Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-18 / 245. szám

1991. október 18., péntek MEGYEI KÖRKÉP 3 Rimóc III. A falu pénze Rimóc község kétezer lakosa közül kétszáz gyerek jár a helyi általános iskolába. Ide kormá­nyozom a kocsimat, s benyitok, míg ki nem csengetnek. Szeren­csém van: Gólyán Jánosné igazgatónőt benn találom, s fe- lelgetni is kész: kérdezzem csak bátran! Nemigen kell azonban kér­dezgetni: ha fáj ma-valamitől is egyáltalán egy iskolaigazgató feje, az csakis a pénztelenség lehet. Egyetlen milliócskájuk van, amit a béren kívül elkölt­hetnek: mire elég? Jó, meglesz a tűzrevalójuk, ki tudják fizetni a villanyszámlát, de ezzel aztán vége is: ahol nincs, ott hiába is keresne a földi halandó. Egyetlen vigasza csupán Go- lyánnénak, hogy jó testületben dolgozik. Munkatársai igazi, hithű pedagógusok: szeretik a szakmájukat, tartósan benne akarnak dolgozni, s ennek már egyenes következménye, hogy a lakossággal, a szülői házzal is jó az iskola kapcsolata. Elbúcsúzom hát Golyánnétól, s benézek még a helyi bankba, mit tudnak ott mondani a falu anyagi helyzetéről. Szécsény és Vidéke Takarék- szövetkezet - betűzöm a felira­tot: ha valahol, hát itt igazán tudni fogják, van-e tényleg megtakarított pénze a lakosság­nak. Hiába no, sosem volt szeren­csém pénzügyekben. A kiren­deltség dolgozója - lám, a sajtó átkos varázsa - nem nyilatko­zik, míg engedélyt nem kap rá a központból. Sebaj, ott a voki-toki, toronymagas anten­nában végződik az épület tete­jén - miből áll hát megkérni a főnök igenjét. Mondom, nincs szerencsém. A főnök házon kívül, helyettese ugyancsak, akihez meg befut a hívásunk, elzárkózik, de mere­ven ám! — Küldd be az urat Szé- csénybe, majd mi elmondjuk neki, amit el lehet. Merthogy hátha olyat kérdez a firkász, amit kiírni az újság­ban tiltva vagyon! Végül tényleg bementem. Nem persze, hogy a rimóci dol­gokról beszéljek, hisz azt ők ott benn úgysem tudták volna, csak a statisztikákból. Engem pedig éppen az érdekelt legkevésbé. Hanem, hogy kifejezzem meg­rökönyödésemet a főnökasz- szonnyá hirtelen előlépett kol- legina naivitása fölött. Aki nem becsüli egy kirendeltségi dol­gozó szakmai felkészültségét annyira, hogy reá lehetne bízni, mit mond el a sajtónak, s mire kötelez a titoktartás. Elemi do­log ez a bankszakmában, aki nem képes a disztvingválásra, nem is szabad alkalmazni! Alapos a gyanúm: nem is a rimóci asszonyka foglalkozta­tása itt a kérdéses... Hubai Grúber Miklós Közösen a biztonságért — Ön és az Ön rendőrsége Kék-hét-vég Salgótarjánban Nyílt rendőri napot tartanak október 19-én Salgótarjánban, melynek mottója: "Közösen a biztonságért — Ön és az Ön rendőrsége". Dr. Rafael Ká­roly rendőralezredes, megyei rendőrfőkapitány nyitja meg a délelőtt 10 órakor kezdődő és délután 4 óráig tartó Kékhétvég elnevezésű eseményt, mely a rendőrség és a lakosság közötti kapcsolat javítását hívatott elő­segíteni. A gazdag programban bemutatót tart a "Cserhát cso­port", kerékpáros ügyességi versenyeket és kutyabemutató­kat rendeznek, s a fórumon a Nógrád Megyei Rendőrfőkapi­tányság vezetői válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. Az Axel Springer—Magyar1 ország Kft. Nógrád Megyei lro: dája támogatja az akciót. Ä "B" jelű információs pavilont felke­resők a szokásosnál olcsóbban jelentethetik meg hirdetésüket lapunkban, s úgyszintén ked­vezményes áron fizethetnek elő az Új Nógrádra. Új előfizetőink havonként 200, negyedéven­ként 600 forintért rendelhetik meg újságunkat. Érettségizettek átképzése Salgótarján. Mint arról már hírt adtunk dolgozóinak utánpótlá­sára az idei tanévtől szakiskolai képzést indított a Salgótarjáni Öblösüveggyár. Az üvegfúvó és üvegfestő-szakmunkások már zajló képzése mellett még az idén szeretnék elkezdeni a fel­dolgozó üvegipari szakmunká­sok oktatását is. Ennek lényege, hogy a jelenlegi képzési időt e szak esetében négy évre meg­emelik, s az üvegcsiszoláson kívül az üvegfestési technológi­ával is megismerkedhetnek a leendő hallgatók. Most folyik az igények felmérése. Az érett­ségizett, de elhelyezkedni nem tudó fiatalokat is szeretnének az üvegesszakmába "csábítani" úgy, hogy tíz hónap alatt meg­tanítanák őket az üvegfestésre és a szakképzés után exportra festenének üveget. Ilyen módon 20-25 fiatalnak tudnak majd biztos szakmát a kezébe adni. „Drága bakter úr...” A kisterenyei sorompó esete ...Szólt a sláger hajdanán — kellemes érzéseket keltve — mindenki ezt'dúdolta. Ma már nem sokan emlékeznek rá. Csak azoknak jut eszébe újra és újra, akik a kisterenyei sorompónál várnak átbocsáttatásra. Ember- emlékezet óta így van ez Kiste- renyén. Azóta a Magyar Állam­vasutak lecserélte gépparkját, a szenes-gőzös helyett modern Diesel-mozdonyok repítik a rá­juk akasztott terhet, menetrendek változtak, bakterok jöttek-men- tek ..., de a sorompó — régi szokás szerint — mindig zárva. Időhiánnyal küszködünk. Roha­nás mindennap: a családhoz, munkahelyre..., de Kisterenye ravaszul csapdába ejti a sietni vágyókat. „Vándor, ki itt leállsz, hagyj fel minden reménnyel!” Sze­mélyvonat, sebesvonat, tehervo­nat, mind erre halad. Érdekes, hogy a menetrendet nézegetve, nem tűnik ez fel, de ilyenkor — hála a MÁV jó szervezésének — nagyon jó a közlekedés errefelé. Jön egy hosszú-hosszú tehervo­nat. A gyerekek élvezettel szá­molgatják a vagonokat. Az apu­kák is ezt teszik: mennyi lehet még hátra! De jaj! A vonat lassít, leáll. Pedig már csak a mozdony­nak kellett volna elhaladnia a sorompó előtt, s szabad lenne az út. No, mindegy! Biztos másik vágányra tolják, mert itt — biz­tos, ami biztos — úgy építették a váltókat, hogy az irányváltoztató vonatnak pont a sorompó előtt kelljen elhaladnia. Megáll tehát a szerelvény, és... nem mozdul. Hosszú másodpercek játszanak a várakozók türelmével, de mielőtt a játszma az idegek vereségével véget érne, mozdul a szerelvény. A mellkasokból előtör a meg­könnyebbülés sóhaja... Csigalas­súsággal, de haladni kezd a csö­könyös vasparipa. Alig vala­mennyit halad előre, amikor egy váratlan fordulattal, hirtelen to­latni kezd. Úgy látszik, ez sem a helyes irány, ismét megáll. Nagyon bizonytalan! Nem tudja végképp eldönteni, mit akar, mert ezt az előre-hátra huzavonát végzi mintegy húsz hosszú per­cen keresztül. A kocsisor a sorompó két oldalán kezd ijesztő méreteket ölteni. A benne ülők töprenge­nek; próbálják ésszerűsíteni az előttük álló problémát. Variáció­kat állítanak a megoldásra, de egyik sem tűnik hihetőnek. Van, aki teljes közönybe süllyed, mások kiaraszolva a kocsisorból hátat fordítanak az egésznek és új utakat keresve próbálnak eljutni a célig. Hát igen! Egyszerűbb Nagybá- tony felé kerülve, tíz kilométer utat fölöslegesen megtenni, mint kibírni az irdatlan várakozást. Lederbogen Katalin Kibővült a rendelő Patikárius Karancsságról Vajon megbotránkozik-e a régi titulusért Bodnár Istvánná a községi gyógyszertár nem régen kinevezett vezetője? Biztosan nem, hiszen mióta befejezte az egyetemet, él-hal a szakmájáért, ismeri annak múltját és jelenét. Tizenegy éve van a pályán és a rétsági valamint a szécsényi gyógyszertárban ledolgozott ti­zenegy év után úgy tűnik ez a hely biztosnak látszik. Igaz ez? — kérdezem Bodnárnét, akit mindenki csak Évikének szólít a faluban. — Négy hónapja érkeztünk. Ennyi idő elég, hogy azt mond­jam: elégedett vagyok. Nagyon szép a gyógyszertár és rendesek a kolléganőim. De a faluról is csak a jót mondhatom. Soha nem felejtem el, amikor az első vasárnapon végigsétáltam a fér­jemmel és a kisfiámmal az ut­cán. Szinte minden járókelő nemcsak kíváncsisággal,hanem szeretettel, érdeklődéssel for­dult felénk. Ez a figyelmesség az itt élőkben máig megvan irántunk, s ez nagyon jól esik. Szükség is van a jó munkakap­csolatra, hiszen nem kicsi a for­galmunk. A törzskészleten kí­vül készítünk is gyógyszert, s ez különösen nagy nyugalmat igé­nyel. A környéken a salgótarjá- nin kívül nincsen gyógyszertár, ezért aztán Etestől Endrefal- váig, Pilinytől Szécsényfelfa- luig, de még Megyerből is jár­nak ide betegek gyógyszerért. Gyakran halljuk, maszek pati­kák nyílnak. Mi is gondoltunk erre, de amilyen szép nagy a mi gyógyszertárunk, olyan drága a fenntartása. Ezért aztán a ter­vünk a privatizációról minden bizonnyal, csak dédelgetett terv marad. —szgys-rigó— Mátraverebélv. Egészségház­zal tették teljesebbé a község orvosi rendelőjét az év első felé­ben. A korszerűsítést a Bátonyte- renyei Városgazdálkodási Válla­lat végezte, ezért az önkormány­zat egymillió 400 ezer forintot fi­zetett. A felújított orvosi rendelő előtti járdát a helyi nyugdíjasklub tagjai társadalmi munkában épí­tették meg. — fotó: Gyurkó — Évike a "méregkeverő" Nézőpont A toll írástudása Istenem! Mennyi lehetőség adatott ahhoz, hogy tönkrete­gyük egyetlen életünket. Per­sze kinek-kinek leke rajta, hogy ezt miként teszi. Van aki szenvedély beteg lesz, van aki kóros önismerethiányban szenved, megint másoknak fo­galmuk sincs az életről, dehát élni muszáj - gondolják. Számomra az élet keserves­ségének egyik biztos kifejezője a rossz toll. Nyilván bizonyos elfogultság is munkál bennem, hiszen ez az író szerszám ne­kem amolyan munkaeszköz is, ám ez még nem lenne elég ah­hoz, hogy a jó toll hiánya meg­viseljen. Egyszerűen a tollhoz az emberi kifejezési szándékok gazdag szokásrendje társul. A jó toll nem csupán gondolata­ink, közlendőink formáját fe­gyelmezi, de mondanivalónkra is hatással van. Századunk közepének ün­nepelt találmánya volt a go­lyóstoll. Azon egyszerű elő­nyénél fogva, hogy felgyorsítja az írás folyamatát. Borzasztó. Annak örüljünk, hogy amit szeretünk elkapkodhatjuk. Eb­ben a találmányban megnyil­vánul a huszadik század embe­rének igazi tragédiája is. Aki mindentől sajnálja az időt. Pe­dig amit szeretünk, annak meg kell adni a módját. A kezdettől a végéig élvezni érdemes azt, amibe belekezdünk. Hiszen minden fázisnak megvan az örömforrása. Erről a gazdag­ságról lemondani pusztán a kapkodás kedvéért, bizony könnyelműség. A jó toll lehe­tőséget ad arra, hogy írás köz­ben átéljük gondolataink meg­formálásának örömét." A go­lyóstoll ettől a csendes áhítat­tól fosztja meg használóját. Az ilyen embernek olyan a viszo­nya az íráshoz, mint az érzelem nélküli párkapcsolatnak a sze­retkezéshez. Ha egyszer mu­száj, legyünk túl rajta. Ha egy­szer írni kell valamit, minél előbb legyünk túl azon is. Pe­dig a toll használatában is az a jó, ha személyes viszonyunkat érezni, értékelni tudjuk. Nem titkolom tovább, én az ideális tollat a szivatós tintás tollak rokonszenves családjá­ból választottam. Ezt a toll-tí- pust a közhiedelem általában töltőtollnak nevezi, holott egyáltalán nem mindegy a töl­tés módja. Azok a tollak me­lyek patronnal tölthetők, szá­momra mindig magukban hordják a végesség szomorú fásultságát. Az ilyen tollakat kiszolgáltatjuk a tintahordozó patronok korlátozottságának. A szivatós tollak ezzel szem­ben a végtelenség élményét ad­ják használóiknak. A tintával töltött szépséges üvegek tet­szés szerint beszerezhetőek, a színt és a minőséget az író em­ber választhatja meg. Ezt kö­veti az élmény fokozása, a szí­vás. Kivételes öröm ez, az írást megelőző katarzis. A toll elme­rül az üvegben és mi érzékel­jük, amint a toll megtelik a vá­lasztott tinta életerejével. Itt nem szabad kapkodni, hiszen ha érzékeny a műszerünk, a kíméletes szívatással többlet anyagot nyerhetünk. Ezután jön a beteljesülés, az írás meg­kezdése. A szivatós toll finom hegye szinte egybeforr a hófe­hér papír tiszta felületével, vé­letlenül sem sértve meg azt, de érzékeltetve a kapcsolat létre­jöttét. Nyugalmat ad, fegyel­mez. tudatossá és élvezetessé teszi amit csinálunk. Ünneppé varázsolja még a muszájt is, sőt előbb-utóbb azt vesszük észre, megszűnt a muszáj, egy­szerűen jó amit csinálunk. A szivatós toll örömteli életérzést adhat mindenkinek, aki fon­tosnak érzi a részletek finom­ságát. Ezért mondom én, hogy madarat tolláról, embert toll- használatáról ismerni meg. így azután érthető, hogy so­káig kedvetlenül figyeltem a mindenféle toliakkal barbár- kodó embertársaim kapkodá­sát. Mígnem eljött egy nap, amikor egy lelkileg megszen­telt helyen 6, azáz hat szivatós tollat ajánlottak föl írásmániám szolgálatára. Ha nincs ez az élményem, talán glosszát sem írok a toliról, de minekutána átéltem, hadd javasoljam: pró­báljuk ki mind többen a szíva- tós toll írástudását, megéri. Németh János István Idősek napja • Bárna. Szép esemény szín­helye lesz vasárnap a helyi álta­lános iskola napközis terme: itt rendezik meg a hagyományos idősek napját a különböző szer­vek: a TESZ, a Vöröskereszt helyi aktivistái, és a polgármes­teri hivatal. A rendezvényt a községi pártcsoportok és a ce- redi tsz is szponzorálja. Az ün­nepeiteket a polgármester fogja köszönteni, az első osztályosok pedig műsorral kedveskednek. Nem feledkeznek meg az ágy­hoz kötött hetven éven felüliek­ről sem: őket is megajándékoz­zák ezen a napon. A várromhoz • Nógrád.Az ország külön­böző részeiből egyre többen ke­resik fel a nógrádi várromot. Naponta egy-két busz hozza azokat a diákokat, akik kíván­csiak a történelmi nevezetes­ségű látványosságra. A hét vé­geken az ide utazó diákok csa­pata, érdeklődő felnőttekkel bővül. Hét nap alatt a feljegyzé­sek szerint 500-an tekintik meg a nagy becsben tartott várromot. így jó a többségnek • Október 14-től a korábbi 13 óra 30 helyett ismét 13 órakor indul Szécsényből a Pös- tény-pusztát, Nógrádszakált és Ludányhalászit érintő autóbusz, amely mintegy nyolcvan általá­nos iskolás gyereket szállított. A szülők, az önkormányzatok és a Volán többszöri egyezte­tése után október elején döntöt­ték el, hogy a többség kérésére visszaállítják az eredeti, legelső alkalommal készített menetren­det. Falukalendárium • Ságújfalu. A helyi faluszé­pítő és művelődő egyesület a közművelődési alap pályázatán ötvennégyezer forintot nyert nemrégiben. Az összeget egy falusi kalendárium elkészítésére fordítják. Az ehhez szükséges gyűjtőmunkát már megkezdték a községben. Jótékony célú előadás • Szécsény. A Nógrád tánc- együttes, a Dűvő zenekar és a Boróka néptánccsoport szóra­koztatja a városi ifjúsági műve­lődési centrum közönségét az október 19-én 18 órakor kez­dődő összeállításukban. A ren­dezvény bevételét a város egészségügye javára ajánlották fel a fellépők. Adózásról „félúton” • Szécsény. A helyi adók be­vezetésének rendelettervezetét tárgyalta keddi ülésén a város önkormányzatának képviselő­testülete. A téma fontossága miatt a kérdés, amely várhatóan a polgárokat és a vállalkozáso­kat is érinteni fogja, már máso­dik alkalommal került a testület elé. Az ezzel kapcsolatos prob­lémák egyike, hogy a kommu­nális adó és a tervezett vállalko­zási adó bevezetésével nem kedveznek az ilyen irányú kez­deményezéseknek. Pedig az önkormányzat egyik legfonto­sabb terve a vállalkozási kedv élénkítése, valamint hatható­sabb segítése. Konferencia # Polgármesterek országos konferenciája keretében októ­ber 18-án 10 órakor, a szolnoki sportcsarnokban rendezik meg a következő ülést, a Nógrád, Pest, Jász-Nagykún-Szolnok, Bács-Kiskun, Csongrád és Bé­kés megyét képviselő 650 pol­gármester részvételével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom