Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. november 12., kedd TVélemény Korunk hőse bukdácsol Valamikor 1977-ben, a Csak ülök és mesélek című műsorso­rozat első korszakában Vitray Tamáshoz érkezett néhány ér­dekes javaslat Nyíregyházáról. A „feladó” nem csupán részt akart venni saját ötlete forgatá­sán, hanem kijelentette, hogy várja a stábot szűkebb pátriájá­ban. Riporterre azonban nem lesz szükség, megteszi majd ő is. Vitray ráállt a különös ké­résre, de a magabiztos — tizen­kilenc esztendős— riporterje­lölt bizony csődöt mondott. Ez az eset is mutatja, hogy nem volt éppen sima Frideri­kusz Sándor — mert ő volt a bá­tor jelentkező — pályakezdése, de — mint általában a tehetsé­ges emberek zöme — nem adta fel. Sőt: a nyolcvanas évek kö­zepén Csak ma! címmel nagy­sikerű talk show-kat rendezett a nyíregyházi művelődési köz­pontban. Többek között ven­dége volt Antal Imre, Béres Jó­zsef (a „cseppek" feltalálója), Esztergályos Cecília, Farkas Bertalan, Kása Ferenc, Pataki Ági, Zalatnay Sarolta. Később áthelyezte műsorait Debre­cenbe, majd a fővárosba. Idő­közben jogi doktor lett. s be­kapcsolódott a rádiós munkába is. 1985-ben Hal(l)hatatlan in­terjúim címmel könyve jelent meg, amelyben közreadta a leg­érdekesebb beszélgetéseket. A zárójeles 1-betű arra utal, hogy ezek közlését a rádió megta­gadta. Nem ez volt az egyetlen rendkívüli esete, hisz bármikor, bárhol megjelent, mindig vihart kavart, botrányszag kísérte fel­lépéseit. A fenegyerekség lett különleges ismertetőjele. Jó érzékkel választja ki be­szélgetőpartnereit, a valami mi­att figyelemre méltó embereket, alaposan felkészül műsoraira. Tiszteli a megszólaltatott sze­mélyt. de nem tekintélytisztelő, sem funkció, sem életkor előtt nem hajol meg érdemtelenül. Riportalanyait nem hagyja mel­lébeszélni, könyörtelen az általa annak vélt igazság felderítésé­ben, körüljárásában. Nem vélet­lenül írta róla Vitray Tamás a Hal(IIhatatlan interjúim elősza­vában: „Azt hiszem Fridit, azaz dr.Friderikusz Sándor jeles kol­légámat nem fogja tudni mére­tesre szabni fúró-faragó szak­emberek míves csoportja. Lega­lábbis reménykedem. . . Még mindig. Nos, a Mester nem hiába bi­zakodott. Mint minden igazi személyiség, — Friderikusz is — megtartotta karakterének lényegi vonásait— de állan­dóan igyekszik mindig valami újat, mást is nyújtani. Bizony­ság erre Az én mozim című té­véműsora. „Semmi szenzációs nem lesz benne, ezt könnyű szívvel ígér­hetem. Nem lesznek benne „okostojások”, akik megmond­ják, hogy hol az igazság mosta­nában, nem lesz benne gügyö­gés, nem lesznek benne álinter­júk. pláne meg fakó hátterű stú­dióbeszélgetések, melyekből manapság jócskán kijut a sze­gény jobb sorsra érdemes tévé­nézőknek” — ígérte Friderikusz a maga keresetlen stílusában műsora „beharagozójában”. S az eleddig bemutatott két adás során állta is a szavát. Hétköznapi emberek, nem egészen hétköznapi történetei kerültek terítékre láthatatlan mikrofonja előtt. Az első eset­ben egy tizenegy éves kisfiú volt a főszereplő, aki apja korai halála miatt egyedül látja el magatehetetlen édesanyját. A látottak nyomán egyébként so­kan ajánlkoztak is neki segíteni. A másik „mese” egy hazánkból Írország fővárosába férjhez ment asszony örömeiről, min­dennapi gondjairól szólt. A második adás nem kevésbé volt érdekes. Az egyik riporta­lany egy cigány fiú volt, akinek egész eddigi élete során naponta kellett megküzdenie szárma­zása hátrányaival. Valósággal kuriózumszámba ment annak a még általános iskolás korú srácnak a portréja, aki évek óta tízezreket, százezreket keres okos ötletei, vállalkozó szel­leme, kemény munkája révén. Amihez csak nyúl, pénz lesz be­lőle. Most éppen bikákat te­nyészt. „Úgy látszik erre szü­letni kell" — summázza az iri­gyelt ifjú vállalkozó s ezzel csak egyetérteni lehet. Egy szépséghibája azonban van e karrier-sztorinak”: nevezete­sen, hogy az iskolában bukdá­csol a korát messze megelőző, újgazdag fiatalember. Sőt úgy fogalmaz, hogy tanulni teljesen felesleges. Saját szempontjából lehet, hogy igaza is van — hi­szen így is van pénze bő­ven —,de remélhetően az ő esete kivétel, amely erősíti a szabályt. Friderikusz mozija legköze­lebb majdnem ütközik a Dallas sorozattal. 0 azonban meg­ígérte, hogy csak annak befeje­zése után „fog hozzá a vetítés­hez”. Elvégre — ahogyan fo­galmazott—: „a Dallas is egy mozi." — csongrády — Megjelent a magyar Larousse Megjelent a Magyar Larousse enciklopédia - a világhírű francia Larousse magyar változatának - első kötete. A háromkötetes sorozat első darab ja több mint ezer oldalas, a szócikkek huszonöt száza­léka magyar vonatkozású kiegészítés. Felvételünkön Hegedűs Géza író, a kötet propagálója. Postánkból Gyorsfénykép Szerettem volna színes iga­zolványképet csináltatni, de ha tudom, hogy mivel jár, bizony eszembe sem jut az ötlet. El­mentem a Salgó út sarkán lévő fényképészhez, aki csak a felvé­tel elkészülte után hozta tudo­másomra. hogy a képekre egy-két hetet várnom kell és de előre ki kell fizetnem három­száz forintot. Ebbe bele is tö­rődtem volna, ha időre megka­pom a képeket. De nem, sőt! Közölte velem a hölgy, hogy ő nem egy-kettő, hanem két-három hétről beszélt. Egy hét múlva ismét nagyon sajnálta, de a képek csak nem voltak készen. Viszont felaján­lotta, hogy csinál egy másikat, gyorsabbat, de még ötvenet kell ráfizetnem. Ezt nem fogadtam el, újra jelentkeztem.S láss cso­dát! Öt hét alatt négy fénykép, háromszáz forintért készült el. Bocskai Henrietta, S.tarján Küldjön egy sztorit! A pályázatunkra érkező írásokat folyamatosan közöljük. Kérjük az eddig megjelent sztorik szerzőit és a jövőben mindenkit, hogy személyi adataikat szíveskedjenek eljuttatni szerkesztőségünkbe. Hol kezdődik a rafináltság? Egy nagymamának unokájá­val töltött majd minden perce sztorinak számít. Ezek közül ragadtam ki egyet, mely tanul­ságos és elgondolkoztató lehet minden szülő és nagyszülő számára. Ebédidőben összetalálkoz­tam a menyemmel és hatéves fiú unokámmal. A kicsi nagy örömmel csimpaszkodott a nyakamba, egyre csak hajto­gatva: veled megyek dolgozni. Többször volt már munkahe­lyemen, ahol sok, a számára ér­dekes, különleges gép működé­sét mindig nagy csodálattal és ámulattal figyelte. — Most nem mehetsz se­hová. Bemegyünk a Lakbérbe, s utána sietünk haza - szólt a mama. — De én igenis megyek ma­mival - mondta az unokám. S mikor többszöri nekirugaszko­dás után sem ért el eredményt, s látta nincs remény, elkezdett bömbölni. Sírt kegyetlenül, egyre csak hajtogatva: a mami­val akarok menni. .. Amikor már. szinte minden járókelő minket figyelt, a mama megalkudott: — Na jól van, menj. Tíz perc és érted megyek. A gyerek a sírást rögvest ab­bahagyta, szorosan megragadta kezem, s szája széles mosolyra húzódott. Menet közben, úgy félvállal megbökött, s ragyogó szemekkel ennyit mondott: — Láttad mami? Egy kis sí­rás és mindent el tudok intézni. Te miért nem így csinálod . . .? Kovács Margit Műtét - csövön át Egyre bonyolultabb műtétek végezhetők el ma már anélkül, hogy a beteg testét fel kellene nyitni - számoltak be a legújabb orvosi szenzációról az amerikai sebészkollégium chicagói kongresszusán. A laparoszkópiának nevezett módszer eddig is ismert volt a nőgyógyászatban és egyes epeműtéteknél. A módszer ab­ból áll, hogy másfél centiméter átmérőjű, vagy még vékonyabb csöveket vezetnek be a testbe, és ezeken keresztül történik az operáció. Most azonban már többfajta nagy műtétnél, például rákos daganatok eltávolításánál is al­kalmazható a módszer, hála a sebészeti- és a televíziós tech­nológia'fejlődésének. Az egyik csövön át apró tv-kamerát és vi­lágítótestet vezetnek be, egy vagy több másikon át pedig se­bészeti műszereket. A chicagói kongresszuson - írja az Associated Press ameri­kai hírügynökség - a washing­toni egyetem orvoscsoportja ar­ról számolt be, hogyan távolí­tottak el egy rákos daganatot la- paroszkópiás eljárással. A csö­vön át egy nylonzacskót vezet­tek be, és azt felnyitották. Ez után a beteg daganatos veséjét belehelyezték a zacskóba, szét­roncsolták a vesét, s a darabká­kat a csövön át eltávolították. A beteg mindössze helyi érzéste­lenítést kapott, s a műtét után sem volt szüksége fájdalomcsil­lapítókra. A hatodik napon tá­vozhatott a kórházból. „Úgy lépked, mint egy úszó kutya...” Sir Peter Úsztyinov a nagy színész, rendező és író világ kö­rüli úton van, s különleges egy­személyes produkciót mutat be, híres embereket karikíroz. Élő nemzetközi „Ki kicsoda?" mű­sorával már felépett számos or­szágban.- Nem utánzatokat gyako­roltam be - mondja - , egysze­rűen beleélem magam a szemé­lyiségekbe. George Bush példul gyakran félrehajtja a fejét, s ez­által úgy tűnik, mintha szem­üvege ferdén állna az orrán. így hát kissé ferdén teszem fel a szemüveget, amivel azonnal el­érem a hasonlóságot. Jichak Samir úgy lépked, mint egy úszó kutya. Egy este bemutattam fezt a járást a fel­eségemnek, s ő úgy nevetett, hogy elhatároztam, felveszem a műsoromra. Ha Margaret Thatcher hely­telenít valamit, úgy ráncolja a száját, hogy rózsabimbó látvá­nyát kelti. Ronald Reagan pedig egy népszerű, feledékeny ag­gastyán, akit könnyű megjelení­teni. A 70 éves, félig orosz, félig német származású Úsztyinov kétszer kapott Oscar-díjat, s IO könyvet írt, huszonhárom film­ben játszott, ÍO operát és nyolc filmet rendezett. Az angol ki­rálynő a múlt évben avatta lo­vaggá. Legfontosabbnak azon­ban azt tartja, hogy az UNICEF (az ENSZ Gyermeksegély Alapja) utazó nagykövete. Arról is megkérdezték nem­régiben Usztyinovot, milyen feliratot kívánna a sírjára. Ő erre mosolyogva csupán annyit válaszolt: „Kérem, ne lépjenek a fűre!” Kíváncsiskodó Világítás fényes nappal? Pás/.tón a főútvonalak nin­csenek kivilágítva, ugyanak­kor gyakran tapasztalható, hogy sok helyen még nappal is égnek a villanyok. Mikor old­ják meg ezt a helyzetet? - ér­deklődött egy helybeli olva­sónk. A választ ezekre az ész­revételekre Alapi Ferenc, az EMASZ jobbágyi kirendelt­ségének vezetője adta meg: — Már megoldottuk a kér­dező áltál, szóvá tett problémát. Arról van szó, hogy a központi vezérlés zárlat miatt meghibá­sodott, ezért tapasztalhatták a lakosok, hogy az esti órákban nem, nappal viszont égtek a lámpák. A múlt héten többször dolgoztunk a hiba elhárításán, sőt hétvégén is ezzel foglalkoz­tunk. A költségek bennünket terhelnek, a helybeliektől pedig elnézést kérünk. Salgótarjáni olvasónk a vá­rosgazdálkodási vállalattól kapott levelet, melyben felszó­lították, hogy Úttörők úti ga­rázsa, (vagyis egy öt köbméte­res konténer) után fizesse be az ötszáz forint évi szemét­szállítási díjat. Kérdése: mi­lyen jogon szedi be az önkor­mányzat ezt a pénzt? Hogyan is néz ki a munkás érdekképviselet? Gyakran esik szó mostanában a liberalizmusról a politikai, gazdasági és társadalmi viszo­nyokban. Ami ennek a kérdés­nek a politikai és társadalmi ol­dalát illeti, azzal még nincs baj, amennyiben helyesen értelme­zik. A gazdasági liberalizmussal azonban már óvatosabban kell bánni, mert a teljes gazdasági liberalizmus egyenlő a kannibál kapitalizmussal, és ezt a nyugati államokban is így ítélik meg. Nálunk a liberalizmus azt je­lenti, hogy kialakul egy úgyne­vezett felső-százezer, és egy nincstelen nyomorgó népréteg, hiányzik azonban a mérleg nyelve: a polgári középréteg. A sokat emlegetett szociális hálónak még most kezdik (ha egyáltalán kezdik) szövögetni a szálait. Úgy néz ki, hogy az új Munka Törvénykönyve nem a munkavállalóknak kedvez, ha­nem a munkáltatóknak. A par­lamenti vitából is ez tűnik ki. A kormányzati oldalról han­goztatják, hogy a szakszerveze­teknek a pártoktól függetlenek­nek kell lenni, és megfordítva. Ez a gyakorlatban nehezen kép- zelhető el. A munkáspártok a világon mindenütt kötődnek a szakszervezetekhez és fordítva is így van. A XIX. század végén és a XX. század elején az akkor mintegy 110.000 tagot számláló Szociáldemokrata Párt a szak- szervezetekre épült. A parle- menti szociáldemokrata ellen­zék a szakszervezetekkel szoro­san együttműködve képviselte a munkásérdekeket. Az is tény, ha a körülmények úgy kívánták, akkor valamilyen formában megegyeztek a kormánnyal.(El­lenfeleik - a szerző az MSZDP tagja: a szerk. - még ma is gyakran szemrehányást tesznek az un. Peyer- Bethlen paktum miatt, bár akkor az adott hely­zetben az volt a legcélszerűbb megoldás.) Kevés szó esik azonban mos­tanában arról, hogy a munkálta­tók (a ma még többségében ál­lami tulajdonban lévő vállala­toknál is ) elsősorban az alakuló szabad szakszervezetek tiszt­ségviselőit és tagjait bocsátják el, de nem kivétel ez alól az MSZOSZ sem. Ma egyetlen nyomás nehezedik a munkavál­lalókra, a nyegle munkáltatói magatartás következtében. (Tiszteletet a kivételnek.) A pártállamban csak a vezető állá­súak voltak szolgalelkűségre kényszerítve. Amennyiben a parlament nem hoz gyorsan döntést a Munka Törvény- könyve tárgyában - anti hang­súlyozottan biztosítja a munka- vállalók érdekét - úgy a szolga- lelkűség sorsa vár az egyszerű, kétkezi munkásokra is. Azt is meg fogják gondolni, hogy szakszervezeti tagok maradja- nak-e, nem is szólva arról, hogy bemerjenek-e lépni valamelyik szakszervezetbe. Nem lehet tehát ma az a kér­dés, hogy a szakszervezetek függetlenek legyenek-e a politi­kai pártoktól vagy sem, hanem arról, hogy legyenek szakszer­vezetek, amelyek merik képvi­selni a munkavállalói érdeket. Törvény kell, ami védi a szak- szervezetek tagságát és azoknak tisztségviselőit. Hogy egy szakszervezet me­lyik párttal szimpatizál, az az ő dolga. Az azonban biztos, hogy azoknak a pártoknak lesz tö­megbázisa, amelyek a szak- szervezetekkel készek az együtmműködésre. Lényegében tehát a munkál­tatóknak is érdeke, hogy legye­nek szakszervezetek, amelyek­kel tárgyalni lehet a vitás kérdé­sekben. Az országnak, a mun­káltatóknak együttes érdeke, hogy megszűnjenek a helyi, el­szigetelt mozgolódások, ne le­hessen vita arról, hogy a mun­kabeszüntetés törvényes volt-e, avagy nem, mi legyen a kiesett munkabérrel stb. Semmi nem árt úgy a gazdasági életnek, mint a bizonytalanság. A törvényhozóknak minden­képpen el kell kerülni azt, hogy keretjogszabályt alkossanak, amit mindenki a saját érdeke szerint értelmez és magyaráz. A törvénynek világosnak és érthe­tőnek kell lenni, a munkaválla­lók érdekeire kell felépülnie. A gyakorlatban történő megvaló­suláshoz elsődlegesen biztosí­tani kell a szakszervezeti tagok és tisztségviselők védelmét. Dr. Németh Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom