Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
4 Wir&TETSä LÁTÓHATÁR 1992. január 18., szombat Napirenden az egészségügyi rendszerváltás Háziorvosra várva (Ferenczy-Europress) Az egészségügy teljes átalakítása, ezen belül a szabad orvos-választás mindannyiunkat érint. A gyakorlati megvalósulás körül azonban elég sok a bizonytalanság, ezért is kértünk tájékoztatást a Népjóléti Minisztériumban az egészségügyi rendszer- változást koordináló bizottság elnökétől, dr.Kincses Gyulától. — Mit jelent az, hogy új alapokra helyezték az orvos és a beteg viszonyút? — Eddig mindenkinek volt egy kijelölt körzeti orvosa, aki azonban csak a betegekkel foglalkozott, de valójában nem igen tudta, kik is tartoznak hozzá. Az orvosok fizetése egyáltalán nem függött attól, hogy hány beteget láttak el, s egyáltalán elégedettek-e vele. Ezért is tartjuk történelmi léptékűnek a szabad orvosválasztás bevezetését. Ezentúl mindenki eldöntheti ki lesz a háziorvosa. Ha a beteg elégedetlen, akkor módja van változtatni. Az évenkénti orvosválasztást nem kell indokolni, de az évközi választások esetében már fel kell tárni az okokat. — És mit nyújt az orvosnak ez az új rendszer? — Lehetőséget ad a teljesítménnyel arányos bérezésre. Várhatóan az esztendő második felétől az orvosok jövedelmét alapvetően az határozza meg, hogy hány beteget láttak el és azok hány évesek. — A betegek kora miért fontos? — A legtöbbet betegeskedők, a nyugdíjasok miatt. Mivel eddig az orvosok fizetése nem függött az ellátottak számától, az időskorúak úgy érezték, hogy ők csak fölösleges munkát okoznak. Ráadásul hálájukat esetleg egyáltalán nem tudták leróni, vagy ha mégis, vékonyka volt a boríték. Az új rendszerben egy 70 éves beteg egészévi rendszeres ellátásáért az orvosnak háromszor annyit fizet a társadalombiztosítás, mint mondjuk egy 20 évesért. Tehát a háziorvos igenis érdekelt lesz a nyugdíjasok megfelelő ellátásban. — A háziorvost az úgynevezett biztosítási kártyával lehet felkeresni. Milyen lesz ez? — A nyugdíjasok kártyája két részből áll: az egyikkel lehet igazolni, hogy az illető jogosan veszi igénybe - díjtalanul - az egészségügyi szoplgáltatást, a kártya másik letéphető része a kiválasztott orvosé. De ami ennél sokkal fontosabb: a beteg vizsgálata után az orvos kitölti az adatlapokat feltűntető nyomtatványt. Minden kártyán rajta lesz, hogy tulajdonosa melyik vércsoporthoz tartozik, szenved-e gyógyszerallergiában, vagy hirtelen rosszúlléttel járó betegségben. Vagyis a biztosítási kártya életet menthet, ezért ajánlatos mindig magunkkal vinni. — Vajon a háziorvos köteles-e minden hozzáfordulót fogadni? — Azt, aki a jelenlegi körzetéhez tartozik, az orvos továbbra is köteles lesz ellátni. Ha valaki máshol kíván orvost választani, akkor már mérlegelés tárgya lehet, hogy az orvos igent mond-e? Tisztességgel és felelősséggel csak bizonyos számú beteget lehet ellátni. Megnyugtatásul hozzá kell tennem: várhatóan az első félév végéig a körzeti orvosok kötelesek a területükön élőket továbbra is ellátni, függetlenül attól, hogy az illetőnek van-e már biztosítási kártyája vagy nincs. Beteg nem maradhat orvos nélkül. Szabó Margit A világ kulturális öröksége Hollókő A Magyar Posta Vállalat január 22-én "A világ kulturális öröksége: Hollókő" elnevezéssel 1 címletű bélyeget bocsát forgalomba. A 15,- Ft névértékű bélyeg a nemzetközileg is elismert Sap- hier Herbert fotóművész terve alapján többszínű ofszetnyomással az Állami Nyomdában készült. A bélyegkép keretében Hollókő jól ismert, jellegzetes látképe látható. Az álló téglalap alakú bélyeget 243.000 fogazott példányban adják ki. A bélyeget a megjelenés napján az elsőnapi bélyegzőt használó postahivatalok a vásárlók kívánságára természetesen helyben lebélyegzik. Kubik Anna véleménye az anyaszerepről, a színházról, terveiről (FEB) Kubik Anna csaknem egy esztendei teljes távoliét után tért vissza a színpadra. Az ok: egy csodálatos, egy életre szóló főszerep. Anya lett. — Nagyon sokáig nem gondoltam arra, hogy szüljek. - mondja Kubik Anna. - Valójában minden gondolatom a színház körül forgott. Aztán egyszerre hiányérzetem támadt, nem légített ki a szakmai siker, a munka.. . — A színésznők egy része mintha idegenkedne az anyaszereptől. Talán a karrierjüket féltik? — Meglehet. Én egyetlen pillanatig nem éreztem, hogy bármiből kiesnék. Egy teljes évig otthon voltam a kislányommal, csak egymásnak éltünk, s ez mégse jelentett számomra áldozatot. Nevetős, aranyos kisgyerek lett belőle. Most is csak legfeljebb a próbák idejére hagyom otthon. — Minden zökkenő nélkül sikerült visszatérnie a szakmához? — Lényegében igen. Napi négy órát próbálok és most már játszom is. A fellépéseim Virág alvási idejére pspgly, l)a mégsem vagyok otthon, a férjem segít. Ennek ellenére rákényszerültünk, hogy pótmamát fogadjunk, mert nem akarom Virágot bölcsődébe adni. — Az anyaság tehát nem akadály a színészi pályán.? — Egyelőre csak az előnyeit érzem. Ázt, hogy magam is sokat változtam, a gonolkodásom sokkal érettebb lett. Összetettebben látom a világot. — Váltsunk témát. Egy kellemetlen kérdés: Miért vált meg a Nemzeti Színháztól? — Nem kellemetlen, különben is számítottam rá, hogy megkérdezi. A Nemzetiben sok szép szerepet eljátszhattam és a kollégák is - úgy érzem - szerettek. Mégis búcsút mondtam a színháznak. Nem azért, mert a férjemnek - Csiszár Imrének, az igazgató-rendezőnek - két év után fel kellett állnia, hanem azért, mert már hosszú ideje rossz közérzettel dolgoztam. — Van már új helye? — Egyelőre keresgélek. Vannak feladataim, játszom is. Egyelőre a Budapesti Kamara- színházhoz köt megbízási szerződés. Ennek keretében játszhattam el Sade márkiné szerepét. Nagyon tartottam a feladattól, hiszen egy japán író európai asszonyokról írt darabjában kizárólag nők játszanak... De az előadás jól sikerült. Egy másik érdekes szerepem Éva Brauné, Hitler szeretőjének a figurája a Csúcstalálkozó című darabban, amelyet a Komédium tűzött műsorára. Érdekes a közönség reagálása: olykor nemcsak mulatságosnak, sokszor taszítónak érzik ezt a műfajt. :—Még valamiről nem beszéltünk. Kubik Anna szerep - álmairól. . . — Erre a kérdésre nem is tudnék mit felelni. Nincsenek elérhetetlen álmaim. Szívesen eljátszom bármit, igaz, örülök, ha nem hősnőket kell alakítanom. Ezekben a napokban próbáljuk Eörsi István Sírkő és kakaó című darabját, amit az író rendez. Legnagyobb örömömre ezúttal egy kisember bőrébe kell bújnom. (szémann) Kevés a pénz kutatásfejlesztésre Hazánkban 1990-ben 33,7 milliárd forintot fordítottak kutatásfejlesztésre, ami akkor a nemzeti össztermék 1,7 százaléka volt. Ez tavaly már reálértékét és arányát tekintve is jóval kevesebb volt. nem haladta meg a nemzeti össztermék 1,5 százalékát. így mind a ráfordításokat, mind pedig ezek arányát tekintve hazánk elmarad az úgynevezett fejlett országok legtöbbjétől - állapítja meg az OMÉB-ben készült tanulmány, amely összehasonlítja hazánk kutatásfejlesztési adatait az OECD országok hasonló mutatóival. . Magyarországnak gyenge az úgynevezett technológiai fizetési mérlege is, amely jelzi, hazánk nem kellően kapcsolódott be a műszaki kutatási eredmények nemzetköi áramlásába - mutat rá a kutatócsoport ösz- szegzése. Bár 1986 óta folyamatosan növekszik a kutatásfejlesztéssel kapcsolatos magyar vásárlások száma. Elgondolkodtató tény azonban, hogy Magyarországon jelentős mértékben csökkent a kutatásfejlesztési területen dolgozók száma. Míg 1989-ben 22 ezren, addig tavaly mintegy 40 százalékkal kevesebben dolgoztak ebben a szférában. Ennek eile-'' nére az egy főre jutó kutatásfejlesztési kiadás is kisebb, mint más országokban. Például: a hozzánk hasonló Norvégiában ugyanannyi kutatóra kétszer annyi a ráfordítás. Az államnak a kutatásfejlesztésben betöltött szerepét vizsgálva, a tanulmány szerzői megállapítják: Magyarországon viszonylag alacsonyak az elkülönített állami alapokból származó kutatásfejlesztési kiadások. Ezek a költségvetésnek 1989-ben mindössze 0,76 százalékát tették ki a nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyítva. Az összehasonlítást értékelve a szakértők arra a következtetésre jutnak, hogy a fejlett piacgazdasághoz vezető átmeneti időszakban újfajta állami szerep- vállalásra van szükség, e téren is elengedhetetlen az üzleti szféra megerősödése. „Bugyi vagy krimi” helyett Klinikai föltámadás Hatalmas kincs az élet Tekintve, hogy az összeomlott hazai könyvpiacon — kis túlzással — a "bugyi vagy krimi”, no meg a szakács- könyv és az asztrológia lett az uralkodó, a nógrádi olvasókat is érdekelhetik az olyan kiadványok, amelyek esetleg ezen kívül is szólnak valamiről. Közülük sok ma már nem a korábbi nagy kiadóknál jelenik meg, sőt, egyre több közöttük a magánkiadás. Ezek közé tartozik a Szegeden élő Horváth Dezső „Klinikai föltámadás” című kötete, ami a Szent Gellért Könyvesboltokban kapható, illetve rendelhető meg. A szerző a hét évvel ezelőtti nagy operációját meséli el, azaz „klinikai föltámadását”. Ezt kiegészítendő, megírja a könyvecskében egy későbbi sorstársának történetét is. A két beszámoló hitelét a személyesség adja. Szinte nap- lószerűen beszéli el a szerző betegségének jelentkezését, a tüneteket, a kivizsgálásokat, így még a honi egészségügy egynémely sajátosságába is betekintést nyerhet az olvasó. Horváth Dezső riporteri eszközöket is fölvonultat betegsége folyamatának érzékeltetésére, a gyógyulás viszontagságai és örömei érzékeltetése során. Ugyanez mondható el a kötetben található további történetekben, emberi sorsok fölvillan- tásában. Mindenesetre, közös a tanulság, ami az élet szépségét jelenti. Ez annál is inkább hiteles, mert hiszen maga szerző is belenézett a semmibe, megérintette az elmúlás szele. Ilyenkor lehet leginkább megérezni, milyen nagy csoda, milyen hatalmas kincs az élet, habár ugyanakkor nagy-nagy csata is. A legnagyobb győzelem pedig az élet, a humánum megőrzése. A 23. losonci gyalogezred a Donnál III. Az utókor feladata a differenciált ítélkezés Az ezred visszavonulása. (Reprodukció: Buda László) A gyalogezred megmaradt alakulatai, katonái 1943. áprilisában a Kijev melletti katonai táborból érkeztek Magyarországra. Májusig a miskolci vesztegzár állomáson tartózkodtak, és 1943. júniusában érkeztek vissza helyőrségükbe. Az alakulatok töredéke volt csak az élők között számba vehető. A veszteségi istán szereplő hősi halált halt, eltűnt, fogságba esett nevek sora szinte végeláthatatlan. A mai ismeretünk szerint a közel négyezer fős ezred alakulatainak vérvesztesége a következő adatokat mutatja: az ez- redközvetlen alakulatból 330, a 23/1. zászlóaljból 786, a 23/11. zászlóaljból 568, az 53/III. zászlóaljból 517, a 43. gyalogezred kötelékébe tartozó 53/1. zászlóaljból, amelynek állományába besorolt, ugyancsak sok nógrádi, zömmel salgótarjáni fiatal közül 517 fő veszett oda. Lényegében akkor sem pontosan ismert érdekekért. Az utókor, a ma élők döbbenten állnak e számok olvastán. Vitatjuk az okokat, keressük a miértre a választ. A magyar részvétel okainak vizsgálata, feltárása a II. világháború küzdelmeiben ma sem teljesen lezárt. Sokféle nézet ütközik napjainkban is. Abban, hogy Magyarország belesodródott a háborúba, a szakember kutatók, a túlélt katonák is egyetértenek. Látnunk kell, hogy a kor viszonyai, a Trianonban elszenvedett magyar sérelem kárpótolva érezte magát a bécsi döntések határozataiban. 1941. januárjáig az angolok, - Európában meghatározó egyik politikai erő - sem nyilatkoztak a döntés ellen, mintegy hallgatólagosan tudomásul vették az abban foglaltakat. Nem csodálkozhatunk, hogy a háborús propagandával is megdolgozott magyar közvélemény úgy vélte, - ha nem is teljes mértékben azonosult -, hogy mindezért be kell kapcsolódnia a tengelyhatalmak oldalán a háborúba. Másodlagosan volt jelen az. hogy hitt a német szövetséges erejében is. Úgy vélte, hogy a magyar kormányok évtizedes revíziós politikáját siker koronázza. E politika kényszerpályás hatása a magyar szövetségkeresésben erőteljesen megmutatkozott. A magyar politikai vezetés mindenáron szerette volna megtartani a visszaszerzett területeket. Ebben a meggyőződésben erősítette az a tény is, hogy az angol politikusok csak 1941-ben fejezték ki ama véleményüket, hogy nem tudnak Magyarországnak Ígéretet arra tenni, hogy egy esetleges háborúból való kimaradásunk lehetőségét teremti meg a trianoni béke- szerződés korrekciójának. A politikai okokon, a helyzetváltozáson túl a katonai tévedéseket is számba kell vennünk. Többek között az okok között nem kis szerepet játszott, hogy a legfelsőbb magyar katonai vezetés alábecsülte a Szovjetunió katonai, gazdasági lehetőségeit. Nem kevésbé fontos azt is elmondanunk az okok között, hogy ez a rezsim alábecsülte a Szovjetunió várható szövetségeseit, azok technikai és egyéb területen meglévő fölényét. Az utókor feladata ma elsősorban az, hogy differenciáltabban ítélkezzen. Remélnünk lehet, hogy Magyarországnak a Szovjetunió elleni harcát továbbra sem tekinti közvéleményünk igazságos háborúnak. Már csak azért sem, mert a háború ilyen típusú megítélése, minősítése a Szent Ágostonig visszavezethető nézetrendszerre alapozva sem nyújt megoldást. De a marxistának vélt ideológia sarkított - mi az igazságos? mi az igazságtalan? - és a konkrét háborús esetekre kivetített meghatározása sem használható. Az árnyaltabb megfogalmazás, elemzés és vizsgálat szükséges e tekintetben is. Ma, az utókor teendői közé tartozik az, hogy feA marki-i hősi temető jet hajtson az idegenben meghalt, megtévesztettségükben is hősiesen harcoló magyar katonák előtt. Emelje be véglegesen történelmünkbe sorsukat. Az 1992. január 18-án, azaz a mai napon Salgótarjánban a Nógrádi Történeti Múzeumban megnyíló kiállításunk, más nem kevésbé fontos cél mellett, ennek a feladatnak a teljesítését is szívesen vállalta. Dr. Horváth István (Vége)-i*
