl­drész keleti részé­ben, vagy középen történik, kihat a Nyugatra is. Japánban nem könnyű a magyaroknak Olykor a kumicso is belerokkan A Suzuki koszai gyártelepén dolgozó magyar gyakornokok egyike kitűzőt visel a mellén „92.04”-es felirattal, ami a ha­zatérés idejére utal. Várják már nagyon a héthónapos felkészü­lési idő befejeztét a Japánba ki­került magyar fiatalok, az első 65 fős csoport tagjai. A koszai gyárban nem tűnnek föl a szere­lőszalag mellett sürgölődő munkások között a mieink, ők is a Suzuki „család” kék-fehér munkaruháját viselik, ebédidő­ben a gyári étteremben viszont könnyű rájuk találni. Egy cso­portban ülnek, nem keresik sem a japánok, sem a brazilok, sem mások társaságát, saját bajaik­kal vannak elfoglalva. „Jött volna be a festék­üzembe. . . ” — toldja meg rög­tön egy újabb panasszal egyi­kük azokat a bírálatokat, ame­lyeknek egész sora halmozódott már föl bennük ittlétük óta. Hosszú lenne mindazt részle­tezni - a rendelőben dolgozó úgymond „képzetlen” japán or­vostól, a biciklizés tilalmán át, az ételek szapulásáig - , ami nem tetszik a Japánban dolgozó gyakornokoknak. Munkaszoci- ólgus, pszichológus dolga lenne megítélni azt, hogyan alakulha­tott ki a helyzet, hogy az első Japánba került magyar csoport számára minden gyanús, min­den rossz, hogy elhatalmasodott a fiatalokban a bizalmatlanság. Mégha a japán vezetők valame­lyike érdeklődik is irántuk, azt is „csak taktikázásból teszi”, ha valakit megdicsérnek munkája miatt, az csak azért van, hogy „ezzel is megbontsák az egysé­get”- mondják. Több órán át mesélik a sérelmeket és mind­össze két szerény gondolatot fogalmaz meg a hatvan ember némelyike az itteni pozitívu­mokról. Az. egyik fiatal azt mondja: nem gondolt volna arra, hogy „ilyen teljesítményre lesz képes”, a másik pedig, hogy „a jobb önismerethez segí­tette hozzá az itteni gyakornoki munka”. Hogy tízezer kilóméternyire otthontól, szinte semmiben nem találnak pozitív élményt a Ja­pánban dolgozó fiatalok, annak számos kiváltó oka lehet. Ke­véske otthoni munkahelyi ta­pasztalattal, viszont a Suzuki- hoz kapcsolt anyagi remények­kel érkezhettek idé, a mienkétől teljesen eltérő világba. Egyszeriben szembesültek a világszínvonalat jelentő japán munkatempóval, amibe olykor még a „kumicso is belerecs- csen”. így hívják a japán mun­kavezetőket, akik a munkamód­szerekre tanítják be a gyakor­nokokat és akiknek be kellett állniok egy időre a fiúk helyett, amikor azok egyhetes japán nyelvtanfolyamon vettek részt. Egyébként ma már távolról sem a munka mennyiségét, ne­hézségét érintő bírálatok a jel­lemzőek, a nagy többség már a kellő színvonalon helyt tud állni a munkahelyeken. A japánoknak azonban nem sikerült eddig megtalálniok azt a módszert, azt a hangot, amely jó irányba befolyásolhatná a közhangulatot, pozitív élmé­nyekkel gazdagíthatná a gya­kornokokat. Piaci árak A salgótarjáni vásárcsarnok­ban a hét végi napokon a követ­kező árakon kínálták a külön­féle áruféléket: vágott csirke 150 ft kacsa 170 ft túró 120 ft tejföl 120 ft sárgarépa 20-30 ft petrezselyem 30 ft zöldpaprika 340 ft paradicsom 250-280 ft uborka 280-350 ft saláta 230-350 fi spenót 30 ft fokhagyma ' 130-150 ft vöröshagyma 16-22 ft retek 25-30 ft fejeskáposzta 15-20 ft bureonya 18-20 ft bab 80-120 ft mák 140 ft alma 30-49 ft körte 48-80 ft somba 160-180 ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom