Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

1991. október 29., kedd SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE 5 Krizantémok a sátor alatt Vadadi Tamásné nagy odaadással gondozza virágait a kert közepén felállított fóliasátorban Ságújfalu. Messziről feltű­nik Vadadi Tamásék nagy por­tája, a kert, ahol a család legidő­sebb tagja tesz-vesz. Ugyanitt egy jókora fóliasátoron áll meg a tekintet. Alatta a háziasszony munkáját dicsérő „krizantém erdő”. A fehér és rózsaszín vi­rágok félig már kinyíltak, s ha egy erős fagy közbe nem szól, Mindenszentek napjára vala­mennyi bimbó kivirul. Bár a havas napokra emlé­keztető szomorkás alkonyat nem sok jót ígér, az éjszaka hi­dege ellen kályha melege óvja majd a nejlon alatt a jellegzetes, szúrós illatú növényeket. A fát már bekészítették, csak alá kell gyújtani. A sátorvázat a férj építette asszonyának. — De minek, - mondja most mégis, mert látja, mennyit kell bajlódni, hogy a tövekből novemberre szép virág legyen. O inkább kímélné a fel­eségét a megerőltető kerti mun­kától, bár tudja, hogy ez szinte lehetetlen: aki nem szokott hozzá a tétlenséghez, nem tud ölbe tett kézzel ülni. — Volt olyan év, hogy lefagyott mind, civódtunk is eleget miatta - teszi hozzá a férj. de ma már moso­lyog ezen. Vadadi Tamásné három éve hagyta ott a síküveggyárat. — Leszázalékoltak, utána kaptam kedvet, s elkezdtem kri­zantémokkal foglalkozni. Sokat nem ültetek, mert nagy figyel­met kíván a gondozása, meg ta­lán nem is hírnék többet hajlon­gom. Csak a magunk részére termesztek, de amit itt lát, - azt sem tudom hány szál - mind el­kel a mi sírjainkra - magya­rázza. Közben - ki tudja há­nyadszor - kedvtelve a bodros szirmokat mustrálja. Olyan „mesterség” ez, amit asszonykéz tud igazán hozzáér­téssel végezni. A beültetett tö­veket ugyanis nem elég gyom­lálni, locsolni. Fejlődésük bizo­nyos szakaszán a virág szárát vissza kell tömi, később pedig le kell bimbózni, vagyis csak egyetlen egy bimbót szabad meghagyni. Csakis így lesz nagy a virág. A falubeliek szívesen átad­ják egymásnak a tapasztalatai­kat, s azt sem titkolják: akár­mennyi vesződséggel jár a fóli­ázás, kedvüket lelik ebben a munkában. Mert nincs nagyobb élmény annál, amikor az ünnep köze­ledtével sorra bontják ki szebb- nél-szebb szirmaikat az ősz jel­legzetes díszei, a krizantémok. Számtalan fajtájuk ismert. Az alacsonyabb, sötétebb színűeket nem kell különösebben félteni, legtöbbjük még a mínusz öt-hat fokot is kibírja. Van köztük „vi­lágító” sárga, sőt olyan is, amely a közismert gerberához hasonlít. Ezeket a házak elé, ke­rítés mellé telepítik, s nemcsak a temetőbe viszik, hanem vá­zába is teszik. A legtöbb háziasszony - akár Vadadi Tamásné - mégis in­kább a nagy fajtákkal kísérlete­zik. Ezek érzékenyebbek, éppen ezért talán értékesebbek is, ter­mesztésük nagyobb odafigyelést kíván. (Mihalik) Anita New-Yorkban • Magyargéc. Oláh Anita tí­zéves szívbeteg kislányon élet­mentő műtétet végeznek el egy new-yorki kórházban. Az ope­ráció ingyenes, a kísérő utazási és egyéb költségeit is fedezi a magyar egészségügy. Ennek ellenére a kislány csa­ládjának korábban az apa mun­kahelyi szakszervezeti bizott­sága, a szécsényi Vöröskereszt­szervezet, s a községi önkor­mányzat anyagi támogatást nyújtott. Anita néhány hete éde­sanyjával indult útnak az Egye­sült Államokba. Veszekedés miatt zárva íme, egy rendkívüli iskolai szünet receptje: végy két civakodó kiskakast, harcias és a körülte­kintő mérlegelésre időt nem szánó szülőket, adj hozzá egy bukósisak nélkül száguldó, a rendőri figyelmeztetésre Fittyet hányó motorosFiút, s már kész a kétnapos októberi vakáció. Ha úgy tet­szik, a fenti szokatlan ízeket már ki is próbálták Nógrádmegyerben. Ott készült ugyanis ez a spe­cialitás. Ám mielőtt bárkinek, bárhol kedve szottyanna fözőcskézni, óva intem: a kísérlet veszé­lyes, mert garantáltan gyomor és hitel rontó. Igazolhatná ezt a község pol­gármestere, az iskola igazga­tója, a körzetes rendőr, pedagó­gusok, és néhány szülő. Előb­biek még ma is rossz szájízzel emlegetik a napokban a faluban történteket. Az eseménysor előzménye a következő volt: egy a közlekedési szabályokra mit sem adó motorozó fiatal­ember vonta magára a körzetes rendőr figyelmét. Rendre utasí­tották, de ez nem sokat használt. A szülők és ismerősök pedig a srácnak fogták pártját. A felborzolt kedélyekre, mint olaj a tűzre, úgy hatott, ami nem sokkal ezután az iskolában tör­tént: két kisgyerek összevere­kedett. Ez ugyan önmagában nem lenne nagy dolog, ha egyi­kük hozzátartozója nem akart volna elégtételt venni, mivel úgy hallotta, még vérzik is a gyereke. Feldúltan ment a nap­közibe,^ ott szitkozódva kiadta a dühét. Az igazgató próbálta csití- tani, nem sok sikerrel. Másnap az óvodában játszódott le ha­sonló jelenet, ami igen megvi­selte az ott dolgozók idegeit. A napközis tanár rossz idegálla­pota, illetve az itt-ott hallatszó durva felhangok miatt, végül úgy döntöttek: két napra bezár­ják az iskolát és az óvodát, hadd csillapodjanak le a kedélyek. A polgármesteri hivatal ez­után tisztázó beszélgetésre invi­tálta meg az érintetteket: három család képviselőit, a vezető óvónőt, az igazgatót, a szécsé­nyi rendőrkapitányt, a helyette­sét, és részt vett ezen a jegyző, a körzeti orvos és a helyi rendőr is. Az egyik szülő be is látta: a gyerekét nem ütlegelték vé­resre, s ő erről nem győződött meg, mielőtt berohant az isko­lába. A motoros ügynek még sajnos nincs vége a vizsgálat fo­lyik. — Nevelési problémák van­nak a verekedő kissráccal és ezt az iskola - bár próbálja - nem tudja megoldani - magyarázza a polgármester s hozzáteszi: nincs is bajunk más családokkal. A kétnapos szünet alatt pedig le­galább befejezhettük az ősz ele­jén elkezdett felújításokat. Ebben az esetben a;szünet tűnt alkalmas idegcsillapítónak bízva abban, hogy a szerencsét­len egybeesések nem ismétlőd­nek meg. A szomszéd faluban nem tűnt fel a szünet. S ha megkérdezik tőlük, hallottak-e a megyeri ve­szekedésről, visszakérdeznek: melyikről? -Mihalik J.­Pékség, vagy valami más? Kisgéc. Jószerivel csak pár sornyi lakóházból áll, s a szo­kottnál is csendesebb arcát mu­tatja az ősz telet idéző hidegé­ben a Magyargéchez csatolt kis­település. A pipázgató kémények kö­zött feltűnik egy régies épület, mely egykor iskola volt. Ma táplerakat, és klub céljaira szol­gál. Pontosabban csupán szolgál- gat, mert utóbbi funkciójának csak névleg tesz eleget. A klu­bélet már megszűnj itt. az a né­hány fiatal máshol keresi a szó­rakozás lehetőségét. Viszont többek véleménye szerint luxus lenne üresen állni hagyni, s csupán állagmegóvással éltetni az épületet. A hasznosítás más formáján törték a fejüket az érdekeltek, s a munkahelyteremtést is szem előtt tartva született a gondolat: lehetne például abban a házban egy francia pékség, ami a hely­belieknek - köztük a munka- nélkülieknek - igazán jól jönne. A felvetést tetszéssel fogadták, sőt már jelentkező is van - még pedig egy pesti kft. —, mely szí­vesen segítene a kivitelezésben. A tárgyalások jelenleg is folynak, de még nincs döntés. S hogy mi lesz ha ez az ötlet elve­tél? Van helyébe másik - ígéri a község vezetése. Mindenesetre a régi iskola külső tatarozását már megkezd­ték, s hogy ezután mi követke­zik, remélhetően ez is eldől ha­marosan. (m.j.) Megszépült kultúrotthon Festő krisztusi korban A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban most megrendezett kiállítása eddigi munkásságá­nak szintézise, egy szép ívű művészi pálya első szakaszának lezárása. A krisztusi korban lévő Bakos Ferenc szécsényi festőművész eddigi pályafutását olyan rangos kiállítások fémjel­zik, mint a római Nemzetközi Akvarell Biennálé, valamint a Szegeden, Salgótarjánban és Balassagyarmaton megrende­zett tárlatok. Ez a fiatal, tehetséges festő elmondhatja: túl van az útkere­sésen, megtalálta gondolatvilá­gának egyéni, sajátos kifeje­zésmódját. Lírai hangvételű ké­pei csendes tűnődések a világ­ról, önmagunkról. Alkotásait olyan motívu­mokból építi fel, amely min­dennapjainkat körülveszik. Ké­pein gyakran visszatér a régi építkezés, egy ház valamelyik része. Minden ilyen alkotásán ott van a megújulást, az elmú­lást és a születést, az emberi lét legjelentősebb állomásait, az örök életet szimbolizáló nö­vényzet. A gyermekkor élményei, a nagyszülők ragaszkodása, egy más tájék nagy hatással voltak rá, s már kamaszkorában arra ösztönözték: vegye kézbe a ce­ruzát, ecsetet, s úgy próbálja megvalósítani önmagát. Kedvelt motívumai közé tar­tozik az ablak, egy-egy rés az épületen, amelyekkel kitárja, jellegzetes módon láttatja a te­ret. A romos épületmaradvá­nyok is különös képzetet jelení­tenek meg gondolatvilágában, ecsetvonásai ezt is megörökítik. Képein nincsenek alakok, de a szemlélőben az a képzet alakul ki, hogy valahol, az ablak, az oszlop mögött ott van az alkotó ember. Alkotásai a valóságból indul­nak, s olyan emberi formákat ábrázolnak, amelybe a termé­szet már beleszólt. Világa így lesz egyszerre konkrét és el­vont. Színvilágában a vörös, fe­hér, narancs dominál, egy-egy sötétebb szín pedig drámai han­gulatot ad líraibb képeinek. Ami megfogott nála, az a gazdag gondolati töltet, az esz­tétikum. A felületesebb szem­lélő, tárlatának egyik látogatója tömören így fogalmaz: szépek ezek a képek. Valóban szépek. Az élet apróbb rezzenéseit, elevenítik meg sajátos kifejező erejükkel. Tükröt tartanak elénk, melyben megcsodálhatjuk egy nyugtalan kor finom részleteit. Szólnak ar­ról is, hogy Bakos ferenc har­minchárom éves korára megér­tett valamit a világból, s élmé­nyeit szeretné velünk is meg­osztani. Kiállítását november 5-ig láthatják az érdeklődők a múzeumban. -szenográdi­Vállalkozó óvoda • Szécsényben a GYED-en és GYES-en lévő kismamák nyu­godtan elmehetnek bevásárolni, ügyeiket intézni, nem kell fél-! niük attól, hogy gyermekükkel valami baj történik. Ugyanis az óvoda új szolgáltatással áll a szülők rendelkezésére. Gyer­mekmegőrzést vállalnak arra időre, amíg az édesanya a csa­lád ügyeit intézi. Kevés a megrendelés • Az építkezés drasztikus csökkenése miatt a szécsényi ÉPSZÖV-nél is jelentős lét­számcsökkentésre került sor. Tavaly 117-en, s most 77-en dolgoznak a vállalatnál. A ter­melés is ennek arányában csök­kent. Míg 1989-ben 90 millió forint volt az árbevételük, az idén már csak 58 millió forintra számítanak. Két évvel ezelőtt nyereségként 15 millió forintot könyvelhettek el. az idén jó lesz ha elérik a félmilliót. Tankönyvek Münchenből • Ságújfalu. A község általá­nos iskolája nemrégiben kapta meg azokat a német nyelv okta­tásához használható tanköny­veket, kazettákat, amelyekhez pályázaton nyertek. A színes képekkel gazdagon illusztrált sorozatot - értéke csaknem nyolcszáz márka - Münchenből küldték az iskolának. Új alpolgármester • Ipolytarnóc. Pár hónapos szünet után ismét van alpolgár­mestere a községnek Szabó An- talné személyében, aki óvodá­ban dolgozik. Elődje - mint ar­ról korábban beszámoltunk - lemondott megbízatásáról. Ámbitos, tornácos, takaros parasztházra emlékeztet Magyargéc kívül—belül megszépült művelő­dési háza. Az épület egy részében már korábban az óvoda kapott helyet, így szükségessé vált az ut­cafront felől egy külön bejáratot kialakítani. A szakali postamesternő Nógrádszakálon talán mégis ez az Ország út nevű rész (mert itt is létezik Alvég, Felvég és Teglen, Gránic, Kode part stb.), ahol a postaépület van. Az új, sőt a legújabb( 1983). Vele átellenben még áll az a régi postaépület is, amely a múltszázadi híres szakali pos­tának, lóváltó állomásnak adott helyet. 1769 óta működik egyébként posta Nógrádszaká­lon (amit ímak-mondanak Szakainak is). Madách postája is ez volt, itt vette át a címére érkezett könyvküldeményeket, itt adták fel leveleit az Ipoly túlpartjá­ról, a közeli Sztregováról. Erre vezetett a nagyforgalmú pos- taút, a személy-forgalom is Kassának. Volt más postaépület is, a Kratochvill féle vagy a még ké­sőbbi a Kováts portán. Pa­rasztházban, nyolcvan centis falakkal. Ott kezdett Márton Győzőné, Ellenbach Mariska negyven évvel ezelőtt. Boldi­zsár Irénke néninél, az akkori postamesternőnél. Ott is lakott, egy függönyös, számára elvá­lasztott részben, hát valóban hősi idők lehettek. Leteltek? Elmúltak? A szakali mestemő nyugdíjba készül. — Irénke néni úgy mondta, hogy Kovátsék a postát befo­gadták, amikor mennie kellett amonnan. O meg engem foga­dott be, amikor Rútságról ide­kerültem. Ötvenegyben kezd­tem a postán, nem tanulhattam tovább, decemberi forgalom­ban beállítottak kisegítőnek Rútságon a hivatalban. Egy hé­tig bírtam. Cserepes volt a szám az állandó izgalomtól, annyian álltak mindig az ablak előtt. Kértem a hivatalvezetőt, hogy engedjen el. Mégis ma­radtam, bejártunk Gyarmatra képzésre, ott figyelt fel rám dr. Szabó Elemér helyettes ve­zető, ő altisztire Íratott. Rá nem sokkal már Szakáira jöhettem, itt volt üresedés, amiből a hiva­talt is kaptam. Itt valaki közbeszól az ablak előtt állva, hallva beszélgeté­sünket. Amit mond, magam is hallani szeretném, de nem biz­tos, hogy Mártonná kimondá. — Marika néni olyan lelki- ismeretes! Férje már nyugdíjas, építet­tek házat, és idősebbik lányuk is, aki a szécsényi postai góc­ponton állandó helyettesítő, ő veszi át majd november 26-án édesanyjától a szakali postahi­vatalt. Hogy mi a szép ebben, miért nem jutott soha eszébe a - máshol is lehetne kenyeret keresni? — Ide mindig jönnek az emberek. Segíteni lehet. A pos­tás benne él a hely forgatagá­ban. Októberben kaptam meg a negyven éves törzsgárda címet. De a postamesterség is vál­tozóban. Felmérik, hol kell csökkenteni a napi szolgálati időt és akkor lehet négyórás is, ha az önkormányzat nem egé­szíti ki a költségeket. Fura vi­lág jön. Veres Péter mondta: megyen minden lefele. De a negyven év már sehova. A pos­tamesternő mosolyog. Szécsény és környéke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom