Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-11 / 239. szám
1991. október 11., péntek MEGYEI KÖRKÉP 3 A megyei rendőrkapitány felhívása a lakossághoz Tisztelt állampolgárok. Salgótarján lakossága! Ismert előttünk, hogy 1991. október 12-én városunk egyidejűleg több, várhatóan nagyobb tömegeket vonzó rendezvény színhelye lesz. Az utcai demonstrációk szervezésére a gyülekezési törvény rendelkezései vonatkoznak. A törvény értelmében a békés összejöveteleken, felvonulásokon és tüntetéseken bárki részt vehet és véleményét szabadon kinyilváníthatja. E jog gyakorlása azonban nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény Elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. A törvény tiltja, hogy a demonstrációkon a résztvevők fegyveresen vagy felfegyverkezve jelenjenek meg, ezért kérjük a szervezőket és a részt venni kívánó állampolgárokat, hogy lőfegyvert, robbanóanyagot, valamint erőszak és fenyegetés alkalmazása érdekében az élet kioltására, vagy testi sértés okozására alkalmas eszközöket senki ne tartson, illetve ne vigyen magával a demonstrációk helyszíneire. Tisztelt állampolgárok, salgótarjániak! Salgótarján és megyénk lakossága mindenkor ellenállt a politikai türelmetlenség szélsőséges megnyilvánulásainak. Bízunk abban, hogy a higgadt és józan gondolkodás ezúttal is felülkerekedik az indulatokon és a politikai viták és nézetkülönbségek nem szülnek erőszakot. Kérjük a demonstrációk szervezőit és a békeszerető lakosságot, hogy a közrend fenntartását és a mindannyiunk testi épségét, személyes biztonságát célzó rendőri intézkedéseket ne érezzék zaklatásnak, hanem fogadják támogató megértéssel. I)r. Rafael Károly r. alezredes megyei rendőr-főkapitány Nem rejtvény! Ez igaz. A Salgótarjánban található Nemzeti valóban nem büfé. Új névvel, új vezérrel, új elképzelésekkel Hegymenetben a bányagépesek Salgótarján. A változások korát élik a bányagépesek. Februártól önállóan termelnek, cégük a Salgógép Anyagmozgatógépek és Acélszerkezetek Gyára nevet viseli. Igazgatóváltásra is sor került, júniustól Kecskés László a kollektíva elsőszámú vezetője. — Elsődleges feladatomnak tekintettem a gyár belső gazdálkodásának és pénzügyi helyzetének felmérését — mondta az igazgató. — Ezen túlmenően megvizsgáltam a piaci kapcsolatokat, a vállalkozási készséget és lehetőségeket, nem utolsósorban megnéztem a belső szervezettséget. Ezt követően határoztam meg a feladatokat. Az első öt hónap mérlege nem volt éppen biztató, hiszen 10 millió forintos veszteséget mutatott, s a ráfizetés éves szinten is megmarad. A hazai kereslet részben megcsappant a bányagépes termékek iránt, részben azért kellett visszafogni a termelést, mert a bányák nem tudtak fizetni. A KGST felbomlásával megszűnt a volt szocialista országokba irányuló kivitel, amely nem kis érvágást jelent a gyártónak. A költségek mérséklése érdekében muszáj volt csökkenteni a létszámot, s főleg a kiszolgáló területről húsz embert küldtek korkedvezményes nyugdíjba és további harmincat elbocsátottak. A középszintű vezetők számát is redukálták, miután az egyszintű irányítási rendszer bevezetésével kevesebb művezetőre van szükség. Öröm az ürömben: nem borult fel a pénzügyi egyensúly, a megrendelők tartozásai fedezik a kiadásokat. A mélypontról való elmozdulás érdekében hegymenetbe kapcsoltak a bányagépesek. Az óhajtott változás sürgetően megkövetelte a termékszerkezetváltás felgyorsítását és a módszeresebb piackutatást. A reménybeli vevőkkel meg kellett ismertetni az új gyártmányokat, ezért azokat külföldi szaklapokban és újságokban reklámozták. A propaganda és a vevői igények feltérképezése eredménnyel járt. hiszen a svéd partner szállító szalagokat és targonca alkatrészeket, a német fél daruszerkezeteket, surrantó- kat, lengőkarokat, egyéb berendezéseket rendelt. — Az idén 250 millió forintos árbevételre számítunk, melynek közel ötödé származik exportból — tájékoztatott Kecskés László. — A jövő évben viszont legalább kétszeresére akarjuk növelni a termelést, s négyszeresére a külföldi értékesítést. Tisztes nyereséget kell hoznunk. Jók az esélyeink, hiszen a német és a svéd cégtől együttesen csaknem százmilliós rendelés várható, s a törökországi, a hollandiai és az ausztriai piackutatásaink is sikerrel kecsegtetnek. Szállító szalagok, kazántelepek, sótalanító-, illetve erőművi berendezések eladására van kilátás. Idehaza szeretnénk széleskörűbb együttműködést kialakítani a bányákkal, s bizakodunk, ismét fizetőképesek lesznek. A növekvő és gazdaságos termeléshez természetesen meg kell teremteni a műszaki és személyi feltételeket. Tervezik megmunkáló központ és számjegyvezérlésű esztergagép vásárlását, s a szakembergárdát mérnökök, minősített hegesztők és vasszerkezeti lakatosok felvételével kívánják megerősíteni. Az önállóan is dolgozni képes szakmunkásokat mesterszakmunkásokká minősítik, akiknek a fizetésükben is megmutatkozik a többlettudásuk. Apropó, pénz! A lehetőségekhez mérten fokozatosan megemelik a béreket a bányagépben, hiszen jelentős a lemaradás a környékbeli vállalatokhoz képest. Az igazgató úr azt tartja: akitől többet követelnek, azt jobban is kell megbecsülni. /kolaj/ Üres a fél ház •Kishartyán. A kétszintes orvosi rendelő felső része még mindig üresen áll a községben. Eddig nem találtak egy vállalkozót sem, aki bérbe venné a helyiségek bármelyikét. Ha más megoldás nem lesz, végül az önkormányzat költözik be. Új telkek •Rirnóc. Harmincöt új telket alakított ki idén a helyi önkormányzat. Ezek hetven százalékát már sikerült értékesítenie, sőt, bizonyos helyeken az építkezés is megkezdődött. A házhelyek áramellátásához szükséges nagyfeszültségű hálózat kiépítése már befejeződött. Saját soraikból ©Nőtincs. A legutóbbi képviselőtestületi ülésen a jelenlévők saját soraikból, és egy külső személy bevonásával két bizottságot hoztak létre. A négytagú szociális és egészségügyi témákkal foglalkozó csapat vezetője Valentka János, a három tagú ügyrendi bizottságot pedig Szabó Lajos vezeti. Fogadóóra •Salgótarján. Tordainé dr. Sztráska Erzsébet szabaddemokrata területi képviselő október 11 -én, 16 óra 30 perctől tart fogadóórát a Budapesti úti Általános Iskolában. Szendehelyen türelmesek Nemrégiben örömmel adtuk hírül: Szendehelyen az idén szeptemberben új épületrészt vehettek a birtokukba az iskola tanárai és a nebulók. A több mint két és félmilliót érő beruházás ha nagy hajrával is, de időre elkészült. Erre joggal büszkék a község lakói. Üröm viszont az örömben: a nyelvi terem berendezési tárgyait csak október végéig szándékozik szállítani a Calderoni Műszer és Taneszköz Gyártó és Forgalmazó Vállalat. Padok, székek, táblák, 350 ezer forintos értékben. Egy nagyobb megrendeléssel összevetve ez kis tétel. Hiánya mégis azt jelenti, hogy kihasználatlanul áll az új terem. A nevelők és a gyerekek hónapokat vesztegetnek el. Késik a korszerű nyelvoktatás, pedig az elméleti alapok nem hiányoznak hozzá. Csak a székek! Szendehely és a főváros között légvonalban kicsi a távolság, de ha telefonálni kell, már szinte leküzdhetetlen a hossz. Az akadályok ismeretében lehet Nézőpont A kulcs és hibáink A z ördög vigye el, már megint hová a fenébe tettem azt az átkozott kulcsot? — hangzik el nap mint nap rendetlenségem litániái vezérmotívummá vált dühöngése környezetemben. A kulcsok, ezek a lapos, kis fémdarabok, rafinált időzített bombaként teszik tönkre a normálisan kezdődő napokat. Rohannánk a munkába, de hol az a lakáskulcs? Indulnánk az autóval — legalább négyen — és a kulcs megint eltűnt, nem is beszélve a „tartalékról”. Lélekborzoló hangulatok depressziójába kerülünk ilyenkor. Az ember keresi, kutatja, dühöng, elkésik, őrjöng és szitkozódhat, miként lehet valaki olyan ökör, hogy egy aprócska fémdarabot nem tud mindig ugyanarra a helyre tenni. De ennek a sanyarú helyzetnek ismerjük a fordítottját is. A vaskos kulccsomókat rázó, kongató magabiztos embereket. Ők talán még a fogkeféjüket is külön kulccsal zárják el, úgy élvezik a kulcsolás kínálta örömöket. Mert nem tagadom , hogy a kulcs valami nagyon fontos szerepet tölt be az ember és az őt körülvevő dolgok kapcsolatában. Személyes viszonyunkat a tárgyi környezetünkhöz a kulcsok száma határozza meg. Akinek van mit zárni, van mit félteni, van miért aggódni az a kulccsal — no és a zárral — igyekszik magán segíteni. Azon egyszerű oknál fogva, mert személyes tulajdonát nem szeretné mások birtokában látni, nem szeretné, ha ellopnák berendezését, autóját, irományait, ékszereit és még ki tudja mi mindent. Akinek tehát rendezett a viszonya tárgyi környezetéhez, annak a kulcsaival sincs semmi baj, sőt, a tulajdonhalmozó kulcshalmozó is lehet, zárfejlesztő, állandó félelem hatás alatt élő üldözött. Riasztó berendezések, elektronikai trükkök védik a vagyont, csakhát olyan ez, mint a mérleghinta. A tolvajok sem állnak le a fejlesztéssel. Egyszer a tulajdonos van előbbre, máskor a furfangos betörő. „Ó, szép idők, amikor a betörők még csak furfangosak voltak, nem garasokért gyilkolni képesek!” Egyszóval a kulcs életünk állandósult tartozéka lett. No persze, az ember is furcsa jószág. Hiszen vannak dolgai, melyekre képtelen kulccsal vigyázni. Gondoljunk csak a becsületre, a hitvallásra, az érzelmekre. Bizony, ezek a tartozékaink szabadon hozzáférhetőek, önerőnk által védhetők vagy védhetetlenek. Lelkünk építőköveire gondolva rájöhetünk: kulcs nélkül sem könnyebb. Ezt elvesztve még lehet esélyünk, hogy tárgyainkhoz hozzáférhetünk, de lelkünk értékeit nem védi kulcsok és zárak fortélya. Azokat önmagunkban veszthetjük el. H a nem vigyázunk, nincs olyan jótékony kulcs, mely figyelmeztetni képes bennünket hibánkra. Németh János István igazán becsülni, hogy mit jelentett a tanároknak, újból és újból hívogatni a fővárosi céget. Kérni és sürgetni. Hátha .. . Talán nem is olyan elképzelhetetlen, hogy korábban is hozzájussanak a megrendelt áruhoz. Ellenértékét készpénzben fizetik. Galderoniék áruforgalmi előadója, akivel e sorok írójának telefonon sikerült beszélnie, szintén szomorú. Erre az ügyre nagyon is jól emlékszik. Tudja, mennyire örültek az üzletkötőik, hogy éppen ők kapták a megbízatást. Most pedig tessék, itt a bosszúság. A megrendelés dátuma júliusi. A forgalmazók milyen boldogok lennének, ha végre szállíthatnák a bútorokat. (Az iskola diákjairól nem beszélve ...) Micsoda világ ez, ahol a gyártók fütyülnek a gyerekek érdekeire? Annyit már kinyomoztak az iskola vezetői, hogy a tábláik valahol Debrecenben készülnek. Ha olyan tempóban, mint a Luca széke, akkor október helyett még decemberig várhatnak rá? -MoldovánTelefongondok Erdőtarcsán A falu egyik ékessége a gyönyörűen rendbehozott volt Ku- binyi kastély, amely a Magyar Tudományos Akadémia Alko- tóházának otthona. Tárcsán így sok külföldi és hazai neves tudós fordul meg. Mozgás tehát van a faluban, ám telefonálni szinte lehetetlenk. Kifizettek ugyan a rendszertelepítésért há- romszáznegyvenezer forintot, de a telefon szinte soha nem működik, ugyanakkor a vaskos számlákat minden hónapban küldi a vállalat. Most úgy döntöttek, hogy inkább csatlakoznak ahhoz az újfajta rendszerhez, amelyet egy kft. hív életre megyénk nyugati részében, méghozzá lényegesen kevesebb pénzért. Az előkészületekhez hozzáfogtak: sok család kéri a telefon bevezetését. Ám számos esetben most is felmerül a jogos kérdés: vajon mennyire bízhatnak az újabb lehetőségben? Kivágja — e a rezet a vállalkozó, vagy újra hoppon maradnak az erdőtarcsaiak? Családias műhely Romhányhan Tétlenségre kárhoztatva? Családias a műhely légköre. Romhányhan vagyunk, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Méretre vágják, csupaszítják a végszerelésnél dolgozó asszonyok a vezetékvégeket. Ezután ónozzák őket. Erősen érződik a melegített ón illata. Nagy figyelmet követel ugyan a munka, ám lehet közben szót váltani. Próbálom megjegyezni, hogy mi az a PVC-zés, mit kell érteni a csokizás alatt? Mert ezt a szót sem a hagyományos értelemben használják. Bemérés, ellenőrzés. Akad selejt, amit még javíthatnak, s van, ami már nem menthető meg. Az akkumulátorok végszerelése igényes feladat. A közelben dolgozó Stefka Istvánná romhányi, Galba Istvánná pedig Két- bodonyból jár az üzembe. Paumann Ferencné Szécsétikéról, Molnár Istvánná pedig Magyarnándorból. Van, aki tizedik éve dolgozik itt, más a negyedik évét tölti. Valamennyien tudnak a gyár gondjairól, az apadozó megrendelésekről. Érdekli őket a munkájuk, úgy érzik, igazán nőknek való, aprólékos, kézügyességet feltételező elfoglaltság. Két műszakban dolgoznak. Az év elején meg kellett válni a fer- rit-üzemből 50-60 embertől. A mostaniak is erősen tartanak a bizonytalan jövőtől. Más munkához pedig nem könnyű a környéken hozzájutni. Molnárné férje festő a téeszben. A fiatalasszonynak semmiféle szakmája nincs. Gyermekük négy éves. Hogyan boldogulnák majd egy keresetből, ha kénytelen — kelletlen el kell majd bocsátani őt is, mint másokat is. Nagy gond sújtja azokat is, akik építkeztek. Eddig két keresetből is alig győzték a havi törlesztőrészletek fizetését, de vajon mi 'lesz ezután? A jövedelemhez nyáron még valamicskét hozzápótol a málna, ribizli eladása. Errefelé sokan foglalkoznak e tevékenységgel. De az idén nehéz tél elé néznek, akik beleesnek a létszámleépítésbe. Ügyes asz- szonykezek tétlenségre kárhoztatva. Pedig milyen fürgén mozognak most, a végszerelésnél, a kis csarnokban. M.I. Kisbágyonban ellenálltak I • .T A kisvállalkozások elszaporodása a kereskedelemben megnyirbálta néhány üzlet forgalmát. A pásztói áfész kezelésében lévő kisbágyoni bolt eleddig jól ellenállt a rohamoknak. Felvételünkön Plesek Andrea másodéves tanuló szolgálja ki a vevőt.
