Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

4 SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE 1991. október 5., szombat "Csak ezt a két hónapot húzzuk ki valahogy..." Végveszélyben a Karancs Tsz Az elmúlt hét péntekje bizonyára emlékezetes marad a ka- rancslapujtői Karancs Tsz tagsága számára. A jónéhány esz­tendeig virágzó, sőt mintagazdaságnak tekintett téesz most vég­veszélybe került. S hogy megússza a csődöt, ahhoz szinte csodá­nak kellene történnie. Színházi esték Borúra derű. Salgótarján és környéke Pék a pártházban Kazár. A település egykori pártházát bérbe vette az ^önkormányzattól a Pék-Kép kft. A cég sütőipari gépek gyár­tását tervezi az épületben, s emellett kenyeret és sütemé­nyeket is sütnek, melyeket helyben árusítanak. Emlékmüavatás Mátraszele. Október 6-án, 11 órakor kerül sor a tele­pülésen a második világháború­ban elesett szelei katonák és polgári személyek emlékére felállított emléktábla avatására, melynek költségeihez a lakos­ság és a kereszténydemokrata párt helyi csoportja is hozzájá­rult. Az önkormányzat az em­lékmű környezetének rendjéről, tisztaságáról gondoskodott. Az ünnepséget szentmise zárja va­sárnap, a déli órákban. Pénzt nyertek Sóshartyán. Kulturális pá­lyázató nyert a község 180 ezer forintot a napokban. A pénz egy részéből videót és té­vét kapott a községi klub, a ma­radékot pedig arra fordítják, hogy minél színvonalasabb kul- túrprogramokra, egészségügyi előadásokra nyerjenek meg köz­ismert szaktekintélyeket. Testületi ülés Salgótarján. A város ön- kormányzatának képvi- selő-testülete október 7-én, 14 órától tartja következő ülését a városháza első emeleti tanács­kozótermében. Napirenden sze­repel többek között az 1991. évi költségvetési rendelet módosí­tása, a Stromfeld Aurél Gép­ipari Szakközépiskola igazgatói pályázatának megvitatása és a baglyasaljai népszavazás ered­ményének megerősítése. Utazó idősek Karancsalja. Nagy meg­becsülésnek örvendenek a faluban lakó idős emberek. A nyugdíjasklub tagjainak rend­szeresen szerveznek programo­kat, kirándulásokat. A múlt hét végén húszán voltak Hajdúszo­boszlón, az Öregek Napja tisz­teletére pedig a közeli „Tavas­hoz”, a szabadidőparkba kirán­dulnak — nem töltik tétlenül a nyugdíjasok (állítólag) megnö­vekedett szabadidejét. Erdélyi Kör Salgótarján. Október 7-én, hétfőn 17 órától tartja következő összejövetelét az Er­délyi Kör a József Attila Műve­lődési Központban. Tájékoztat­ják a tagságot az Erdélyi Körök 3. országos találkozójának kö­zelmúltbeli eseményeiről, és megemlékeznek az aradi vérta­núkról is. Képeslapok Etes. A polgármesteri hiva­tal kezdeményezésére ide­genforgalmi érdekességként képeslapokat készítenek a tele­pülésről. A készülő fotókon az etesi templommal, az amáliai tóval, a falu centrumával és lát­képével találkozhatnak a vásár­lók. Az említett pénteki közgyű­lésre a 334 fős tagságból 236-an mentek el. Meglehetősen forró légkör uralkodott, hiszen az­után, hogy a bank is felmondta hiteleiket, már nem sok alterna­tíva állt a vezetés előtt: azonnal csődöt jelentenek, megvárják, még a hitelezők kezdeményezik a csődeljárást, vagy bíznak a csodában. A csodában, mondom, mert már az előző esztendőben is veszteséget termeltek, s a hely­zet az idén sem lett kedvezőbb, így szinte hihetetlen, hogy fize­tőképességüket mind a mai na­pig mégis sikerült megőrizni. Igaz, a végén már vagyonela­dásból finanszírozták a hiteltör­lesztéseiket. Többen lemondtak a vezetés­ből még az augusztus 30-iki közgyűlésen. A tagság zöme vi­szont nem fogadta el a csőd­helyzetet. így a választásra is sort kerítettek. Bár sokáig nem tudtak megegyezni a jelölt sze­Régi vágya teljesült a kazári- aknak, amikor a hét elején átad­ták a falu új fogorvosi rendelő­jét. A fogászat épületét még a régi tanács építtette, ám a meg­valósítás, a berendezés már az önkormányzatra maradt. A be­ruházás összesen 1,8 millió fo­rintba került, melyből majd öt­százezret forintot pályázaton nyertek. 140 ezret a Pék-Kép kft. adott, a többi a polgármes­teri hivatal a termelőszövetke­zet és a település lakóinak ado­mélyében, végül Fodor Ivánt választotta a tagság megbízott elnöknek. — Hogy volt bátorsága el­vállalni a nagy feladatot? Hi­szen karnyújtásnyira a csőd­től nem nagyon kapkodhattak az elnöki székért... — A feladat nem könnyű. A hitelek felmondása után is re­ménykedem azonban, hogy ta­lán sikerül kiutat találni, bár a korábbi elképzelés, miszerint eladjuk a vagyon egy részét, s ebből törlesztünk, az most jár­hatatlan. — Miért? — Mert az Országgyűlés no­vember 30 - ig leállította a szö­vetkezetek átalakulását, s eza­latt a vagyonhoz sem nyúlha­tunk! Pedig gazdag téesz a mi­énk, volna mit eladnunk. — Tehát mindössze két hó­napot kellene valahogyan ki­bírniuk? — Mindössze? Ez még hat­van álmatlan éjszakát jelent a szaba. Az epület bar gyógyá­szati célokra épült mégis átala­kításra szorult, ami megnövelte a kiadásokat, de megérte. A rendelőben ugyanis nemcsak vi­lágszínvonalú fogászati gépek várják a betegeket, de fogászati röntgent is kialakítottak. Egye­lőre kedden és csütörtökön. 16-tól 20 óráig rendel dr. Put- noki Gáborné fogorvos, de ké­sőbb alkalmazkodnak a lakos­ság igényeihez is. megbízott vezetés számára, mert a tagságot nem zavarhat­juk csak úgy az utcára. Ez a két hónap egy iszonyatosan hosszú időnek tűnik! Ezt csak az érzi át, aki a csúcson is itt dolgozott a tébszben. Én magam 1966 óta tévékenykedem itt, azért is él­veztem a tagság bizalmát ebben a katasztrófahelyzetben is. — Tehát ez dupla felelős­séget jelent? — Mindenképpen. Ezért megpróbálom a lehetetlent is, azokkal együtt, akik velem együtt keresik a kivezető utat. Aztán, ha megússzuk azt az át­meneti időt, átszervezésekre is sort kell kerítenünk. A vállalko­zásainkból bejövő pénzekből már könnyebb lesz törleszteni is. Na és eladhatjuk az irodahá­zat is, ami havi 200-300 ezres havi pluszterhet jelent ma még. Pedig már jelentkeztek rá vevők is, nem is sokallták érte a 30 milliót, csak, mint mondtam, még nem eladható. Am vetni, talajmunkákat vé­gezni már most kell, a tagság­nak viszont csak úgy kellene a föld, ha a téesz művelné meg. Ez pedig most nehéz ügynek tűnik. B.J. Finn vendégek Salgótarján.A magyar-finn barátsági hét keretében a me­gyeszékhely vendégeként a testvérváros, Vantaa önkor­mányzatának két tagja tartóz­kodott Magyarországon. A finn vendégek találkoztak a salgótar­jáni önkormányzat frakcióveze­tőivel és a bizottságok elnökei­vel, s látogatásuk alatt sor került a jövő évi együttműködési megállapodás aláírására is. A tervek szerint öt fős megye- székhelyi küldöttség képvisel­teti magát jövőre a finn függet­lenség ünnepi évének vantaai rendezvényein. Júliusban 4-6 salgótarjáni gyerek vesz részt egy finnországi táborozáson, a nyári mátraalmási művészte­lepre pedig vantaai művészt várnak. A tarjáni nyári egyetem programjainak is lehetnek finn résztvevői, s a dixie-fesztiválon a vantaai iskola zenekara mu­tatkozik be. Talán idegenforgalmi látvá­nyosságnak is bediene, ahogy a karancsaljai határban Miklós László hagyományos ekéjével szántja a földet. Nem a sajátja a terület, de szükség van a mun­kájára, hiszen a téesztől bérelt „talpalatnyi földeket” nem mű­velik a nehéz traktorok. A mes­terséget még az apjától tanulta. Ő maga először a tűzhely­gyárban dolgozott, majd 33 évig bányász volt, ám onnan nyugdíjba küldték, mondván nincs már szükség a szénre, jön majd a szovjet kőolaj. Aztán mégis kellett a fekete gyémánt, de ekkor már Miklós László a termelőszövetkezetben űzte a szántás ősi mesterségét. — Tizenhat évig a téesznek A közvéleménykutatás arról árulkodik, hogy a magyar a vi­lág legpesszimistább népe. A képlékeny jövőkép mindenek­előtt a keserves történelmi ta­pasztalatokra vezethető vissza. A sok csalódás bizony óvatos­ságra inti az emberek zömét, s mérsékli reményeiket. Nehe­zebben magyarázható — nyil­ván valami lelkialkat fél­ével —, hogy ugyanez a náció olyannyira vonzódik a humor­hoz, s szívesen nevet akár saját maga görbetükrén is. Salgótarján 1991/92-es szín­házi programja erre az igényre épít s ezt kielégítendő egy egész sorozatra hívta meg az ország egyik legismertebb, legszínvo­nalasabb kabarészínházát, a Mikroszkóp Színpad társulatát. A Komlós János alapította szín­ház a politikát tűzte pellengérre már akkor is, amikor egyéb he­lyütt bírálni nem igen volt kívá­natos. Bár annak idején többen tudni vélték, hogy a Mikrosz­kóp — vagy például Hofi, a Parabola — nem véletlenül Ka­pott zöld utat: a dolgok néven nevezésével "kiengedte a gőzt", tompította a mélyben feszülő konfliktusokat, indulatokat. De vajon milyen élettere van egy "odamondogató” intézménynek manapság, amikor az "odamon- dogatástól" hangos a parlament, a sajtó s egyáltalán az egész kö­zélet. Nos, a Mikroszkóp Szín­pad első — s egyben évad­nyitó — előadása azt igazolta, hogy a politika kiapadhatatlan humorforrás. Az egyelőre kö­vetkezetlenül megvalósult rendszerváltozás, a sete-suta pi­acgazdálkodás, a magyar min­tájú többpártrendszer bizony épp elégséges okot szolgáltat nap mint nap a humoristák élce­lődéseire. A leglátványosabb céltábla az országgyűlés, s né­hány különc honatyára, —él­ükön Torgyán Józsefre — elő­szeretettel lődözik fullánkjaikat a "mikroszkóposok" is. A párt­érdekektől szabdalt, presztízs­harcokkal teli önkormányzat mint uj, kiforratlan képződ­mény is megkapja a magáét. A legsikeresebbnek azonban mégis az a jelenet mutatkozott, amelyben a parlamentbe nem került pártok alakítanak alterna­tív nosztalgia kórust és össze­szántottam. most magamnak dolgozom — mondja a szikár, inas férfi — mert a hétezer fo­rintos nyugdíjból nem lehet ki­jönni. Kétszáz négyszögölért ezer forintot kérek, persze ebből még a lovak bérleti díját is fi­zetnem kell. — Gondolja, hogy a jövőben is szükség lesz a munkájára? — Biztos, hogy lesz munka, hiszen most sem tudok minden­kinek eleget tenni, annyian hív­nak szántani. — Ha az emberek visszakapják a földet így fogják megművelni? — Nem kell itt a föld senkinek, mit csinálnánk vele? Mifelénk nincs jövője az 1-2 holdas gaz­daságoknak, mert nem elég jó a föld. vesznek a repertoáron. Végülis abban megegyeznek, hogy "holnapra megforgatják az egész köpönyeget". Ez volt a műsor első részének slusszpoénja és innentől kezdve már nem sikerült fokozni a han­gulatot sem a színpadon, sem a nézőtéren, annak ellenére, hogy a sztárvendég Antal Imre csak a "második felvonásban" lépett fel. Pedig a népszerű konferan­szié, showman, clown — és még ki tudja mi minden — neve komoly vonzerőnek bizo­nyult és nem kis szerepet ját­szott abban, hogy két előadásra is megtelt a színházterem. Senki sem vitathatja Antal istenáldotta tehetségét, sokoldalúságát, de ő nem színész, nem humorista, legalábbis a kabarészínházi ér­telemben. Ezzel magyarázható, hogy bármily szimpatikus volt ezúttal is, nem tudott igazán hangsúlyt adni saját személyi­ségének. Talán csak Napzárta paródiában volt valamelyest elemében, ahol zseniális nyelv- készségét is kamatoztatni tudta. A Mikroszkóp törzsgárdája jó ízűén és néhány korábbi elő­adáshoz képest visszafogottab­ban. mértéktartóbban komédiá- zott. Ez mindenekelőtt a tánc­kart "megszemélyesítő" Csong­rádi Katára és a szóvivő Heller Tamásra vonatkozik. A kisgaz­dapárti szerepeket igazán Ha­lász Lászlóra szabták, aki még a kollégáit is képes volt megne­vettetni. A Defekt duó, azaz Markos Zoltán és Rácz Zoltán profi módon csinálja a dolgát, kár, hogy elfeledkeztek róla: Salgótarjánban már bemutatták a most látott, már nem is min­den elemében aktuális összeállí­tásukat. Az ismertebb Mar­kos,— a György — aratott már«.ennél lényegesen átütőbb sikert ezeken a deszkákon is. Korábbi - partnerének Nádas Györgynek viszont a női szere­pekben volt néhány emlékeze­tes pillanata. Ai jó párt holtig tanul című, Mennyből az Antal alcímű mű­sort Peterdi Pál rendezte eléggé "dísztelenül", de korrekten. Kezdetnek nem volt rossz a Mikroszkóp idei bemutatko­zása, de a következőkben szel­lemesebb előadásokat várunk. — csongrády — Moszkva után Hatpárti parlamenti kül­döttség utazott szeptember 23-án Moszkvába, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet emberjogi, kisebb­ségi témával foglalkozó kon­ferenciájára. A küldöttség tagja volt Speidl Zoltán (me­gyénk parlamenti képvise­lője) is. Őt kérdeztük moszk­vai tapasztalatairól. — Megérkezésünk dél­utánján plenáris ülésen vet­tünk részt, majd sok kétoldalú megbeszélés következett. Széles skálán mozogtak a té­mák: például az albán felszó­laló a jugoszláviai albánok, míg svéd kollégája a svédor­szági homoszexuálisok hely­zetéről szólt. — Melyik megbeszélést emelné ki? —- A magyarországi ro­mán kisebbség helyzetét vizsgáló bizottsággal a romá­nok parlamenti küldöttségét: ma már ők §em tekintik bel- ügyekbe való beavatkozásnak külső megfigyelők jelenlétét. — Esett szó a magyaror­szági menekültügyről? — Segítséget kértünk, de vannak, akik nem értik, miről van szó. Hiányzik az a tapasz­talatuk, amit csak a közvet­len, átélt élmény ad meg. A hollandok viszont segítenek. "Félsikeres" akció volt Félsikert mond­hatnak magukénak a közterületfelügye­lők a megyeszékhe­lyen. A már tűrhe­tetlen Palócz téri "blokádot" — me­lyet a tilosban par­kolóknak "köszön­hetünk" — egy napra feloldotta cikkünk nyomán egy aktív egyenru­hás, aki szerdán példásan büntetett. Az autósok értel- mesebbje jobb útra tért, s azonnal letett (tilosban) parkolási szándékáról. A reni- tensebbeket csak a pénzbírság győz­hette meg. Mások kivárásra játszottak. Ők voltak a legzse­niálisabb számítók. Másnapra ugyanis már ugyanúgy par­kolhattak, mint a rajtaütésszerű bír­ságolás előtt. Mert állanddóan nem áll­hat ott őr. S a kocsi­kat itt még nem vi­tetik el. Sajnos... (B.J.) Soha nem unatkozunk! Hol van már az az idő, amikor nagyszüleink tíz­tagú családokban nőttek fel? Megél­hetési perspektí­vánk már azt is be­határolja, hány gye­rek születését en­gedhetjük meg ma­gunknak. De hiába jellemző az "egyke", kivételek ma is vannak. Kétszintes házba csöngettünk be Ka­rancslapujtőn, a Kőhegy úton. Nagy zsivajjal tódultak az ajtóhoz a gyerekek, de az öt Serfőző kö­zül csak két kislányt találtunk otthon. A barátnők társaságá­ban a 16 éves Rozá­liával és húgával, Erzsikével beszél­gettünk. — Mi soha nem unatkozunk! Eloszt­juk egymás között a munkát, én főleg anyunak segítek itt­hon — mondja a nagyobb lány. — Édesapám magán- fuvarozó, neki bír­nia kell! —Ilyen sok gye­rekem nekem nem lesz, de még egy is sok - véli Rozália. Ha néha sikerül megoldani, stran­dolni együtt jár a -család, a tervezett kirándulásokról vi­szont leszoktak... Új fogorvosi rendelő mányaiból folyt a közös kasz­A kétezredik év felé... /

Next

/
Oldalképek
Tartalom