Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-19 / 271. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. november 19., kedd Szeretet nélkül nincs igazi boldogság „Nem akarom ráerőltetni magam a közönségre” Interjú Soltész Rezsővel „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” - írta Lev Tolsztoj az Anna Karenina című regényének első mondatában. Élettapasztalatokon alapuló megjegyzése szinte szállóigévé lett, gyakorta idézik szerte a világon. Sőt szélesebb értelemben - a boldog és boldogtalan emberek viszonylatára - is használatos a tolsztoji aforizma. Mégis Kepes András Apropó című tévéműsorának legutóbbi adása - legalábbis a kivétel erejéig ^-cáfolni látszott a nagy orosz klasszikus bölcs mondásának igazságát. Csupa olyan szereplővel lehetett találkozni, akik különböző módon keresik - és részben meg is találják - a boldogságot, a kielégülést. Látható, hallható volt egy hölgy, aki férfi párjával büszke tulajdonosa a testépítés világbajnoka címnek. Egy ceglédi családban a négyes ikrek megérkezése okoz emelkedett hangulatot. A közel két milliós cigány lakodalomban a nagyszülők és a szülők az adni, az ifjú pár a kapni örömét éli át. Amíg e riport szereplői a gyarapodásban, a gazdagságban, a „legyen meg minden” szemléletű” rongyrázó kivagyiságban találják meg életük, munkájuk értelmét, a szabadszájú és szabados életelvű Imre bácsi arra büszke, hogy „mindig a saját lábán járt", segítség nélkül boldogult, bár ő is azt kénytelen vallani, hogy „annyi az isten, amennyi a pénz." (FEB)A feketemedvék gyávák, mint a nyulak, kíváncsiak, mint a mosómedvék, és rendes körülmények között egyáltalán nem veszélyesek. E tapasztalatokat Lynn Rogers amerikai biológus szerezte, aki huszonkét Érdekes, hogy egyik esetben sincs szó felhőtlen boldogságról. A világbajnoknő nem sikeres a magánéletben, a szerelemben, az ikrek megjelenése komoly anyagi gondokkal is jár, a palotába csöppent mennyasz- szony és vőlegény családjának szája ízét az irigység, a bizalmatlanság rontja el, s bizony a példának szánt Imre bácsi portréja sem lehet igazán vonzó, hisz nemcsak puritán, primitív is egyszersmind. Nem sikerült tehát Kepes Andrásnak sem meglelnie a titok nyitját: tudniillik, hogy hol lakik a boldogság, s egyáltalán mi az. Egy másik tévéműsor viszont közelebb vitt az örök rejtély megoldásához. „Egymás terhét hordozzátok, s ha ettől jobb lesz a világ, az ember nem hiába élt” - írta Ida néni, azaz Versényi Ida Hirtlirig István könyvjelzőjébe. Ugyanis az a szokása a Színművészeti Főiskola tanárának, hogy kedves tanítványait a végzéskor megajándékozza egy kis emléktárggyal, egy szép gondolattal. Ezúttal -egy tévéműsor keretében - ő kapott ajándékot több nemzedéknyi volt növendékeitől, olyan rangos, neves művészektől, mint Gálffi László, Hernádi Judit, Hegedűs D. Géza, Huszti Péter, Malek Andrea, Paudits Béla, Tordy Géza, Törőcsik Mari. Egy hangulatos Fészek Klub-béli nyári este elevenedett meg a felvételen. A felsoroltak - ki-ki a maga módján - dallal, tánccal, a közös emlékek felidézésével, néhány' éve tanulmányozza a feketemedvék életét, szokásait. Állításai feltehetően hitelesek, hisz lakott a barlangjukban és ugyanazt ette, mint bundás „vendéglátói”. A tudós érdekes anyagcsereötletes szuvenírrel igyekeztek örömet szerezni kedves és - mint bebizonyosodott - kedvelt tanárnőjüknek. Természetesen a köszöntés, mint műsor, a nézőknek is kellemes szórakozást nyújtott. Ezúttal azonban nem a közismert tanítványok miatt idézem meg ezt az alkalmat, hanem az ünnepelt személyisége, figyelemre érdemes gondolatai okán. Az egykori erdélyi színésznő, aki vidéken operát rendezett, gazdag érzelemvilágról tett tanúságot Vitray Tamás mikrofonja, illetve a televízió nyilvánossága előtt. Kiderült róla. hogy rendkívül segítőkész, igazán szív-lélek ember. Másokért él, s ez teszi őt is igazán boldoggá. Hogy honnan származik ez a ritkaságszámba menő harmónia, mely egész lényéből sugárzik? „Hű voltam istenhez, pályámhoz, hivatásomhoz” - mondta természetes egyszerűséggel. „Megkaptam az élet koronáját: a szeretetet, amely nélkül nem szabad élni. Nem tudok olyan jó lenni, mint velem mások”. Életelveinek ez a kölcsönössége, viszonossága a műsorban is megnyilvánult: miközben ő volt a szeretet „tárgya”, ő folyvást azt emlegette tanítványainak: „Köszönöm, hogy taníthattalak benneteket.” Aki látta e műsort, elmondhatja magáról, hogy ebben a ku- fár szellemű, pénzcentrikus mai világban találkozott egy boldog emberrel is.- csongrády folyamatokat észlelt a medvéknél: eszerint téli álmuk során csontjaik, izmaik folyamatosan felújulnak. Ez a felismerés hasznosítható azoknál, akiknek csontjai megbetegedésben szenvednek. Telt házas, jó hangulatú koncertet tartott a pásztói művelődési központban Soltész Rezső, aki a műsor előtt, hangszálait védendő, egy kellemesen duruzsoló kályha oltalmában adott interjút. — Az utóbbi időben gyakran látni a tévében, mint riporter, műsorvezető. Pályamódosításra készül, vagy ilyen nehéz manapság megélnie egy énekes-előadóművésznek? — Ez valami olyasmi, ami már régóta foglakoztatott. Kicsit távolabbról kezdve, mint a magyar könnyűzenészek általában, így én is sokat turnéztam az NDK-ban, Szovjetúnióban. Ezek a turnék nem működnek már, de engem egyébként is is fárasztott, hogy az ember oly sokáig távol van itthonról, s így elkezdtem gondolkodni más perspektívában is: miként tudnám az időmet hasznosan kitölteni. így kezdtem el újságírással foglalkozni. Én csinálom az első hazai zenészmagazint, a Csim-Bummot, de kaptam felkérést a Kurír és a Vasárnapi Újság c. lapoktól is. Közben hívtak a tv Vasárnapi Turmix c. műsorához, hogy legyek á műsorvezetőjük, amit ezer örömmel vállaltam el. — Ha az ember önre tekint, azt látja, olyan, mint akit skatulyából húztak elő. Ez az elegancia a lényéből fakad, vagy csak meg akar felelni a sikeres énekesről kialakított képnek? — Azt hiszem ez a bensőmből fakad. Mondok erre egy ellenpéldát. A Bródy Jancsi is egy befutott ember, s mégis mindig ugyanabban a kockás ingben látja az ország. Az én normáim szerint, a közönséget nemcsak a tartalommal, de külsőségekben is meg kell tisztelni. Ez a számomra kötelező. Lehet, hogy konzervatívnak tűnök, de szeretek nyakkendőt hordani, zakóban lenni. Én ilyen voltam húsz évvel ezelőtt is. Ebben abszolút nem változtam. — Mi a helyzet a gyengébb nemmel? Reflektorfényben van . . . — Azt hiszem országos csalódást okoztam, amikor tíz évvel ezelőtt kiderült rólam, hogy nem huszonhat éves vagyok, hanem tízzel több. Szerencsés alkat vagyok, mert talán a derűsségemnél fogva, ami kicsit konzervál is, sokak számára egyfajta szímnpátia-hordozót jelentek. Az a fajta rajongás, ami a hölgyek oldaláról engem ér, azt én úgy szoktam magamban lerendezni, hogy ez nem kifejezetten nekem, Soltész Rezsőnek szól, hanem egy énekesnek, akit az élet a színpadra állított., — És egyébként elkelt már? — Egyszer keltem el, egy életre, s ennek már több, mint huszonöt éve. Két nagylányom van, s egy négyhónapos unokám. —, Annak idején, a testvérével kezdett el zenélni. A Corvina felbomlásával, ő abbahagyta a pályát? Több pályamódosításon ment keresztül, s azt hiszem, van benne egy kis keserűség is, amiért nem tudott olyan sikereket elérni, mint amilyennel ő elégedett tudott volna lenni. Egy darabig még zenélt a Tolcsvayban, aztán taxizott, most pedig van egy külföldi vegyes vállalkozása, amely az oktatási szférában mozog. —- Koncertjen mindig megtelnek a termek? Érzi hogy szeretik a zenéjét? — Semmiképpen nem akarom ráerőszakolni magam a közönségre. Úgy rendeztem el az életem, hogy ne kizárólag az éneklésből kelljen megélnem. Épp ezért senki sem foglalkozik a koncertjeim szervezésével, csak akkor megyek el valahová, ha azt mondják, márpedig a Soltész Rezsőt énekelni szeretnénk hallani. Én ebben látom az egyetlen biztosítékot arra, s ez eddig eredményes is volt, hogy telt házak előtt szerepeljek. /far AsoC-Áá/j) tfr$ \X- . \ allus Tibor Alvás közben gyógyulnak a csontok? Értelmiség láncok nélkül Kíváncsiskodó Marad az ezer forint? Amióta a modern világ emlékezni tud önmagára, az értelmiség közreműködő magatartása a kulturális fejlődés nélkülözhetetlen motorja. Ezt a történelmi evidenciát az úgynevezett szocializmus legsötétebb éveiben felborították. Megölték a szakértelmet, az új gondolatokat, a töprengés szabadságát. Mindezek híján az „építés" közmegegyezéses hazugságokon alapult. Lényegében felhőkarcolók, holdrakéták árnyékában is nyilvánvaló volt: kútásás, gödör belakás folyik. Természetesen ezt a nyilvánosságot elsősorban csak azok tudták pontosan érzékelni, akiket éppen a tudásuk miatt, szellemük miatt kirekesztettek. A sokaságot hat, hét évtizeden át, de legalább negyven - ötven éven át lehetett ámítani: a szakszerűtlenség miatt támadt nehézségek átmenetiek, az új ideologikus alapú megoldások majd fényes jövőt hordoznak. Tessék türelmesen kivárni! Tessék kérdés nélkül elviselni, hogy a gondolkodók, szakértők helyére lépő „vezetőség” minden belátható tudás, eredményesség nélkül is kivételezetté válik. S mikor egy világrendszerben sokszázmillió ember életében ez az állapot állandósul, megváltoztathatatlannak látszik, a mesterségesen létesített akadályok miatt a szabad világ szellemi hatásának lehetőségei is korlátozottak. S mire a szocialista világban az alkalmatlanság, szakszerűtlenség otthonosan „belakta magát", a kemény diktatúrák zavaros szellemiségű vidám barakkokká változhattak egy -egy országban. A világ már nem félelemmel, de szánalommal nézte a régi paranoiás diktátorok utódainak pepecselését... Az értelmiség törvényszerűen belekopik az éppen aktuális élettérbe, s csüggedten minősíti, hogy a pártvezérek milyen ásatag, mocskos szűrőkön át préselnék át a jövőt, ha erre egyáltalán lenne lehetőség ... Napjainkban, a századvég éveire egyértelmű lett a dilemma: a szocialista világ megnyomorított értelmisége hogyan lesz képes átvészelni a rendszerváltás éveit, a demokrácia megszületését, a tudás tényleges visszaértékelődését. Hogyan lesz képes majd újra természetes szerepét élni, s a fejlődés motorjává lenni, az értékrend meghatározójává válni. Kézenfekvő a kérdés: ha vége van a régi világnak, ugyan mi akadályozza meg mindebben az értelmiséget? A több évtizedes szabadság hiány miatt kialakult gondolkodási reflexek nehézségi ereje, a félelem bénító megszokottsága. Nem elhatározás kérdése csupán szolgából eredeti gondolkodóvá, kezdeményező, alkotó emberré átalakulni. Ezek valamiféle belső korlátok. S kívül ott az egzisztenciális eredetű gyanakvás rácsrendszere, ezerféle szerkezettel, színezéssel. Etikus volt-e a kitűnő szakember, ha erkölcstelen hatalmat „szolgált” évtizedeken át? Lehet-e a szabadság okos újságírója, lélekmérnöke, tanítója, bohóca, aki az átkos múltban úgy-ahogy érvényesítette tehetségét? A régi dogmatikus baloldali beidegződés hűségérzői már - már árulással vádolják a változásokat lelkesen megélő_, gyorsan aktivizálódó értelmiségieket; lám, „lépremennek a koránkelők”, (írja egy költő 1991 őszén). Míg egy másik költő azért rekeszti ki magát az utált közéletből, mert ott „elképesztő mennyiségben bukkannak fel tehetségtelen és erőszakos figurák, akik azt állítják magukról, hogy őket a Kádár-rendszerben elnyomták”. S gyanakszik az új, szabadon választott hatalom is, mert túlzónak tatája az értelmiség elutasító válaszát a kormányzat eddig felmutatott szellemi teljesítményére is, meg arra a helyzetre is, hogy mennyire nincs pénz az értelmiség intézményeinek, műhelyeinek működésére, a nélkülözhetetlen agykapacitás megvásárlására. S mindenütt az átmenet féligazságai. A jellemtelenek, tisztességtelenek bekiabálásaiban új, szolgáló kis hazugságok! Feljelentések és önhitelesítések! Titokzatos, új fátolyszövé- sek, új kulisszák elé. Megint mások abból próbálnak érdemet kovácsolni: ők tudják megmondani a népnek, mi folyik a kulisszák mögött. . . Szóval: fizikai értelemben itt vplnánk, értelmiségiek, s immár van képünk a múltról, arról, hogy a borzalmak elkövetői és könyvelői már egy sárga papírlappá zsugorodnak. S a papírlap újjle- nyomatait böngésszük. De micsoda intellektuális kényelem, ha másfél éven át csak a múlt mozaikját rakosgatjuk? S látva az idegesítő tényeket, minden kompromisszumot elutasítunk ... A penészként terjedő szegénység lehangoló, de a szegények védelmében nem a hangos agitáció, a másra mutogatás a hasznos cselekvés, hanem az alkotás, teremtés ambíciójának felkeltése, eredményesség feltételeinek felmutatása. Az útban ott vannak a butaság régi (és új) hadállásai, a megszokás görcsös bénultságai. Az értelmiség birtokon belül, - hihetetlenül felgyorsíthatja a szükséges változásokat, az okosság reményt adhat: végre győz itt a józan ész. Akár érdemes lehet komolyan dolgozni is ... A gyanakvás, utálkozás, kizárás aktuális játékai helyett az energiák felelős alaposságú összehangolásra kell koncentrálódjanak. Ahogy az értelmiség „szerkezetein”, „szelepein” „engedték le a gőzt” annyi évtizeden át, most itt az ideje, hogy a szerkezetek, szelepek, zsilipek új funkciót kapjanak. Szolgálják az előre haladást! A szélsőségek leküzdhetők. A kibékülés lehetséges. Az értelmiség, - immár láncok nélkül úszva, - „átviheti a túlsó partra” a szerelem mellé a gondolatot is ... Erdős István Bátonyterenvei olvasóinkat az érdekli, miért kérnek évi ezer forintot a garázstulajdonosoktól közterület-használati díj címén, ha az illetékesek egyáltalán nem foglalkoznak a területtel? A város polgármesteri hivatalában Majoros Sándor műszaki osztályvezető a következő választ adta a felvetésre: — A közterületek használatát még 1973-ban, az akkori tanács szabályozta. A helyi képviselő- testület is tárgyalt erről, s úgy döntött, hogy elavult már a koLapjuk 1991 október 16. számában KÍVÁNCSISKODÓ cikkükben olvastam, hogy a korábbi rendeletben foglaltak szerint 200 méteres körzetben ki lehetett adni szeszesital forgalmazásra az engedélyt. Szerintem ez nem így van. Az idevonatkozó rendelet értelmében vizsgálni kellett, hogy 200 méteres körzetben van-e alsó és középfokú oktatási, egészségügy, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint gyermekintézmény. Hoztak egy módosító szabályt, s ebben pontosították a 200 méter „indulási pontját”, s így az üzlet bejáratától számírábbi rendelkezés. Ezért ez év augusztusától ezer forintra emelte a díjat. Később az ezzel kapcsolatosan érkezett panaszok. kérelmek miatt ismét tárgyalt erről a témáról, de a díj mértékét továbbra is reálisnak tartotta, így azon nem változtatott. Az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat mikor végzi el a ( május 30—i határidővel) szerződésben ígért javításokat a Rákóczi üt 188. szám alatt? - kérdezte Percze István Salgótarjánból. tott 200 méter dönti el az engedély kiadását 1991 IV. 26-tól. Á gombamódra szaporodó ilyen jellegű vállalkozásoknál gond a távolság megléte, de véleményem szerint nagyobb gond az, hogy sajnos ezen palackozott boltokban előfordul, hogy a Polgármesteri Hivatalok dolgozói, vezetői is italoznak. A boltokban italbolti szintű italozás folyik. Amikor az engedély visszavonását megemlítjük, úgy bizonyítékot kérnek a jogsértésre, vagy nem tudják, hogy az engedélyt a törvénysértést követően kinek kell visszavonni. Csukás Lajosné Magyarnándor Postánkból Kocsmaként működő „palackos” boltok
