Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

4 LÁTÓHATÁR 1992. január 10., péntek Vendégmunkások keserédes kenyerén A nehezedő életkörülmények ellensúlyozásaként sokan vál­lalnak munkát külföldön, hisz egy szerencsés vendégmunkás a hazai átlagnak akár tízszeresét is megkeresheti havonta. Az új­sághirdetések egy része persze közönséges csalás: lelkiismeret­len ügyeskedők próbálnak így pénzt kihúzni a nyugatra vá­gyódok zsebéből. Akiknek viszont minden buk­tató ellenére mégiscsak sikerül külföldön munkát találniuk, azoknak sem fenékig tejföl az életük. A kis magyar építőmun­kás társasággal München külvá­rosában futottam össze. — Hogyan kerültek ide, és mikor? - kérdeztem tőlük. — Újsághirdetésre válaszol­tunk. Kőművest és ácsot kere­sett németországi munkára egy budapesti kft - feleli Feri, aki 38 éves, és sváb származása, va­lamint az itt töltött egy év elle­nére sem beszél németül. — Csak szakmunkásokat al­kalmaznak? — Nem. Az építőipar itt is felveszi a szakképzetleneket, mint régebben otthon. Külön­ben mindenkinek mindent meg kell csinálni, ha a kőműves szakmunkásnak azt mondják, hogy zsaluzzon, vagy hogy szemetet szedjen, akkor nincs vita. Én egyébként villanysze­relő vagyok, a Feri meg vadőr volt otthon - mondja nevetve Laci. — Hogyan sikerült a váltás? Elég nagynak tűnik a különbség az eddigi foglalkozásukhoz ké­pest . . . — Könnyen ment. Otthon építkeztünk mind a ketten, és egy családi házat tető alá hozni éppen elég gyakorlásnak. — Többet kell itt dolgozni, mint a magyarországi viszonyok között? — Lényegesen. Nincsenek jó kis lazítások munka közben, és nagyon szigorúan veszik a munkaidő pontos betartását. Reggel szinte másodpercre fél nyolckor kezdünk, és utána csak fél ötkor van megállás, le­számítva a reggeli és ebédszü­netet. Mivel itt a heti munkaidő csak 38 óra, pénteken 2 órával előbb végzünk - mondja Zoli, majd hozzáteszi: - Itt nincs ál­lásidő, ha szakad az eső, akkor is dolgozunk, legfeljebb esőkö­penyt veszünk. — Az őshonos munkatársak­kal hogy jönnek ki? — Olyanok nem nagyon vannak. _?/ — A (nyugat)német csak végső esetben szegődik el épí­tőmunkásnak. A múltkor össze­számoltuk: a 34 dolgozóból 4 született helybeli van. A többi olasz, török, jugoszláv - bocs', szlovén, ezt újabban kikérik maguknak - ezenkívül egy-egy lengyel, román és litván. A volt NDK-s tartományokból is so­kan jönnek ide a munkanélküli­ség elől és a jobb kereset remé­nyében. Nem szeretik őket - nagyon ellustultak az utóbbi 40 évben, és ritka közöttük a kivé­tel. Egyetlen előnyük van a kül­földiekkel szemben: tudnak németül. Velünk, magyarokkal, úgy látjuk, hogy megvannak elégedve - darálja egy szuszra Pista. A 7 fős brigádban ő az egyetlen, aki beszél németül. Nem csoda, hiszen az egykori NDK-ban élt és dolgozott 10 évig. Műszerész létére ő is gyorsan beleszokott az építői­pari munkákba. — Eléggé diplomatikus va­gyok, ha úgy kérdezek rá a fize­tésekre, hogy anyagilag meg- éri-e itt tenni? — Naná. majd bolondok len­nénk itt kínlódni -.válaszolta Pista. — Különben item titok: havi 1500 márkát kapunk. Ezt az alkalmazónk - a pesti kft - mindig visszaosztja az adott hónap napjainak számával, így jön ki a napidíjunk. Tiszta pénz, csak az itteni biztosításunkat vonják belőle. Ez sem vág föl­dhöz: 18-25 éves életkor között 24 márka, utána 5 évenként 4 márkával emelkedik. — Azért vannak bosszantó dolgok is - veszi át a szót újra Zoli, aki 23 éves és kőműves. Itt egy harmadéves szakmunkásta­nuló havi ösztöndíja 1300-1400 márka. Annak idején én forint­ban annyit kaptam... Most meg a napidíjam se sokkal több. — Önellátók? — Igen, csak a szállást bizto­sítja a német cég, a magyar meg az évi egyszeri hazautazást és egy kis forint fizetést otthon, a családnak. Különben mindent hazulról hozunk, a húst, a zöld­séget, a konzerveket és más tar­tós élelmiszereket. Ezért kény­telenek vagyunk havonta haza­menni, mert az még mindig ol­csóbb — mondja Laci. — Ismerünk egy barátságos szlovén vendéglőst, de egy tál étel 15-20 márka nála. ezt nem engedhetjük meg magunknak. Csak sörözni járunk hozzá. Egyébként venni is csak sört, kenyeret és tejet szoktunk — ebben a sorrendben — szólal meg most először a másik Feri, aki Zolihoz hasonlóan kőmű­ves. — Hétvégeken mindig, de néha munka után is szoktunk főzőcskézni. — Adódtak már problémáik abból, hogy vendégmunkások ? — Ilyen téren még semmi gondunk nem volt - feleli Pista. - El sem tudom képzelni, hogy mi lenne Németországgal ven­dégmunkások nélkül? Például ki hordaná el a szemetet? Sok olyan piszkos munka van, amire nem találnának embert. Nekünk egészen más problémáink van­nak.-—Megtudhatnám, hogy mik azok? Néma csend a válasz, de az­tán kis idő múlva Pista folytatja: — Azért, hogy kijöhessünk dolgozni, egy ránk nézve eléggé hátrányosm szerződést írtunk alá a magyar alkalmazónkkal. Aszerint azt csinálhat velünk, amit akar. Hazaküldhet, áthe­lyezhet, de ami a legrosszabb, a fizetett szabadságunk idejére csak 30 százalékot kapunk a napidíjunkból, holott a német 100 százalékot fizet - nekik. — A múltkor, amikor hozták a napidíjat, egy vastag boríték­ból fizettek — alig csappant meg, miután kézhez vettük a já­randóságunkat — szólal meg Csaba is, aki eddig hallgatott. Neki két szakmája is van: kő­műves és vasbetonszerelő. — Vannak ugyanennél a német cégnél más magyarok is, egyéni munkavállalási engedéllyel. Ők 600-800 márkával többet keres­nek! Ha ennyit nem is, de pár­száz márkát nyer a kft. minde­negyes dolgozzóján! Minden gondjuk ellenére a fiúk mégis optimisták. Céljaik eltérőek, de valamiben meg­egyeznek: nagyon vigyáznak nehéz munkával, idegenben megkeresett pénzükre. Van, aki hatalmas OTP adósságától sze­retne megszabadulni, van aki kocsmát, üzletet nyitna, van, aki építkezésbe kezdene, és többsé­gük kocsit is szeretne haza­vinni. Egyetértenek abban is, ha itt­hon csak a felét megkeresnék a németországi bérüknek, vala­mennyien hazajönnének dol­gozni! Faragó Zoltán Salgótarján (Az írás a Riporter kerestetik! című pályázatunkra érkezett.) Az Akadémiai Kiadó 1992-es tervei A rossz levegő ellen véd a légzőkészülék Verseny Berzsenyi szellemében Országos vers- és próza­mondó versenyt hirdet meg a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság. A harma­dik alkalommal idén tavasszal megrendezendő verseny célja a névadó költő példaadó életmű­vének és a szomszédos népek irodalmának mind szélesebb megismertetése. Az országos versenyre - amelyet a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium, a Lakitelek Alapítvány, Marcali város, Somogy és Vas megye önkormányzata támogat - várják a 14. életévüket betöl­tött vers- és prózamondók je­lentkezését, akik nevezésüket február 15-éig a Berzsenyi Iro­dalmi és Művészeti Társaság­hoz (7400 Kaposvár, Honvéd u. 5.) küldhetik el. A döntőt a regionális verse­nyeket követően május 22-24. között rendezik meg Marcali­ban. Visszhang Aki hű maradt önmagához A parlamenti közvetítéseket figyelve, sajnos nem mondha­tom el, hogy csak „egy gondolat bánt engemet”, most mégis egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni. Szent meggyőződésem, - ha ebben egyedül vagyok is, - hogy az alkotó módon gondol­kodó ember szellemi szabad­sága nélkül nem lehet igazi de­mokrácia. Ezért nézem értetle­nül és tűnődve azt a jelenséget, amikor általam eddig sokra tar­tott, megbecsült emberek nyom­ják a szavazógombot pártuk ve­zényszavára, meggyőződésük ellenére is. Nem csoda így, ha a mi véleményünkre már régóta nem kíváncsi senki. Szeretném megkérdezni, bár nem tudom kitől, hogy szabad-e ma egyetlen értelmes, magát szuverén lénynek tartott ember­től is is elvitatni azt a jogot, hogy saját fejével gondolkod­jon, szívével érezzen és kitart­son saját, igazságnak tartott vé­leménye mellett? És ha valaki megteszi ezt, az miért bűn? Érdemes lenne el­gondolkodni azon, hogy jogos, illetve etikus dolog-e lemon­dásra szólítani fel azt a képvise­lőt, akit oly gyorsan elfeledett csendes forradalmunk egyik példamutató egyéniségeként ismertünk meg. Aki dr.Bilecz Endre sok éves, Miről is önmagát sem kímélő, kitartó, jót akaró munkáját ismeri, az nem feledheti el mindezt, akkor sem, ha tegyük fel egyszer vé­letlenül rosszul szólt. Sokat idé­zett szavai ellentmondanak ed­digi magatartásának, ezért kő- dobálás helyett célszerűbb lenne talán a dolgokat inkább tisztázni, kultúráltan, esetleg baráti hangon megbeszélni. Megkísérelte már valaki? Balassagyarmat és Salgótar­ján viszonyát pedig nem hiszem el, hogy ne lehetne elrendezni még úgy, hogy attól ennek, a számunkra kedves Palócor­szágnak az egysége töretlen ma­radjon. A sok távoli város he­lyett bár csak Balassagyarmattal lenne igazi testvérvárosi kap­csolatunk, hiszen az ellentéteket okozó dolgokról legkevésbé azok tehetnek, akik a városok­ban élnek. A Palóc-Olymposz tövében és az Ipoly-partján nem kevesen laknak olyan emberek, akik „európai” módon képesek gondolkodni és alkotni. Csak remélhetem, hogy az el­lentétek keresése helyett éppen a közös célok és érdekek fogják egymáshoz közel hozni őket. Megértve, hogy az elmúlt évti­zedeket igaz, hogy másként, de végül is valamilyen formában mindnyájan megsínylettük. Dr.Fancsikné Csaba Mária Salgótarján van szó? Leszállhatok a buszról? Cseh és Szlovák Köztársaság: a Havirov nevű településen -amely egyike az ország legszennyezettebb vidékének - légzőkészülékkel vesznek levegőt a helyi óvodában a gyerekek. Közülük nem keve­sen immunrendszerbeli hiányosságokkal születnek. (MTI Foto) A szovjet bomlás hatása a Közel-Keletre Lesz-e Golan-fennsíkon Disneyland? Az Akadémiai Kiadó min­tegy 200 könyv kiadását tervezi 1992-ben. Az idén jelenik meg többek között a Magyar Larousse En­ciklopédia második és a Világi­rodalmi Lexikon tizenharmadik kötete. Az év egyik tudományos érdekessége lehet a Nem Petőfi! című kötet, amely a barguzini „Petőfi csontvázat” vizsgáló akadémiai bizottság tagjainak tanulmányait és a felkért szakér­tők írásait tartamazza. Folytató­dik a Márai Sándor sorozat, idén újabb három kötet jelenik meg: a Napló 1958-1963 az Ih­let és nemzedék és a Szegények iskolája. A reprint sorozatban Gratz Gusztáv két munkája, a dualiz­Huszár nevű ismerősömmel utazom Salgótarjánban a II-es autóbuszon. Régen láttam, hát kicsit eldiskurálok vele. De egyszerre csak búcsúznom kell tőle. — Szervusz, le kell szállítom. Ismerősöm arca kissé meg­merevedik. — Nincs neked szárnyad, hogy leszállj. Lelépsz és kész. Látom rajta, hogy nem tréfálko­zik. Ostobának, nevetségesnek tartja a száll igét, hacsak nem valami madarat biggyesztek melléje. És nincs egyedül véle­ményével. A 11-es buszon leg­alábbis egész szektára való akad belőlük. Molesztálnak minket. leszállni akarókat, és mindunta­lan lelépésre akarnak bennün­ket kényszeríteni. Pedig nincs igazuk. Mennyi minden száll anya­nyelvűnkben, aminek nincs szárnya! musról írt kétkötetes műve és A forradalmak kora lát napvilágot. Szelényi Iván Harmadik út? című tanulmánya egy 1971-ben elkezdett kutatássorozat ter­méke: az urbanizáció hatását vizsgálva a magyar vidék és az aprófalvak helyzetét elemzi a szocialista viszonyok között. A további tervek között sze­repel Grétsy László és Kemény Gábor képes diákszótára, vala­mint Krausz Tamás és Szilágyi Ákos munkája az Oroszország és Szovjetunió XX. századi ké­pes történeti kronológiája. Idén jelenik meg a Magyar Néprajz következő, harmadik kötete is, amely a kézművességgel fog­lalkozik, a háziipartól a céhes iparosságig. A huszár a lovára szál! hadba- indulás előtt. Ha útközben ráes­teledik, egy fogadóban száll meg. Lefekvés előtt idogálni kezd, hát fejébe száll az ital. Ha kötekedő természetű, bizony könnyen vitába száll még a fo­gadóssal is. Ha nincs igaza, ta­lán magába száll. Végül aztán lefekszik, álom száll a szemére. Másnap a csatatérre érve hadba száll. Ha életben marad kitünte­tést kap, és fejébe száll a dicső­ség. Ha meghal, teste a kopor­sóba száll, bűnös lelke meg a pokolra száll, és nem szállhat perbe a jó Istennel. Mi marad utána? Kicsiny vagyonkája, amely gyermekeire száll. Ugyan mikor találkozom Hu­szár nevű ismerősömmel meg­int a 11 -es buszon? Félek, hogy kis írásomért teljesen rám száll. Sebaj, ha meglátom, előbb szál­lók le a buszról. Nagy Zoltán (Ferenczy-Europress) — Egyszer talán - jelentette ki Bari El kapitány, az izraeli had­sereg szóvivője - a Golanon Disneyland épül, az izraeli és a szíriai gyermekek örömére. Ez lehetséges. Ami nem: hogy va­laha is feladjuk ezt a fennsíkot, ami biztonságunk legnagyobb rizikójából biztonságunk lege­rősebb garanciájává vált az idők során. Lesz-e valaha Disneyland a Hermon-hegy hófödte csúcsai alatt? Közelebb hozza-e a béke álmát a Szovjetunió felbom­lása? Az érem egyik oldala, hogy a szovjet birodalom minden esz­közzel - és nem sikertelenül - igyekezett államosítani a kö­zel-keleti feszültséget, destabi­lizálni a térséget. Sztálin és utó­dai az arab adura játszottak. Iz­raelt - noha az elsők között is­merték el annak idején - „az Egyesült Államok meghosz- szabbított karjaként" kezelték. Egyértelműen Moszkva volt Izrael legális és illegális ellen­ségeinek kiemelkedően legna­gyobb fegyverszállítója és poli­tikai támasza. A térség diktáto­rai elsősorban a Szovjetunió lé­tének és tevékenységének kö­szönhették hatalmukat. A tétel számos terrorszervezetre is vo­natkozik. Gorbacsov hatalomra Dr.Bilecz Endre bejelentette: az SZDSZ frakcióját elhagyva „átigazol” a függetlenekhez. Válaszul a nógrádi szabad de­mokraták lemondásra szólítot­ták fel. Csalódtunk egymásban, - gondolták - váljunk el tisztes­séggel. Dr. Bilecz Endre úgy döntött, nem fog meglepetést szerezni: nem mond le. Miért is tette volna? Igaz, nem az SZDSZ ju­tott be Bilecz listáján a parla­mentbe, hanem ő az SZDSZ-én, a kívánság tehát - adja vissza mandátumot - akár logikusnak, jogosnak is nevezhető, de Ma­gyarországon ilyen körülmé­nyek között még senki sem mondott le. Talán ő tegye meg elsőként, csak azért, mert ez volna a rendes dolog? Járt utat, járatlanért... Ennyi a lényeg. És a többi? Választói akarat (ahogy azt dr. Bilecz képzeli), kerülése után a Birodalom va­lamelyest visszahúzódott a tér­ségből, de a korábbi automa­tizmusok még sokáig működ­tek, egészen a legutóbbi időkig. Az Öböl-háború ilyen szem­pontból is fordulópontnak te­kinthető. Már csak azért is, mert Izrael golani szomszédját és egyik legveszélyesebb ellenségét, Szí­riát a szovjet támogatás meg­szűnése rákényszerítette arra, hogy keresse Washington jóin­dulatát. A szovjet bomlás abban is segítette Izraelt, hogy neki­lendült a zsidó kivándorlás: két év alatt 300 ezer szovjet beván­dorlóval erősödött (katonailag vállalhatatlan „új” SZDSZ-es alapértékek (vagy dr. Bilecz újított alapértékeket?), nemzeti öntudat, keresztény kulturá­lis-erkölcsi értékrend (a kép­viselő legújabb megújhodása), az SZDSZ-MSZMP paktum és „csendes kormányzás” el­utasítása (no ez a mi amatő­rizmusunkat - de nem elvtelen- ségünket! - igazoló „kabátlo­pási ügy” - képviselőnket csak annyi érdekli belőle, amennyi most hasznosnak tűnik szá­mára), MSZMP-kongresszus elleni hősies harc, képviselői felelősség stb. - hókuszpókusz, abrakadabra! Sokszor kell mondani, a vá­lasztók talán elhiszik; a békából királykisasszony lehet. . . És ha mégsem? akkor csak: lárifári. Gusztos István Salgótarján is) a zsidó állam, melynek tele­pítési költségvetése 1992-ben először szárnyalta túl védelmi büdzséjét. Ez az érem egyik oldala. A másik: az önálló kö­zép-ázsiai köztársaságokban végigsöprő muzulmán fanatiz­mus, amely a CIA értesülései szerint egyes helyeken már zsidó-pogromokban és Iz- rael-ellenes tüntetésekben is megnyilvánult. Ha az Iszlám új fellegvárai Izrael ellenségeit erősítik (esetleg a féltve őrzött atomtitkok és atomtudósok ex­portjával is), akkor sajnos való­ban nem lesz Disneyland a Go­lanon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom