Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 5. szám

4 LÁTÓHATÁR 1992. január 7., kedd TVélemény Közszolgálati irkafirka A közéletben gyakori jelen­ség. hogy egy-egy szó. kifejezés unos-úntig használatossá. ..di­vatossá" válik még mielőtt tisz­tázódna a fogalom valóságos tartalma. Ilyennek érzem manapság - a rádióra, televízióra vonatkozta­tott - közszolgálati jelzőt. Ezt emlegetik a tévé házatáján és azon kívül - kormánypárti és el­lenzéki körökben erre hivat­koznak azok, akik pénzt kérnek a legnépszerűbb médiának és ugyanerre, akik zároltatják az intézmény költségvetésének egy részét. Látszatra mindenki egy dologról beszél, valójában azonban - mint más szlogenek alatt is ki-ki mást ért - a köz- szolgálati televízió értelmezé­sében is mérföldnyi különbsé­gek tapasztalhatók. Éppen itt lenne már az ideje közös nevezőre jutni ebben a kérdésben is, lehetőleg még a médiatörvény elfogadása előtt. De még egy apropója van e té­mának: nevezetesen a január ha- todikától életbe lépett új műsor­rend. Nyilván vannak - lesznek -. akik ebben is politikai szem­pontokat vélnek felfedezni és csakúgy, mint eddig, a közszol­gálati minősítést az intézkedé­sek indoklására, védelmére, mások pedig ellenkezőleg: tá­madására fogják felhasználni. Ráadásul a tévéhíradó körüli csetepaték, az új időpontok, az élesen elkülönített stábok adnak is okot a találgatásokra. Én nem kérdőjelezem meg, hogy a tévé vezérkara - élén az ilyenkorC?) külföldre távozó Hankiss Elemérrel - a „közt” akarta szolgálni akkor, amikor több hírműsort vezetett be. ab­ban sem akarok állást foglalni - hisz kevés hozzá a konkrét is­meretem- , hogy a híradó és a délutáni, valamint esti egyenleg nagy nehezen kialakított gár­dája mennyire tükrözi a házon belüli erőviszonyokat -pedig igazán érdekelne, hogy például a riporternek, műsorvezetőnek egyaránt kiváló Baló György vajon hová tűnt? -, azt viszont „egyszerű” nézőként tudom, máris érzem, hogy sok éves életritmusomba szólt bele a mostani változtatás. A fél nyol­cas híradó ugyanis már egyfajta tájékozódási pontként funkcio­nált mindennapi tevékenysé­günk menetében és bizony nem lesz könnyű - ha csak egy fél órával is - „átprogramozni” magunkat. Azt csak remélni tu­dom. hogy a délutáni 16 illetve az esti 18 órakor kezdődő egyenlegnek valamint híradó­nak lesz elég friss híre és né­zője, hisz é,n magam - gondo­lom sokakig egyetemben - a legritkább esetekben tudok majd olyankor a képernyő elé ülni. A Hét fél nyolcas - való­színű így „közszolgálatibb” - kezdése már nem lep meg, hi­szen abból az elmúlt években nyaranta kaptunk ízelítőt. Egyébiránt pedig - leg­alábbis az első hét programja alapján - sokkal kevesebb vál­tozást vélek felfedezni a struk­túrában. mint a nagy hűhóval beharangozott „előzetesek" alapján sejteni lehetett. Új mű­sort jószerivel kettőt fedeztem fel. Az egyik a Közjáték című sorozat a TVI-en reggel 8.30-kor és este tíz óra után. A Fiatal Művészek Stúdiója alko­tói jeles elmék egy-egy böl­cseimét „képesítették" meg egy öt perces klip erejéig. Az első körben - amely hat hetes kísér­leti szakaszt jelent - például Füst Milán, Van Gogh, Paul Klee, Márai Sándor, Weöres Sándor - bölcselmeiből látha­tók szemelvények. Kíváncsian várom - már csak Vitray Tamás iránti rokonszen- vem okán is - az Össztűz című aktuális közéleti vitafórumot. A hetente jelentkező műsor meg­hívott vendégei a legfrissebb politikai, kulturális, sportese­mények főszereplői közül ke­rülnek majd ki s egyrészt az új­ságírók, másrészt a közönség kérdéseire válaszolnak. Abban egyelőre csak bízom, hogy a két program - bármeny­nyire is önálló - jobban igyek­szik összehangolni műsortervét és kevesebb lesz az olyan, gya­korlatilag irreális választási le­hetőség, mint amilyen eleddig bizony sokszor előfordult. Kér­dem én: hogyan lehet okosan dönteni mondjuk a Panoráma és Mester Ákos Exkluzív-ja kö­zött, amely rendre ütközött? Az azonos típusú filmek egy idő­ben való vetítéséről már nem is szólok, az azonban furcsa, hogy a Telesportból - legalábbis hét­főn esténként - továbbra is ket­tőt nézhetünk egyszerre, hisz az úgynevezett hosszú sportmaga­zin - 20 órakor a TV2-n - egy­beesik a TVI 20,25-ös napi sporthíradójával. Azt sem na­gyon érteni, hogy egyetlen dél­után illetve este - jelesül a múlt szombaton - miért kellett há­rom könnyűzenei (Majláth Júli­ára emlékező, a Záray-Vámosi kettős pályafutását méltató, va­lamint a táncdalfesztiválokat felidéző) nosztalgiaműsort su­gározni? Ennyi(?!) anomáliát persze még elbír az akármilyen „köz- szolgálati” televízió. ..- csongrády ­Robotrendőr (MTI Panoráma-Sajtóa­datbank) Három éven belül felállítják a tokiói utcasarkokon az első robotrendőröket .- ezzel orvosolják az évtized végére egyre súlyosabbá váló munkae­rőhiányt. A fővárosi rendőrség kutatási programja szerint robo­tokat állítanak fel a tokiói utca­sarki rendőrőrsökön, ahova ügyes-bajos dolgaikkal fordul­nak az emberek. Az automata rendőr a Mit te­hetek Önért? - kérdéssel fordul majd a betörőhöz, és képes lesz útbaigazítást adni neki a számí­tógépkijelzőjén, sőt hozzá kis térképet is mellékel majd. Har­mincféle információval és szol­gáltatással áll majd az ügyfelek rendelkezésére a robot. Meg­újítja majd a lejárt jogosítványt, eligazítást ad arról, mi a teendő közlekedési baleset esetén. Az automata rendőr akkor sem esik pánikba, ha tudását meghaladó kérést kell teljesítenie, ez eset­ben a központi rendőrséggel lé­tesít távtelevíziós kapcsolatot. Mindezen túlmenőn az elképze­lések szerint még vészhelyzet­ben is segítséget nyújt a rászo­rulóknak. A robotrendőrt olyan szenzorokkal látják majd el, amelyek érzékelik a segítségre szoruló ember zaklatottsági ál­lapotát. Postánkból Az emberség szép példája Örömmel tájékoztatjuk az érintetteket - a Gyógyszerse­gély Eszékre címen adomá­nyozó önkormányzatokat (Dré­gely palánk-Terény-Rétság-Pa- tak-Karancslapujtő-Ber- cel-Pásztó), az MDF Nógrád megyei Választmányát, a Dro­gun ion Rt.-t (Mohora), az egyéni támogatókat (Pappné Muzslai Zsitvai Ágnes Eszter­gom, Szabó Géza Sándor Kalo­csa) valamint a két mohorai magánkereskedőnél felállított urnába ismeretlenül adományo­zókathogy helyi MDF szer­vezetünk két tagja (Székely Imre és Vidámi József) 1991 év utolsó napjain a gyógyszer és kötszer segélyszállítmányt el­juttatták az eszéki kórháznak. A kiutazás biztonságosabb végrehajtása érdekében felvet­tük a kapcsolatot a Sztárüj Li- szica - Öreg Róka - segélyala­kulat krónikásával, aki velük tartott a kétnapos úton. A gyógyszereken kívül a balassa­gyarmati Vöröskereszttől ruha­neműt is szállítottak, melyet Várpalotán rakodtak ki és on­nan továbbították a legköze­lebbi menekült táborba. Mi akik itthon maradtunk, többségünkben nem ismerjük a háborút, a fegyverek - ágyúk és aknák hangját -, mégis tele vol­tunk szorongással: vajon sike­rül-e az akció és épségben visz- szatérnek-e barátaink? Rajtuk akkor nem látszott a félelem, mert erősebb volt a segítség- nyújtás ereje. De bíztunk Isten­ben és a szerencsében, mert rá­szoruló embertársainknak vitték a szerény az adományokból vá­sárolt gyógyszer és kötszer se­gélyt. Ággódtunk, szorongtunk a feszült várakozás alatt, és ami­kor „követeink" december 31-én 19 órakor megérkeztek, - arcukon a fáradtság nyomaival, szemükben csillogó könny­cseppekkel - akkor értettük meg igazán hová mentek, hon­nan jöttek vissza. Röviden elmesélték milyen volt az útjuk, mit láttak, hogyan fogadták őket és a szállítmányt. Az óévet már közöttünk és csa­ládjaik körében búcsúztatták. Büszkék vagyunk, és büsz­kék lehetünk mindazokra, akik vállalkoztak, vagy vállalkoznak akár közvetve, akár közvetlenül humánus cselekedetre rászoruló embertársaikért. MDF Szervező Bizottsága Mohora Az érettségi legyen a Egyetemi, (FEB) Megkezdődött a fel­sőoktatási törvény „társadalmi” vitája: a minisztérium elképze­léseit ezekben a napokban az egyetemek, főiskolák oktatói és a szakszervezetek boncolgatják. Információink szerint a Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­riumnak az az álláspontja, hogy ez a törvénytervezet az akadé­miai törvénnyel egy „csomag­ban” kerüljön az Országgyűlés asztalára. Dr.Havasi Jánost, a minisztérium szóvivőjét kérdez­tük: miért van szükség erre az „árukapcsolásra" ? — Valóban azt szeretnénk, ha ezt a két törvényt együtt tár­gyalnák a honatyák, hiszen számos közös vonása van, bi­zonyos értelemben egymásra épülnek. A mi elképzeléseink az egyetemi, főiskolai oktatás színvonalának emelését szol­gálnák, valamint azt, hogy az alapkutatások legfontosabb tu­dományos bázisai ezentúl a fel­sőoktatási intézmények legye­nek. — Manapság viszonylag ke­vesen kerülitek be az egyete­belép'ó főiskolai törvény készül mekre, a főiskolákra, az intéz­mények pénztárcája igen so­vány. Mindez ellentmondani látszik a minisztériumi szándé­koknak. — Ha az Országgyűlés elfo­gadja a mi koncepciónkat, re­ményeink szerint mind a két probléma megoldódik. Radiká­lisan növekedhet a diákok száma és az intézmények költ­ségvetése is. Tarthatatlan, hogy az egyetemista korosztálynak ma alig kilenc-tíz százaléka jut­hat be az iskolákba, holott a fej­lettebb országokban ez az arány eléri a huszonöt százalékot is. — De a fiatalok egy része nem is tud szakmájában elhe­lyezkedni . .. — A világon sehol nem ga­rantálják a diploma mellé az ál­lást is. Az országnak ugyanak­kor szüksége volna a mainál nagyobb értelmiségi rétegre is, olyanokra, akik hajlandóak vol­nának a szakterületükön belül, vagy akár azon kívül is elhe­lyezkedni. Szemléletváltásra van szükség a szülők részéről is, hogy ne gondolják azt. máris „úr”, akinek diploma van a zse­bében. — A tervek szerint hogyan változnak a felvételi vizsgák ? — Szeretnénk, ha az érettségi általánosan elfogadott belépő lenne az egyetemekre, főisko­lákra. Az érettséginek garantál­nia kell az ebben a korban meg­szerezhető azon tudásszintet, amelyet a világ más országai­ban is elismernek. Az új okta­tási rendszerben ezért nem volna szükség külön felvételi vizsgákra, hanem az első két év vizsgái szűrnék ki a szakmákra, továbbtanulásra alkalmatlano­kat a hallgatók közül. — Várliatéi-e a felsőoktatás privatizációja, vagy ezek az is­kolák továbbra is állami kézben maradnak? — A privatizálásnak ezen a területen sincs akadálya, bárki alapíthat iskolát, akinek az eh­hez szükséges képzettsége is megvan. Egyedül az egyetemek alapításához kell kikérni az or­szággyűlés jóváhagyását, a fő­iskolákéhoz pedig a kormány beleegyezését. Sz. S. Nem minden zebra, ami csíkos Svájc: a baseli állatkertben puha szénán pihen Onia a kéthetes okapi bébi. Onia nagy örömet szer­zett gondozóinak, mert az okapik nehezen törik a rabságot. MTI Foto Megszűnik a szépségverseny Kanada azonnal hatállyal megszűnteti szépségversenyek rendezését, amelyekre a 40-es évek óta rendszeresen sor ke­rült. Az utóbbi időben a kanadai tv is közvetítette a versenyeket. A győztes „Miss Canada" 100.000 dollárnak megfelelő ju­talmat kapott, egy éven át mint „az ország szépe” különböző társadalmi feladatokat láthatott el és külföldön is képviselhette hazáját. Most „eljött az ideje annak, hogy az ország ifjúságát a kornak megfelelőbb módon mutassák be". Ezen kívül a szépségverseny megrendezése tavaly jelentős deficittel is járt. George Bush Tokióban, avagy kié a jobb autó? (MTI Panoráma-Sajtóa- datbank) Az amerikai elnök ázsiai-csendes-óceáni kőrútjá­nak messze legfontosabb állo­mása az utolsó, a kedden kez­dődő japáni látogatás. Eredeti­leg novemberre várták Tokióba, ám az utat szinte az utolsó perc­ben lemondták, mert az elnök úgy vélte, hogy a közvélemény elítéli, ha a gazdasági válság közepette ismét külföldre uta­zik. Hogy azután az útra rövid ké­sedelem után most sor kerül, azt megint csak elsősorban belpoli­tikai okok indokolják. George Bush, miközben újraválasztásá­ért küzd, azzal az ígérettel sze­retne visszatérni Tokióból, hogy az amerikai gazdaság az eddiginél sokkal nagyobb lehe­tőségeket kap áruinak eladására a japán piacon. Az amerikai kormány és a gazdaság, amely­nek huszonegy kapitánya Bush meghívására vele utazik, azzal érvel: nyílt és burkolt japán pro­tekcionizmus van a mögött, hogy a két ország kereskedelme tavaly is 41 milliárd dolláros amerikai hiánnyal zárult. A de­ficitet elsősorban az autók okozzák. A japán kocsik már meghódították a piac egyhar- madát az autó őshazájában, s előretörésük folytatódik, mi­közben a szórakoztató elektro­nikai termékek terén a japánok már lényegében egyeduralko- dóak az amerikai piacon. A ja­pán cégek sorra építik autógyá­raikat az Egyesült Államokban, míg a nagy amerikai vetélytár- sak milliárdos veszteségeket szenvednek. Ugyanakkor ame­rikai gépkocsik, alkatrészek Ja­pánba történő exportja rendkí­vül bonyolult feladat, s a sziget­állam évtizedek óta elzárja pia­cát az amerikai mezőeazdasáei termékek, köztük a rizs elől. Mindezek tükrében George Bush elvárja Tokiótól, hogy Ja­pán, amely páratlan gazdasági felemelkedésében sokat kö­szönhet az amerikai politikának is. nyújtson ugyanolyan lehető­ségeket az amerikai termékek­nek, mint amilyeneket a japá­nok élveznek az USA-ban. A japán kormány ugyanakkor úgy véli. hogy nem az ő politi­kájukban kell keresni a gondok okát, hanem abban, hogy a ver­senyben az amerikai termékek, köztük az autók, gyengébb mi­nőségük miatt maradnak el. Az első „európai városközösség (MTI Panoráma-Sajtóa- datbank) Két szomszédos rivi- érai város, a francia Menton és az olasz Ventimiglia példát mu­tat. hogyan lehet lépéseket tenni az európai egység felé. A két te­lepülés. amely tíz kilométerre fekszik egymástól a határ két oldalán, hozzálátott, hogy meg­alakítsa az első valódi európai városi közösséget. Persze ennek nagyon is gya­korlati okai vannak. Azt remé­lik, hogy ezentúl közvetlenül az Európai Közösségektől kapnak támogatást, kiküszöbölve a francia és az olasz bürokráciát. A többi között orvosi egyete­met. és egészségügyi központot szeretnének létesíteni brüsszeli pénzből. Mind Mentonnak, mind Ventimigliának 30- 30.000 lakosa van. s külön— külön nem számíthatnának ef­féle támogatásra. A mentoni városházáról most három számjegy tárcsázásával közvetlenül kapcsolható az olasz partnerváros tanácsa. Egységes vízellátást építettek ki. s épül egy közös szemété­gető is. Összehangolják a város- tervezési problémákat, és a köz­lekedési ügyeket. Hamarosan megnyitnak egy főiskolát, ame­lyen kölcsönösén elismert gyógyszerészeti diplomát lehet szerezni. A ventimigliai vas­útállomáson a két szomszédvá­ros rendőreiből alakult őrs mű­ködik. amely már sikeresen le­leplezett egy embercsempész­bandát, és egy lopott gépko­csikkal kereskedő szervezetet. A két polgármester együtt­működik a tengerszennyezés el­leni küzdelem kérdésében is. Ez azóta vált égetővé, mióta egy ciprusi tankhajó áprilisban el­süllyedt Genova partjainál, és a kiömlött olaj elárasztott több francia tengeri strandot. A nemrégen elhatározott kö­zösségi politika olyan jól mű­ködik. hogy ma már három el­adó mentoni ingatlan közül ket­tőt milánói és torinói olaszok vásárolnak meg. Az olasz turis­tákat a mentoni kereskedők is örömmel fogadják. Háromszor annyit költenek, mint az ango­lok vagy a németek - mondják. Persze nem mindenki lelke­sedik a két város egyesítéséért. Sok idős franciában fájdalmas emlékeket ébreszt az olaszok korábbi mentoni szereplése. Az itáliai fasiszta hadsereg a II. vi­lágháború során 2 évig meg­szállva tartotta Mentont. s szá­mos francia lakosnak menekül­nie kellett. Nem örülnek a vám­hivatalok dolgozói sem, akik joggal tartanak állásuk elveszté­sétől. mivel a határ hamarosan szabadon átjárható lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom