Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-21 / 273. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. november 21csütörtök „A végsőkig szeretném vé­deni azt az örömöt, melyet a néző (talán) érezni fog. Miért? Mert a mozi, a film nem sajtó-hiányban, hanem néző­hiányban szenved, és csak egyetlen módon lehet a közön­séget visszacsalogatni a vetí- tőrembe, ha a lehető legtöbb öröiViet ajánlom a számára.” ‘ (Luc Besson) Sikerült. Ismét. Annakidején a Metró című produkcióval tűnt fel a francia filmes új hullám .meghatározó (egyetlen, s leg­nagyobb?!) egyénisége, s egy- csapásra osztatlan sikert aratott valóban nagyszerű mozijával. Következő alkotása, s telitalá­lata A Nagy Kékség címet kapta a keresztségben, s olasz-francia koprodukcióban készült kétórás gyönyörű története lenyűgözte a nézőket. Most pedig itt a Nikita. Mos­tan valami olyasmit kellene kel­lően tudálékosan, műveltsége­met fitogtatva írni. hogy ez bi­zony már más, mint az előző filmjei, meg, hogy a rendező bi­zony elmaradt önnön támasz­totta igényeitől, s sorolhatnám tovább az ezerszer megszokott kritikai fordulatokat. Nem te­szem. Luc Besson legfrissebb filmje számomra az esztendő legkellemesebb meglepetése. A mostani, mindent elárasztó-le- húzó amerikai filmmocsárban végre-valahára egy mozgó, végre-valahára A MOZI. Újabb részletek a súlyadóról (FEB) A szó szoros értelmé­ben súlyos kérdésekkel szembe­sül a közvéleméríy, amikor a közlekedési tárca gépjármű- adó-terveztífével ismerkedik. Köztudott ugyanis, hogy az el­gondolások szerint a jövőben „súly-adót” kell fizetni — száz kilogramonként évi kétszáz fo­rintot - a motorkerékpárok, a személy- és teherautók, az au­tóbuszok, a lakóautók és kocsik után. A javaslat szerint mentesül­nek a menetrend szerint közle­kedő helyi és távolsági buszok, a költségvetésből gazdálkodó, nyereségadót nem fizető társa­dalmi, egyházi, jótékonysági szervezetek, a diplomáciai tes­tületek, a rendőrség, a tűzoltók, a mentők járművei és a kom­munális célokat szolgáló gép­kocsik. A motorkerékpárok egyéb­ként kétszázötven köbcentimé­ter alatt adómentesek, azon félül ezer forint az évi adóter- hük. Személyautók esetében az említetteken kívül mentesek a mozgáskorlátozottak (egy gép­kocsiig), az igazolt veterán au­tók, valamint a külföldi ren- számú kocsik - hatvan napig. (Ezt követően napi ötven forint a „taksa”.) A túrista, a városnéző, a dol­gozókat szállító buszok adókö­telesek, kivéve ha menetrend szerint járnak és fizető utasokat is felvesznek. Adózniuk kell a taxiknak, a gáz-, a víz-, az elektromos művek, a posta jár­műveinek, az autóklubok sze­mélygépkocsijainak. A tarifák kirovásánál figyelembe vettek környezetvédelmi szemponto­kat is. Ezek szerint: a kocsi for­galmi engedélyébe bejegyzett katalizátorral fölszerelt jármű­vek ötven százalékos enged­ményben részesülnek! A súlyadóból egyébként évi tíz-tizenegy milliárd forint be­vételre számítanak. Szó vau ar­ról is, hogy néhány éven belül a koncessziós autópályákon és hidakon kívül, s az M-O-ás au­tópálya-rendszert kivéve - va­lamennyi hazai autópályán használati díjat kell fizetniük az utakat igénybe vevő autósok­nak. T.Gy. Gyémánt a mocsárban Nikita: az év legtündbklöbb gyémántja Valaki, aki történetesen nő, jóvátehetetlen tett hajt végre, s ezért szenvednie, küszködnie, megalázkodnia, felejtenie, s új­rakezdenie kell. Mindenért fi­zetni kell. Mennyit? Meddig? Hányszor? Sosem 'lesz vége? Sosem lesz vége! Anne Paríllaud, a címsze­replő hihetetlen felfedezés. Számunkra. Franciaországban elismert szinészhő. Alakítása káprázatos. Kócoshajú rút csitri, elbűvölően kívánatos nő, érzéki szerető, öntudatos nő, hideg­vérű gépezet. Megannyi arc, megannyi csoda. Régen láthat­tunk ilyen teljes, s maradandó játékot. A Nikita egyáltalán nem könnyű élmény. Nehéz, súlyos mozi. Szemeinkkel látjuk, agyunkig hatol, s valahol a ge­rincoszlopunkban érezzük. Saj­óit, gyötör - de gyönyörű. A fájdalom, a bűn is lehet szép. Hála Luc Bessonnak. Remélem, rendező barátunk soha nem tér le útjáról. Ami a legfontosabb: a várhatóan megkörnyékező hollywoodi filmfutószalagnak véletlenül se dőljön be. Onnan a legritkább esetekben gördülnek le olyan gyémántok, melyeket ő csiszol- gat évről évre egyre csillo­góbbra. (szilágyi) Kíváncsiskodó Irányadó a szerződés Kíváncsiskodónk előző kérdése így hangzott: Azokon a munkahelyeken, ahol még nyugdíjas dolgozót foglalkoz­tatnak, lehetséges-e, hogy minden külön pótlék nélkül havonkénti 230-260 óra kö­zötti munkaidőt dolgozza­nak? A választ a salgótarjáni munkaügyi bíróság egyik munkatársaától kaptuk meg. — A kérdésre így általános­ságban nem tudok választ adni, ehhez ismerni kellene az ügy minden részletét, mert az állás- foglalást befolyásolja a szóban forgó gazdálkodó egység jel­lege és az alkalmazottakkal kö­tött megállapodás is. A hasonló problémák megítélése csak az adott cég és a kollektív szerző­dés ismeretében lehetséges. A pótlékok vonatkozásábán a munkaügyi törvényen túl a kol­lektív szerződésben foglatak az irányadók. A vállalat állásfogla­lást a munkaügyi minisztérium­tól kérhet, konkrét, egyedi jog­sérelem esetén pedig a dolgo­zónak a munkaügyi bírósághoz kell fordulnia. Rovatunk következő kérdé­sét egy baglyasaljai olvasónk tette fel: Mikor lesz a Frankel Leó út járható ebben, mert rossz állpota miatt lassn már a mentő sem tud eljutni a rendeltetési helyére? Visszhang A polgármester nem cáfolt semmit Megköszönöm, hogy az Új Nógrád foglalkozott azzal a diszkriminációval, amely a Demokrata Koalíció Zabar köz­ségi szervezetét érte. Olvastam a polgármester úr válaszát is, amely semmit sem cáfolt. Teljesen igaza van a polgár- mester úrnak! Egy bejegyzett legális párt csak legális gyűlést tarthat még akkor is, ha a köz­ség polgármestere firtatja a párt bejegyzési okmányait. Tehát gyűlésünk valóban nem volt illegális, még akkor sem, ha megtartását középület­ben - a tervezett gyűlés előtt nyolc nappal bejelentve és te­rembérleti díjat felajánlva - Kovács' Béla ür több párttagunk előtt megtiltotta; A rendezvény'előtt két' nap­pal mi már nem termet igényel­tünk - hiszen azt a polgármester úr már egy héttel korábban el­utasította - hanem személyesen én. mint a Demokrata Koalíció országos vezetője kértem, fo­gadjon tisztelgő és bemutatkozó látogatásra. A visszautasításról sajnos nem értesülvén utaztam Szentendréről - lakóhelyemről- Zabarig feleslegesen mintegy kétszáz kilométert. De semmi sértődés! A De­mokrata Koalíció helyi szerve­zetének magánlakáson megtar­tott ünnepi összejövetelén ked­ves, vendégszerető emberekkel találkozhattam,-s ez számomra mindennél többet ért! Forrai Sándor ügyvezető elnök Demokrata Koalíció (Ezzel részünről a vitát befe­jezettnek tekintjük: a szerk.) Csütörtököt mondunk Mottó: „Attól, hogy egy vállalat megszűnt körülöt­tünk, a bürokraták ugyan­úgy tudnak tovább dolgozni. S ha ez kellő ideig eltart, a cég újból felépül köréjük.” (Parkinzon Béla törvénye Murphy magyar törvény- könyvéből) A teljesítés elsikkadása ti­pikus magyar népbetegség. Mint például ama szépemlékű Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat nevű, a vége felé már elég rejtélyes tevékenységi körű objektum esetében, mely soha, senki által meg nem fejt- hatő (vagy nagyon is megfejt­hető?) módon szelektált a fel­újítandó lakóépületek és a fel nem újított épületekben elvég­zendő munkák sürgősségi foka között. Útját (még teljes appa­rátussal dolgozott) életveszé­lyes erkélyek, leszakadt mennyezetek, roskadófélben lévő, és nem Pató Pál bérle­ményeként jegyzett lakóhe­lyek jelezték. A tettek elsik­kadtak. Ma már, hogy - idézek -: „alaposan lecsökkent hatás­körrel” tevékenykednek(?), így a kezelésükben lévő, ugyancsak alaposan lecsök­kent szám'ú lakásban alaposan lecsökkenhetett a bejelentett hibák száma is. Mégis alapo­san elsikkadt a teljesítés. Az ingatlankezelőt egyébként még mindenféle sikkadások el­lenére életben kell tartani, márcsak azért is, mert ha min­den igaz, a Tarjánban kisebb- nagyobb „testi hibával” el­adott, bár összkomfortosnak- komfortosnak csak igen erős jóindulattal .nevezhető „laká­sok” ügye még nem került le a Legfelsőbb Bíróság asztaláról. Feltehetően nem elsikkadás okából kifolyólagosan ... Játsszunk matematikát! Játszópajtásnak mindjárt adódnak a gázfűtéses lakásban lakó tízezrek. Eddig röhöghet­tek a markukba, hogy milyen jó nekik. Lévén adott egy ob­jektív mérőműszer (nevezzük az egyszerűség kedvéért mondjuk gázórának), melynek számlálószerkezetéről leol­vasható a díjbeszedő érkezésé­nek pillanatában regisztrált ér­ték, s ebből kivonva a díjbe­szedő előző ottjártakor regiszt­rált értéket, egyszerű kivonás­sal megkaptuk az elfogyasztott gáz köbméterét. Ebből - a köbméternyi gáz egységárának ismeretében - egy szorzással kikalkulálhatta a fizetendő összeget. Boldog idők! Mostantól ugyanis nem elég csak a gázórát ismernünk. Kell a dologhoz lakásunk légköb­méterének ismerete (mely a garzonban lakóknál légből ka­pott köbméter, mert fűtöttnek veszi a Nógrádhő a balkon egy részét is!), és nem árt, ha tud­juk, mennyi volt a gáz fűtőér­téke a számlázott időszak átla­gában. Ezt a TIGAZ tudja. Hogy ezzel a pí alapú logarit­mus köbgyök has per kilenc a négyzeten függvénnyel ábrá­zolható matematikai csűrcsa­varral fuccs az objektivitásnak, az tutti. Azért a gázórát még nem kell bedobni a kukába, mert az az egyetlen stabil tagja a függvénynek (a pí értékén kívül). Ebből lehet logaritmust számolni. A többi már gyerek­játék. (A matematikai tudomá­nyok doktorainak. És a fűtőér- ték-számítóknak). Ne essünk kétségbe! Gon­doljunk Murphy filozófiájára: „Mosolyogj! A holnap rosz- szabb lesz a mánál.” Balázs József Küldjön egy sztorit! A pályázatunkra érkező írásokat folyamatosan közöljük. Kérjük az eddig megjelent sztorik szerzőit és a jövőben mindenkit, hogy személyi adataikat szíveskedjenek eljuttatni szerkesztőségünkbe. A férjem, a török és a farmernadrág esete Beteg vagy rossz? Autista gyerekek Azt hiszem mindenki látott már az utcán, boltokban, játszó­téren üvöltő, hisztiző gyereket. Legtöbbször kéznél a „segítség” is: — Adnék én neki, ha az enyém lenne! Nekem nem üvöl- tene! — Micsoda szülők, nem tud­ják megnyugtatni ezt a sze­gényt! — Minek az ilyennek gye­rek! Bezzeg az enyéim :söha nem csináltak ilyet! Kedves tanácsadó! Örüljön neki, hogy az ön gyermeke tényleg nem csinálta, de ne te­gye még nehezebbé annak, a szülőtársnak az életét, akinek ilyen a gyereke. Arra még nem gondolt, hogy nem rossz a gye­rek, hanem beteg? Mondjuk au­tista? Az autista gyerek kívülről semmiben sem különbözik tár­saitól, sem termetében, sem arckifejezésében, mégis alapve­tően más, mint az egészséges társai. Kicsit olyan, mintha egy idegen bolygóról csöppent volna közénk, és nagyon keve­set értene abból,'"ami körülötte zajlik. Félelmetes és elrettentő a külvilág, számára alig van olyan, ami ismerős. Ezért ahhoz a kevéshez, amit ismer, nagyon erősen ragaszkodik. Egy kedves játék, egy megszokott mozdulat hosszú időre, akár órákra is le­köti a figyelmét. Csendesen el­matat valamivel, szinte egész nap rá sem kell nézni. A szülők eleinte azt hiszik, hogy süket a gyerek, annyira nem reagál a külvilág ingereire. A legna- gyobb baj a társas kapcsolatai­val van, nem játszik más gyere­kekkel, a szüleivel is úgy visel­kedik, mint egy idegen, nem mosolyog rájuk, szinte' „átnéz” rajtuk. Mivel a betegségnek nincse­nek külső jelei, ezért nehéz fel­ismerni, és csak az utóbbi idő­ben figyeltek fel az orvosok arra, hogy milyen sokan van­nak, akik.ebben a betegségben szenvednek. Egyes becslések szerint körülbelül annyian van­nak, mint a süketek és a vakok, azzal a különbséggel, hogy a társadalom róluk alig vesz tu­domást. Bizonyos képességeik viszont messze átlagon felüliek. Van aki meghökkentő pontos­sággal képes lerajzolni mindent, más egész könyvoldalakat idéz szóról szóra egyszeri vagy két­szeri olvasás után. Äz ilyen gyerek sokszor kerül számára idegen helyzetekbe, amikor megrémül. Ha ilyenkor nem tud vissza­vonulni a saját világába, akkor megijed, dühös lesz, és mint egy bezárt vadállat sír, úgy­mond ,.hisztizik”. Mindenesetre legyünk megértőek az ilyen gyermekkel szemben. Buczkó Krisztina A hölgyek és az erőszak Anita Hill bírósági tárgyalása óta - amikor is kiderült, hogy a George Bush amerikai elnök ál­tal javasolt főügyész szexuáli­san' molesztálta beosztottját - egycsapásra megszaporodott azoknak a bejelentéseknek a száma, amikor a hölgyek pa­naszt tettek hasonló sérelmek miatt. Csupán az USA Kalifor­nia államában 1174 nő tett pa­naszt; most derült ki, hogy 1983-ban a közalkalmazott nők 42 százaléka hasonló okok mi­att szeretett volna eljárást indí­tani férfi feljebbvalója ellen. A szexuális kiszolgáltatottság példái közül az amerikai lapok kiemelik Toya Jackson (Michel Jackson húga), valamint az amerikai szépségkirálynő ese­tét. Az előbbi, tehát Jackson kisasszony most tartotta fontos­nak közreadni, hogy az apja fo­lyamatosan megerőszakolta. „Miss America”, azaz Ca­rolyn Sapp viszont arról pa­naszkodott, hogy élettársa, az amerikai futball hajdani csillaga rendszeresen verte, de csak ak­kor szökött el tőle, amikor már késsel is fenyegette. A szexuális molesztálás za­vartalan állóvízét felkavaró amerikai ítélet Európában is éreztette hatását. Németország­ban, a nőmozgalom egyik veze­tője közölte: a dolgozó hölgyek közül tízből kilenc esetében ajánlatot tett a főnöke. A magyarok vásárlási kedve Becs és Lengyelország után Ju­goszlávia felé irányult. A pol­gárháború akkor még nem dúlta fel az országot. Elhatároztuk a férjemmel és a kollégáimmal, hogy mi is elmegyünk az úgy­nevezett „jugó” piacra, olcsó „cuccot”, konkrétan farmeröl­tözéket vásárolni. Egy rozoga busszal útnak is indultunk. Megérkezésünk után elvegyültünk a színes, zsongó forgatagban. Lehetett itt min­dent kapni, ami szem-szájnak ingere. A farmernadrág volt a legke­lendőbb árúcikk. Vásároltunk js belőle mindnyájan, csak a fér­jem nem talált még magára va­lót. Viszont e nélkül nem me­hettünk még haza. Indulásig már csak tíz perc volt hátra. Sok keresgélés után, végre sikerült egyet találnia. Kezébe fogta a nadrágot, és alaposan megvizs­gálta a varrást, és az anyag szí­nét. Lyukat keresett rajta, de nem talált. Én örültem, hogy párom ké­nyes ízlésének is megfelelt végje a nadrág. O viszont a török árús felé fordult: — Mennyi? - kérdezte rövi­den. — Húsz márka. — Drága! Add olcsóbban! — Tizenöt - mutatta a kezén az árús. — Oké - bólogatott a férjem. A szerencsétlen török örült, hogy túladhat a portékáján. De nem úgy a párom, ő újra tüzete­sen hozzálátott a nadrág átvizs­gálásához. — Próba! - mondta a török. Az én hitvesem a piac kellős közepén levetkőzött. Nem tö­rődve az emberekkel, akik megbámulják a gatyáját. No és a görbe, szőrös lábaszárát. Elő­került egy rossz tükör is. Néze­gettük jobbról-balról a nadrá­got, a férjem pedig magát a tü­körben. Dicsértük. Reméltem, sikerül megvásárolni. De ő nem így gondolta. Mérgesen levette, és visszadobta. — Nem kell! Plötty! Nincs tartása! A török elvörösödött, majd fehér lett és hangosan ordílozotl számomra érthetetlen nyelven. — Tűnés innen - gondoltam, ám a többiek is így látták jónak. Jó pár lépés után a lábamhoz repült valami: a nadrág volt. — Tíz márka! - ordította. Én gyorsan a kezébe nyom­tam a pénzt, felkaptam a nadrá­got, és „usgyi”! Még a buszból is láttam a hadonászását, és a körülötte lévő tömörülést. Már a határ felé közeledtünk, amikor hallom férjemet, miként dicsekszik a vásárfiával. Persze a részleteket kihagyta. Itthon nézegetjük, hogy mit vásárol­tunk. Észrevettük, hogy a sokat átvizsgált nadrág fenekén ötmil­liméteres lyuk van. A hites pá­rom haja az égnek állt, a szája tátva maradt. Jó két perc múlva megszólalt: — Kérlek, varrjál oda vala­mit! Megtettem. Azóta a nadrág a szekrény alján várja a sorsa jobbra fordulását. Tótok Ilona Salgótarján Filmjegyzet

Next

/
Oldalképek
Tartalom