Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám

1991. november 12., kedd SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE 5 „Félcipős” kisüzem Ságujfalu. Februárban startolt a falu cipőfelsőrész-készítő kisüzeme, beindítását a helyi önkormányzat szorgalmazta. A volt Kubinyi-Prónay kastély szomszédságában kialakított mű­hely tíz-tizenkét helybelinek ad munkát. A termékeket egy po- mázi gmk-nak szállítják. Beszerzési gondjaik szerencsére nin­csenek, az ország bármelyik cipőgyárához fordulhatnak alap­anyagért. Rigó Tibor felvétele Pilinyben vékonyan csordogál a pénz A tanítás zavartalan, csupán iskola nincs A pilinyi polgármesteri hiva­talban végre megfelelő körül­mények között tudják fogadni az ügyfeleket. Tudniillik eddig egy zsúfolt kis helyiségből irá­nyították a falu éleiét. Jószeri­vel még hellyel sem tudták megkínálni az ügyfeleket, a diszkrét megbeszélés szinte ki­zárt volt. Ennek az áldatlan állapotnak a végére most mégis pontot te­hettek: az itt korábban „társbér­letben" működő posta nyáron új épületbe költözött. A felszaba­duló helyiségeket felújították, s azokat is elfoglalhatta a hivatal, így került méltóbb környezetbe. Az egy évvel ezelőtti válasz­tások óta nem sok víz folyt le a pilinyi patakon - mondhatná bárki. De ez az idő nem múlt el nyomtalanul a kis település föl­ött. Ahogyan azt Horváth Ist­vánná, a falu jegyzője el­mondta, ha nem is hoztak létre nagy dolgokat, sok kis apró munka jelzi az önkormányzat, a hivatal tenniakarását. íme a példák: rendezték a fa­lun végig kanyargó patak med­rének egy szakaszát. Nagy gon­dot jelent a községben a felszíni víz elvezetése. Az árkok, átfo- lyók mindenütt eltömődtek, s nagyon időszerű volt már a rendbehozataluk. Tető került a ravatalozó előtti teraszra, a Szoros utca lakóinak pedig régi vágya teljesült azzal, hogy elkészült a szilárd burko­latú úttest. Több utcában kátyú­zást végeztek, s rendezték az au­tóbuszmegálló környékét is. Nagy feladat előtt áll a köz­ség önkormányzata. Mert a fa­luban ugyan van tanítás, de nincs iskola. Valamikor Piliny­ben is volt iskola, melyet a kör­zetesítés után óvodának alakí­tottak át. Mivel a szülők kérték, hogy községükben ismét legyen tanítás, eleget tettek kívánsá­guknak: jelenleg az első és má­sodik osztályosokat összevon­tan, egy tanulócsoportban a művelődési házban oktatják. Jövőre már három évfolya­mot szeretnének indítani, tehát ez a megoldás már nem fog megfelelni. Ezért a művelődési ház bővítésével iskola megépí­tését tervezik. — Ez merész vállalkozás lesz, s saját erőből képtelenek leszünk megvalósítani. De bí­zunk abban, hogy pályázaton, vagy más módon hozzájutunk valamilyen központi támoga­táshoz - reménykedik a jegyző. Az anyagi forrásaik valóban nagyon vékonyan csordogál­nak, hiszen nincs például olyan létesítményük, mely biztos be­vételt jelentene számukra. Emi­att is fontolgatják, hogy jövőre bevezetik a helyi adót. Mértékét úgy szabják meg, hogy az ne ha­ladja meg a lakosság teherbíró­képességét. -Szenográdi­Meddig lehet bírni türelemmel a szegénységet? A kenyérnek is örülnek Az apró termetű szécsényfel- falusi Rácz Istvánná vállaira hi­hetetlen mennyiségű teher ne­hezedik. Egy egészségesnek is módot adna ennyi gond, baj ci- pelése, hát még neki. Még csak a harmincnyolcadik évét ta­possa, de a lépés már nagyon nehezére esik. A térde merev, mióta megműtötték, alig tud lépcsőn járni. Teste egyéb ré­szeit is meg kellett operálni, s újabban rémülten fedez fel ma­gán újabb és újabb baljós tüne­teket. Három éve rokkantnyugdíjas, férje pedig immár hat eszten­deje. Két gyermekük, a kilenc éves Réka és a tizenkét éves Erika előtt az utóbbi időben már nem sikerül eltitkolniuk, milyen nehezen élnek. S ennek nem csupán a megromlott egészsé­gük az oka. — Nem panaszkodtam én pár hónappal ezelőtt, bár akkor sem volt sokkal jobb a helyzetünk. Fejenként ötezeregyszáz forint járulékot kaptunk. Ehhez jött a családi pótlék, amit augusztus­tól - nem tudjuk, valójában mi­ért - nem küldenek, s ezt na­gyon megérezzük - kesereg az asszony. Történt ugyanis, hogy a há­zastársa előző házasságából származó lány férjhez ment, a fiú, pedig intézetbe került, tehát egyik önálló lett, a másikról az állam gondoskodik. — Én ezt annak rendje- módja szerint megírtam a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság­nak, hogy ne vonják a férjemtől tovább a tartásdíjat. Igen ám, de a válaszlevélben a következő állt: ezentúl nem fogják fizetni a két közös gyerek után a családi pótlékot. Azzal indokolták lé­pésüket, hogy valótlant állítot­tak, miszerint Réka és Erika nem velünk él egy háztartásban - idézi fel az eseményeket Ráczné. Az első megdöbbenés után újra tollat fogott, hogy tisztázza a dolgot, de nem járt sikerrel. — A polgármester is próbált közbenjárni ügyünkben: igénylő lapot küldött Buda­pestre, hogy igazolja: jogos a kérésünk. De mindhiába. A nyugdíjfolyósító se nem rezzent, se nem moccant a leve­lekre. Arról bizonyára nincs tu­domásuk, hogy a Rácz család nélkülözik, bár ez nem mentő körülmény. — Itt a hideg, a gyerekeknek meleg lábbelire lenne szüksé­gük, de miből vegyem meg?! - kérdi a kétségbeesett nő. A tü­zelőnk sem lesz elég, de hogy honnan lesz pénzünk pótolni, fogalmam sincs. Legalább az egészségemmel ne állnék hadi­lábon! Most is valószínűleg ke­zeléseket fognak javasolni, de én képtelen vagyok utazásra pénzt kiadni, ha egyszer nincs. Arról nem beszélve, hogy az utóbbi időben teljesen eladósod- tam, már nem mehetek senki­hez . .. Egyelőre ott tartunk, hogy örülünk, ha kenyérre jut néhány forint. Úgy tűnik, nincs segítség. A kényszer már arra is rávitte, hogy használt holmit kunyerál- jon a lányainak, de nem volt szerencséje. A házukat pár éve vették, viszont utóbb már a havi törlesztéssel is elmaradtak. Testvérre nem számíthatnak, Ráczné szüleinek is megvan a maguk baja: apja béna. állandó ápolásra szorul. A Nyugdíjfolyósító Igazga­tóság ügyintézője tudomást sze­rezve a fentiekről ígéri: utána jár az ügynek. Pár napos türelmi időt kér ehhez. Még jó hogy nem többet, mert a türelem Rácz Istvánékná! rég nem elég a megélhetéshez. -Mihalik­Házalók kopognak Szécsény. Bizonyára sokak­nak ismerős a kép: a tömött tás­kákkal felszerelkezett idegen vagy idegenek főleg nőket szó­lítanak meg az utcán, s szívé­lyesen kínálják a különféle por­tékákat. Kétségtelen: ez ke­vésbé veszélyes annál, mint amit mostanában a városban és a környékbeli falvakban mind gyakrabban lehet tapasztalni. Itt is megjelentek ugyanis a házaló árusok. Pénztelenség, tehát a munka- nélküliség, illetve egyszerűen az ügyeskedés vágya motiválja ezt a manapság ismét hódító, esetenként kétes tisztaságú te­vékenységet. Ezeknek a rögtön­zött kereskedőknek az árusítás olykor csak ürügy . . . A hívatlanul betoppanók né­melyike csak alibiből árul: való­jában felderítő tevékenységet végez, hogy előkészítse a betö­rést, tolvajlást. Ezért kell az óvatos magatartás: ajánlatos el­kerülni. hogy bejussanak a la­kásba. Ha pedig ez már megtör­tént, érdemes minél rövidebbre fogni a velük való beszélgetést. S amennyiben gyanús jelensé­geket, szokatlan magatartást ta­núsít a „vendég", értesíteni kell a rendőrséget. Az elhanyagolt méhek esete Mintha darázs, vagy inkább méh? csípné a magyargéci pol­gármestert, amikor szóba ho­zom az expót. Méhcsípésre mégsem reagálna indulattal. Megszokhatta őket, az egyik legismertebb méhész éppen Szerémi Nándor a megyében. Engem is az ő propolisz-tinktú- rája gyógyított meg cseppen- ként jónéhány évvel ezelőtt. — Addig ne mondjon senki semmit a világkiállításról, amíg a falvak negyven év elnyoma­tás-kizsigerelés után ott tarta­nai^, ahol most! A parlament le­vette napirendről az önkor­mányzati támogatás ügyét, en­nek lehet olyan vége is, hogy amit megígértek - azt majd mégsem adják. Mondanám, hogy ha arra gondol: a vilkágkiállítás elma­radásával azonnal jobban jár, a megrendezésével pedig feltét­lenül rosszabbul Magyargéc, nos, akkor esetleg téved, de majdnem hiába. Elszántan expo-ellenes. Fontos ez is. Eddig úgy is­mertük, hogy a vidék egysége­sen expo-párti és akkor itt egy polgármester, aki mindent meg­tesz - saját szavai -, hogy az expo ellen beszéljen. Mekkora keserűség lehet ebben! Mennyi baj. Hány keserves tapasztalat, megaláztatás. A völgybe szorult kis Magyargécen. Nem a maga egyszál véleményét mondja. Nem látnak benne irmen a tá­volból semmi gyors segítséget. — A mi embereink innen nem mehetnek majd alkalmilag sem az expo munkáira. És ide nem jön majd senki. Egy ilyen leromlott országnak, ilyen zava­ros helyzetben nem lehet célja az ilyesmi. Lehetetlenre vállalkozik, aki ma a magyargéci polgármestert meg akarja győzni, hogy öt év még nagy idő, szükség van ép­pen a leromlott országnak, mindannyiunknak valamire, ami hitet ad, ami nem elvon, ami közvetve hat. Túl sok volt a rossz tapasztalat. Nem lehet hinni senkinek. Valóban lerom­lottunk. És nem csak itt Gécen. Megnézzük inkább, mire ju­tott eddig az erőből. Tíz év alatt nem történt annyi, mint az utóbbi egy évben. Új köntös az iskolán, készülnek a játékok (fából) az udvarra, a közeli Benczúrfalváról, Szabó Pista bácsiék faragják, új a homlok­zata a művelődés házának, épülnek a buszkitérők a főut­cán, egy régi ház helyére üzlet­sort! terveznek. Hát a méhek? Azok bizony éppen csak meg­vannak. Ilyenkor más években már javában szűrte a tinktúrát Szerémi Nándor, különösen a hétvégeken. Most a falut járja gyalog. Néha indulattal, akárki, akár az expo ellen is. Magyar- gécért. Neki ez a világkiállítás. (pat) Bölcsőtől a munkanélküliségig Szécsényben az utóbbi évek­ben csökkent a születések száma. Míg három éve kilenc­venöt, tavaly már csak nyolc­vannégy ifjú állampolgárral gyarapodott a város lakossága. Az óvodai ellátást jelenleg csaknem háromszáz gyermek veszi igénybe, az általános isko­lába pedig mintegy kétszereny- nyien tanulnak. A középiskolás korosztály tagjai nagyrészt ingázni kény­szerülnek, több mint százan a helyi Mezőgazdasági Szakkö­zép- és Szakmunkásképző Inté­zetben szereznek szakmát. Az iskola ötszázhuszonhat tanulója zömmel nógrádi, más megyék­ből harmincötén járnak ide. Az ország különböző felső­fokú oktatási intézményeiben hatvankét szécsényi ifjú gyara­pítja ismereteit. Szomorú tény: a korosztályhoz tartozók mind nagyobb arányban növelik a munkanélküliek táborát. Hu­szonnyolc állástalan még nincs húszéves, húsz és harminc kö­zött viszont már százhuszone­gyen várnak munkalehetőségre. Kétségtelen, e tekintetben sorstársaikkal szemben az utób­biak az eSélyéSébbek. A legne­hezebb a helyzetük a szakkép­zetleneknek. Problémájukkal a megyei munkaügyi központ ki- rendeltségét, illetve a Vöröske­reszt városi szervezetét kereshe­tik fel, ahol eligazítást tanácsot kapnak. A fiataloknak csak egy része dolgozik a városban. So­kan a jobb állásért, több kerese­tért keresnek munkát a kör­nyékbeli falvakban, illetve attól távolabb. (sz.f.) Szécsény és környéke Nem gond, hogy visszakérik • Rimóc.Az egyház visszakéri a volt kántorlakást, amelyben jelenleg az idősek klubja műkö­dik. Azonban a kérés teljesítése nem jelent különösebb gondot a községnek. Rendelkeznek ugyanis a kántorlakással megfe­lelő értékű ingatlannal, melyet az igénylő részére fel tudnak ajánlani. Tornatermet terveznek • Nagylóc. A község vezetése már döntött: céltámogatást fog­nak kérni a jövő év nagyobb vo­lumenű beruházásához, a le­endő új tornaterem létesítésé­hez, amit már a tervbe vett új iskola helyén fognak megépí­teni. Új nevet kaptak • Litke. Két utca elnevezése változott meg nemrégiben a te­lepülésen. A Néphadsereg út a Kossuth, az Április 4. pedig a Rózsafa nevet kapta. Az új táb­lákat január elsejéig fogják ki­tenni. Az iskola zárja a sort • Magyargéc. Az intézmé­nyek sorra szépültek meg az utóbbi hónapokban a faluban. A sort az iskola zárja, ahol egy szécsényi gmk. dolgozói dísz­kerítést készítenek ezekben a napokban. A munkát a hónap végén vagy december elején fe­jezik be. Muki a munkában nem csacsiskodik Ha kell, jobbra vagy balra araszolgat. Megáll egyetlen szóra, s jámboran nekirugasz­kodik, mikor nagyobb tempóra biztatják. Fejét emeli, s hosszan belebámul a fényképezőgép lencséjébe . .. A benczúrfalvai Bódi István büszke is Muki névre hallgató szamarára. Naponta befogja né­hány fuvarra, s igazán elégedett jószágjával. — Négy éve vettem húszezer „pengőért”, s bizony nem volt ez rossz vásár! Elkél itt a fuva­ros, lovak csak a szomszéd fal­vakban vannak. Behordtam már a földekről sok káposztát, tököt, kukoricát. Mert sokat bír egy csacsi, ha jól viselik gondját, etetik, itatják, ápolják - mondja az idős férfi, miközben a foga­tot csaknem súroló, sebesen el- száguldó gépkocsi után fordul. Bódi István a csacsifogattal Fenyegetőn emeli a kezét, s lezve rosszalló megjegyzést közben bosszúságát nem lep- tesz az autósra. m.j.-rigó Kedvezőtlen rendőrségi tapasztalatok Ittas vezetők, veszélyes jármüvek Szécsény. A hónap elején a városban elvégzett fokozott közúti ellenőrzések tapasztala­tai nem túl rózsás képet mutat­nak. A rendőrség illetékesei gyakran észleltek ittas vezetést, a megállási és várakozási tila­lom megszegése is a hosszú lajstrom vezető szabálytalansá­gai közé tartozik. Megállapították, hogy sajná­latosan megszaporodtak a se­bességkorlátokat semmibe vevő, türelmetlen, agresszív ve­zetők. A gépjárművek műszaki állapotával kapcsolatosan is re­gisztráltak jónéhány kedvezőt­len tényt. Például: a nyugati, vi­szonylag olcsón vett autók je­lentős része balesetveszélyes. A gyalogosok sem vétlenek. Önmaguk és mások testi épsé­gét kockára téve - főleg az Óm- nia presszó környékén - elősze­retettel vágnak át az úttesten, figyelmen kívül hagyva a pár méterre lévő átkelőhelyet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom