Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-11 / 239. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. október 11péntek Vélemények a Munkáspárt kongresszusáról Forradalmunkat nem a magyarországi kommunisták verték le, hanem a Vörös Hadsereg. Nem a barikádokon verekedtünk meg, hanem segítségül hívták az idegen birodalom haderejét, amely kíméletlenül elbánt felkelőinkkel. Kádár és Münnich azt mondta, tegyük le a fegyvert, senkinek semmilyen bántódása nem lesz. Mi lett a végeredmény? Hitszegő gaz módra legyilkoltak bennünket, amikor már tehetetlenek voltunk. Itt a kommunizmus megbukott 1919-ben, 1956-ban és most. Tehát a magyar népnek a kommunizmus nem kell. A magyar nép nem tűri a diktatúrát. • Kik akarnak még a Kádár-örökségből élni? A vak, moszkovita Haynauk! Ez a szélsőséges párt tűnjön el a politikai égboltunkról, mert negyven éven keresztül csak szenvedést és tragédiát okozott a magyar népnek. Térjenek észhez Salgótarján, valamint környéke és az ország bolsevistái! Nem látnak az orruknál tovább? - világméretű bukása van a kommunizmusnak! Thürmer úr! Ne ösztökélje tehetségtelen emberek vakbuzgóságát azzal, hogy locsoghat szabadon! Köszönjék meg toleranciánkat, és tegyék össze kezüket, hogy nem vettünk revan- sot. Iszonyatos türelmünkről teszünk tanúbizonyságot azzal, hogy csak nevük felsorolásával vágunk vissza a szadista gyilkosoknak. Ezer éven keresztül várta a parasztember, hogy övé legyen végre á föld, amelyért erejét és vérét hullatta. 1945-ben a háború elvitt minden igavonó állatot. A paraszt puszta két kezével művelte meg földjét, mert azt hitte, hogy egy világégés után jobb kor jön: „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajkán”. S mi lett a hit eredménye? Soha nem látott terror, el nem képzelt, embert és lelket megsemmisítő bolsevizmus. Megverték azt a parasztot, aki ezer éven át művelte és védte hazáját. Kiverték saját otthonából, mindenéből, poklot csináltak őseink még megmaradt földjén. Kiszolgáltak egy olyan birodalmat, amely tönkretette és rettegésben tartotta a fél világot. Medvegyev történész szerint 40 millió embert öltek meg a bolsevista hatalomért. Mióta forog a Föld, összesen nem öltek meg ennyi embert a politikáért. Kik uralkodtak itt? Míg nekünk szocializmus Ígértek, ők élték a boldog kapitalista jelent. Az utóbbi időben a hatalmuk kezdetén oly nagyon gyűlölt „kutyabőrt” is keresték. A munkás tömegeknek „nyúlketrécékét” építettek hatalom helyett, ők a zöldövezetbe menekültek, s ott építették kacsalábon forgó villáikat. Vizet prédikáltak, bort ittak! Ugyan kérem, mindent ittak! Lezüllesztették a munkás társadalmat az alkoholisták színvonalára, mert ebbe menekültek az emberek. Most itt vagyunk, Európa legegészségtelenebb nemzete vagyunk. Mire akarnak emlékezni az MSZMP tagjai? Arra a megtett útra, amelyik olyan volt, mint a Rómától Capuáig megtett út - a keresztfákra felfeszített rabszolgákkal? Jártak-e már „remekműveik” színhelyén: a 301-es parcellában? Vagy a mosonmagyaróvári temetőben? Vagy a Kerepesi úti temetőben, ahol a parlament előtt lemészárolt százak fekszenek? Vagy a meggyilkolt salgótarjáni áldozatok sírjainál? Miért nem jutott eszükbe - 35 év óta - a hozzátartozókat megkérdezni, hogy megbocsájtunk-e, és tudunk-e felejteni! Kíváncsiak lennénk a kapott válaszra! Próbálják meg, segítünk, csak térjenek észhez! Egy nemzet megaláztatásáról van szó, egy ország széttiprásá- ról, ahol még az istenfélelmet is büntették, lelkeinket is kínhalálra ítélték, mert hinni sem engedtek, sem Istenben, sem Hazában. A körülöttünk lévő országokban élő magyarságot kegyetlen módon irtották, és egy szót sem szóltak érdekükben 40 éven keresztül. Sőt, statisztáltak a népirtáshoz! Megtagadták őseink magyar-létét, meghamisították történelmünket, megrágalmazták ezer éves nemzetünket csak azért, hogy véres kezüket tisztára moshassák. Nem sikerült! Nem is sikerülhetett, mert az embertelenség előbb-utóbb megbukik. Minden birodalom megbukott, mert embertelenségen alapult. Thürmer úr! Oszlassa fel pártját, és a nemzet tragédiáján okulva, az önök megbukott eszméin túllépve, próbáljanak meg még erre a kis időre magyar emberként élni! Ha nem sikerül, nem nagy baj, de legalább ne mondhassa az utókor, hogy meg sem próbálták, any- nyira vakok voltak! Az az MSZMP, amely egyszer már leszerepelt, akiknek egyszer már tönkrement a hitelük, akik elvesztették becsületüket, akik megalázták saját nemzetüket, akik belepiszkoltak saját fészkükbe, azok fogják be szájukat, és hallgassanak, míg élnek. Tamási Áron azt írta: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” Ez a párt, amelynek lelkiismerete nem Emlékezünk és nem felejtünk! Ahogy az „utca embere” látja volt nemzetével szemben soha sem, de pusztítója és árulója gátlástalanul volt annak. Ha csak ezrelékében is érezték volna azt egyszer is, hogy: „Rendületlenül légy híve hazádnak óh, magyar!” - nem lehettek volna ilyen iszonyatos birodalomnak lihegő szolgái. Akik saját népüket leigázó idegen hadseregnek dicsőítő oszlopokat állítanak, azok hazaáru- lók! Thürmer úr! Ön Salgótarjánban otthon van? Milyen otthon volt az 40 évig? Rettegett még a fűszál is! Országos hírük volt a megtorlásokban. Kegyetlen inkvizítoraik Hadady és Hargit- tai bajtársainkat az évszázad legbrutálisabb kegyetlenségével gyilkolták meg. Itt érzi otthon, e városban magát? Az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen!! De vajon az MSZMP számára nem jelentett semmit az a tény, hogy a nemzet arca görcsöktől rángatózott 40 éven keresztül? Még a születendő mosoly is arcunkra fagyott a kegyetlen terror láttán. Az ön elvtársai még az iskolás gyermekeket is megverték, mert Pe- tőfi-verseket szavaltak 1956 —ban. Kádár - a „bolsevista Hay- nau” - december 8-a után ide jött, e városba, megköszönni karhatalmistáinak a jól elvégzett munkát. Vajon új életet tudnak-e adni azoknak, akiket megöltek? Mitől újult meg ez a párt? Bűneiket évszázadokon keresztül fogják gyermekeink szájról szájra adni, a szörnyűségeket, amiket elkövettek. Ä tigris is csak annyi állatot öl meg, amennyivel jóllakik, a többit élve hagyja. Október 12-én mi is ott leszünk, politikai üldözöttek, az önök üldözöttéi - Salgótarjá- nutcáin és azon a téren, ahol elvtársaik lemészárolták Salgótarján munkás népét. Feltartjuk transzparenseinket, amikre ez lesz írva: „Kegyetlen gyilkosok, az áldozatok emléke örökre fennmarad, amely megsemmisítette a kommunista eszmét, mely lesüllyedt az alvilág szintjére!” Három és fél évtizede fogalmazódnak bennünk e gondolatok. Követeljük a kormánytól és a szabad parlamenttől, hogy Kádár kegyetlen karhatalmista bandáját és az országot tönkretevő bűnösöket büntessék meg! Alkossanak olyan törvényt, amely helyre teszi az áldozatok és a hóhérok közötti különbséget! Csak annak a népnek van erkölcse, amelynek igazságérzete erős. Mi, Nógrád megyei politikai üldözöttek, akik annyit szenvedtünk 35 éven keresztül, felszólítjuk Salgótarján népét, álljon a demokrácia mellé és csatlakozzanak néma tüntetésünkhöz! Mi soha nem felejtünk, mert ezzel forradalmunkat és meggyilkolt bajtársainkat tagadnánk meg. A történelem és az idő bennünket igazolt! Nemzetünk csak most szabadult föl, hiszen börtön volt negyven évig az egész ország. Mondd hát, „Vörös Eduárd, van-e olyan magyar bárd, ki neved diccsel ejtené?” Kalmár Imre a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezete nevében „Ki küldte ide magát szimatolni?” - kérdezték tőlem az öblösüveggyár előtt. Meglepődtem, mekkora indulatokat szabadított fel az emberekből ez az egy kérdő mondat. Az a tudat, hogy a Munkáspárt szombati kongresszusával kapcsolatos véleményük után tudakozódtam. Akadt, aki majdnem megpofozott, voltak, akik szó nélkül sarkonfordultak, rám se hederítettek, de közömbös senki sem akadt. A megfogalmazott és kimondott véleményekből pedig íme egy csokornyi: — „Az MSZMP bejegyzett párt. Minden pártnak joga, hogy ott tartsa kongresszusát, ahol akarja. Csak figyeld meg! A párt sok öregből áll, talán Thürmer a legfiatalabb közöttük. Ok már nem fogják azt mondani, éljen a FIDESZ!” /R. Tamás, 22 éves, tanár/ — „Miért lepődünk meg ezen? Hiszen a várost erre predesztinálta a múltja!” /Sz. Zsolt 28 éves üzletvezető/ — „Csak a városnak rossz, ha az ellenzékiek megjelennek. Mert biztos, hogy balhé lesz. De én nem leszek ott! Egy mokesz kinek kell? Télen járkáljak napszemüvegben?” /H. István, 22 éves, segédmunkás/ — Örülök neki, mert a kommunista rendszerben nem voltak munkanélküliek, és a tfógerokat elvitte a rendőrség. Most ellenkező a helyzet. Segélyen élnek az emberek. Ez az igazság!” /B. Sándor, 52 éves, villanyszerelő/ — „Félek, mert valami kiugorhatik . . . valami összetűzés féle lehet ebből!” /H. Mária, 64 éves, nyugdíjas/ — „Azoknak is lehet! Nemcsak az MDF létezik. Szabad vallásgyakorlás van, és legalább az ember hitét hagyják meg valamiben! Imádjon mindenki, arfiit akar!” /Sz.-né, Teréz, 36 éves, eladó/ — „Nekem pont nem jó! Akkor van a szülinapom, és a Kálváriára mentünk volna kirándulni, hogy ott ünnepeljünk. De apám azt mondta, sehova nem mehetek!” /K. Erika, 16 éves tanuló/ — „Pofátlanság, hogy ide mernek jönni, azok után, ami itt '56-ban volt!” /V. Csaba, 25 éves, vállalkozó/ — „Ide akarják rakni a tűzfészket? Az egész országban a kommunista párt úgy nem nyomorított meg embereket, mint itt, Salgótarjánban! Allergiás vagyok már erre a vén zsi- vány bandára!” /H. Endréné, 56 éves/ — Ne törődjék azzal, mi lesz itt! Mit provokációzik itt? Maguk állandóan (mármint a sajtó: F.Á.) ezt csinálják! Vegye tudomásul, örülünk neki, hogy lesz!” /B. Jánosné, 54 éves, betanított munkás/ — „Ne itt, a városban álljanak a népek szembe egymással, menjenek ki a rétre! Nem volt elég ’56” /V. József, 79 éves, nyugdíjas/ — Szomorú vagyok miatta. Mert egymás ellen uszítják az embereket!” /Gy. Béláné, 75 éves, nyugdíjas/ F.Á. Kérdezni: újságírói kötelesség! Mindig is tudtam, hogy a rádiós újságírás bizonyos szempontból kockázatosabb, mint a hírlapírás. Hiszen a hangszóróból elhangzó mondatokat, netán gondolatokat, nem lehet visszalapozni. Az bizonyára elírás lehet, hogy ön október 14-én 13,30-kor tőlem „véleményt” hallott a Magyar Rádióban az MSZMP Salgótarjánban tartandó kongresszusa nyomán kialakult hangulatról. Először is: több mint egy órával korábban hangzott el valami, amihez közöm volt. Másodszor: az nem vélemény volt, ilyen meghatározású műfaj az újságírásban nincs. Ami a déli krónikában elhangzott az egy interjú volt, Nógrád megye rendőrfőkapitányával készült. Az interjúban az újságíró kérdezni szokott és nem véleményt közöl - az ön szóhasználatával élve -. Tőlem viszont nem hallhatta azt, hogy „progromhangulat uralkodik Salgótarjánban a kongresszus előtti napokban.” Más összefüggésben és szövegkörnyezetben szerepelt a progromhangulat kifejezés, de ezt az én hangomom semmiképpen nem hallhatta, mert az interjú elejét levágta a szerkesztő és ez ott szerepelt. A műsorvezető felkonferálása pedig nem az én szövegem. Uram ön szörnyen elkeserít engem! Nem enged vitába szállni, ha vitának szánta iratát. Azzal a kitétellel nem lehet mit kezdeni, hogy „S hogy riogassa a lakosságot, még további kijelentéseivel.” Az olvasó sem tudja mire céloz, én sem, mert nem tettem kijelentést. Interjút készítettem és kérdeztem. Ezt azért hangsúlyozom újra, mert egy kérdésemet, kérdő mondatomat (az ön pártelnökének kategorikus kijelentése nyomán) Ön kijelentésként kezel, ezzel egy ici-picit becsapva az Új Nógrád azon olvasóit, akik nem hallották az ominózus beszélgetést. (Bocsánat: interjút.) A fegyverekről van szó. Ábban viszont egyetértek Önnel, hogy a főkapitány reális képet alkotott. Kérem szépen! Az újságíró dolga jelen esetben (is) az volt, hogy kérdezzen, akár badarságokat, Önnek nem tetszőt, hamisat, vagy olyat, amit Ön nem tud, az interjú alanyának meg az volt a feladat, hogy ismeretei szerint helyére tegye a rá tartozó dolgokat. Csak ez az átkozott háttérrádiózás! A főkapitány nem cáfolt. Csak optimista volt. Bízik a józan észben. És most jön egy rövid állítás, amit nem fog elhinni: én is optimista vagyok! Tudja uram, ha én olyan újságíró lennék mint amilyennek Ön gondol, akkor szépen meglovagolnám azt az állítását, hogy én nagy bajt szeretnék látni szombaton és... nem fejezem be, mert most jönne a sározás, az átkozott kommunistá- zás ... Csakhát én tisztelem önt azért, mert kiáll saját eszméje mellett és ehhez joga van. Csupán annyit kérnék, próbáljon meg jobban odafigyelni a rádióra. (És még annyi: én sem vagyok hibátlan.) Tisztelettel üdvözli önt és nyugodt október tizenkettedikét kíván: Zengő Árpád a Magyar Rádió munkatársa Megjelent a Palócföld idei negyedik száma Álmaink asszonya A folyóirat szépirodalmi ösz- szeállításában olvashatóak Bíró József, Háy János, Fecske Csaba, Ardamica Zorán, Rigó József versei, Tandori Dezső prózája. G. Szűcs László a mát- raalmási nemzetközi művésztelepről ad közre képriportot. A Műhely rovatban Karácsondi Imre és Pál József főszerkesztő levélváltását, valamint Karácsondi Imre amerikai grafikai naplóját találják az érdeklődők. Folytatódik a hazai rendszer- váltással összefüggő vita Mi történt? Mi történik itt? címmel. A vitában eddig Kerékgyártó T. István, Brunda Gusztáv, Csong- rády Béla, Erdős István, Borsos Árpád, Speidl Zoltán, Horpácsi Sándor, Simor András. Petro- nyák László, Rákos Csaba és Németh János István írásait adta közre a lap. A jelen számban Vitányi Iván és Fekete Gyula vitacikke olvasható. Változatos a Palócföld Valóságunk rovata. Kerékgyártó T. István A kultúra széthullása című tanulmányában azt vizsgálja, miként érintik a társadalmi változások a kultúrát. A többi között megjegyzi, úgy tetszik, egy totalitárius rendszer egzisztenciális fenyegetése után a piacgazdas'ág fenyegetettsége sokak számára realitásként jelenik meg, materiális és kulturális megfosztottság kísért. Szabó András visszaemlékezést ad közre, Mészáros Róbert tanulmánya (előtanulmánya) a magány önismeretével foglalkozik. Krisztián Béla a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdéseket vizsgálja a hazai modernizációs korszakokban. A Mérlegen című rovatban két kritika olvasható. Hiller István Várkonyi Gábor: II. Rákóczi György esküvője (Sajtó alá rendezte, a kísérő tanulmányt írta Várkonyi Gábor, a lengyel szöveget fordította Mihályi Anikó), című kötetét elemzi, ami a Régi Magyar Történeti Források sorozatban látott napvilágot. Horpácsi Sándor Németh János István A demokrácia tragédiája című tanulmánykötetéhez fűz megjegyzéseket. A Hagyomány rovat két tanulmányánaqk szerzője Bozó Gyula és Batta István. Előbbi az 1956-os forradalom eszméinek terjesztőivel, az egyetemistákkal foglalkozik, utóbbi a széncsaták történetével. A Palócföld e számának legizgalmasabb írása — egyúttal szomorú szenzációja — Somogyi Magda műfordító személyes visszaemlékezésé a szécsényi zsidó lakosság kiirtásáról. Áz „Áldassék, ki igazságosan ítél” című írás egyrészt dokumentum egy település zsidó közösségének diszkriminációjáról, gettóbeli sorsáról és transzportálásá- ról, vagyis a szécsényi zsidók elpusztításának folyamatáról, a nem zsidó helyi társadalom magatartásáról e folyamatban, másrészt drámai erejű irodalmi alkotás Somogyi Magda elpusztított közösségéről. Él az, akire emlékeznek. A jeles műfordító egy olyan közösség sorsát emeli az örökkévaló időbe, amelyről a kisváros — mint mindenütt az országban — oly szívesen feledkezik meg, noha javait használja, házait lakja. B. T. E. (FEB (Milyen az álomnő? Szép és szexi, ajkai teltek, mint Kim Basingeré, szeme nagy és csillogó, mint Julia Robertsé, orra fitos, mint Claudia Schif- feré, a Lagerfeld divatbirodalom legjobban fizetett fotómo- delljéé. Telt érzéki ajkak, óriási szemek, pisze orr - ha mindezt összerakjuk, a 60-as évek legnagyobb filmsztrája és szex- szimbóliuma, -Brigitte Bardot arca jelenik meg a szemünk előtt. A 60-as évek íme, nemcsak a divatban jelennek meg újra a tupírozott frizurák, tussal kihúzott szemhéjak és a pop-art ruhák képében, hanem a női ideálról alkotott képünket is befolyásolják. Befellegzett - legalábbis egy időre - az „elől deszka, hátul léc” típusú nőknek. A 90-es évek ideálja a határozott, sportos nő, aki azért rendelkezik itt-ott domborulatokkal is. Az igazán szexi, az igazán hódító nő haja hosszú, lágy, nőies, ajka vastag, érzéki, de már nem az a butácska szö- szi, akit Marilyn Monroe testesített meg, hanem okos, öntudatos és karrierre vágyik. Aki mindenáron hasonlítani akar napjaink filmsztárjaira, apróbb-nagyobb beavatkozásokkal el is érheti célját, feltéve, hogy elég pénzzel rendelkezik. A száj megnagyobbítása kollagén-injekciókkal történik. Ha telt ajakkal óhajtjuk elcsábítani a kiszemelt férfit, Amerikában 5-8000 dollárunkba, Németországban 1000-3000 márkánkba kerül. Az orrszépítészet komolyabb beavatkozás, igazi műtét. Az egyórás operáció ára 5- és 7000 márka. Piros Christa
