Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-13 / 292. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. december 13., péntek A szegények érdekében... ? A legravaszabb, legkínosabb demagógia határát súrolja, ha egy-egy önkormányzat a szegé­nyek érdekeire hivatkozva tűri el, támogatja a törvénytelensé­get. Az úgynevezett kágéesté pia­cok ügyéről van szó. Tiltakoz­hatnak állampolgárok, hogy szemét-árúkkal, bóvlival rend­szeresen becsapják őket, tilta­kozhatnak adófizető kereske­dők, hogy az adó-és vámmen­tes, a lopott árúk dömpingszerű legális jelenléte ellehetetleníti őket. Tiltakozhatnak piac-szomszédok, hogy az ille­gális szeszkereskedelem és a bűnözés melegágya a lengyel­piac; mindez semmit nem hasz­nál. . . Sőt: egy-egy polgármester úgymond, a szegények oldalára áll, nyilatkozik, és „hajthatat­lan” a kágéesté-piac mellett. . . Nem azt mondja, hogy egy kis türelmet kérne ahhoz, hogy rend legyen, hogy majd közér­dekű, reális megoldásokat ke­resnek, hanem azt mondja, hogy neki fontosabb sokezer ember, a szegények érdeke, olcsó vásár­lási lehetősége, mint az amu- gyis drágán árúsító kereskedők panaszkodása. Megáll az ész! Hát nem azért születnek a törvények, szabá­lyozások ebben az országban, hogy korlátozzák a bűnözést, megvédjék az állam, az állam­polgárok tényleges érdekeit? Hát nem azért választanak a vá­roslakók önkormányzatokat, hogy azok okos helyi politizá­lással a törvényesség, a rend, a korszerű működés körülmé­nyeit garantálják? S itt már régen nem a lengye­lekről, románokról, szlovákok­ról, oroszokról van szó, akik sa­ját szegénységük miatt vállalják az illegális árúbehozatal és kivi­tel kockázatát... Itt már egé­szen másról van szó! Magyar ál­lampolgárok meglehetősen szé­les köre veszi át a piacokon a Karácsonyi választék Amerikában (MTI) Jóllehet karácsony előtt az amerikai lapok tele vannak, a romló gazdasági hely­zetről, a növekvő munkanélkü­liségről szóló hírekkel, az ün­nepi árúkínálatot tekintve a gondok viszonylagosak. Nyilvánvalóan nem érintik a Neiman-Marcus luxusáruház üzletfeleit, akiknek a cég ha­gyományos karácsonyi kataló­gusa az ezerdolláros női kabát­kák, 160 dolláros londoni férfi­ingek és üvegszáloptikás, vilá­gító macska-nyakörvek mellett egyedülálló ajánlattal szolgál: megrendelhetik az Öböl-hábo­rúban használt terepjáró katonai járművet. A harckocsihoz ha­sonló mászó-képességű autó jövendő tulajdonosainak külön vizsgát kell majd tenniük, mi­után leszurkolták az 50.000 dol­láros vételárat. Ám a jeep sivatagi utóda nyilván legalább olyan státus­jelképnek számít majd, mint egy Mercedes, hiszen ugyan­annyiba kerül. Nem kell persze feltétlenül milliomosnak lenni, hogy ere­deti ajándékhoz juthassunk, íme, néhány példa a páratlan kínálatból: elemes forgókéses borotva, amellyel élemedett fér­fiak a fülükböl-orrukból bur­jánzó szőrt kurtíthatják; rádiós­magnós Walkman, amely egyút­tal méri, milyen távolságot tett meg gyalogló, vagy kocogó gazdája. Nem éppen olcsó, de frap­páns a telefonkészülék, amely a megadott név alapján, hang­utasításra tárcsázza a betáplált 20 számot. Legalább ilyen szel­lemes az a telefon, amellyel vi­szont tetszés szerint elváltoztat­hatjuk hangunkat, ha nem akar­juk, hogy megtudják, ki van a vonalban. Drágább mulatság a világító földgömb, amelyen a fény és az árnyék változása mu­tatja, hol van éppen nappal vagy éjszaka a glóbuszon, míg a ja­pánok - sok egyéb mellett - há­romdimenziós felvételeket ké­szítő kamerával jelentek meg karácsonyra. Egy másik japán sláger: a Sony „elekronikus könyve,,: a táskarádió méretű készülék képernyőjén kompakt lemezek szövege olvasható. A méretek szédítőek, egyetlen le­mez százezer oldalas lexikon anyagát tárolja, de kapható már értelmező szótár és szakács­könyvgyűjtemény, sportlexikon és útikönyv, sőt: elektronikus Biblia - egyetlen kulcsszót, idézetet betáplálva megjelenik a képernyőn a megfelelő szakasz az Ó-, vagy az Újszövetségből. Az adatbankkal párosított elekronikus „jegyzetfüzetek” választéka immár áttekinthetet­len. Az egyik legnépszerűbb segítségével pillanatok alatt megoldhatjuk a legbonyolul­tabb keresztrejtvényt is. Akinek van arra 120 dollárja, azzal egy újfajta mérleg élőszóval közli, hogy mennyit nyom. Aki agg­legény-ismerősét akarja kará­csonyra elkápráztatni, rendelhet neki egy szép nagy dobozt, amely magától megnyílik, s lengén öltözött hölgy lép ki be­lőle, aki maradék ruhájától megszabadulva kíván a cím­zettnek igazán kellemes ünne­peket. Heltai András Egy kisfiú nagy szerencséje Az elmúlt hét végén ünnepélyes keretek között adtak at a gycrC kék körében népszerű LUTRA játék Sebesség című albumának a födi ját, egy Renault Clio-t, a tatabányai SONN Autó Kft. ajándé­kát. A boldog nyertes, Nagy János, édesanyjával és nővérével együtt a Felvonulás téren, az aranykapu színpadnál vette át a LUTRA képviselőitől a fődíjat. János 10 éves, Halmajon lakik és nem is számított arra, hogy ő nyerhet, pedig egy milliós nyere­mény náluk is elfér. Édesapja Tengizben dolgozik, épületlakatos, édesanyja háztartásbeli. fotó: Szabó-Jilek Ádám külföldiek helyét, és kerüli meg. játssza ki a magyar törvényeket, a kereskedelem, az adózás elemi szabályait. Szinte kínos leírni, mert ak­kora evidencia: semmilyen ügyben nem lehet az állampol­gároktól új, igazi polgár-menta­litást igényelni, felelős tulajdo­nosi, városlakói magatartást el­várni, ha más ügyekben maga a közhatalom felejt el törvénytisz­telő lenni, sőt ezzel ellenkező álláspontját még nyilvánosság előtt is közérdeknek álcázni igyekszik. . . A szegények érdekében cse­lekedni kéne, munkálkodni kéne, s nem magyarázkodni, ködösíteni... Annál is inkább, mert úgy hírlik, nemcsak a munka hiányzik, de pénz is akadna efféle cselekvésre, hi­szen az önkormányzatok 1991/92 fordulóján mintegy 50 milliárdot őriznek bankbetét­ben. Erdős István Szövegelés A jó házasság titka „Egy férfi csak akkor modhatja el magáról, hogy jól nősült, ha megért min­den olyan szót is, amit ki sem mondott a felesége.” Alfred Hitchcock Formális logika „A nőket éppen úgy nem lehet puszta logikával fel­fogni, mint a tüzet. Ha rá­fújsz a gyertyalángra, kial­szik. Ha viszont az izzó pa­rázsra fújsz rá, fellobban a láng! A nőkkel hásonló a helyzet.” Vittorio de Sica Ünnepi nyilatkozat „Sohasem gondoltam volna, hogy egy 60 eszten­dős nővel fogok lefeküdni.” Alan Simpson szenátor, felesége születésnapján Pótcselekvés „Hogyha Lanita tűzoltó­készüléket használt volna ahányszor csak felforróso­dott az alsóneműje, keve­sebb bajt csinált volna.” Frank Sinatra, kolléganőjéről Ingakísérlet a templomban A Szombathelyi Egyházmegye, a megyei közgyűlés es a városi közgyűlés, valamint a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Kuné Adolf születésének 150. évfordulóján emlékülést szervezett Szombathelyen, amelynek keretében bemutatták az egykori fő­pap ingakísérletét, mivel a Föld forgását bizonyította. Az 1880. augusztus 26-án elvégzett ingakísérlet alapján 30 méter magasba rögzítették az ingát a Székesegyházban, ahol az a 30 kg-os súlyá­val - amelyet Gotthárd Jenő asztrofizikus készítetett a Ganz Mü­vekben -, 11 fokonként döntött el egy bábut. (MTI Foto) Öregebb a, jégember” A szeptember 19-én a Simi- laun tiroli gleccseren talált „jé­gember” egyes tudósok szerint még annál is öregebb, mint ami­lyenre az első vizsgálatok alap­ján becsülték. Konrad Spindler, az innsb­rucki egyetem professzora sze­rint a Kölnben elvégzett tudo­mányos vizsgálatok kimutatták, hogy a „jégember” baltájának feje nem bronzból, hanem réz­ből készült, amiből arra lehet következtetni, hogy a „homo tyroliensis” a bronzkorszak előtt élt. A mumifikált holttes­ten talált fűmaradványokon végzett carbon-14 vizsgálatok pedig arra utalnak, hogy a „jé­gember” 4.616 vagy 4.866 év­vel ezelőtt élhetett, de inkább az utóbbi dátum a valószínű. Eze­ket a vizsgálatokat egyidejűleg végezték a párizsi és az uppsalai egyetemen. Spindler megállapításait megerősítette Markus Egg, a Meisseni Római-Germán Inté­zet professzora is. A .jégem­ber” mellett talált tárgyak közül többet a németországi Meis- senbe szállítottak. Egy professzor az osztrák te­levíziónak adott nyilatkozatá­ban úgy vélekedett, hogy a „jé­gember” mellett talált nyílvesz- szők egynémelyike nem volt al­kalmas arra. hogy rendeltetész- szerűen használják. A profesz- szor szerint a „jégember” nem érezte magát fenyegetve és fél­kész nyílvesszőket vitt magával azzal, hogy majd hegyi túrája során készre faragja azokat. Sabrina Salerno és Angelo Cavagna, az olasz szórakoztató­ipar két -sztárja belháborút, azazhogy kebelháborút vív egymással.,. Eldöntendő, hogy melyikük keble a természet bő ajándéka, melyik látványos or­vosi siker. Eközben Szicíliában is zajlik egy epizód. Bizonyos Antonio P. úr bíróság elé citálta plaszti­kai sebészét; azzal vádolja, hogy „a jobb mell egy centivel kisebbre sikerült, mint a bal, to­vábbá tapogatáskor fáj, és za­varja a fiúval való kapcsolatá­ban". Lapjelentés szerint a bíró­ság felmentetten a sebészt, s így ő nyugodtan folytathatja tovább a kebelátalakító tevékenységét. Egyelőre. Mert ha beigazolódik az amerikai félelem, hogy tud- nillik a szilikonos kebelpótlás t, ’ ni/ Kebelügyek rákbetegséget okoz és emiatt be kellene tiltani, nos, akkor befel­legzett az iparágnak. Angol orvosok szerint az Egyesült Államok esetleges döntése véget vet az évi 34 mil­lió dollárt forgalmazó brit műté­teknek is. Nagy-Britanniában ugyanis 6800 dollárért végeznek ilyen beavatkozást és ezt az összeget tavaly mintegy ötezer nő fizette ki. A Times is beszámolt róla, hogy az idomaikkal elégedetlen hírességek közül ki fordult ke­belszabászhoz. Mariéi He­mingway például már panasz­kodott is a cinikus célozgatások miatt, hogy tudnillik a keble nem az övé, hanem a hollywo­odi stúdió kelléktáráé; az éne­kesnő Cher orvosi igazolás alapján mondatta ki a bíróság­gal, hogy minden testrésze ere­deti - a keble és az orra kivéte­lével; Joan Colling perelt, Jane Fonda nyilatkozott, és termé­szetesen megszólalt Mrs. Rambo is, Brigitte Nielsen, Stallone egykori neje: „Elegem van, hogy a filmrendezőket csupán a keblem érdekli.” Egyelőre azonban csak az or­vosok tartanak a ráktól, azaz a műtétek betiltásától, s nem a nők. Leporolt dossziék Halott csecsemő a szemétdombon Szerelem, házasság, gyerek. Talán ez lenne a legideálisabb sorrend a férfi és nő kapcsola­tában. Különösen a közép­korban szigorú erkölcs írta elő a házasság előtti szexuális kapcsolat tilalmát; megsze­gőit egy életre megbélyegez­ték. Manapság ezt nem vesz- szük ilyen komolyan... Esetünkben a lány még nem töltötte be a tizennyolcadik éle­tévét, a fiú pedig tényleges ka­tonai szolgálatát teljesítette. Szerették egymást, amikor csak tehették, együtt voltak. Egy-két hónap múlva a lány érezte, hogy valami nincs rend­jén, terhességre gyanakodott. Hirtelenjében nem is tudta, mi­tévő legyen, kivel beszélje meg titkát, kitől kérjen tanácsokat. Barátnőiben nem bízott igazán, félt, hogy kifecsegik. Szüleit túl szigorúnak tartotta, tőlük bosz- szúállásra számított. A fiú, aki a legközelebb állt hozzá, aki a gyerek apja, nem volt a közelé­ben. Napokon keresztül gyötrő­dött. Végül tollat ragadott, és meg­írta szerelmének, hátha nála megértésre talál. Nem így tör­tént. Postafordultával jött a vá­lasz: Csinálj valamit, mert a gyereket nem tudjuk eltartani! A hírt rövidesen a fiú szülei is megtudták, akik szétkürtölték fűnek-fának, még a lány éde­sanyjának is elmondták. Ekkor­tól elszabadult a pokol. Az anya azt vetette a lány szemére, hogy szégyent hozott a családra: ki­tagadják. A lány némán hall­gatta a szidalmakat. Amikor a feldühödött anya kissé meg­nyugodott, közelebb ment hozzá, és megsímogatta: — Jó, jó, ami megtörtént, azon már nem tudunk változ­tatni, majdcsak megleszünk va­lahogy. Adott a lánynak kétezer fo­rintot, menjen a kórházba, és vetesse el a gyereket. A lány előrehaladott terhessége miatt azonban erre már nem volt lehe­tőség. Eljött a karácsony. A fiú ha­zajött szabadságra, és megtar­tották az eljegyzést. A vőle­génynek eszébe jutott a korábbi levél tartalma, és megkérdezte menyasszonyától, hogy sike- rült-e elvetetni a gyereket. A lány hazudott. Azért kövér egy kicsit, mert fogamzásgátlót szed. Ezzel lezártnak tekintették az ügyet. Az anya azonban sehogyan sem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy lánya gyer­meket szül. Tudatosan szőtte bűnös terveit. Ráparancsolt, hogy bárki érdeklődik terhes­sége iránt, tagadja le, és mondja hogy jól megy a dolga, ezért hí­zott meg egy kicsit. Eljött a szülés ideje. Ennek az emlékezetes napnak a dél­utánján a lány bement a kisszo- bába, a család többi tagja pedig a nagyszobában nézte a televí­ziót. Á szülési fájdalmak egyre erősödtek, sűrűsödtek, mígnem megjelent az anya, azzal az el­tökélt szándékkal, hogy mielőtt a lány magához tér, az újszülöt­tet eltünteti. A lány segítségért, mentőkért könyörgött, hiszen tudta, szülés után a gyermeket el kell látni, amire sem ő, sem az anyja nem képes. De az anya hajthatatlan maradt: a gyerme­ket otthon kell megszülnie. Megindult a szülés. A lány kómás állapotba került, talán még az eszméletét is elvesz­tette. De így is hallotta, hogy a gyerek felsírt, életjelet adott magáról. Többre nem emléke­zett. Azt sem tudta, hogy szép fiúgyermeknek adott életet. Az alkalmi bába befogta a gyerek száját, s mindaddig rajta tar­totta, amíg életjelt adott. A gye­reket egy reklámszatyorba cso­magolta, és elrejtette a szek­rénybe. A lepedőt és a véres ru­hákat beáztatta, tiszta ágyneműt húzott, pár percen belül úgy né­zett ki a lakás, mintha mi sem történt volna. Amikor a lány eszméletét visszanyerte, érdeklődött: — Anyu, fiút, vagy lányt szültem? Az anya széttárta a kezét, és zavartan mondta: — Sajnos a gyerek halva szü­letett. A lány megrökönyödött: — Ez nem lehet igaz, hiszen hallottam, hogy felsír. Hozd ide, és mutasd meg! — De az anyja ráripakodott: — Nem hallottál te semmit, hiszen nem voltál magadnál. Biztosan csak beképzelted. így a lány kénytelen volt be­lenyugodni a dologba. Áz asszony még aznap éjjel a halott csecsemőt levitte a ku­kába. Másnap a szeméttelepen találtak rá a gyerekre. A bíróság az anyát öt év sza­badságvesztésre ítélte, míg a lá­nyát felmentette az emberölés vádja alól.-álv-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom