Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-19 / 271. szám
1991. november 19., kedd MEGYEI KÖRKÉP 3 Betemették kukokoricaszárral és hátrafektették a kocsiban — Cipőm sem volt, amiben díszmenetet járhattam volna. Hacsak lehetett, szöktünk a le- venteség elől. 16 éves voltam akkor, kisegítő munkásként dolgoztam a bányában. A leven- teség három évig tartott az én időmben. Azután következett a sorozás és a bevonulás, ami nem önkéntesen történt, természetesen. A salgótarjáni Tóth Gyula már 72 éves. Fiatalon átélt élményeit. a drámaiság mellett, olykor kalandosnak is nevezhetjük. Az biztos, akkor nehezebb volt megélni azokat az éveket, mint most megírni. — 1941—ben vonultam be Losoncra. Rövid kiképzés után, már ’42-ben ki akartak vinni a frontra, de a kiképzés során olyan gyávaságot tanúsítottam, ami nem tett alkalmassá frontszolgálatra. A gyakorlótéren szalmabábún imitáltuk a mélylövést, de amikor szuronyos- puskával játszottuk, én, megmondom őszintén, elfutottam. Napokig meg sem találtak: a szőlőhegyen vertem tanyát. Ezért a cselekedetemért egy hét laktanyafogságot kaptam, ráadásul szűkített koszttal. Frontra készen beöltöztettek később, a pap megáldotta a zászlót. Vagonírozás előtt szemlét végzett a parancsnok. Amikor hozzám ért, belémrú- gott: — Te akarsz harcolni?! így, akkor nem kerültem el a frontra. Közben elértem a káplárrangot. Három évvel később viszont már a Kárpátokban voltunk. Előbb fakitermelést végeztünk, aztán bevittek a frontvonalba. Lehetetlen életet éltünk, közel sem voltunk úgy ellátva, mint a németek. '44. augusztusában álltak át a románok. Levittek bennünket a román határra, azzal, hogy bemegyünk Aradra. De egy hajnali támadáson úgy szétvertek bennünket, hogy máig sem tudom. hol vannak a többiek? Magamra maradtam, bujdosva. 25-30 kilométert mentem a front mögött. Lőszerszállító te- henes- és lovasgazdáknál töltöttem néhány napot, amikor jött egy őrmester, és engem nevezett ki a lőszerszállítók parancsnokának.-—Fogjál be!— szólt nekem. A többiek már be sorakoztak, én még mindig a lovakkal bajlódtam. Valahogy odapofoztam őket a rúdhoz, és úgy beöltöztettem őket, hogy olyat még nem látott a világ. A szemellenzők is hátrafelé álltak! Elindultunk, húztam a gyeplőt (most már tudom. hogy úgy hívják), mentek a lovak kétfelé! Orosházára értünk, éppen akkor ürítették ki a várost. Egy- szercsak végigpásztázott fölöttünk egy román gép, spriccelt a vér mindenhol. Egy dűlőbe menekültem, pattogott a golyó a lábamnál, a fejemnél. Ahogy leugrottam, csak az ostor maradt a kezemben, a puskám a kocsin volt, a lovak megvadultak a lövöldözéstől, elrohantak a kocsival együtt. (Már csak itthon tudtam meg, hogy egy fa- lumbeli találta meg a kocsit, rajta a lőszerekkel, az irataimmal, és haza is vitte Baglyasal- jára.) Találtam egy elhagyott gh-s kocsit, azt felcseréltem később egy parasztkocsival. Majdnem egy hónap kellett, míg a dűlőu- takon, szántókon hazaértem. De abban a világégésben volt segítőkészség az emberekben. Ver- segnél megszólított egy 14-15 éves gyerek: — Vitéz úr, hová tetszik menni? Vittem magammal Pásztóig. Ahogy beszélgettünk, színt vallottam, mondtam, hogy szökésben vagyok. Tudtam, hogy a szökevényeket felakasztják, és az is kiderült, hogy Pásztó főutcáját nem lehet kikerülni, mert a keriilőúton felrobbantották a hidat! A város elején ránk kiáltottak: Halt! Indulatosak voltak a németek, de továbbengedtek! Úgy jutottunk ki Pásztóról, hogy a gyerek hátrafektetett a kocsiba, betemetett kukoricaszárral. Október végén értem haza, itthon már csak a fél ház volt meg. Közben már aktivizálódott a németellenesség, a bányászok szervezkedtek, széttépték a sa- sos behívókat. Felvettem a kapcsolatot a baglyasi illegális kommunista párttal. A kocsi, a lőszerek megvoltak, szalmazsákban vittük ki őket Gusztá- vaknára. a bánya bejáratához. Jó kétszáz bányász volt a ka- rancslejtősi ellánásnál, de az akciót elárulták. A fasiszták vegyifegyvert vetettek a tárnába, gázbombákkal törték le a lakosA kereskedők tiltakoznak, a polgármester hajthatatlan (Folytatás az 1. oldalról) kell tartaniuk a tarifáikat. Márpedig éppen a magasabb árak következtében képtelenek állni a versenyt a lengyel piaccal. Kossuth Lajosra hivatkoztak, aki a múlt században a hazai ipar felvirágoztatása céljából védegyletet hozott létre. Cselekedetének üzenete ma is időszerű, vélték, hiszen a nagyszámban meglévő KGST—piacok miatt fokozatosan tönkremennek majd a hazai termelők és forgalmazók, ez pedig senkinek sem lehet az érdeke a mai viszonyok között, nem beszélve az alacsony kereskedelmi színvonal konzerválásáról. Ameny- nyiben marad a jelenlegi áldatlan állapot, s idővel üzleteik tönkremennek, képtelenek lesznek adófizetési kötelezettségüknek eleget tenni. Szerintük nyomós érveikre hivatkozva azt indítványozták, hogy a képviselő—testület vizsgálja felül korábbi megalapozatlan döntését, s határozza el az említett elárúsító hely azonnali, vagy fokozatosan megszüntetését. Dr. Németh György, Balassagyarmat polgármestere természetesen ismerte a szóban forgó levelet, hiszen ő is megkapta azt. Érdeklődésünkre a következőket mondotta: — Jelenleg már a harmadik helyen van a lengyel piac, s ez az eddigi legmegfelelőbb. A városi sportintézmények irodája működteti, gondoskodik a takarításról, s a piacfelügyelőség rendszeresen ellenőrzi. A havi 40—60 ezer forint bevételt sportcélokra fordítják. Kétségtelenül igazuk van a vállalkozóknak és a kereskedőknek abban, hogy a piac léte rontja az ő „boltjukat”, hiszen nagyon sokan nem náluk vásárolnak. A minőség is valóban lényegesen alacsonyabb szinvonálú, mint az ő üzleteikben, s a hibás termék visszavételére nincs garancia Ám ez már legyen a vásárlók rizikója, ezért felesleges a levélíróknak aggódniuk. — Azt viszont megtehetnék, hogy mérséklik az áraikat, s ezáltal becsalogatnák boltjaikba a vevőket. Adminisztratív úton nem lehet bezárni a piacot, egyébként is a mai nehéz gazdasági helyzetben szüksége van rá a lakosságnak. Külföldön is találhatók ilyen jellegű piacok, csak más nevet viselnek. Például Zürichben szombat délelőttönként tart nyitva a bolhapiac, ahol mindenféle portékát adnak és vesznek. Vélhetően mégsem jut az adófizető kereskedők eszébe, hogy tiltakozzanak az árúsítás ellen. Tudniillik ismerik a törvényt: a piac diktál, s a vevő rendszerint oda megy, ahol olcsóbban vásárolhatja meg a kívánt árut. — Különben lehet leveleket írogatni. Ez a mostani már nem az első, s bizonyára nem is lesz az utolsó. A lengyel piac bezárása után a polgárok vélhetően úgyszintén levélben fejeznék ki az elégedetlenségüket, s azt akár tizenkilencezren is aláírhatnák. Márpedig tizenkilencezer ember érdeke - talán nem szükséges bizonygatni -mindenképpen nagyobb súllyal esik latba, mint tizennyolcé! Kola j László Fényárban a megyeszékhely központja Gyurkó Péter felvételei Tóth Gyulának kalandos fiatalsága \ olt ság ellenállását. A mészárlás még a kudarcba fulladt akció után is folytató— A testület döntött nem a pénz A teredi polgármesteri hivatal pályázatot irt ki nemrégiben a helyi faluba/, vezetői posztjának betöltésére. A felhívásra mindössze ketten jelentkeztek, mindketten határidőn túl. Az egyik pályázó megfelelt a kiírás feltételeinek, a másik nem, am végül mégis ez utóbbit támogatta a képviselő-testület, A polgármester tájékoztatása szerint ugyanis az a pályázó, aki vállalata volna a fúvosokta- tast is (ez volt a pályázat egyik követelménye) kevesellte a fizetést. Nos az elutasított jelentkező, Nyáríné Varga Dóra, aki Miskolcon, a Zeneművészeti Szakközépiskolában tanít másként latja ezt a problémát. — Először a pályázat határidejének lejárta előtt két nappal beszéltem telefonon a polgármesterrel, majd személyesen is találkoztunk. Megbeszéltük a feltételeket, megmutatta a szolgálati lakást, amit adtak volna, és megállapodtunk, hogy a fa- luház vezetéséért és a fuvó- soktatásért 20 ezer forint lesz a fizetésem. Már ez alapján is nyilvánvaló, hogy a határidő túllépése nem volt kizáró tényező. A. zeneiskola igazgatójával történt többszöri egyeztetés után végül ők is megegyeztek abban, hogy az idén már nem bontják fel a gyerekek tanórai beosztását, de megoldható, hogy januártól én tanúsam tovább őket» Ez alatt az idő alatt így természetesen nem kapom meg az ezért járó fizelest, de a falu huzat már október 15-fől én vezetem. A polgármester biztatásának tudatában és annak ismereteben, liouy a másik pályázó, aki szintén határidőn túl jelentkezet nem rendelkezik sem felsőfokú. sem zenei képzettséggé! reménykedve vartant a kép* v iselő-tesület döntését. Ez utón hidegzuhanyként ért a hír: elutasítottak a pályázatomat. Nem értem miért tör- ; tént ez így. Én elfogadtam az alkalmazási feltételeket, beleértve a fizetés nagyságát Is. A polgármester a képviselők kollektív döntésére hivatkozott. A pályázatokat közösen bírálták el, közös a felelősség. A ..nyertes", Pálinkás Bojanna csupán megbízást kapott a faluház vezetésére, tehát nem nevezték ki, és az állást a jövő évben újra megpályáztatják. Nyárim- Varga Dóra azonban ebben nem kíván részt venni. OŰ|§* ________________________~~. lJÍSss Névnapi bál és diszkók A szügyi fiatalok jelentős része felkerekedik, ha szórakozni kíván, s meg sem állnak Balassagyarmatig. Az okok érthetőek, hiszen a faluban alig-alig áll lehetőség az ifjak részére. A művelődési ház parányi lelkes csapata is tisztában van ezzel a ténnyel, ezért amikor csak tudnak, próbálnak megfelelő programokat nyújtani a szórakozni vágyóknak. Marczinkó János és társai most névnapi bált szerveznek. A november 23-án rendezendő eseményen a hagyományoknak megfelelően nagy dínom-dá- nom várható, hiszen az Erzsébeteket és Katalinokat ünnepelik ezen a napon. A zenét az Ági és a három testőr szolgáltatja. Mostantól ismét beindul, s minden szombaton várja a tánc szerelmeseit a Flesch-diszkó. Fórum • Szécsény. November 19-én, kedden 16.30 órai kezdettel a városházán önkormányzati fórumot tartanak. A tanácskozás meghívott előadója dr. Wiener György kanditátus, a Magyar Közigazgatási Intézet munkatársa. Napirenden a közoktatás • Salgótarján. November 20-án 16 órától a Madách gimnáziumban, az MSZP rendezésében oktatási fórumra kerül sor. Vitaindítót tartanak: dr. Gazsó Ferenc egyetemi tanár, (Közoktatás aktuális kérdései), dr. Jánosi György főiskolai docens, országgyűlési képviselő, (Az MSZP közoktatáspolitikai programja), dr. Balogh Miklós a KSH megyei igazgatója, (A közoktatás finanszírozásának kérdései). A fórum nyilvános. előtt. 45 éve történt. 1944. november 22-23-án. Dudellai Ildikó
