Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-21 / 273. szám
1991. november 21csütörtök MEGYEI KÖRKÉP 3 aV? Nyomorúságos a helyzet A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége rendkívüli kongresszusra hívta össze tagságát november 22-23-ára Budapestre, az Építők Székházába. Salgótarjánból Buchinger György, mint a Vasas Szak- szervezeti Szövetség 73 küldöt- jének egyike 2000, a Salgóta- jáni Kohászati üzemekben dolgozó és 300, a Salgótarjáni Ötvözetgyárban dolgozó munkás támogatásával a háta mögött vesz részt az eseményen. Először arról kérdeztük őt, mi indokolja a rendkívüli kongresz- szus öszehívását? — A Magyarországon kialakult gazdasági helyzet és a kormánynak a szakszervezetekkel szemben tanúsított magatartása indokolja a rendkívüli kongresszeus összehívását. Bár ehhez hozzá kell tennem, hogy csak a csúcs-kongresszust ismételjük meg, más esetekben ugyanis ezt ágazati konzultációk is megelőzték, ami most elmaradt. Nem engedhetjük meg, hogy a kormány ilyenolyan okokra hivatkozva a jövőben is elkerülje a szakszervezetekkel való egyezetést. Hátá- roznunk kell arról, hogy érdemi tárgyalások megkezdésére kényszerítsük az ország vezetését. A másik lényeges eleme lesz az eseménynek a teljes körű vezetőség-választás. A mi álláspontunk az, hogy Nagy Sándor maradjon a helyén, mert tennia- karása, cselekvőképessége, felkészültsége alkalmassá teszi arra, hogy ezt a posztot betöltse. De az elnökség más tagjainak esetében is igaz az, hogy nem politikai vagy egyéb szempontok figyelembevételével kell őket magválasztani, illetve nem megválasztani. Aki alkalmas a kitűzött célok megvalósítására az képviselje országos szinten is a tagságot. — Milyen tartalmi célkitűzéseik vannak? — Legfontosabb, hogy végre hangosan kiabáljuk ki, hogy jelenlegi helyzet nyomorúságos\ Nem ülhetünk tovább ölbe tett kézzel, a dolgozók érdekvédelmében lépni kell. A kormánynak mára egyetlen konkurrense maradt, a szakszervezet. Ennek az 1,1 milliós tömegnek van lehetősége arra, hogy befolyásolja a döntéseket. Ezen túlmenően módosítani kell a szak- szervezetek funkcióját is. Nem segélyosztó szervezetek vagyunk, és akarunk lenni, hanem olyan fórum, amelyik szakemberek segítségével valódi érdekvédelmet nyújt. A munkásoknak nem segélyekre van szükségük, hanem a valós árakhoz szabott valós bérekre. — S hogyan kívánják mindezt elérni? — A kongresszuson ad a tagság olyan iránymutatást, feladatmeghatározást a vezetőségnek, amely legitimizálja majd ezirányú lépéseiket. Ha a kormánnyal a jövőben sem jutunk megegyezésre, drasztikusan fogunk ellenállni, a sztrájktól sem riadunk vissza. Én azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a következő választásra szakmai párttá alakuljunk át, s ha másként nem megy ilyen módon szerezzünk érvényt a tagság érdekeinek. O.T. Méltó ünnep a Fráter kollégiumban (Folytatás az 1 .oldalról) meggyőzőbb példa, hogy az ítélkezés nem földi-emberi feladat! Ő maga volt az, aki a vá- rad-olaszi temető felszámolása közepette a Ceausescu rémrendszer alatt, Madách Imre feleségének földi maradványait exhumáltatta, megmentette, templomában elhelyezte. Kimentette a teljes beszántástól és attól, hogy ma egy blokkház álljon az asszony sírja fölött. Megtette, mert Madáchot és életművét együtt látja Fráter Erzsébet egyéni tragédiájával, s mert azt vallja, hogy soha nem egy ember a bűnös, de az a környezete is, amelyik még éltében meg- veti-megbélyegzi segítés, megbocsátás nélkül. ítélkezés helyett a megértés, a másság elfogadása, a szeretet és a kölcsönös tisztelet lehet csak az útjelző mindvégig az életben. A váradi püspök a lelki értékek keresésének és közös, társadalmat átfogó méretű felfedezésének szükségességét hangsúlyozta egy olyan világban, amelyben az anyagiak az uralkodó értékek, s minden kizárólag azokon keresztül ítélő- dik meg. Megragadóan szép jelenet volt, amikor az elsős lányok égő gyertyával a kezükben elmondták a kollégiumi fogadalmat majd sorra-egyenként mentek az igazgatónő elé, aki mindenkinek feltűzte a Fráter Erzsébet Leánykollégium jelvényét, s amelyet mindvégig maga a váradi püspök is viselt. A kollégisták műsorában zenei darabok és jól válogatott, Baráti KRESZ-vetélkedö A Salgótarjáni Öblösüvegy- gyár és az Émász vállalat között évtizedek óta barátsági és együttműködési megállapodás van érvényben. E megállapodás értelmében a szállítási osztály minden évben közlekedésbiztonsági vetélkedőt rendez a gépkocsivezetők részére. A vetélkedőt felváltva egyik évben az Émász másikban az öblös rendezi. Az napokban az ÉMÁSZ volt a házigazdája a rendezvénynek. A résztvevőknek két feladatlapot kellett kitölteni. Az egyik 100 pontos „C” kategóriájú KRESZ tesztláp volt, míg a másik 30 pontból álló munkavédelmi kérdéseket tartalmazott. A versenyzők jó felkészültségét mutatja, hogy - különösen a KRESZ lapon - alig akadt egy-két hibapont. A versenyben az abszolút első helyezést Gál Gyula az Öblösüveggyár gépkocsivezetője érte el, míg a csapatversenyben - ha minimális két pont különbséggel is - az Émász együttese bizonyult jobbnak. A helyezettek pénzjutalomban részesültek, a Nógrád Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács különdíjait pedig Telek Ond rendőr alezredes adta át a versenyzőknek. Ha nem tudná, elmondjuk: a Mezőbank a vidék bankja Öt évvel ezelőtt 1200 mező- gazdasági termelőszövetkezet és közös vállalat hozta létre a mára országos hálózattal rendelkező Mezőbank Részvény- társaságot, a vidék bankját. Megyénkben a kirendeltség két éve fogadja ügyfeleit. Tevékenysége megegyezik a többi kereskedelmi bankéval. Betéteket gyűjt a lakosságtól és a gazdálkodó egységektől, az értékpapírok közül a letéti-jegyet kínálja hosszabb távon, kamatos kamattal. Hiteleket nyújt hosszabb és rövid távon, az előbbi esetben exportorientált és import kiváltó hiteleket finanszíroz az Integrált Kulturált környezet a bank tarjáni fiókjában Mezőgazdasági Import növény- termesztési fejlesztés és a falusi turizmus elősegítése érdekében világbanki konstrukcióban, kedvező kamatozással. A starthitel kerete erre az évre kimerült. Egzisztencia hitelt kaphat az, aki a feltételeket teljesíti. Igen előnyös kamattal adják az export finanszírozási hitelt. Rövid távra a hitelképes gazdálkodóknak, vállalkozóknak 500 milliót adtak, vátóforgal- muk pedig meghaladja a 200 milliót. A jövőben döntően megmaradnak a hosszabb távú hitelkonstrukciók, újként lép be a világbanki finanszírozás alapján a termékforgalmazási hitel. Egy volt tíízhelygyári munkás élete és emlékezése 1956. december 8-ára Büntetésem a rendszerváltással ért véget Gressai Sándor, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár vezérigazgatója kapta és juttatta el szerkesztőségünkbe az alábbi levelet. A gyáriak emléktábla-avatásra készülnek 1956. december 8-a áldozatainak tiszteletére, s ennek apropóján vették fel a kapcsolatot egykori munkatársukkal. Az események idején 23 éves Babinszky Antal története - sajnos - tipikus, tanulságos és megrázó. • „Nagyon köszönöm megtisztelő sorait. Köszönöm a 10.000 forintos csekket és a megbízást. A sérülésem és a sorsom alakulásáról ... 1956. december 8-án reggel bementünk dolgozni. Tíz óra tájban szólt a mikrofon, hogy gyülekezzenek a dolgozók a kapunál. Ez a gyári munkástanács felhívása volt. Leállt az üzem, gyülekeztünk a kapunál, és zárt sorokban, nemzeti színű zászlóval vonultunk a megyei rendőrkapitányság elé. A rendőrség előtt csoportokba vegyülve beszélgettünk. A Vásártér felé bevezető út sarkán a járdán álltunk. Nagy volt a tömeg. Egyszer csak elkezdtek ropogni a fegyverek, nálunk fegyver nem volt. A fegyverropogásra kitört a pánik, mindenki menekült. Én a Vásártér felé bevezető út bal sarkán álló kicsiny épület mögé szaladtam. Az épület mögött ért a lövés. Összeestem. Amikor fel akartam ülni, mozgásomat látva még egy sorozatot lőttek rám. Ahogy széjjel volt a két lábam, térdmagasságban verte fel a földet a lövedék. Tovább nem mozogtam, amíg össze nem szedtek bennünket. A kórházban megállapították, hogy gerinctörést szenvedtem, és mindkét lábam lebénult. Fölvittek Budapestre. Voltam az Amerikai úti, a Vöröshadsereg úti, a Karolina úti, a Villányi úti, a János Kórházban,majd végül a balassagyarmati kórházban. Több műtéten estem át, de sajnos nem tudtak járóképessé tenni. 1956. december 8-tól 1967. május 17-ig egyfolytában kórházban voltam. Táppénzem lejártával megkezdődött a nyugdíjazásom. Nyugdíj helyett azonban kaptam egy határozatot, amelyben közlik, hogy az 1957. évi 45. számú törvényerejű rendelet a nyugdíjazásomat kizárja, mivel a rokkantságot okozó munkaképességcsökkenés az ellenforradalmi események során következett be. Egy tolószékben éhhalálra voltam ítélve, mivel egyetlen fillért sem kaptam sehonnan. 1961-ben kértem felvételemet a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezetbe, de nem vettek fel. Még arra sem kaptam lehetőséget, hogy mint bedolgozó dolgozhassak és könnyítsék az életemen. Két év telt el, míg sikerült bedolgozói munkához jutnom. Béremelést nagyon ritkán kaptam, ha kértem, válaszuk mindig az volt, hogy nincs rá keret. 1964-ben sikerült a Munkaügyi Minisztérium engedélyével 400 forint kivételes ellátást kapnom, de a saját jogú nyugdíjamat nem kaphattam meg. Mint bedolgozó 1975-ben újra próbálkoztam kértem a saját jogú nyugdíjazásomat, de megint elutasítottak. Csak 1990-ben lettem saját jogon nyugdíjas - 34 év múltán. Ez kegyetlen megtorlás volt részemre. Kérelemmel fordultam a Kárpótlási Hivatalhoz, hogy az eltelt időre kárpótlásban részesítsenek. Kérelmemet elutasították, mivel a jelenlegi kormányrendelet (93/1990./XI.21.) alapján az 1945 és 1963 között törvény- sértő módon elítéltek, valamint az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések (internálás, kitelepítés, Szovjetunióban való elítélés - hadifogság, internálás, illetve kitelepítés miatti őrizetbevétel, biztonsági őrizet,) hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezésével kapcsolatos ügyekben jár el a kormányzat. Ha egy pár napra le lettem volna tartóztatva, akkor nekem is járna a kárpótlás. Áz én büntetésem sokkal nagyobb, mint aki 5 vagy 10 évet ült. Az én büntetésem életfogy- tiglanra szól, mivel teljesen járásképtelen vagyok. Hosszú volt a megtorlás, rám nem vonatkozott az amnesztia. Büntetésem a renszerváltás- sal ért véget. Én mindezek ellenére úgy érzem: törvénytelenség, hogy kihagytak a kárpótlásból. Babinszky Antal, Szécsény Fráter Erzsitől Madáchnak küldött levelekből hangzottak el részletek. A Himnusz eléneklé- sével kezdődött és a Szózattal zárult az Erzsébet napi megemlékezés a leánykollégiumban, amelyet mindvégig visszafogott ünnepélyesség jellemzett és amely kétségtelenül példát is adhat más intézményeknek elsősorban abban, hogy saját belső ünnepeiket miként hasznosíthatják az együvétartozás tudatának fejlesztésében. Még aznap este a balassagyarmati római katolikus plébániatemplomban az ünnepség résztvevői és a gyarmati hívők részvételével szentmisével áldozott Tempfli József váradi püspök Madách Imre és Madáchné Fráter Erzsébet leki üdvéért. (T.Pataki) Kiállítás • Salgótarján. A Mimesis marosvásárhelyi művészeti klub képző- és iparművészeti alkotásaiból rendeznek kiállítást és vásárt a József Attila Művelődési Központban. A megnyitón, november 21-én 17 órakor Pál József országgyűlési képviselő mond köszöntőt, a tárlatot pedig Zsibói Béla író nyitja meg. A kiállítás december 1-ig naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg. Lesz új adó • Egyházasgerge. A négy helyi adó közül a kommunális adó jövő évi kivetését tervezi a képviselő testület. Ennek részleteit dolgozzák ki az elkövetkezendő napokban. Az előkészítés egyik döntő szempontja a lakosok - főként az időskorúak - anyagi terheinek figyelembe vétele. Korill Ferenc elnök leveleit megírta Nem és nem akarnak megnyugodni a kedélyek hőszolgál- tató-ügyben. Az bizonyos, hogy a Nógrád Megyei Hőszolgáltató Vállalat nem maradhat meg a jelenlegi szervezeti-működési rendszerben, hiszen túlméretezett, ennélfogva nem eléggé költségérzékeny. Márpedig a termelési kiadásokat, végeredményben a tetemesen megemelt hőszolgáltatói díjakat mérsékelni kell, mert a lakosság egy része képtelen azt kifizetni. A megyei közgyűlés kétszer is napirendjére tűzte a volt megyei tanács által alapított vállalat átalakítási koncepcióját, ám nem sikerült közös álláspontot kialakítani. Az már a vita kezdetén kiderült, hogy nem lesz egyszerű bármiféle döntést is hozni, hiszen ütköznek az érdekek. Az önkormányzatok képviselői fejük feletti átnyúlásról beszéltek, s kérték, testületük előbb hadd vitassa meg a témát, s csak ezek tapasztalatának birtokában vitassa meg azt a megyei közgyűlés. Ilyen állásfoglalás is született, ám azóta mitsem tudni a fejleményekről. Mintha a megyeszékhellyel kapcsolatos polémia túlságosan is elvonná a honatyák figyelmét a hőszolgáltató ügyéről, holott az „egyszerű embereket” sokkal inkább érdekli, mennyi lesz a díj. Korill Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke is hasonlóképpen gondolkodhat, ezért írta meg levelét kedden Detre Jenőnek, Salgótarján alpolgármesterének és dr. Németh Györgynek, Balassagyarmat polgármesterének. Utalva az említett állásfoglalásra, kérte, a testületek minél előbb tárgyalják meg a hőszolgáltató átalakítának és jövőbeni helyzetének kérdését, hogy a megyei közgyűlés is kialakíthassa ezirányú véleményét. Kifejtette: célszerűnek tartaná, ha január 1-től a vállalat már az új szervezeti rendben működne. Ennél többet mi sem kívánhatunk! (kolaj) Felelősek—e tojásügyben honi tyúkjaink? (Folytatás az 1. oldalról) Körözünk a standon, de hiába akarjuk megkérdezni a termelőket tojás-ügyben, — az asztalok mögött áruló nénik nincsenek sehol. Mindössze két pult mögött látjuk az ominózus terméket, egyaránt 9 forintért. — Mintegy két hét óta minden szállításnál rátesznek egy forintot, egy ötvenet — mondja egyikük, Matlovics Györgyné —, de már beszerezni is alig tudjuk, annyira nincs! Többnyire a pesti nagybani piacról hozzuk, ha van kínálat, termelőktől is vesszük. De már ők sem hoznak. Körülbelül 1000 darabot hoztunk legutóbb, és már mi is csak nyolcért tudjuk megvenni. A vevők el vannak hűlve, itt csapódik le az egész, pedig mi nem tehetünk róla semmit! A vevők csakugyan nagyon meglepődöttek. Sőt: — Meg vagyok döbbenve — áll meg az ártábla előtt egy hölgy. — Már csak ötösével tudjuk venni a tojást, mert másra is kell a pénz. Itt a piacon az asszonyokat keresem, de napok óta nem árulnak. Egyszerűen nincs! Nagy baj ez nekünk, ha már ilyen drága... Földi József árudájában ezt halljuk: — Hétfőn és szombaton megyünk tojásért: mindig drágább egy-egy forinttal. A termelőktől már nem tudjuk beszerezni, levagdosták a tyúkokat, mert nem vették át tőlük. — Mit szólnak a vevők a tojásárhoz? — Hiába drágállják, akkor is meg kell venni. Rajtunk csapódik, pedig nem tehetünk róla. Én már mondtam is, hogy ne is hozzunk tojást, mert a fejünkhöz csapják! Csakugyan ez tűnhet a legegyszerűbbnek, de azért valódi magyarázatot is próbáltunk kapni a tojásárra: miért annyi, amennyi? A KISOSZ munkatársa (hozzánk hasonlóan) tanácstalan volt. Csak annyit tudott mondani, felszabadultak a hatósági árak. mindenki annyiért adja, amennyiért tudja, és amennyiért nem szégyenli. Azt javasolta, próbálkozzunk a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnél. Próbálkoztunk. Póka György visszakérdezett: — Hogy ez miért van? Nem tudjuk. Mi ellenőrzési hatóság vagyunk. Arak szempontjából egy dolgunk van, ellenőrizzük, betartják-e a rögzített árakat? A tojás nem tartozik ezek közé, hiszen az élelmiszerek 99 százaléka között ez is szabadáras. Ötletet viszont itt is kaptunk, keressük meg a Földművelésügyi Minisztérium megyei hivatalát. Megkerestük. Urbán Imre válasza: nincs információjuk, és most nem foglalkoznak ezzel. Lehet, hogy később téma lesz. Miután "miért annyi, ameny- nyi?" kérdésünkre egyelőre be kell érnünk a "csak"-kal, — nem jutottunk messzire. Ám mindennek megvan az oka. Talán nem ártana felelősségre vonni szabotáló honi tyúkjainkat.. . — Dudellai —
