Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 8. szám
1992. január 10., péntek BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE 5 Találkoztam elégedett téesz-elnökkel is... A szügyiek nyereségre számítanak Megyénkben napjainkban jóformán csak rosszkedvű és panaszkodó tsz-elnökökkel találkozni. Érthetően persze, hiszen a mezőgazdasági üzemek többsége veszteséggel zárta az óesztendőt, s az átalakulás miatt a kollektívák és jelenlegi irányítóik sorsa egyaránt bizonytalan. Nos, kivétel mindig akad, s jó sorsom a minap összehozott egy elégedett agrár vezetővel. Gaál Györgynek hívják, s a szügyi Madách Imre Termelőszövetkezet elnöke. Miként elöljáróban elújságolta, csaknem egy hónapot feküdt a kórházban, de most már dolgozik. Siettette gyógyulását, hogy munkahelyéről rendre jó híreket kapott, s azokat ottjártunkkor készséggel megosztotta velünk. — A könyvelők most készítik a zárszámadási mérleget, tehát végleges adatok még nem állnak rendelkezésemre. Azt viszont nyugodtan kijelenthetem: nagy valószínűséggel pozitív eredménnyel zárjuk a múlt esztendőt. Jelentős fegyvertény ez, hiszen 1990-ben hétmillió forint volt a veszteségünk — mondta a középkorú férfi. A tsz tavalyi árbevétele megközelítette a 165 millió forintot. Ebből 95 millió az ipari termelésből származik. Többek között lakatot, gázkonvektort, rajzszöget, gémkapcsot gyártanak az iparban dolgozók. Ézek a munkák nyereségesek, amelyekből fedezik az alaptevékenység veszteségét. — Az állammal szemben semmilyen tartozásunk nincs — folytatta vendéglátónk. — A múlt évben senkit nem kellett elbocsátanunk. A munkabért mindig pontosan fizettük. A termelőszövetkezet még kedvezőbb helyzetben volna, ha sikerülne behajtania a tetemes kintlévőségét. A különböző nagykereskedelmi vállalatok nem kevesebb, mint 12,6 millió forinttal tartoznak a szügyieknek. Gaál Györgynek mentőötletként már eszébe jutott, hogy a 3 millióval adós Vídia Kereskedőház Rt.-tól járandóságuk fejében elhoznak többek között videókat, színes televíziókat, s azokat árengedményesen értékesítik. így legalább nagyjából a pénzüknél lesznek. A jövővel kapcsolatban sem fogalmazott borúlátóan a szügyi tsz elsőszámú szakembere: — A munkahelyek megőrzését, ehhez a feltételek megteremtését, a munkabérek mindenkori kifizetését tartjuk legfontosabb teendőnknek. Az átalakulásról természetesen már gondolkodtunk. Tagságunk ragaszkodik a szövetkezeti szektorhoz. Meglátjuk, milyenek lesznek a választási lehetőségek, s a legkedevezőbb eshetőség mellett döntünk. (kolaj) Betlehemmel pályáztak a galgagutai iskolások A galgagutai általános iskola József Attila Úttörőcsapatának „Ügyes kezek” szakköre 2. díjat nyert a balassagyarmati Madách Imre Könyvtár karácsonyi pályázatán. A gyerekek a betlehemi istállót mintázták meg, benne a bibliai alakokkal, s jól sikerült „művükkel” ötszáz forint értékű könyvet nyertek. Képünkön (balról jobbra): Martinyi Adrien 3„ Füzér Szilvia 4. és Dián Anikó 1. osztályos tanulók a díjnyertes alkotással. Fotó: Rigó A semmiből teremtett üzemet Minden helyzetben van megoldás, csak kellő kitartás kell ahhoz, hogy megtaláljuk!- Honfi István balassagyarmati iparos eddigi tevékenységét ezzel a mondattal lehetne összefoglalni. A vállalkozó ma már jól menő kisüzem tulajdonosa, pedig hat éve szinte a semmiből indult. Akkor a szükség hozta, hogy belefogjon a süteményes papírtálca-gyártásba. Kezdetben egy présgépen dolgozott, saját maga készítette papímyomó formával. Sok fejtörést okozott neki, milyen is legyen ez a kis eszköz. Szerette volna, ha a papír vágása és a préselés egy munkafolyamatban zajlik. Csinált egy szerszámot, de vagy nem vágta ki rendesen, vagy nem nyomta ki a papírt. A kudarcok tanították meg, mi a helyes megoldás. A vevőkör kialakítása sem volt egyszerű feladat. Ha valahol nem tudta eladni portékáját, tovább ment, nem adta fel. Sokat kellett kilincselnie, talpalnia, amíg össze jött egy-egy megrendelés. Aztán megtört a jég, kezdtek vásárolni kisebb tételeket: „Hagyjon itt néhány tálcát, kipróbáljuk!” - mondták a cukrászok. És ez csak a kezdet volt. A bizalmat megakarta tartani, mert nemcsak akkor kellett a megrendelők rendelkezésére állni, amikor volt áru. Ha a kuncsaft telefonált, mert szüksége volt valamire, akkor időre szállítani kellett a kért tételt! Ez pedig azt jelentette, hogy Honti István gyakran reggeltől estig talpon volt. Hogy jobb minőséget tudjon előállítani, új technikákat tanult meg, új eszközöket fejlesztett ki. Rájött arra is, a megrendelőivel szorosan együttműködve kell kialakítania kínálatát. Ma már nyolc méretben gyárt papírtálcát, tizenegy féle dobozt kínál - amit színes szitanyomásai cégfelirattal is ellát -, de mignon-hüvelyt és csipkepapírt is rendelhetnek Honti István az egyik sikert hozó termékével Fotó: Rigó tőle a vevők. — Minek köszönheti a sikereit? — kérdeztem tőle. — Meg kellett tanulnom a piaci igényeknek megfelelően termelni. Hiába gondoltam, érdemes lenne teasüteményt árulniuk a cukrászoknak, ha az erre a célra kialakított termékemre nem volt kereslet, másba kezdtem — mondta a kisiparos. — Mindig törekedtem az egyéni igényeket figyelembe venni, mert a nagy cégekkel szemben ez az előnyöm: a rugalmasság. — Véleményem szerint az iparban három alapvető kategória létezik: az első a minőség, a második az olcsóság, a harmadik a szépség. Az első két kívánalomnak mindig próbáltam eleget tenni, a konkurrencia megjelenésével most a harmadik tényező kerül előtérbe. — Milyen újításokat tervez a közeljövőben? — Elképzeléseim szerint polietilén fóliával bevont papírból készült, színes dobozok gyártásába fogunk belekezdeni, mihelyt a megfelelő alapanyagot megtaláltam hozzá. A távoli tervek között pedig az automatizálás szerepel. Nyilván az ezekkel járó többletmunkát már nem lehet családi vállalkozás keretében tovább vinni, ehhez munkásokat is kell alkalmazni. — Az Ön munkahelyteremtő pályázatára 600 ezer forint vissza nem térítendő támogatást szavazott meg a munkaügyi tanács. Mi az, amit önnek ezért cserébe tennie kell? — Ha felveszem az igényelt összeget, azzal vállalom, hogy hat, jelenleg állástalan embernek, hat évig munkát biztosítok. A megszavazott pénz új gépekre elég. de a dolgozóknak elő kell teremteni a megfelelő munkafeltételeket, öltözőt, zuhanyozót - ami újabb beruházást jelent -, biztosítanom kell a bérüket és az ezzel kapcsolatos egyéb járulékos kiadásokat. Megfontolandó, igénybe vegyem-e a,j felajánlott összeget, mert hosszú távon ugyan megtérül a beruházás, de ma hat évre előre tervezni lehetetlen. fenvvesi Balassagyarmat és környéke Eladják a kastélyt • Mohora. Vélhetően hamarosan eladják a település műemlékileg fontos nevezetességét, az 1700-as évek elején emelt Vay-Zichy-kastélyt, tudniillik többen is érdeklődnek az épület iránt. Fancsik József polgármester és vezetőtársai január 13-án utaznak Budapestre, hogy az eladás feltételeiről tárgyaljanak egy országos hálózattal rendelkező vállalat vezetőivel. Bővítik a hivatalt • Becske. Eddig csak egyetlen szoba jelentette a polgármesteri hivatalt, ezért szükségessé vált a kibővítése. Hozzá kapcsolták a mellette lévő tűzoltószertárt és a másik oldalán található szolgálati lakást, s így már három helyiség áll rendelkezésre. Az egész épületet felújították, tetőzetét átépítették, s belülről is megszépítik a község házát. Új évi koncert • Galgaguta. A nyugdíjas klub január 13—i összejövetelén „Új évi koncert" címmel helybeli zenészek szórakoztatják az időseket. Levetítenek egy régi magyar filmet, majd videóról megtekintik a remekül sikerült karácsonyi programot. Töltöttkáposztás vacsora és közös éneklés zárja az estet. Árvalányhaj —jelképként Árvalányhaj címmel Réti Zoltán festőművész kiállítása nyílik meg január 10-én délután négy órakor a Horváth Endre Galériában, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rendezésében. A tárlatot a művész munkásságának jó ismerője és elemzője, dr. Losonci Miklós művészettörténész nyitja meg. Az ünnepi eseményen közreműködik Kanyó András és Kanyó Dávid, A Balassagyarmaton élő művész ezúttal érdekes tematikai meglepetéssel szolgál közönségének. Kizárólag olyan olajképeit állítja ki, amelyek témája az árvalányhaj, illetve a hozzá kapcsolódó, általa értelmezett Szimbólumvilág. Réti Zoltán körülbelül másfél évtizede fedezte föl a maga számára az ár- valányhajat. Azóta több tucat ilyen képet festett, amelyek közül már nem egy szerepelt korábbi egyéni tárlatain és kollektív kiállításokon. Szégyen! Az ősz során fenyőcsemeté- ket telepítettünk a kultúrház udvarára, melyekből valaki tízet kitépett és a szemétbe dobott. Az illető az Alkotmány út felől érkezve hajtotta végre dicstelen tettét, s jól kivehető lábnyomainak gipszmintái megegyeznek a polgármesteri hivatal előtt lévő virágágyásban okozott rongálások elkövetőjének lábnyomaival. Az illető remélhetően nem folytatja vandál cselekedetét, különben kénytelenek leszünk a nyilvánosság elé tárni általunk ismert kilétét. Sajnos, az emberi bosszúvágy, vagy -butaság még napjainkban, 2000-hez közeledve, is létezik némelyekben. Ma virágot tépnek, holnap talán útmenti farakásokat gyújtanak fel — és azután?! Szántó József polgármester (A Surányi Krónika alapján) Elment „képzőművészetünk Krúdy Gyulája” Supka Magdolna „képző- művészetünk Krúdy Gyu- lájá”-nak nevezte Szabó Vladimir festőművészt, a Magyar Köztársaság kiváló művészét, aki 1991. december 31-én, 86 éves korában elhúnyt. Balassagyarmaton, 1905. december 5-én született. Vele is az történt, ami oly sok más kiválósággal is a történelem folyamán, kiemelkedvén a sorból, a szűkebb haza igyekezett nem sokat beszélni róla, lehetőleg azon volt, hogy elfelejtsék, ami annál is nehezebben ment, mert hiszen a festőt időközben ugyancsak szárnyára kapta a hír, sőt, kicsit a világhír is. Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán Benkhardt Ágoston, Csók István, Rudnay Gyula és Vaszary János növendékeként tanult, az 1930-1934-es években római ösztöndíjasként Olaszországban élt. Első gyűjteményes kiállítását a Budapesti Nemzeti Szalonban 1934-ben rendezte meg. Ezután tárlatai nyíltak az európai művészeti központokban és galériákban, köztük Rómában, Amszterdamban és másutt. Franciaországban 1959-től 1961-ig élt és Párizsban állított ki. Munkásságát — a tanulmányok és cikkek sokaságán kívül — több könyvben is méltatták, így Supka Magdolna és Frank János. Az Ipoly-parti kisváros is ébredezni kezdett lassan. Hosszú-hosszú éveken át talán csak a Balassagyarmaton élő Réti Zoltán tartotta Szabó Vla- dimirrel a kapcsolatot. 1980-ban kérte is őt, mondaná el, milyen emlékei vannak a városról? A művész 1980. IX. hó 25-én kelt, Rétinek írt levelében válaszolt is a kérdésekre. Néhány részlet ebből a levélből: „Balassagyarmatról rengeteg az emlékem, hisz életem első 16 évét ott töltöttem.. . Apám... a budapesti Minta- rajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt, Veszprémben nősült, ha jól tudom, ott volt helyettes (?) tanár, azután nevezték ki rendes tanárnak Gyarmatra, így kerültek ide, születésem előtt cca 5 évvel. Apám mértant és „szabadkézi rajz”-ot tanított, ez görögpótló tárgy volt. Tornatanítói diplomája is volt. A gyarmati „Munkásgimnázium”-ban is működött. Kiállításáról Gyarmaton nem tudok. Pestre 1922-ben, 16 évesen (mert decemberi vagyok, 1905) kerültem, miután Apám nyugdíjaz- tatta magát 58 évesen, betegsége miatt. Érettségi után egy nyári előkészítő tanfolyamon kerültem a főiskolai felvételire 1924-ben. Gyarmati nevezetes diákköri történetre nem emlékszem. Kedves helyem volt a „kisliget” és az Ipoly-part... ” Megjegyzendő, Balassagyarmat 1985-ben reprezentatív kiállítást rendezett a Palóc Múzeumban Szabó Vladimírnak, akinek néhány műve ma is látható a balassagyarmati képtárban és a Balassi Bálint Gimnáziumban. Nevét és életművét, balassagyarmati kötődéseit is mind gyakrabban emlegetik a kisvárosban, amint az történni szokott. Talán így remélhető, hogy a város nagy szülöttének munkássága is fokozatosan bekerül a szellemi, művészeti örökségbe, megőrzendő kincsként, erősítendő a humanizmus hadállásait, az ember által oly vágyott harmóniát, ami hovatovább csak a mesékben és az álmokban él. Szabó Vladimir elvarázsolt mesevilágot hagyott maga után. Festői világa oly kimeríthetetlen, mint a legmélyebb kutak vize. És oly tiszta is. Vásznain, grafikai lapjain az emberi figurák, az egész élővilág olyan kavarodása szemlélhető, amely csak a az ember legzsúfoltabb álmainak és az emlékeknek a sajátja. Ezt a csodavilágot boldogság és ■öröm hatja át, a létezés csodája. Vándorkomédiások, kintornások, cirkuszosok, gyönyörű fiatal nők, bölcs vének és szép ifjak tolonganak a művész képi látomásaiban, amelyek most véget értek. De változatlanul eleven ez a ránk maradt világ. —mér Parasztregulák Egyes ránkmaradt krónikákból olvassuk: ha januárban a délnyugatról fújó szél hirtelen megfordul, illetve északnyugati irányt vesz, akkor állandó hideg várható kemény faggyal. Ha a szél fújását keletire változtatja, akkor állandó hóesés lesz egészen február végéig. Ha esténként nyugat táján sűrű köd keletkezik. akkor állandósul a hideg. Ha a hónap elején északnyugatról fúj a szél. akkor langyos lesz az év első hónapja. Ha Vízkereszt napján a hold már három órakor látható, akkor szép idő lesz utálta egy hétig. Ha Vincze napján fényes lesz az éjjel, akkor abban az évben tele lesz a borospince. Ha a hónap utolsó napja borús és hó esik, akkor nem tart hosszan a tél, jó nyár lesz, bőséges aratással. Ha nincs fagy januárban, vagyis Boldogasszony, vagy Vízöntő havában, akkor meghozza azt március és április. (A nándori kalendáriumból) Eljárt felette az idő Új szeszfőzdét épít az idén a becskei önkormányzat és a magyar- nándori áfész, mivel a régi (képünkön) hovatovább összeroskad
