Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

1991. OKTÓBER 5., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP nmnznu 3 Küldjön egy sztorit! Ugye történi már önnel is meglepő dolog? Ugye már ön is átélt hihetetlennek tűnő ese­ményeket? Ugye, hogy sztori az egész élet? Ne gondolkodjon, ne rágód­jon, ne várjon tovább! Ragad­jon tollat és vesse papírra . történetét! Bármit, ami érde­kes! Bármit, amit már baráti körében elmesélt! Nem szabunk határt törté­neteinek! Kizárólag az ön jóérzésére bízzuk a sztorikat. Negyven gépelt sorig várjuk írásait, melyek közül a legjob­bakat, a legérdekesebbeket, a legkülönlegesebbeket rendsze­resen közöljük lapunkban. Küldjön egy sztorit! Az egész megye olvassa! Ön sem jár rosszul: honoráriumot fize­tünk, mivel megosztotta velünk egyedülálló élményét! Küldjön egy sztorit! Cí­münk: Új Nógrád szerkesztő­ség, 3100 Salgótarján, Palócz Imre tér 4. „Szia, boltos!” A képviselő­rr no A kisbágyoni polgármesteri hivatal mellett kért magának helyet a pásztói áfész ABC-je. — Mit kérdezne ön a polgármester­től, ha újságíró lenne — tudakol­tam a boltvezető asszonytól. Szerényen csak annyit mondott: — Én is tagja vagyok a képviselő- testületnek. Fekete Istvánnéról van szó, aki boltvezetőként harminchárom éve látja el a község idejáró la­kóit, különböző fogyasztási napi- cikkekkel. A megválasztott öt képviselő közül ő az, akit bármi­kor megtalálhatnak a községben. A többiek ugyanis máshova jár­nak dolgozni. A tíz jelölt közül én kaptam a legtöbb szavazatot — utal válasz­tóitól kapott bizalomra Fekete Istvánná, majd a következőket mondja: — Tősgyökeres kisbá­gyoni vagyok. Ismerek minden­kit, tudom, kinek milyen az anyagi helyzete, ki, milyen segít­ségre szorul. Összetartozó, jó emberek laknak itt, ezért is sze­retek itt élni. A képviselő-testület lakossá­got szolgáló tevékenységéről kérdeztem: — Nagy gondunk volt a nitrá- tos víz. Reméljük, hogy mielőbb megoldjuk ezt. Felkerestük az állampolgárokat, és megkérdez­tük: megszavazzák-e új kút fúrá­sát? Jól sikerült — summázza az elvégzett munka eredményét. Ugyancsak lakossági közóhaj alapján kapott új aszfaltburkola­tot a temető mellett lévő, Kossuth nevét viselő földút. — A téli időkben a mentőautó képtelen volt kihozni a beteget. Ezért a családtagok, vagy a Fekete Istvánná: Tősgyöke­res kisbágyoni vagyok mentősök karjukba véve hozták ki a gyógyulni vágyót a járható útig. Huszonnégy éve húzódó problémát utasítottunk magunk mögé — hangsúlyozza a képvise­lőnő. — Megemlíteném még a ravatalozót is: kívül-belül rendbe tettük, és bevezettük a villanyt. A képviselőnő választóival való kapcsolatát jól kifejezi, hogy a gyerekek csak Margit néninek szólítják. — Nagyon szeretem a gyereke­ket, ha van pénzük, ha nincs, akkor is kapnak tőlem rágót, amit én fizetek ki. A felnőttek viszont „Szia, boltos” szavakkal üdvözlik. — Elég gyakran találkozók a képviselő asszonnyal — kapcso­lódik a beszélgetésbe a vásárolni szándékozó Szabó László nyug­díjas traktoros. Eddig még min­dig szót értettünk. Pénzzel nem­igen tudok segíteni, mert 35 évi munka után 7 ezer 400 forint a nyugdíjam, de társadalmi munkát szívesen vállalok. (venesz) Az együttműködés a barátságra épül Beszélgetés Codevigo polgármesterével Az elmúlt napokban Szécsény- ben járt az olasz testvérváros, Codevigo küldöttsége, amelyet az ottani polgármester vezetett. A háromnapos látogatás végén be­szélgettem Giannino Stinellóval, Codevigo polgármesterével. — Kérem értékelje küldöttsé­gük Szécsénybe szerzett tapasz­talatait. — Nagyon elégedett vagyok. A delegáció nevében is köszönöm — elsősorban Varga Tibor pol­gármester úrnak, az önkormány­zati testület tagjainak, s minda­zoknak, akikkel kapcsolatba ke­rültünk — a szívélyes fogadta­tást. Külön köszönetét kell mon­danom dr. Paskay László bíboros úrnak és titkárának dr. Németh Lászlónak, akik közvetítése ré­vén jött létre ez a kapcsolat. A város vezetőinek köszönjük a személyes ajándékot, a Szécsény látképét ábrázoló festményt, amit a városházánk dísztermében fo­gunk elhelyezni. Nagyon remé­lem, hogy a látogatással leraktuk az alapokat, amely után más konkrét eredményeket is el tu­dunk érni Szécsény és Codevigo együttműködéséban. Abban bí­zom, hogy a két város főleg a gazdaság fejlődésében lesz egy­más segítségére. Elsősorban persze együttműködést akarunk és nem segítséget. Itt olyan kezdeményező emberek élnek, akikkel együtt lehet működni. Delegációnk tagjai többórás eredményes tárgyalást folytattak a szécsényi képviselőkkel, s konkrétan megbeszélték az együttműködés formáit. Innen hazatérve az lesz az első felada­tunk, hogy összegezzük a kül­döttség tagjainak a különböző tárgyalásokon létrejött megálla­podásait. — Az elkövetkezendő években mit vár ön a most létrejött test­vérvárosi kapcsolattól? — E találkozás volt az első jelentős állomás ebben a kapcso­latban. Elsősorban gazdasági — de kulturális, sport- és turisztikai területen is — élő kapcsolatot várok. Úgy érzékelem, hogy a mai Szécsény gazdasági élete egy lassú vonathoz hasonlítható. Ezt gyorsvonat-sebességűre kell vál­toztatni. Remélhetően ehhez mi is hozzájárulunk. — Kérem, hogy mutassa be városát, Codevigót... — Szécsényhez hasonló nagy­ságú település a venettói lagúna déli részén Velencétől 30 kilomé­terre. Településünk már a Római Birodalom korában létezett. Ma mezőgazdasággal, főleg konyha­kertészettel és iparral foglalkozik a lakosság. Nagyon sok kis és közepes nagyságú üzem található Codevigóban. — Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést: pár mondatban szóljon önmagáról. — A mezőgazdaságban dolgo­zom. Ezenkívül különböző cé­geknek, vásároknak — mint például a padovai — vagyok a menedzsere. Politikával 30 éve foglalkozom, s azóta vagyok a keresztény demokrata párt tagja. Codevigo polgármesteri tisztsé­gét 15 éve töltöm be. Felesége­met 1966-ban ismertem meg Budapesten. O akkor egyetemi hallgató volt. Egy év múlva összeházasodtunk. A Codevigo közelében lévő Padován lakunk. Feleségem segített most itt Szé- csényben is áthidalni a nyelvi nehézségeket. Ezen interjú keretében is sze­retném üdvözölni Szécsény város lakosságát, s a megyei lap olvasóit. Szenográdi Ferenc SZDSZ-vélemény Megalakult az SZDSZ Nógrád Megyei Területi Egyeztető Tanácsa. Székhelye Pásztó. 14 település SZDSZ-csoportja vesz részt a mun­kában. A tanács munkáját hálom ügyvivő — dr. Novák László, Shottner Péter és Orosz István — koordinálja. Az egyeztető tanács véleménye szerint az MSZMP-nek alkotmányos joga kongresszusa helyszínét és időpontját kijelölnie. Salgótarján kiválasztását azonban erkölcsileg elítélik, mert a munkás­párt az 1956. december 8-i tömeg­gyilkosságtól nem határolódott el, s ezzel a Kádár-rendszer politikai örökösének vallja magát. A tanács kéri a polgárokat: a kongresszus idején tanúsítsanak józan és meg­fontolt magatartást, ne üljenek föl az esetleges provokációknak. SZOMBATI TŰNŐDÉSEK i „Azt mondták, jól szerepeltünk...” A bátonyterenyei nevelőotthon fővárosi sikere Az Ádám Zsigmond Nevelő- otthon is részt vett azon a buda­pesti országos találkozón, amelyen intézetben nevelkedők adtak egymásnak randevút. A kisterenyeiek szövött kelmé­ket mutattak be a rendezvényen s nagy tetszést arattak a bemuta­tó szövéssel is. Rácz Piroska ízléses párnahuzatai és Puporka Éva mutatós asztali futóit, de valamennyi kiállított darabot, nem csak csodálták a látogatók, de meg is akarták venni. Éva szerint — akinek kedvenc időtöltése lett ez a fajta kézimun­ka — a többi intézet kiállítása is szép volt, de a sajátjuk bizonyult a legjobbnak. Árusításra is volt lehetőségük: virágkötészeti ter­mékeket, festett tarisznyákat, karácsonyfadíszeket adtak el. Előadásukat — a cigány élet­képet — nagy tapssal jutalmaz­ták. — Azt mondták, jól szerepel­tünk, pedig csak táncolni kellett és cigányul beszélni... — hangzik a 11 éves Kutka Ágoston rövid élménybeszámolója, majd a fiú belefeledkezik a játékba. Teljes figyelmét az új autónak szenteli, amit a találkozó emlékére kapott ajándékcsomagban találtak. (m. j.) Myst, hogy elmúltak a nagy ünnepek, a Félelmetes Napok, az Újév, az Engesztelés Napja, de már a Sátoros ünnep és a Tóra örömünnepe is, Izraelben még mindig nagy a meleg. Az esték ugyan már hűvösebbek, de éjfélhez közeledve is könnyű ruhákban lehet járni. A Földkö­zi-tenger partján különösen csodálatosak a naplementék, ezerféle színben pompázik az ég, mielőtt a tenger elnyeli a napot. Igaz, Rosh Ha’Nikránál, az izraeli—libanoni határnál az ünnepek alatt is be akartak tömi gimucsónakokkal az arabok, Beér Sevában a szuk-ban bomba robbant, Jeruzsálemben is lehetett incidensekről halla­ni, az utcákat azonban a mély­séges béke uralta, mintha nem is lenne a hazug és gyűlölködő világ. A gyerekek, a járókelők az úttesten sétálgattak, ilyenkor nincs autó, rádió, televízió és repülőgép. Nagyon sokan bi­cikliznek, főleg a gyerekek. Több mint négyszáz gyerek sérült meg az ünnepek alatt. Nem kell megijedni, elestek a biciklivel. Sok helyen ropták a haszid táncot, fölcsapott az öröm, ittak az életre. Fantasz­tikusan színes volt a jeruzsále- mi fölvonulás, ami a Függet­lenségi Parkból indult. Leg­alább ötven ország képviseltet­Bódi Tóth Elemér jegyzete A béke hangja te magát a hagyományos menet­ben. Több mint harmincezer fiatal vonult végig énekelve, táncolva a hosszú Jaffa úton, ki­ki országának zászlaja alatt, Új- Zélandtól, Fijitől Ausztrálián, Pápua Új-Guineán, Japánon, Szingapúron át Észak-, Közép- és Dél-Amerika országaiig. Ott voltak az észak-amerikai indiá­nok, sok afrikai és az európai országok, köztük például Len­gyelország, Csehszlovákia képvi­selői. Valami olyasmi történik ilyenkor, a fölszabadult öröm pillanatában, mint amikor valaki meglátja egy másik ember, akár egy leány fekete szemében a végtelenséget, az élet értelmét. Valószínűleg ez a tündöklő Je­ruzsálem legnagyobb ajándéka a világnak. Izraelben október elején estén­ként különös módon kifényesed­nek a fák, a bokrok, az utcai padok. Utóbbiak úgy ragyognak, mintha frissen festették volna őket. Ha viszont letelepedsz valamelyikre, csuromvíz leszel. Dús harmat száll ugyanis ilyen­kor mindenre, attól a ragyogás. Szombat esténként egyik rádióa­dón kilenctől éjfélig jazzprogram van. Ez a Kol Ha’Shalom, azaz, The voice of peace. Ez A béke hangja rádióadó. Állandóan zenét sugároz, különböző stílusban, és a híreket kivéve angolul beszél. Európa híreiről mostanában szívesen elfeledkezne az ember. Pedig most is fénylik mindenfelé a vadgesztenyék bőre. Akár vadgesztenyefásnak is hívhatnám a földrészt. Ilyenkor nem taná­csos a vadgesztenyefák alá állni, ezt minden európainak szívből ajánlom. Hull a gesztenye, bármi­kor föl robbanhat a járdák kövén, a gyöpön, a gépkocsik tetején, de a fejed búbján is. Münchenben az Alte Pinakothet gesztenyés lige­tében, Klagenfurt utcáin, Prága zugaiban, de legutóbb az otthoni falusi vasútállomáshoz vivő úton is szert tettem ilyesféle tapaszta­latra. Az ember ugyanis ereden­dően gyarló, könnyen elfeledke­zik az európai ősz aktuális veszé­lyeiről, Münchenben például fiatal lány feküdt elnyúlva az aszott füvön, hátát mutatva a napnak, melltartója csatját is kioldotta. Mintha Leukipposz kései lányát láttam volna, akinek elrablását a fiamand mester, Rubens festette meg egykor a barokk kétes pompájában. Bár senkit se láttam a közelben, aki elrabolhatta volna a napozó bajor leányzót, dús bájain mélázva, erre magam sem éreztem kellő hajlandóságot, egy kisebb szélro­ham végképp meggyőzött min­den egyoldalúság, jelen esetben a barokk ábrándok káros voltáról. Egyáltalán, minden erőszakos propaganda lényegéről, ami abban nyilvánul meg, hogy az ember valódi érdekeiről tereli el a figyelmet. Itt az lett volna az érdekem, hogy mielőbb elhúz­zam a csíkot a gesztenyefák alól. Október elején ugyanis nagyon valószínű, hogy az ember fejére hull a kemény gyümölcs. így történt. Ezt kétségkívül a barokk okozta, mint cikomyás, illúziót keltő tartalom, és forma, nem egyszerűen a csaknem meztelen leányzó látványa. Az otthoni vasútállomás közelében ráadá­sul a gesztenye tüskés héjával együtt tiszteli meg az ember fejét, ami olyasféle érzést kelt, mintha sündisznók potyogná­nak az égből. Ez pedig még a túlideologizált és politika súj­totta Kelet-Európábán is egyértelmű következmények­kel jár. Klagenfurt ezek után szóba sem jöhet október ide­jén, hiszen az már majdnem Balkán, ha nem is számítom a derék osztrák bajtársak újból éledező náci rokonszenvének a kelet-európaiakénál némileg szerényebb megnyilvánulásait. Igaz, helyzetük valamivel kényesebb a kelet-európai, köztük a magyar fajvédőkénél, akik következmények nélkül uszíthatnak friss nemzeti demokráciáikban. Mindenütt mozgolódik az újfasizmus Eu­rópa ezen omladozó térségé­ben a Brandenburgi kaputól a Baltikumig, sőt, azon is túl. A hajdani Ragúzát pedig éppen most lövik szét a szép Dalmá­ciában, ugyancsak a nemzeti érzés nagyobb dicsőségére. Kati Új-Zélandban a Lion utazási irodánál dolgozik Aucklandban. Azt írja, újabban az irodájuk nagyon csöndes. Eddig négyen csinálták Euró­pát, annyi volt az utas, most elég csaknem egy ember. Miért? Életjáradék Ecseg. A polgármesteri hiva­talhoz eddig húszán fordultak fel­világosításért a kárpótlási tör­vénnyel kapcsolatban. Közülük négy állampolgár — mind­annyian idősek — arra kérték a hivatal dolgozóit, hogy konkré­tan segítsenek az igényt bejelentő dokumentumok kitöltésében. Az ilyenkor szokásos beszélgetések során az idős emberek kijelentet­ték, hogy a kárpótlási jegy érté­két életjáradékká szeretnék átvál­tani. Nincs pénz a gesztusra Szécsény. A város polgár- mesteri hivatala vállalta, hogy megszervezi a művelődési és ifjúsági centrum diszkóbárjába járók kocsijainak éjszakai őrzé­sét. A vendégcsalogató figyel­messég azonban egyelőre elma­rad, mert a képviselő-testület elvetette az indítványt. Az indok: nincs rá pénz. Cigánygyűlés Mátraszele. A Phralipe Füg­getlen Cigányszervezet vasárnap, október 6-án, a községben ci­gánygyűlést tart. Ez alkalommal a szervezet beszámol arról, hogy ebben az évben mit sikerült elér­niük, illetve jövő évre mit tervez­nek a helyi cigányság érdekében. Zeneiskolába járnak Karancskeszi. A községben az idei tanévtől kezdte meg munká­ját az ének-zene tagozatos isko­la. Az intézmény a helyi nebuló­kon kívül más falvak gyerekeit is fogadja. Idejárnak például a lit- kei, mihálygergei és egyházas- gergei gyerekek is. Közülük mintegy harmincán kezdték el ta­nulmányaikat zongora, vonós- és fúvósszakon. Az idősekért Nógrádszakál. A helyi önkor­mányzat képviselőihez többen fordultak azzal a kéréssel, hogy a hetven éven felülieket mentesít­sék a szemétszállítási díj fizetési kötelezettsége alól. Ehelyett a képviselő-testület úgy döntött, hogy minden hetven évnél idő­sebb helybelinek még ebben a hónapban 1500 forint segélyt ad. Emlékezés a vértanúkra Pásztó. Vasárnap, október hatodikán este hét órakor tisztel­gő gyertyagyújtásra hívják a város lakosságát. Az aradi vérta­núk emlékére gyúlnak meg a fények az 1848-as emlékoszlop­nál. A megemlékezést a polgár- mesteri hivatal rendezi. Az Amalipe tervei Bércéi. Az Amalipe Folklór­egyesület a közeljövőben Cigány népdalok és cigány népmesék címmel szándékozik magnóka­zettát megjelentetni. További tervei között szerepel új munka­helyek teremtése és jövő évi táborozás megszervezése. Alkoholellenes tanácskozás Balassagyarmat. A Nógrád megyei alkoholellenes bizottság a nyírjesi kábelgyári üdülőköz­pontban rendezi ülését október 5- én, szombaton, 10 órától. A megyei klubok titkárainak, akti­vistáinak dr. Kadosa Ildikó megyei főalkohológus tart elő­adást. Fogadónap A megyei hadkiegészítési pa­rancsnok október 7-én és 25-én, 8 órától 15 óráig tartja fogadó­napjait a salgótarjáni hadkiegé­szítési parancsnokság épületé­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom