Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

1991. október 29., kedd HAZAI TÜKÖR 3 Rejtvény, (nemcsak) ínyenceknek Töltse ki, s megtöltheti a hasát! Ha szereti a hasát, használja a fejét! Ez a mottója a Hotel Karancs és az Új Nógrád kö­zös játékának, melyet tíz for­dulón keresztül kísérhetnek fi­gyelemmel az újság hasábjain, s melynek első kérdését hétfőn már olvashatták. Az egyes for­dulókban egy-egy kérdést te­szünk fel önöknek a Karancs Szállóra vonatkozóan, melyek megfejtése az igazi ínyencek­nek biztosan nem okoz majd gondot. A kérdések mellett minden alkalommal találnak egy fotó-részletet és egy szá­mot is. A feladat, hogy a tíz kérdésre helyesen válaszolja­nak, a tíz képrészletet egy egésszé állítsák össze és a számokat olyan sorrendben rakják egymás mellé, hogy az kiadja a szálloda megnyitásá­Hotel Kamncs nak pontos időpontját. Akinek mindez sikerül, és Fortuna is- tenaszony is kegyeibe fogadja, négy személyre szóló meghí­vót nyer a Hotel Karancs szil­veszteri vacsorestjére. De már az egyes részfordulók helyes megfejtői között is értékes nyereményeket sorsolunk ki, melyeket szintén a szálloda ajánlott fel. A helyes megfejtéseket no­vember 1-én déli 12 óráig küldjék be az Új Nógrád szer­kesztőségébe (Salgótarján 3100, Erzsébet tér 4). A sze­rencsés nyertesek között meg­hívót sorsolunk ki a Hotel Ka- rancsban november 6-án tar­tandó vadász vacsoraestre. Ne feledje kivágni és összegyűj­teni a kérdés melett lévő fotó­részletet és a számot, hiszen a végső „elszámolásnál” ezzel is nyerhet! Figyelje továbbra is az Új Nógrádot, következő kérdé­sünket szerdán olvashatják. A második kérdés: Hány szolgáltatást nyújt vendégei­nek a szálloda? Támogatások az egészségügynek Pályaválasztás — nehézségekkel Egy elszalasztott lehetőségről Rétság - látszólag - nincs nagy távolságra a fővárostól. Aki reggel hétkor Budapesten felül egy autóbuszra, alig utazik egy óránál többet, míg megér­kezik. Rétság mégis elérhetetlen tá­volságra van - néha - az ország szívétől. Ezt nem az újságíró szögezi le, hanem azok az édesanyák, apukák, akik megpróbálkoztak már gyermekeik továbbjuttatá- sával egy fővárosi tanintézetbe. A rétsági csemeték, ha befejez­ték a nyolcadik osztályt, nem szívesen válnak meg a családi körtől, a kedves otthonuktól. A személyiségük fejlődésének, a szakmaszerzésnek, az emberi továbbjutásnak az útvesztői mégis rákényszerítik őket, hogy kiröppenjenek a fészekből. Különösen fontos a pályavá­lasztás fontolgatása ma, amikor sok végzett fiatal nehezen talál magának állást. A szülők nem véletlenül töprengenek az esé­lyek megteremtésén, már a gyermek kisiskolás korában. Miért a szülők gondolkoznak előre? Azért, mert a gyerekek­nek jóval előbb kell dönteniük sorsukról, mint ahogy kiala­kulna a végleges elképzelésük: merre tovább? A szülő tehát töpreng és utat keres. Az apukák, anyukák, magától értetődően, szeretnek tisztába lenni a lehetőségekkel, ha erre módjuk van. Még így sem könnyű az irányítás, a gyerekek vezetése. Akkor pedig még nehezebb, ha elszalasztanak egy kínálkozó új alkalmat. Például az idei ta­névkezdéskor értesült egy rét­sági anyuka, hogy hatodik osz­tályos kislánya - tavaly jelent­kezhetett volna Balassagyarma­ton egy új tagozatos képzésre. Olyan oktatási formára, ahol a nyelvi tárgyaknak nagyobb sze­rep jut. A kislány az idén már hetedik osztályos, és most már hiába tudnak arról, hogy volt a nyáron felvételi vizsga, amelynek ré­szese lehetett volna. A kör bezárult, mielőtt még számára kinyílt volna. Ki a fele­lős abban, hogy az ő osztályuk­ban nem szereztek tudomást er­ről a továbbtanulási lehetőség­ről? A bűnbakot nem érdemes sokáig keresni; a kislánynak ugyanabba az iskolába kell még két éven át járnia. Miért igya meg ő - vagy a nevelője - a le­vét annak, hogy valaki elmu­lasztotta őket tájékoztatni? Végülis, ha elvégezte a nyol­cadik osztályt, még jelentkezhet Balassagyarmaton abba a gim­náziumba, ahol német szóra ok­tatják majd. Lehet, bekerül. Le­het, akkor sem. A rétsági általános iskolának — ahol nyelvi képzésben ala­pokat adnak — jó a híre Gyar­maton is. Tőlük többen bejut­nak a továbbtanulásban sok esélyt adó gimnáziumba. A megmérettetésnél nincs protek­ció, a szorgalom és a tudás a mérce. Nagy baj nem történt, még nincs veszve minden. Valahogy mégis csalódottnak érzik magu­kat azok a gyerekek, akik meg se próbálhatták, hogy átjussa­nak a lécen . . . Mert nem tud­tak időben a verseny, a megmé­rettetés lehetőségéről. Nagy kár! M.I. A szocialisták és a bányászok találkozója A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége nem tartja reálisnak azt a kormány- határozatot, amely a jelenlegi, közismerten súlyos helyzetében liberális piaci viszonyok szá­mára eleve kilátástalan verse­nyének teszi ki a bányászatot. A szakszervezet a munkavállalók érdekeit jobban figyelembe vevő, ugyanakkor a nemzetgaz­daság szempontjából is előnyö­sebb stratégiát sürget, s ehhez parlamenti képviseletre is al­kalmas politikai partnert keres. Ennek jegyében jött létre-Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke és Sckhalkhammer Antal, a BDSZ vezetője között az a találkozó, amelynek célja a két szervezet energiaipari stra­tégiájának egyeztetése volt. A két szervezet vezetői úgy vélték, hogy a munkavállalói érdekeket, a szociális biztonság megteremtését képviselő szak- szervezet törekvései nem állnak messze azoktól a baloldali érté­kektől, amelyeket az MSZP tű­zött célul. Szegfű Klub • Salgótarján. A helyi Szegfű Klub október 30-án, szerdán 17 órától tartja összejövetelét. Téma: Rendszerváltás — szoci­áldemokrácia. Vendég: dr. Ba­logh Sándor történész, a Politi­katörténeti Intézet nyugalma­zott igazgatója. A rendezvény helye: a Szocialista Párt Kos­suth utca 8. sz. alatti székháza. A klub foglalkozása nyilvános. A Pygmalion Tarjánban • A József Attila Művelődési Központban október 29-én, kedden Bemard Shaw nagysi­kerű vígjátékát, a Pygmaliont mutatják be a Radnóti Színház művészei. Az előadás este hét­kor kezdődik. Teleki Sámuel Alapítvány • A természettudományi kuta­tások támogatására Teleki Sá­muel néven alapítványt hozott létre a Magyar Földrajzi Társa­ság és a Magyar Tudományos Afrika Expedíció két kft.-vei együtt. Céljuk, hogy anyagilag segítsék hazai és külföldi expe­díciók lebonyolítását, és a ku­tató, gyűjtő utak eredményeit bemutató tudományos, ismeret- terjesztő művek kiadását, fil­mek készítését. Műemlékvédelem • Ráckeve. A műemléki tör­vénytervezet előkészítéséhez adhat sokféle támpontot, ajánlá­sokat az Európa Tanács Kultu­rális Örökség Bizottságának ta­nácskozása, amelyen tíz ország szakemberei vesznek részt. .A. magyar egészségügy, ás,a. szociálpolitika . reformjaihoz nyújtandó további támogatá­sokról tárgyaltak Washington­ban. A tervek szerint a Világbank 1993-ban nyújtana jelentős ösz- szegű hitelt a magyar egészség­ügy átalakításához. Az amerikai külügyminisztérium nemzet­közi segélyhivatalában (AID) az eddigi programok állása, a támogatás további lehetőségei coliak -napirenden» Amad­dig a gyermekek oltásánál, a nővérképzésben, a gyermek­szívgyógyászok képzésében adott támogatást. A jövőben szóba kerülhet a tapasztalatok átadása az önse­gélyző betegbiztosításban, va­lamint a társadalombiztosítás egyéb területein — amerikai magáncégek bekapcsolásával, de amerikai kormányforrások- ból. Családsegítők képzése Budapest. Hazai családsegí­tők - lelkészek, pedagógusok, jogászok és más szakemberek - vették át diplomájukat a bécsi érsekség Családkonzultánsi és Családterápiás Intézetétől.A Caritas Hungarica és a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet egy­házi és mentálhigiéniés osztá­lya, valamint a VIII. kerületi önkormányzat HÍD Családse­gítő Központja 1987-ben szer­vezte meg a mentálhigiénés képzést. A képzésben 200 hall­gató vett részt. Diplomát kapott 26 osztrák végzős is. Forog az óriáskerék Munkás évtizedek a kultúra szolgálatában Domonkos Alajos életútja a megyei kultúra, ezen belül is a múzeumügy és a művészetek szolgálatában telt el. Nincs is olyan — az említettekkel ösz- szefüggő eredmény — amelynek létrejöttében ne mű­ködött volna tevékenyen közre. De voltaképpen ki is az az ember, aki sohasem törődött az óriáskerék forgásával, így so­hasem szédült meg, tette, amit kell és amit lehetett. És ez nem volt kevés. Igaz, Cegléden látta meg a napvilágot, de munkás élete megyénkhez kötődik. A paló­cok szívet melengető földjére 1961 őszén került. Először az akkori salgótarjáni járási tanács művészeti előadója volt, majd pedig 1962 decemberétől a me­gyei tanács művelődési osztá­lyának intézményi előadója­ként tevékenykedett. Munkás­ságának legkiemelkedőbb, mind a mai napig tartó szaka­sza azonban kétségkívül a me­gyei múzeumokhoz kapcsoló­dik. Domonkos Alajos megyei múzeumigazgató-helyettes, népművelő; Ezen a felelős poszton van, amióta, vagyis 1973-tól ide hívta az akkori igazgató, dr. Molnár Pál, aki akkor egy menedzser típusú munkatársat keresett. Abban az időben az ilyesféle kifejezést csak súgni lehetett. Ez alatt azt értették, hogy az illető szerve­zőkészséggel rendelkezzen, mások — személyek és ügyek — menedzselésére alkalmas legyen, jóllehet nem használták ezt a kifejezést. Miről volt akkoriban szó megyénkben? — Ekkoriban történt meg Nógrádban is a múzeumi gyűj­temények rendezése az orszá­gos struktúrának és a szakmai követelményeknek megfele­lően. Ez nagy felelősséggel és rengeteg munkával járt, és na­gyon kis létszámmal végeztük el —• mondja az igazgatóhe­lyettes. — Hamarosan az új salgótarjáni múzeum létesítése is napirendre került, ami bizo­nyos értelemben országos je­lentőségű ügy is volt, hiszen köztudott, hogy 1945 óta Ma­gyarországon ez volt az egyet­len új múzeum. A létesítéssel kapcsolatos tapasztalatok tehát modellértékűek is voltak. —- Tehát azt is nézték, ho­gyan lehet egy új múzeumot a kor követelményeinek legmeg­felelőbben felépíteni, hogy minden funkciónak a lehető le­goptimálisabb helye legyen benne? — Valóban, erről is szó volt. Az új salgótarjáni múze­umot 1980-ban adták át a kö­zönségnek. Büszke vagyok arra. hogy másokkal együtt az én tevékenységem is benne van ebben a múzeumban. Hiszen évekkel előbb, már az építés alatt bekapcsolódtam a szerve­zési munkálatokba, 1978-tól a megye, a tervező, a kivitelező és a működtető képviselői együtt dolgoztak. A falak már álltak, de sok munkát meg le­hetett másítani, ésszerű, a mú­zeumi munkával összefüggő változtatásokat lehetett eszkö­zölni menet közben. Ez a munka az új intézmény beüze­meléséig tartott, és igen hasz­nos volt. — Annak idején egyedüli népművelőként került a múze­umba. Ma már más a helyzet, de gondolom, rendkívül össze­tett volt ez a tevékenység az akkori helyzetben. — Igen, az volt. Hogy csak néhány példát említsek, hoz­zám tartozott a propaganda, a megyei és az országos intéz­ményekkel való kapcsolatok kiépítése és elmélyítése, és — nem utolsó sorban — be kellett csalogatni a látogatókat az új intézménybe, egyáltalán a kié­pülő múzeumi hálózat minden intézményébe, kiállítóhelyére.-— Mi következett ezután? —' Miután kiépült a múze­umi szervezet anyagi, techni­kai, szervezeti és személyi fel­tételrendszere, a munkameg­osztás során úgy alakult, hogy én elsősorban a művészetekkel, jelesül a képzőművészettel fog­Domonkos Alajos: Féltem a kultúrát lalkoztam. Rendeztük a kép­zőművészeti gyűjteményt, 1976-tól a múzeumi szervezet kezelésében és szervezésében működött a salgótarjáni (ké­sőbb Mátraalmáson) nemzet­közi művésztelep, a salgótar­jáni tavaszi tárlatokat 1981-től csinálja a múzeum, 1982-től megrendeztük az országos rajzbiennálét, stb. Mindezek máig is léteznek. Mindez pedig az én munkakörömhöz tarto­zott, így úgy gondolom, értel­mes és hasznos munkát végez­tem és végzek, ami bizonyos elégtételt jelent. — Teljes joggal. Viszont meg kell kérdeznem, hogyan látja a jelenlegi helyzetet? — Féltem a létrehozott ér­tékeket, a kultúrát, a művésze­teket. Veszélyben vannak az intézmények, tevékenységek. Az új támogatási forma még nem alakúit ki. — mér — Népszavazás az EXPO-ért (FEB) Gyűlnek az aláírások — a világkiállítás megrende­zése körüli csatározások egyér­telműen új szakaszba érkeztek. A Vállalkozók Országos Szö­vetségének — több más szerve­zettel együtt — elindított kez­deményezése társadalmi állás- foglalással, népszavazással kí­vánja döntésre vinni a 96-os budapesti EXPO ügyét. A népszavazás megrendezé­sének feltételeiről szóló jogsza­bályok kiindulási pontként azt írták elő: legalább 100.000 alá­írást kell összegyűjteni, amely­ben az aláírók bizonyos kérdés eldöntésére népszavazás kiírá­sát kérik. Valamennyi gyűjtőí­ven szerepelnie kell a kérelem­nek és az indoklásnak, hogy ez­zel egyértelműen bizonyított le­gyen: az aláírók tudták, hogy aláírásukkal milyen kérdésben nyilvánítottak véleményt. Ha összegyűlt a kellő számú aláírás, az azokat tartalmazó íveket át kell adni az Országy- gyűlés elnökének. Az elnök, az előírások szerint, 8 napon belül továbbítja az Országos Válasz­tási Bizottsághoz. A testületnek 30 nap áll rendelkezésére, hogy ellenőrizze a referendumot kérő aláírások számát és hitelességét. A szabályok azt is kimond­ják, hogy ha az összegyűjtött és érvényesnek talált aláírások száma meghaladja a 100.000-et, a parlamentnek nincs mérlege­lési joga, ki kell írnia a népsza­vazást. Arról azonban nem szólnak a paragrafusok, hogy milyen határidőn, hány napon belül kell megejteni a referen­dumot - az időpontról az Or­szággyűlés határoz. Ami az anyagiakat illeti: a legalább 100.000 aláírás össze­gyűjtésének költségeit a kez­deményezőknek kell állniuk. Ám a népszavazás lebonyolítá­sával járó minden kiadást —- a szavazatszedő apparátus meg­szervezésétől, működtetésétől a szavazólapok kinyomtatásáig — a költségvetésnek kell fe­deznie. Közös egyházi memarorandum Minden népnek, szerbnek, horvátnak, szlovénnak, albán­nak és magyarnak joga van saját szülőföldjén a háborítatlan élet­hez és a nemzeti önrendelke­zéshez - tartalmazza egyebek mellett az október 20-án kelte­zett, különböző egyházak és fe­lekezetek által elfogadott me­morandum. Az aláírók - Paskai László bíboros-prímás, esztergomi ér­sek, Hegedűs Lóránt püspök. Tőkés László nagváradi refor­mátus püspök, Bálint Lajos gyulafehérvári érsek és mások - aggodalmukat fejezik ki a nem­zetiségi összecsapások miatt. Ezért kezdeményezéssel for­dulnak az Európai Egyházak Konferenciájához, valamint az Európai Püspökkari Konferen­ciák Szövetségéhez: támogas- ság egy olyan ökumenikus egy­házi összejövetel megszervezé­sét, mely hatékonyan közremű­ködne az egyre válságosabbá váló viszonyok rendezésében. A memorandum gondolata először szeptember 21-én, kö­zös ökomenikus istentiszteleten fogalmazódott meg. A Magyar Katolikus Egyház és a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa protestáns és ortodox tagegyházainak képviselői a ki­sebbségek, elsősorban Jugo­szlávia népeinek békés együtté­lését szorgalmazták, s foglalták írásba. A dokumentumot újra­fogalmazva és kiszélesítve megküldték a katolikus, a re­formátus, az evangélikus, a bab- tista, a metodista egyházaknak, a magyar ortodox egyháznak, a román, a bolgár ortodox egyhá­zaknak, akik aláírásukkal támo­gatták azt. 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom