Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-13 / 266. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. november 13., szerda A múlt magyar szellemei brit szemmel Ismét a gyanúsítá­sok légkörében él Ke- let-Európa, most a kommunizmus utáni hatóságok kérdezős­ködnek: mit csinált ön a kommunista uralom idején? - írták a The Financial Times című brit lap kelet-európai tudósítói, Judy Demp­sey, Nicholas Denton és Ariane Genillard. Növekszik a köz­nyomás a bosszúért, s ez részben érthető azokban az országok­ban, amelyek negyven évig éltek a titkosrend­őrség árnyékában. De a törekvést gazdasági és társadalmi problé­mák bonyolítják. Sok kommunista vállalat- vezető, főleg Cseh­szlovákiában, Romá­niában és Bulgáriában, akadályozza a refor­mot. Továbbá, mint egy lengyel diplomata mondta, a kormányok le akarják járatni a bal­oldalt, amely kihasz­nálja a gazdasági vál­ságot. A lap tudósítói sze­rint a megtorlási fo­lyamat a legelőrehala- dottabb Csehszlováki­ában, de Magyarország nem sokkal marad el mögötte. Budapesten a parlament múlt héten törvényt hozott volt kommunisták ellen, eddig büntetlenül ma­radt bűnök, úgymint gyilkosság, súlyos testi sértés és a kommuniz­mus nevében elköve­tett hazaárulás meg­büntetésére, - írja az angol lap. A törvény­kezés főleg azok ellen irányul, akik részt vet­tek az 1956-os felkelés elnyomásában. Egy másik új törvénymó­dosítás szerint a kom­munista tisztségviselők háborús bűnösként ke­zelhetők - tette hozzá a lap. Vannak bűnök, amelyek nem évülhet­nek el - idézte a The Financial Times Antall József miniszterelnö­köt, és hozzátette, hogy sokan ellenzik az új törvényeket, köztük Göncz Árpád köztársa­sági elnök, és Vásárhe­lyi Miklós, aki szerint zűrzavar lesz és nem a lemagasabb rangú, igazi felelősöket bünte­tik majd meg. Közben a jobboldal további megtorlást akar, nem csak a titkos ügynökök, hanem a kommunisták és a libe­rális szimpatizánsok kifüstölését is a tömeg­tájékoztatás minden szintjéről. Kónya Imre, az MDF parlamenti frakció vezetője szep­temberben egy belső iratban döntő akciót sürgetett a hírközlő eszközök ellen, ame­lyek szerinte a kor­mánypárt ellen dol­goznak. A hétfői The Inde- pendentben Adam Le- bor budapesti tudósító így írt: az igazság-, vagy bosszúvágy, attól függően, kivel beszél az ember, széttörheti Magyarország sérülé­keny demokratikus po­litikai kultúráját, mondják az intézkedés ellenzői. Széles körű az elégedetlenség, mert a régi rendszer embereinek többsége ma is ugyanott ül és nem lett felelősségre vonva - idézte a lap Csurka Istvánt. Ám megfigyelők szerint a magyar demokrácia nincs veszélyben, az MDF viszont a tűzzel játszik egy olyan or­szágban, ahol az ész­szerű politikai vita, a pluralizmus és a kon­szenzus kultúrája még nem vert gyökeret. Oka az áremelkedés Salgótarjáni olvasónkat fel­szólították, hogy Úttörők úti garázsa, (vagyis egy öt köb­méteres konténer) után fizesse be az ötszáz forint évi szemét- szállítási díjat. Kérdése: mi­lyen jogon szedi be az önkor­mányzat ezt a pénzt? Vála­szolt Bodnár Benedek a vá­rosgazdálkodási vállalat igaz­gatója: — A salgótarjáni városi ta­nács még 1984-ben elhatározta, hogy a szemétszállítást az üdü­lőtelkek, zártkertek és garázsok környékére is kiterjeszti.Akkori döntését fokozatosan hajtotta végre. Idővel óriási mértékű költségemelkedés történt és ilyen viszonyok között a régi árakon már lehetetlen tovább megoldani a szemétszállítást. Mikor szerelik a kábeltévét a balassagyarmati Borgár Ödön utcában és milyen költ­ségekre lehet számítani? Salgótarjáni Tárlat: honnan hová? Salgótarján Város Önkor­mányzata és a Nógrádi Törté­neti Múzeum szervezésében no­vember 16-án nyitják meg a mú­zeumban a 21. Salgótarjáni Tár­latot. A 21-es szám kicsit meg­tévesztő is, meg nem is. Ez a nagy őszi képzőművészeti szemle ugyanis a maga nemé­ben az első, a neve is új. Közvet­len jogelődje a salgótarjáni ta­vaszi tárlatok sora. A rendezők — dicséretes szándékkal —- ezt a sort szeretnék folytatni, ezért nem kezdték élőiről a számo­zást. A kiállítás katalógusában az időközben leköszönt salgó­tarjáni polgármester is a válto­zás és a folyamatosság egysé­gére helyezte a hangsúlyt. Honnan hová tart tehát ez a tárlat? Megőrízhető-e a jövőben a város ezen, évtizedeken át ki­emelkedő jelentőségű művé­szeti eseménye, a művészek, a művészet és a közönség rangos találkozója? Vannak elképzelések, ame­lyek szerint ezután majd két­évenként rendeznék meg a kiál­lítást, páratlan évben ezt, pá­rosban az országos rajzbien- nálé-sorozatot. Ezen elképzelé­sek hangoztatói azt mondják, hogy „kifáradt” a kiállítás. Vé­leményem szerint, ez „megideo- logizálása” annak a szomorú ténynek, hogy nincs rá pénz'. Ezt „ideológia” nélkül kellene tudomásul venni, hiszen, hogy nincs pénz, er is tény. Tehát nem e nézetek hangoztatói elle­nében mondom, hanem általá­ban is veszélyesnek tartom azt. ha valaki, vagy valamely cso­port a kultúrával, a művésze­tekkel, a sajtóval stb. kapcso­latban kategorikusan „kifára­dás" -ról, válságról beszél ahe­lyett, hogy néven nevezné a dol­gokat. Például nem jelenik meg a kortárs irodalom, mert — úgymond — az írók válságban vannak. Kevesebb a képzőmű­vészeti esemény, mert a művé­szek nem alkotnak. Csökken a rangos zenei események száma, mert a zenei élet válságban van. Az újságok szintén azért olya­nok, amilyenek, mert az újságí­rók válságban vannak, az olva­sók pedig — úgymond - amúgy is az érdekességre kiváncsiak, ezért hát jöjjön az elszánt szó­rakoztatás. Nem is szólva arról, hogy mindez a társadalom mélységes lebecsülése, hiszen azt sugallja, csak a könnyű szó­rakozás érdekli az egyébként súlyos megélhetési gondokkal küszködő embereket, akik semmi komoly kultúrára nem vevők. Ez a föltételezés nem is felel meg a valóságnak. Ugyanis nem a kultúra, ezen be­lül az irodalom, a művészetek, az újságírás stb. van általában válságban, hanem az a szerke­zet, amelyben eddig létezett, s az ellentmondásokkal együtt ér­téket képviselt. Ha elhinnénk, hogy mindenki egyszerre vál­ságba került, a másik oldalról érdektelenné vált. akkor telje­sen szabad utat nyitnánk a csak üzleti szempontnak éppen ab­ban a szférában, a tágan értel­mezett kultúra világában, amely végső soron annak teljes elsor­vasztását eredményezné, meg­szakítva beláthatatlan időre azt a kontinuitást, amely a minő­ségi egyéni és nemzeti létezés lényegéhez tartozik, s amely nélkül egyébként sem gazdasági fölemelkedés, sem polgári de­mokrácia nem létezik. Mindez természetesen nem a korábbi központi, állami támogatási szisztéma visszasírását jelenti, még kevésbé az üzleti szempon­tok szükségességének tagadását a kulturális szférában is. Arról van szó, hogy a valószínűleg hosszú évekre elnyúló átmenet idejére mielőbb ki kell alakítani azokat a cselekvési lehetősége­ket, vállalkozási, alapítványi stb. formákat, amelyek érték- centrikusak, s lehetővé teszik a kultúra nonprofit szféráinak működését is. Vagyis, mind na­gyobb figyelmet szükséges for­dítani azon polgári kezdemé­nyezések és folyamatok erősíté­sére, amelyek az oly nélkülözhe­tetlen civil társadalom mielőbbi létrejöttének reményével ke­csegtetnek. Miért éppen a mostani Salgó­tarjáni Tárlat kapcsán mondom ezt? A többi között azért, mert nem lehet „kifáradás"-ról be­szélni akkor, ha több mint száz művész csaknem 300 műve ér­kezik egy kiállításra, s 88 alkotó 186 munkáját ki is állítják. Arról lehet inkább gondolkodni, hogy a jövőben, az új körülmények között se szakadjon meg a kiál­lítássorozat, ami a hatvanas évek elejétől tart. Az itt élők emlékezhetnek arra, hogy milyen szellemi izgalma­kat jelentettek ezek a tárlatok, amelyek sorát még a hajdani Ipartestület épületében, majd az épülő, még ablaktalan megyei könyvtárban, aztán a megyei művelődési központ üvegcsar­nokában, végül mind a mai na­pig az új salgótarjáni múzeum­ban rendeztek meg. Az 1. Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítást 1965 tavaszán a félig kész megyei könyvtárban nyitották meg, padlózat sem volt, az ablakokat farostlemezek fedték. A hatodik ilyen tárlatot 1970-ben rendez­ték. A Salgótarjáni Tavaszi Tár­lat-sorozat 1971-ben kezdődött és 1990-ig tartott. Ezek a kiállí­tások már az északi régió, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye határán is túllép­tek, véglegesen országos jelle­gűvé váltak. Az 1980-ban át­adott új salgótarjáni múzeum 1981-től ad méltó otthont e kiál­lítássorozatnak. E rövid történeti áttekintés csupán a jelzése egyetlen kultu­rális eseménysorozat példáján azon gondolatok egy részének, amelyek a változások közepette fölmerülhetnek az emberben. Örvendetes, hogy ez a lánc még nem szakadt meg, a Salgótar­jáni Tárlat megnyílik. S emléke­zünk azon nógrádi művészekre, akik időközben elhunytak: Far­kas Andrásra, Hegedűs Mor- ganra és Hibó Tamásra. —mér A németek és a vörös autók Bambi, a háziőz A németek, amikor új autót vásárolnak, minden más színnel szemben előnyben részesítik a vörös kocsikat - derül ki nyil­vánosságra hozott felmérési eredményből. Az 1990-ben Németország­ban eladott új gépkocsik 24,9 százaléka vörös színű volt. Má­sodik helyen a szürke autók áll­nak 20,7 százalékkal, meg­előzve a fehéreket (16,2 száza­lék), a kékeket (14,7) és a feke­téket (13,8). A lista végén a na­rancsszínű kocsik állnak - belő­lük mindössze 0,2 százalék ta­lált gazdára. A narancs szín egyébként nem szerepel az ösz- szes autógyártó cég kínálatá­ban. Szamárrezervátum Spanyolországban Spanyolország­ban kihalnak a sza­marak. Ezért spa­nyol állatbarátok a múlt héten Ante- quera andalúziai vá­ros közelében (Ma­laga tartományban) megnyitották az első kétezer hektá­ros rezervátumot a hosszúfülűek szá­mára. A szamár és az összvér a múltban elválaszthatatlanul hozzátartozott a spanyol tájhoz. A mediterrán kultúra több évezreden át részben a szamár­nak köszönhette gazdasági erejét. A mezőgazdaság fo­kozódó gépesítése azonban mára már szinte teljesen ki­szorította az ember­nek' ezt a négylábú ‘segítőjét. A debreceni Bacsadi család néhány hetes kora óta nevel egy őzgi­dát, amelyik az ember környezetében kezes háziállattá vált, mint náluk is a Bambi névre keresztelt őzike. MTI-fotó:Qláh Tibor Suliban a SULISOK(K) Osztályunk volt a házigaz­dája október hónapban a SU- LISOK(K) rendezvényének. Sok ötlettel szerveztük meg műsorszámainkat. A tornate­remben rendezett sportverseny is jól feldobta a társaságot. Az emeleten szemünk elé tárult a könyvárusok sürgése- forgása, akik a könyvtárból válogatott könyveket kínálták megvételre mindössze 5 forin­tért darabját. Az egyik terem­ben filmvetítés, míg a másik­ban egy logikai vetélkedő zaj­lott. Á rendezvénysorozatot disco zárta. Vertich Lilla St. Kodály iskola Magyarnándori Kupa Második alkalommal került sor a Magyamándor DSK ren­dezésében a Magyarnándori Kupa egyéni atlétikai ver­senyre. Á 3-6. osztályosok (I. és II. korcsoport) versenyeztek a győzelemért és helyezésekért 30 m, illetve 60 m-es síkfutás, távolugrás, kislabdahajítás és 1000 méteres futás verseny­számokban. A környék hat meghívott iskolájából csak Szanda kép­viseltette magát, számos do­bogós helyezést megszerezve. A rendező iskola vezetői és testnevelői sajnálattal vettek tudomást a környék „ edzett if­júságát” nevelő iskolák közö­nyéről. A versenyen így is mintegy hatvan gyerek küz­dött az egyesversenyszámban. A magyarnándori gyerekek akkor örülhettek volna felhőt­lenül győzelmüknek, ha ezért a tavalyihoz hasonlóan kemé­nyen kellett volna megküzde­niük. (-bapé-) Magyarnándor HALOTTAK NAPJA November elsején, a halot­tak napja „előestéjén” a teme­tőben gyertyák fénye lobogott. Az emberek gyertyákat éget­tek szeretteik sírjánál. A pici fények táncoló pislogásai egy város „lámpáit” képviselték. Á Halottak városáét. Doros Anna. S.a.o. St. Rákóczi isk. A szépségverseny győztesei Tanárainknak köszönhetően október 20-án szüreti bált rendeztünk, mely felvonulás­sal kezdődött. Utcáról-utcára jártunk, míg el nem értük a bí­rónő házát, ahol megvendégel­tek bennünket. Innen szüreti énekeket dalolva a kultur- házba vonultunk, hogy min­denki kedve szerint rophassa a táncot. E vidám mulatságot disz­kóval folytattuk. E rendezvény adta a lehetőségét annak is, hogy kihirdessük a tanári ka­ron belül meghirdetett szép­ségverseny eredményét. A ta­nárok között Kopó László, míg a tanárnőknél Kovácsné Széles Andrea került az élre. A győztesek a tanulók által készített ajándékcsomagot kapták jutalmul. Végül a jó zene ritmusára a győztes pár megnyitotta a tán­cot, s ezzel kezdetét vette a táncos mulatság. Túri Mónika Dejtár REJTVÉNY! Haladj lóugrásban a ponttal jelzett betűtől az x jelű betűig. Három tanszer lesz a megfej­tés. Ezt küldjétek be címünkre november 22-ig. Legutóbbi fejtörőnket nem valamiféle tréfának szántuk. Sajnos onnan a némi technikai hiba miatt a beírandó szavak hiányoztak, így megfejteni sem lehetett azt. Elnézésteket kérjük ezért a mulasztásért. Várjuk mostani feladványunk megfejtését, melyeket lapunk címére(Új Nógrád Szerkesztő­sége, Salgótarján, Erzsébet tér 4.) küldjétek! A borítékra írjátok rá: Diákpanoráma. A VÉGRENDELET (Meghökkentő mese) A Rosen villa, Styles villa­negyedében talán a legszebb és legnagyobb. Hatalmas park­ját, csodálatos lugasait és ma­gát a hatalmas, ősrégi házat mindenki megcsodálja. A Ro- senek már évszázadok óta lak­ják. Amióta a ház úrnője, Mrs. Rosen meghalt, a család egy kissé szétesett, bár, ahogy a régi mondás tartja: „Itt mindig is éltek, élnek és élni fognak Rosenek.” Kivált­képp azért hajtogatja ezt mos­tanában elég gyakran Allhur Rosen - a ház ura -, mert néhá- nyan már arra spekulálnak, hogy a villát átalakítják szál­lodává. A ház minden lakója tudja, ha a villa idegen kézre kerül, a Rosenek teljesen szét­hullanak. A villa étkezőjében vacso­rához terítenek. Mr. Rosen egy hete tartózkodik Párizsban hi­vatalos tárgyaláson, s ma ér­kezik haza.-Jane, ma a kertben terítsen, nagyon szép időnk van - mondja Mrs. Rosen, Arthur Rosen menye.-Igen, asszonyom, ahogy kívánja.-Igyekezzen a terítéssel, néhány perc múlva hét óra. Tudja, hogy a férjem másod- percnyi pontossággal ül az asztalhoz - közli Mrs. Rosen, majd bemegy a házba, hogy felvegye a csörgő telefont.-Halló, itt Mrs. Rosen - si- vít egy éles hang.-Asszonyom, szomorú hírt kell közölnöm Önnel - hang­zik a vonal másik végéről. - Az apósa tragikus autóbaleset áldozata lett. A helyszínen szörnyethalt. Nagyon sajná­lom.- Jézusom! Ez... nem - nyög az asszony, majd leszi a kagylót és lerogy a mellette lévő székre. - Chris! Úristen! Gyere azonnal! - kiáltja két­ségbeesetten.- Mi történt, drágám? - kér­dezi a férfi ijedten.- Apád meghalt - mondja, s nyomban elájul. ( Folytatjuk) Kuruc/. Éva Budapest Arany J. Gimn. DIÁK paNoráma KMncsisko.,6

Next

/
Oldalképek
Tartalom