Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám

1991. november 12., kedd MEGYEI KORKÉP 3 Egyházi iskola Gyarmaton Keresztény óvodája már van Balassagyarmatnak, s most - amint az alábbiakból kitűnik - ismét egy hasonló kezdeménye­zés van soron: a helyi római ka­tolikus egyházközség a lakosok régi igényének ismeretében sze­retné, ha ismét lenne a városnak egyházi általános iskolája. Ez­zel lehetővé válna, hogy a ke­resztény szülők szabadon vá­laszthassák meg a gyermekeik számára megfelelő alsófokú ok­tatási intézményt. A pártállam idején csak el­vétve működhettek ilyenek, de a fennmaradtak eredményes­sége bizonyította ennek az okta­tási formának a létjogosultsá­gát. Balassagyarmaton öt álta­lános iskola van jelenleg, marad tehát lehetőségük azoknak is. akik más szellemben kívánják neveltetni a fiatalokat. Ezzel kapcsolatosan a közös­ség felhívja a figyelmet II. Já­nos Pál pápa augusztus 17-én, a Magyar Tudományos Akadé­mián elhangzott beszédéből a következőkre: „A nemzet vizs­gálja felül nevelési rendszerét, hogy segítse az igazi személyi­ség érlelődését az ehhez szük­séges eszközök felhasználásá­val. Az egyház készségesen fel­ajánlja a maga segítségét mind­ezek eléréséhez. A múltban ki­zárták az új nemzedék nevelé­séből, s most örömmel látja a szülők vágyát arra, hogy jó ne­velést biztosítsanak utódaik­nak.” Az egyházi iskola szervezői szerint a világnézeti monopóli­umok felszámolása az oktatás­ban a város javát szolgálja. Az előkészítő munka nemrégiben kezdődött. Ezekben a napokban felmérést végeznek a szülők kö­rében a városban. A válaszokat mielőbb a főplébániára vagy a szalézi lelkészségre kell eljut­tatni. Az érintettek figyelmét külön felhívják arra, hogy a leendő in­tézmény nyitott lesz a protes­táns szellemben nevelkedő és minden gyermek számára. S olyan színvonalú iskolát tervez­nek, ahol a korszerű társadalmi igényeknek megfelelő képessé­gek sokoldalú fejlesztését is szem előtt tartják. Az egyházi iskola a szerve­zőbizottság tájékoztatása sze­rint a 92/93-as tanévben fog in­dulni. m.j. Ebéd az oviból Barna. Közel tíz éve hord ja az ebedet Susán Borbála a hely beli óvodából, sok más nyugdíjas társával. Az ízletes ebéd számukra mindössze huszonnyolc forintba kerül. -Gyurkó felv.­A teheneket lelövik, ugye? Surányi János nézsai ma­gángazdálkodó. Végsőkig el­keseredett. Már beszélni sem lehet vele. Odáig jutott, hogy huszonkét tehene közül kettőt lelő a tarthatatlan helyzetért okolt két termelőszövetkezet székháza előtt. És otthagyja a tetemeket. Hagy lássák. Itt, elképzelt beszélgeté­sünk következik a huszonkét jószág egyikével. — Ón a: egyik kiválasztott? — Búúúú. — Elnézést kérek, de nem ér­tem tisztán, mit kíván mon­dani... — Bús vagyok. — Éppen ezért vagyunk itt. Va­lami nagyon bűzlik , maga pe­dig egészen közelről szagolja az eseményeket. Mi történik hát ? — Olyan hosszú ez az ügy, mint a nézsai legelő. — Kíváncsian hallgatjuk... — No, akkor figyeljenek, de nagyon — kérődzik, majd mondandójába kezd. — Úgy hallottam az idősektől, hogy mintegy két esztendeje kezdőd­tek a bajok. Surányi gazdánk ekkor már közel egy éve foglal­kozott velünk. Elejében ment minden a maga rendjén. Ne­künk tele vót a bendőnk, a gazda elégedett vót a tejhoza­munkkal, s a nézsai téesszel is Jól kigyött. A meg vele. No, de egyszercsak nagy port kavart ügy került felszínre. Ahogy tu­dom, Samók Gyula főállatte­nyésztő visszaélt a helyzetével. Pénzt kért attól a gazdától, aki szaporítani akarta az állományt. Surányi gazdától is. Lett is ez­tán nagy haddelhadd. Újságcik­kek, meg még a rádió is be­mondta. Samókot el is mozdí­tották a helyéről. — Es hogyan tovább? —- Mi lett vóna? Legeltünk, mint addig. — A gazdával mi történt? — Ja, az más. Neki hamaro­san elment a kedve, de nagyon. Láttuk rajta, ahogy kijárt hoz­zánk. — Mi volt az oka? — Valami olyasmit hallot­tunk, hogy a téesz egyoldalúan módosította az addigi szerző­dést. Szinte mindent a gazdára hárítottak. Még a tejet is neki kellett értékesíteni. — Mit szólt erre? — Azt inkább nem monda­nám, mert gyerekek is olvashat­ják a nyilatkozatomat. De még Papp Árpád, a téesz elnökhe­lyettese is behúzta gazdánkat a csőbe. — Hogyan? — Szétvált a szövetkezet, s gazda a szomszédba, az ősa- gárd-keszegi Zöldmezőhöz ke­rült. A tudta nélkül. Fel is mon­dott erre, ez év nyarán. — S azóta? — Mindent nekem kell el­mondani? No, jó, nekem már úgyis mindegy. Letelt a fel­mondási idő november 5-én. A gazda akkor behajtott minket az istállóba. Azóta nem törődik ve­lünk. Nem azért, mert nem sze­ret minket. Hanem, hogy a téesz vezetése ráébredjen a valóra. — S a vezetők? — Ahogy hallottam, csak nevetnek rajta. — S arra mit lép most. hogy..., hogy, szóval finoman fogalmazzak... — Ne strapálja magát! - le­gyint lemondóan(a fülével). — Tudom mit akar kérdezni. Tisztában vagyunk vele, hogy a gazda huszonkettőnk közül ket­tőt le fog lőni. Hogy figyelmez­tesse az elnökséget. — S ezt maguk így tűrik? — Jókat kérdez, mondhatom. Mit csináljunk? — néz rám kérdően. — Hát, mit tudom én, csak el­lenszegülnek. Elvégre magukról van szó végsőfokon. — Ugyan már! Nézze, mi már egymás közt kisorsoltuk azt a bizonyos kettőt... — És?... — Az egyik én lettem. — S ezt ilyen belenyugodva mondja? — Nézze, nekem'már mind­egy. A sok idegeskedésben már a tejem is elment. Nem bírom nézni, amit a gazdával csinál­nak. :—No, de mégiscsak a saját bőrére megy a vásár... — Jó is, hogy mondja. Maga nem néz ki rossz embernek. Meg olyan jól elbeszélgettünk. Ha elpusztulok, a bőrömet ma­gának adom. Látom rajta, már teljesen fel­adta a reményt. Megadóan vár a sorsára. Nem is néz a sze­membe. Lehajtott fejjel nyal­dossa a földet, a füvet. Már az sem kell neki. Itt az ideje, hogy elmenjek. Néhány lépés után visszafordulok, s alig hallha­tóan megkérdezem tőle: -Nem is reménykedik, hogy megoldó­dik a helyzet? Lehet, hogy nem kell elpusztulniuk, lehet, hogy... Felemeli a fejét, abbahagyja a rágást, s csak ennyit mond:— Ugyan kérem, nincs igazság a földön. Én csak tu­dom. (szilágyi) Önkormányzati fórum • Pásztó. November 12-én, kedden 17.00 órától a polgár- mesteri hivatalban dr. Köllner Ferenc a Települési Önkor­mányzatok Országos Szövetsé­gének főtitkára és Becze Lajos a faluszövetség ügyvezető elnö­kének, Tar község polgármeste­rének részvételével fórumot tar­tanak az önkormányzatok mun­kájának aktuális kérdéseiről. Lengyel László Balassagyarmaton • November 13-án, szerdán 17.00 órakor a Baloldali Klub­ban (Rákóczi út 23.sz. alatt) — a helyi szocialisták meghívá­sára— Rendszerváltás és mo­dernizáció Magyarországon címmel tart előadást és konzul­tációt Lengyel László az ismeri közgazdász-politológus, a Pénzügykutató RT elnök-vezé­rigazgatója. A rendezvény nyil­vános. Változnak az utcanevek • Cered. A lakosság vélemé­nyének figyelembe vételével négy utca elnevezését változ­tatta meg, kettőnek pedig nevet adott a település képviselő-tes- tiilete. így a Felszabadulásból Határ út, a Marxból Fenyves út, a Leninből Akácos, a Rózsa Fe- rencből Rózsafa út lett, míg az eddig anonim új utaknak illetve utcáknak a Liget illetve a Mik­száth Kálmán elnevezést adták. A tervek szerint még ebben az évben fel is szerelik az új utca­névtáblákat. A nagy tartozás Bárna. Pali bácsi nem szeret tartozni. Ha fizetnie kell, hát jó időben kinyitja a pénztárcáját, ne érje szó a háza elejét. így csinálta, mióta az eszét tudja. De Pali bácsi most mégis tarto­zik. A minap kapta kézbe az idei első félévi egyenesadó be­szedési számla hátralékát. Kíváncsian hajtogatta szét a géppel írt papírost, kissé nehéz­kesen silabizálgatta a betűket, s végre a sor alján megtalálta, azt amit keresett: a kimutatás sze­rint kemény egy forinttal adós maradt, erről értesítette a pol­gármesteri hivatal. Nem csalás, nem ámítás állapította meg ma­gában, s valójában nem tudta, bosszankodjon vagy inkább ne­vessen ilyen „alaposság” láttán. Megnézte a mellékelt szám­lát, s hangosan kimondta: nincs Nézőpont Igazgatók - veszélyben? Ez is egy fű alatti ügy, soha­sem fogyunk ki belőlük, a fű alattiakból. Azt mondja tanár- ismerősöm, hogy nemrégiben otthon járva kezébe került az ottani megyei (vagy városi?) lap. Megdöbbent azon, amit lá­tott: vagy nyolc! iskolára hir­dettek - nyilván az illetékes önkormányzatiak - igazgatói pályázatot. Hát. ilyen nincs, hogy egy akármilyen nagy városban ennyi igazgatónak járna le egyszerre a megbízatása. Itt megint valami másról van szó. Valami fű alattiról. Vele döbbenek én is, aki maga is változtatni kényszerült nemrégiben, de ez most (még- már) nem téma, majd eljön az ideje. Fontosabb az, amit hoz­zátesz más véleményét is tol­mácsolva: — Erre mondogatjuk néhá- nyan, hogy na, elkezdődött mégis a Justitia-terv végrehaj­tása. Fű alatti (más) ügy ez, öre­gem, mondom neki és magam­nak is. Nem Justitia keze van a dologban, akiről-amiről köz­tudott, ha már a pártokat bele­keverjük - a magyar demokra­ták háza táján székel, sőt, elal­tatva horkolgat. Más kérdés, hogy most fel kellene-e köl­teni. Másról van szó. Kombinálni kell, lehet, sőt manapság a sok sandaság men­tén kell is. Kombinálunk is, ezt vagy azt hallva. De közben mindenki elmondja, hogy az embereket nem érdeklik a pár­tok és a politika. Akkor miért a sok félreértés-csúsztatás aka­ratlanul is? Ha a magyar demokraták el­altatták az ő Justitiájukat és közben meg az egész ország­ban, a városokban különösen a szabad demokraták győztek, pontosabban fogalmazva az ő szóhasználatukkal „a lakosság rájuk adta a voksát” és közben meg folyik a tisztogatás az ön­kormányzatok részéről, akkor milyen Justitiáról beszélhe­tünk? Több is van belőle név nélkül. Ide tartozik, hogy számomra is érthetetlenül, egyik közeli parlamenti sajtótájékoztatón miért éppen az SZDSZ-es frakcióbeli beszélt arról, hogy az önkormányzatok ne éljenek mindenáron új jogukkal, mi­szerint az iskolák igazgatóit ők nevezhetik ki és hogy adjanak lehetőséget a tantestületi véle­ménynek is. Egyik kolléga megkérdezte, miért éppen a vidéken győztes és az önkormányzatokat kezé­ben tartó párt frakciója hívja fel erre a figyelmet és vajon kiét? Nem nekik kellene ezt maguk között házilag révbe vinni? Jött valamilyen hamari válasz erre is, de nem tudom már megmondani mi. Anti- Justitia a megmondhatója, mi van itten - fű alatt. T.Pataki László mese, valamelyik nap fel kell ballagnia a pár kilométerre lévő hivatalba, leróni a tartozását.. Különösebben nem hajtotta magát, jóhiszeműen adott ma­gának egy-két nap haladékot, hátha tévedés van a dologban. Látott is csodát! Ismét meg­kereste egy levél, mely a fel­adója miatt rögtön gyanús lett. Feltépte, s már olvashatta is az ismerős, de mát második felszó­lítást ... Ha ennyire kell az a forint, legyen! - gondolta. Ha­mar felöltözött, s elment a pos­tára. Amint elképzelte, olyan si­kere volt a kitöltött számlával. A postamester nem is állta meg mosolygás nélkül, s végül meg is jegyezte: érthetetlen, hiszen csak egy nyomtatvány ára há­rom forint! A világörökség listáján? Ipolytarnóc. Az időrendisé­get tekintve az őslelet környéke előkelő helyet foglal el a termé­szetvédelmi területek listáján. Csupán a Kelet-Cserhát, illetve a Karancs-Medves vidéke előzi meg a sorban. Legelső alka­lommal 1944. januárjában ér­demelte ki ezt a címet. Ekkor még úrbéres gazdáké volt a szóban forgó tíz katasztrális hold erdőrész. Tíz év elteltével sikerült mintegy ötvenholdnyira meg­növelni a nagyságát, 77’-ben 105, négy éve pedig több mint ötszáz hektárnyira terjesztették ki a határait. Ez egy világszám - jegyzik meg egyre nagyobb számban azok, akik eljutottak már az ős­lelethez. Mások viszont ezt to­vább gondolták: világszám? Hát akkor valóban legyen az. így neveztek be a párját ritkító ter­mészeti kinccsel a a világ ter­mészeti örökségeinek listájára másfél évvel ezelőtt. A várako­zási idő még tart.A leteltét a tarnóciak már nagyon várják. Vigyázzunk egymásra! Randevú a halállal 1991-ben 26 halálos baleset, 153 súlyos és 169 könnyű sérü­lés történt Nógrád megye közút­jain és még hátra van két hó­nap! Minden negyedik és ötödik balesetet az ittas vezetés okozza! A fiatalok nem megfe­lelően bánnak a rájuk bízott járművekkel! Vajon kit lehet bűnbaknak kikiáltani abban az esetben, ha a szülő megbízva gyermekében odaadja autóját, illetve vesz neki egy száguldozó szuper mo­torkerékpárt. S a csemeték a vá­roson' át meglovagolják a két kerékű csodát, nem törődnek sem a többi járművel, sem a gyalogosokkal,, sem pedig a mögöttük kapaszkodó utasaik biztonságával! Csak a sebesség és „hősiesség” számít. Erősnek érzik magukat. Pláne, ha a disz­kóban meg ittak egy-két üveg sört, akkor ők a sztárok az éj­szakában. De meddig?! A a rendőrségnek a szülő elébe kell állni és esetleg meg kell mondania, hogy gyermeke végleg letért a földi országutak - ról, s valahol messze a csillagok közt szedi eszeveszetten a ka­nyarokat!? Ez a legborzasztóbb feladat. Vajon a halálos kimene­telű 26 balesetnél, hány család siratta az elhunytakat és hány kéz rimánkodott azért, hogy a 153 súlyos sérült életben marad­jon. Dé honnan vennének példát a gyermekeink, ha mi sem álljuk meg, hogy ha iszunk, ne üljünk a volán mellé! Hányszor előfor­dult már olyan eset is, amikor a gépjármű vezetője alig — vagy egyáltalán nem — ivott, a gya­logos viszont annál többet és már kész is a baj! Játszhatnánk még a variáci­ókkal. ám felesleges, mert csak egy a lényeg: vigyáznunk kell egymásra! Hiszen az életnél nincs drágább és egy elhibázott lépést nem lehet újra meg­tenni! Szeli Borbás Vince emlékére Az Ipoly mentén, a csadáji nádas közelében a Bükkoldal alatt húzódik meg Litke - Ipoly- litke - kisközség. Itt született 1844. július 29-én Deétéri dr. Borbás Vince botanikus, a ma­gyar flóra egyik legnagyobb tu­dósa. Borbás atyja, ipolylitkei kán­tortanító és jegyző volt. Közép­iskolai tanulmányait családjá­nak vagyontalansága miatt, ala­pítványok, jutalmak, valamint magántanítások segítségével - végezte el. A hazai szakirodalomban szinte páratlan tevékenysége felölelte a botanika majd min­den ágát. 1870-1905 között csaknem 900 dolgozata jelent meg, mintegy 2000 új növénya­lakot írt le és nevezett meg. Számos növényfaj fűződik ne­véhez. 1902-ben a Kolozsvárt újon­nan létesített növényrendszer­tani tanszékre meghívták egye­temi tanárnak, a következő év­ben a botanikus kert vezetője lett. Alkotóerejében halt meg szívbénulásban 1905. július 17- én. Kolozsvárt a Házsongárdi „pantheonban” temették el, művelődéstörténetünk egyedü­lálló temetőkertjében. A Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület salgótarjáni klubja 1990. június 9-én kiállítást ava­tott és adott’át halálának 85. év­fordulóján. A klub közössége javasolja, hogy a litkei általános iskolát nevezzék el Borbás Vin­céről, majd pedig születésének 150. évfordulóján emlékművet - vagy mellszobort - is avat­hatna a község lakossága. Von grey Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom