Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

1991. OKTÓBER 5., SZOMBAT 6 u'ßmzM & /LESZ-E JELENÜNK JÖVŐRE? Olvasóink az alábbiakban azt a vitaanyagot olvashatják, amelyet a szécsényi kormánybizottsági ülés előtt megkaptak a megye vezető gazdasági szakemberei. Úgy találtuk, hogy érde­mes lenne az érintettekkel, a megyei szakmai közvéleménnyel is megvitatni iparunk helyzetét, jelenét és — ha van — jövőjét. Bízunk abban, hogy az alábbi gondolatébresztőnek szánt vitaanyag felkelti érdeklődésüket és megtisztelnek azzal, hogy megosztják velünk és olvasóinkkal véleményüket. Annál is inkább, mert úgy hisszük csak érdeklődő, tenni és változtatni akaró emberekkel lesz, lehet megyénknek jövőre is jelene. Az elmúlt negyven évben a megye gazdaságának fejlődése hasonló volt az évszázad első fe­léhez. Az évszázad elején meg­alakult nagyüzemek tovább erő­södtek, gyarapodtak és mellettük több új nagyüzem is alakult, amely a megyében teljes foglal­koztatottságot biztosított. A nagyüzemek jelentős részének irányítása budapesti központból történt, így a megyében levő gyáregységek feladata termelési végrehajtásra korlátozódott, en­nek következtében nem alakultak ki megfelelő kereskedelmi és fejlesztő szervezetek ezekben az üzemekben. Az országos átlagtól eltérően egy igen magas foglalkoztatott­sági arány alakult ki a megye nagyipari üzemeiben. A nagyvál­lalatok mellett ma még kisebb üzemek nincsenek. Az ipar szerkezeiére' jellemző a tradicionális iparszerkezet, de több új ipárág is meghonosodott, így a kohászati termékek, üveg­ipari termékek gyártása mellett meghonosodott a vegyiparigép­gyártás, elektronikai cikkek gyártása és a könnyűiparon belül a ruhaipari tevékenység is fejlő­désnek indult, ugyanakkor a bányászat visszaszorult. A tervgazdálkodásból követke­zően az üzemek teljes kapacitás­sal dolgoztak belföldi — KGST- igények kielégítésére, de a nagy­üzemek egy része jelentős tőké­sexportot is bonyolított. A rend­szerváltást követően, majd a KGST megszűnése után a belföl­di piac szűkülése jelentős kapa­citásokat tett szabaddá, erre az üzemek nem voltak felkészülve, és így igen komoly foglalkozta­tási gondokat okozott és okoz ma is. A nagyvállalatokra az elmúlt években jellemző volt a túlfoglal­koztatottság, mint általában az ország egész gazdaságában. A piacgazdaság megjelenése, a gazdasági rendszerváltás első reakciói, a túlfoglalkoztatott lét­szám leépítése, majd a piacvesz­tés következtében a termelőkapa­citások egy részének is leépítése, rövid időn belül több ezer embert tett munkanélkülivé. A nagyvál­lalatok a piaci körülményeknek megfelelően hozzákezdtek az új piacszervezet kialakításához, új piacok feltárásához, a piaci vi­szonyoknak megfelelő hatékony termelés megszervezéséhez. A nagyobb üzemeket értékelve az alábbi képet kapjuk: Üveggyapot Rt.: Korszerű technológiával ren­delkező japán—magyar rész­vénytársaság, termékei korsze­rűek, piacképesek, de jelentős a piacvesztése. Az energiaárak jelentős emelkedése következté­ben a magyar piacon is egyre növekvő igény mutatkozik az elkövetkező években. Megfelelő piac esetén hosszabb távon sike­res vállalkozás lehet. Salgglas: Igen korszerű gépkocsiüveg­gyártással rendelkezik, de az egyéb termékei is piacképesek. Az előzőekben részletezett okok miatt jelentős piacvesztés követ­kezett be. Részvénytársasággá alakulása folyamatban van. Ter­mékei hosszabb távon piacképe­sek. Részben a járműiparban, részben hőszigeteletlen ipari és kommunális épületek felújításá­ban (korszerű ablakok) jelentős piaci lehetőségei vannak. BRG: __ A KGST összeomlása miatt jelentős" piacvesztés következett be. Elektrotechnikában kialakult egy jó szellemi bázis, amely egy tőkés partnerrel új termékkel és új piaccal hosszabb távon stabi­litást jelent. Salgógép A KGST és a belső piac be­szűkülése miatt piacait elveszí­tette. Hagyományos termékei hosszabb távon sem biztosítanak teljes kapacitáskitöltést. A tech­nikai eszközök és szellemi bázis alkalmas korszerű célgépgyártás és egyedi acélszerkezetek gyártá­sának megvalósítására. Ez leg­gyorsabban nyugati partnerrel valósítható meg, aki nemcsak tőkével, hanem piaccal is rendel­kezik. Vegyépszer: Európai szinten közepes kor­szerűséggel rendelkező vegyipari gépgyár. A KGST és belföldi piac miatt kapacitása kihasználatlan. Alkalmas korszerű vegyipari gép gyártására. Megfelelő piaccal is rendelkező tőkés partnerrel jövő­je biztosítható. SVT: Közepes technológiai színvo­nallal Európában piacképes ter­mékeket állít elő. Nyugat-európai rendelései teljes kapacitáslekö­tést biztosítanak. Részvénytársa­sággá alakulása folyamatban van. Öblös­üveggyár: Közepes technológiával Nyu- gat-Európában is értékesíthető terméket állít elő. A KGST megszűnése és a belső piac bes­zűkülése jelentős piacveszteséget jelent. Privatizálása tőkéstárssal indokolt, mely stabil jövőt jelen­thet. SKÜ: Termékeire hazai piacon igény van, melyet közepes technológiá­val állít elő. Ez évben alakult meg a S1LCO olasz—magyar vegyes vállalat, mely hidegen hengerelt szalagacél gyártásával és forgal­mazásával foglalkozik. A belföldi piac és a KGST összeomlása az SKÜ-nél is jelen­tős piacvesztést jelentett. Termékeinek egy része alap­anyag és továbbfeldolgozásra alkalmas. Az SKÜ teljes privati­zálása indokolt, főleg megfelelő piaccal rendelkező partnerrel. Ötvözetgyár: Aránylag kis kapacitású ke­mencékkel igen drága energiával gazdaságosan az eddig gyártott ötvözeteket nem tudja előállítani. Jelenlegi termékeim jövőben'-“" főleg áruk miatt — nem lesznek piacképesek. Számolni lehet' a termelés teljes leállásával. Kábelgyár: Közepes technológiával piak- képes terméket állít elő, amely az egész világon értékesíthető. Pri­vatizációja indokolt. Romhányi Kerámiagyár: Közepes technológiával piac­képes, korszerű terméket ijllít elő. Az import liberalizálása miatt belöldi piacvesztése jelentős. A stabilitása érdekében privatizá­ciója indokolt. Nógrádi Szén­bánya Vállalat: Felszámolása több éve tart, melynek következtében a válla­latnál teljes bizonytalanság ural­kodik. Szükséges lenne gyorsan lezár­ni, még ha nagyon fájdalmas is. Az életképes részeket önálló útra terelve, elindítani, és a piac érték­ítéletére bízni további sorsukat. A fentiekben a teljesség igénye nélkül kiemelt nagyobb vállala­toknál összességében megállapít­ható, hogy részben a belföldi piac beszűkülése, részben a KGST összeomlása miatt igen jelentős piacvesztés következett be, me­lyet nem tudtak megfelelő időben más piaccal pótolni. Termékeikről viszont elmond­ható, hogy piacképesek úgy a belföldi, mint az európai piacon. Kivétel ez alól talán a BRG és az ötvözetgyár, melyeknek lehető­ségeit tovább kell vizsgálni. Ugyanakkor tapasztalható szinte minden nagyüzemnél, hogy intenzíven elindult az új piacépítés, illetve piacképes ter­mékek gyártása. Vonatkozik ez az exportpiacokra is és a belföldi piacra is. Várhatóan ennek ered­ményeképpen 1992-ben már a kapacitások kihasználása növe­kedni fog. Megindult a privatizáció, azonban ezen a területen igen nagy a bizonytalanság a nagyobb vállalatoknál és országos szinten is igen lassan halad. Több válla­latnál spontán privatizációs tár­gyalások folynak kisebb-na- gyobb lendülettel, sokszor az indokoltnál lassabban. Egyes vállalatoknál a privatizálással kapcsolatban bizonytalanság tapasztalható, sok esetben vára­kozó álláspont. Gyáregységek, telepek az ese­tek többségében központjuk in­tézkedésére várnak. A fenti folyamatokat figyelem­be véve, még további létszámle­építéssel kell számolni és várha­tóan a nagyüzemek teljes kapaci­táskitöltés esetén is az 1985-ben foglalkoztatott létszám max. 50—60 százalékát tudják csak foglalkoztatni. A bemutatott nagyüzemek egy része olyan alapanyagokat gyárt, amely továbbfeldolgozásra alkal­mas és aránylag kevés pénztőké­vel és nagyobb szellemi tőkével sok kisüzem kapcsolódhat be az alapanyagokból piacképes termé­kek előállításába. Ez a folyamat lassan elindult, például a Nógrád Megyei Szol­gáltató Vállalat üvegportálokat gyárt osztrák partnerrel közösen. Ugyancsak jó példa rá az SKÜ által gyártott csőből készült IKEA-székek. A piacgazdálkodás a nagyüze­meket is igen szigorú költséggaz­dálkodásra kényszeríti, ezért sok olyan tevékenységet, melyet eddig saját maguk végeztek, megfelelő ajánlat esetén kisvál­lalkozásoknak ki fognak adni. Ezek lehetnek különböző szol­gáltatások, például szállítás, szerszámgyártás, számítógépes szolgáltatás, különböző karban­tartási tevékenységek stb. Ugyancsak hasonló okok miatt rákényszerülnek, hogy egyes olyan tevékenységet, melyet eddig saját maguk végeztek, de gazdaságtalanul, kisvállalkozá­soknak adjanak át. Ilyen lehet például az SVT esteében külön­böző egyszerűbb alkatrészek gyártása. A körvonalazott lehetőségek azt jelentik, hogy a nagyüzemek­ben felszabadult jól képzett munkaerő, helyet találhat szol­gáltató, bedolgozó és a továbbfel­dolgozó kisvállalkozásokban. Ez a folyamat lassan elindult és az első vállalkozások már működ­nek. Szükséges lenne azonban e folyamat felgyorsítása. A folya­mat felgyorsításához jelentősen hozzájárulhat a megyei és helyi önkormányzat is. A megyei önkoimányzat meg­kezdte felmérni a kihasználatlan telephelyeket, melyek új tevé­kenységek indítására alkalmasak. Ezt szükséges meggyorsítani és nyilvánosságra hozni, esetleg pályázat formájában meghirdet­ni. Indokolt helyi önkormányzati szinten folytatni a felmérést olyan lehetőségekre, ahol néhány fős kisvállalkozás elhelyezhető. Ezeket is fel kell ajánlani nyilvá­nosan vállalkozóknak, kedvez­ményes feltételekkel az indulás­hoz. Az iparban felszabaduló lét­szám oda akkor sem kerül vissza, ha az ipar teljes kapacitással fog dolgozni. Ezért indokolt a piac- gazdaságra való átállás folyama­tát meggyorsítani és ösztönözni úgy önkormányzati szinteken, mind a kormány segítségével. A piacgazdaságra jellemző, hogy a nagyüzemek mellett igen nagy számú kisvállalkozás jól megél és virágzik. Aránylag kevés pénztőkével és nagyobb szellemi energiával, vagy erősen élőmunkaigényes tevékenység­gel szervesen kapcsolódnak a nagyvállalatokhoz. Rugalmasan és jól kiegészítik a nagyüzemeket szolgáltatásukkal, bedolgozó tevékenységükkel, valamint a nagyüzemek teimékeinek to- vábbfeldolgozásával. Ilyen kis­vállalkozások alapítására az ipar­ban felszabaduló, iparilag képzett szakemberek igen jó lehetőséget teremtenek. Ezek a kisvállalkozások a fel­szabaduló létszám jelentős részét felszívhatják. Ezen túl további új munkahelyek feltételeinek meg­teremtése is fontos. A piacgazda­ság tapasztalatai szerint, de a technikai fejlődést is figyelembe véve, növekedni fog a szolgálta­tásban foglalkoztatottak aránya. Ennek a folyamatnak a meggyor­sítása szintén fontos helyi feladat lehet. így például célszerű lenne új programként Salgótarjánban egy szakvásár jellegű vásárváros alapjainak a lerakása, melyhez szeretnénk a kormány támogatá­sát és a kormány segítségével külföldi támogatást is keresni. A vásárprogram az alapítvány támogatásával vállalkozásként indulhatna. Vásári program le­hetne a háztartási készülékek szakvására, épületszigetelő anya­gok szakvására, konyhai üveg­porcelán szakvásár. A szakvásár évente visszatérően gyártók és kereskedők részére jelentene ta­lálkozási lehetőséget. Ugyancsak indokolt lenne ala­pítványi támogatással, de piaci alapokon különböző képzések indítása. így az iparban foglal­koztatott és ott is maradó közép­vezetők, művezetők, üzemveze­tők, technológusok, fejlesztők átképzése a piacgazdasági köve­telményeknek megfelelően. Az ipari kisvállalkozások gyorsítására a vállalkozás lehető­ségeit oktatni a vállalkozni szán­dékozóknak. Az idegenforgalom jobb kihasználására jó lenne a gazdasszonyképzést beindítani, hogy mint Ausztriában, kialakul­jon egy jelentős magánszálloda- (panzió-) hálózat. Az előbbiekben körvonalazott szerkezetátalakulás egy szebb és jobb jövőképet körvonalaz és a piac törvényei szerint akaratuktól függetlenül kialakul. A jelenlegi nehéz helyzetben a növekvő munkanélküliség mellett azon­ban fontos, hogy ez a folyamat felgyorsuljon. Ezért szükséges ezeknek a folyamatoknak helyi és megyei önkormányzati szinten a támogatása és koordinálása. A 200 főnél több alkalmazottal működő nem megyei székhelyű gazdasági egységek 1. GANZ Mátraterenyei Gyára 623 2. Senior Kazár, Pásztó 608 3. Magyar Kábel Művek Balassagyarmati Gyára 591 4. Fűtőber, Bátonyterenye 579 5. Vegyépszer Rt., Salgótarján 524 6. ÉMASZ, Salgótarján 408 7. Penomah, Balassagyarmat 391 8. Fővárosi Kézműipari Vállalat (Pásztó, Bércéi, Buják) 285 9. Gránit, Romhány 250 10. Közép-magvarországi Tejipari Vállalat (Szécsény, Pásztó) 248 A közölt számok a foglalkoztatottak 1991. első félévi adataira vonatkoznak. Működő tőke bevonásában érintett — kiajánlásra javasolt — vállalatok listája 1. Salgótarjáni Kohászati Üzemek 2. Salgótarjáni Öblösüveggyár 3. Ötvözetgyár, Salgótarján 4. Salgótarjáni Ruhagyár 5. Ipoly Bútorgyár, Balassagyarmat 6. Magyar Kábel Művek Balassagyarmati Gyára 7. Fémipari Vállalat, Balassagyarmat 8. Salgótarjáni Anyagmozgatógépek és Acélszerkezetek Gyára (SALGÓGÉP) 9. BRG Rádiótechnikai RT, Salgótarján 10. Vegyépszer RT Salgótarjáni Gyára '41. Fűtőbet Bátonyterenyei Gyára ' 12. GANZ Acélszerkezeti Vállalat Mátranováki Gyára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom