Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. október 29., kedd TVélemény „Mégis kinek az érdeke... ?” Küldjön egy sztorit! Sztori pályázatunk érdeklődést keltett, s mint olvasóink tapasz­talhatják, folyamatosan közöljük a beküldött írásokat. Akadt, aki többször is jelentkezett! A továbbiakban is várjuk az Önök érdekes történeteit, s kérjük, hogy lakóhelyüket (pontos címü­ket) minden alkalommal közöljék! Balázs logikája A magyar irodalomról azt tartják —tartjuk—, hogy kö­zeli rokonságban van a politi­kával. Nyilván oka van, hogy a honi literatúra eképp jellemez­hető. Talán az sem véletlen — s akár szimbólum értékű is le­het—, hogy az államfő az írók soraiból választódott,, mi több, Göncz Árpád korábban az író- szövetség elnöke volt. De ki gondolta volna, akár még jó két esztendővel ezelőtt is, hogy északi szomszédaink legmagasabb közjogi méltósá­gát ugyancsak az írótársadalom szolgáltatja. Václav Havel fényes — a börtöntől, a kórházon át az el­nöki székig ívelő —, alaposan megszolgált karrierje minde­nestre azt jelzi, hogy a tollfor­gató értelmiségiek másutt is je­lentős szerepet vállaltak és töl­töttek be a kelet-európai rend­szerváltás folyamataiban. Azt. hogy politikai hatalom élén, mint államelnök Havel hogyan váltja be a nevéhez, személyéhez fűződő reménye­ket, még korai lenne latolgatni, egyébként is inkább a csehek dolga, mint a miénk. írói, mű­vészi kvalitásaihoz azonban nem férhet kétség, „csak” a ma­gyarul megjelent művei alapján sem. Más kérdés, hogy politikus­ként — az ellenzéki pozícióban tanúsított önfeláldozását, bátor­ságát sem feledve — jobban követhetők lépései, tettei az úgynevezett átlagember szá­mára, mint amennyire közérthe- tőek drámái. Ugyanis íróként az allegorikus, parabolisztikus ki­fejezésmód mestere, vonzódik az abszurdhoz. Ezt igazolja a Területrende­zés című darabja is, melyet a nyolcvanas évek közepén írt, s elsőként 87-ben jelent meg né­metül. Az ebből készült feldol­gozást a minap sugározta a ma­gyar televízió. A színmű —s így a tévéjáték is — egy középkori vár fogadó­termében játszódik. Itt élnek „közösségi életet” annak a ter­vezőintézetnek a dolgozói, amelynek az a feladata, hogy előkészítse a várat körülölelő ódon kisváros területrendezését. A nyugalmában megbolygatott városka lakói olyannyira felhá­borodnak a tervezett beavatko­záson, hogy írásban tiltakoznak ellene. A beadványukban kifejtik, hogy túl nagy ára — bizonyta­lan időre szükséglakásokba köl­tözés — lenne ajavuló lakás- és higiéniai körülményeknek, ezért inkább ragaszkodnak to­vábbra is a megszokott életfor­májukhoz. Az írást az intézetet vezető főépítésznek adják át, de valójában a Titkár(!) foglalko­zik az üggyel s ő igyekszik — egyébiránt hasztalan — meggyőzni a két küldöttet, hogy a területrendezés elsősorban az állampolgárok érdeke. E látványos konfliktus alapo­san megosztja a tervezőkollek­tívát, melyről kiderül, hogy más ellentmondások, kusza szerelmi viszonyok is feszítik. Újabb olaj a tűzre az első fel­ügyelő megérkezése, aki lefújja a területrendezést s „mellesleg” szabadon engedi a küldötteket, akik végülis a várbörtönbe ke­rültek, mert kritizálni merték az elképzeléseket. A második felügyelő azon­ban visszaállítja, majd újra mó­dosítja az eredeti tervet. A kül­döttek ismét rabok, sőt az egyik építész is tömlöcbe kerül, egy másik pedig öngyilkos lesz. Társai kenetteljesen megfogad­ják, hogy soha nem engednek területrendezést a lelkekben. Ismét felhangzik a darabon vé­gigvonuló bús orosz dal: az Öcsi csornije, majd hirtelen vé- getér s megszólal Strauss Kék Duna-keringője. Nyilvánvaló: e történet jelké­pes, Havel mondandója általá­nosabb érvényű. Azt sugallja, hogy a despotikus rendszerek­nek így vagy úgy, ilyen-olyan alkuk révén mindenki részesévé válik. Havel azonban nagyobb író annál, hogy „csupán” aktua­lizáljon s elsődleges célja sze­rint a mindenkori hatalom — nem véletlen, hogy az egyik küldött néger — veszélyeire fi­gyelmeztet. Az élet paradoxona, hogy ezek bizony most őt is fe­nyegetik. Tiszteletet parancsoló életpályája alapján joggal felté­telezhető, hogy lesz erkölcsi ereje ellenállni a kísértéseknek. S ha majd egyszer visszatér író­nak lesz miről értekeznie. . . A tévéjáték stábja — Dö- mölky János rendezői vezérle­tével — hűen tolmácsolja Havel szellemiségét. A színészek közül érdemte­len lenne bárkit is kiemelni, hisz valamennyien egyformán részesei egy gondolatgazdag, modern mű magyar nyelven való megszólalásának. A fordí­tás egyébként Bojtár Endre igé­nyes munkája. A tévéjáték méltó eseménye volt, egyben rangos értéke a Budapesti Művészeti Hetek másfél hónapos programsoroza­tának. — csongrády — Kíváncsiskodó Megszűnik a járat? Kovács Lászlóné bátonyte- renyei olvasónk tette fel a kérdést: igaz-e a hír, hogy a Nógrád Volán meg akarja szüntetni a kánvási ügyelet buszjáratát? Ha igen, indít-e helyette Salgótarján és Nagy- bátonv között közlekedő pol­gári járatokat? Válaszért elő­ször Parádi Lajosnét, a nagy- bátonyi személyforgalmi üzle­tág vezetőjét kerestük meg. — Mi a Nógrádi Szénbá­nyáknak kizárólag szerződéses járatokat közlekedtetünk. Ha a szénbányák úgy látja, hogy nincs elegendő dolgozója, ki­használatlanok a buszai, jogá­ban áll szűkíteni a járatokat, mint ahogV szűkíti is. Ám a konkrét esetben erről nincs szó. A bánya ezidáig nem mondta le a kányási buszjáratot, mi tehát továbbra is közlekedtetjük. A megszüntett járatok helyett mi megpróbálunk újakat indí­tani, ahol lehet, és külön is hangsúlyozom: ahol gazdasá­gosak a járatok! Többször elő­fordult már, hogy az érintett te­lepülések polgármesteri hivata­lai hozzájárultak a költségeink­hez. Molnár Istvánt, a szénbá­nyák munkaügyi osztályának vezetőjét is megkérdeztük, ő ezt válaszolta: Egyelőre nem áll szándé­kunkban megszüntetni a k&- nyási járatot. Ebben az évben mindenképpen a jelenlegi rend­szer szerint közlekedtetjük. Lerakják-e december 8-án a tervezett emlékmű alapjait a salgótarjáni Vásártéren? — a választ következő Kíváncsis­kodónkban olvashatják. A fiaméknak nemsokára megszületik a második gyerme­kük. Unokám, Balázs a négy és fél éves örökmozgó, fiú létére nagyon beszédes, rögtön min­dent „megmagyarázó” kisfiú. A szülők úgy láttak helyes­nek, hogy eljött az idő felkészí­teni őt a nagy eseményre. Éde­sanyja szépen mesélni kezdett az új jövevényről. Balázs feszülten figyelt, sőt közben el is döntötte, hogy kis­lány lesz testvére és Sziporká­Műmell vagy igazi? Átsza­bott idomok, avagy a Teremtő csodás alkotása? Nem kisebb je­lentőségű ügyben kell ítéletet hirdetnie a genovai bíróságnak, november 8-án. A tárgyalást, érthetően, nagy várakozás előzi meg, hiszen a szórakoztatóipar két közismert személyisége intimitásairól kell fellebbenteni a fátylat, ha e mellbevágó ügyben az igazsá­got akarják kimondani. Arról van szó, hogy Angela Cavagna olasz „showgirl” a nyilvánosság előtt azzal vádolta az - egyebek között - idomairól is jól ismert Sabrina Salerno énekesnőt, hogy a csodálat tárgyát képező bájai esztétikai szabászok keze nak nevezi, mivel a „Csipet csapat”-ból ez a kis ’’műszaki zseni” egérlány a kedvence. Végül megkérdezte édesanyját, hogy hol van a baba? A menyem elkezdte magya­rázni, hogy a kisbaba a hasában van. Erre Balázs értetlenül csí­pőre tett kézzel felháborodott és a következőket mondta a me­nyemnek. „Anya! Te lenyelted az én kistestvéremet!?” Ispánná, Salgótarján nyomán alakultak ki. Ezzel szemben az ő domborulatai a természet ajándékának is ne­vezhetők. Miután a különböző lapokban zajló nyilatkozathá­ború nem vezetett eredményre, végül is a bíróság elé került a kétségkívül szokatlan ügy. Nem tudni, hogy az ítélethozók vé­geztek e már helyszíni szemlét, egyáltalán szükségesnek tart­ják—e a szemrevételezést az igazság kimondásához, tény azonban, hogy Sabrina Salerno elébe ment a procedúrának: be­szerezte azt az orvosi igazolást, miszerint „ki lehet zárni, hogy Salerno kisasszony mellét és aj­kait sebész nagyobbította volna meg.” Mutasd a kebledet, kicsi babáin! mm sm ml AXEL SPRINGER MAGYARORSZÁG kft. ÚJ NÓGRÁD SZERKESZTŐSIG JÓZSEF ATTILA MÍVELŐDÉSI KÖZPONT A KRÁmiŐ KÖZÉ VAN 1 CEGLÉDI MtfRTfl BABJAK MÓNIKA Az Új Nógrád valamennyi olvasója megismerheti sorozatunkból a Nógrád Szépe 1991 versenyzőit. Szeretnénk alkalmat adni minden kedves olva­sónknak, hogy tetszése szerint választhasson ki­rálynőt! Lapunkból kivágott és szerkesztősé­günkbe beküldött fényképpel mindenki szavazhat! A legtöbb voksot kapott versenyző elnyeri az Új Nógrád olvasóinak szépségkirálynő díját. — Ha a tizen- hármast húzom, in­kább visszalépek! - nyúlt a még meg­maradt papírku­pacba Ceglédi Márta a rajtszámok kisorsolásánál -, az­tán húzott egy lapot. Képzeljék, ez állt rajta: 13... — Akkor most tényleg vissza­lépsz? — Viccelsz? Annyira azért nem vagyok babonás! — Azért talán egy icipicit mégis, ha nem is annyira. Mit kell még tudni rólad a babonán kívül? — Talán még annyit, hogy 19 éves vagyok, Szé- csényben lakom, bár Budapesten dolgozom egy an­gol-magyar keres­kedelmi Kft.-nél. Italt, játékot, illat— és élelmiszert adunk el. —És amikor nem kereskedsz? — Olyankor lazí­tok. Van egy kisku­tyám, azzal szeretek sétálni. A másik hobbim a sport, szertornáztam és úsztam is korábban. Képzeld, még a fut- balltól sem borsód­zik a hátam. — Pedig azon nem csodálkoznék. Ki nevezett be a versenyre? — Van egy bará­tom, ő ajánlotta. Még mindig meg­fogadtam a taná­csait. Most is... A salgótarjáni származású, bár most Keszthelyen dolgozó 18 éves Babják Mónika is azok közé tartozik, akik eddig vala­mennyi Nógrád Szépe választásra beneveztek. (Ez ugye a második.) — Mi inspirált az „ismétlésre”? — A tavalyi ver­seny nekem nagyon tetszett, így otthon már meg sem lepőd­tek, hogy újra sze­rencsét próbálok. — Mi volt az, ami neked annyira tetszett tavaly de­cemberben? — Az, hogy sike­rült „megcsípnem” egy különdíjat. Ez­zel most is elégedett lennék. Egyébként mondjon bárki bármit, remek volt a hangulata az előző évi versenynek - legalábbis belülről. — Most tanulsz, vagy dolgozol?-— Dolgozom. Imádom a zenét, így munkaidőm . száz százalékában a hobbimnak hódol­hatok: táncosnő va­gyok. Egyébként mindenféle zenét szeretek, ami szép. — Egyéb hobbi­jaid is vannak? — Igen. Imádom a természetet, szere­tek nagyokat sé­tálni. Csak a sza­badidőm kevés, sőt most még kevesebb a próbák miatt. De megéri, mert na­gyon jó a társaság. A RENDEZVÉNY FŐSZPONZORA: Elektronikai és Vasipari Gyártó, Forgalmazó Kft. Bátonyterenye, Bolyoki út 3. További szponzorok: Lakberendezési ► Kisárúház ÉVI II. üzletház s FOTO Ipr BŐS KO HILDA Centrum Virág MéRNÖKIRODR kft. SRIGÓTRRJAN SCHUV6R F. ÚT 3. MARUZS PRINT Kanadai-Magyar kft. PESTI DIVAT Salgótarján Galaxis Üzletház

Next

/
Oldalképek
Tartalom