Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

1991. OKTÓBER 2., SZERDA MEGYEI KORKÉP íi '[•JjlliV.! 3 80 ezer tonna kő évente Huszonhárom embernek nyújt megélhetést a Szécsényi Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet zsúnypusztai kőbányája. Folyamato­san termel az üzem, dolgoznak a kőtörő gépek. Maradt is a régi vevőállomány, bár az érkező megrendelések mértéke csökkent. Jelenleg évente mintegy 80 ezer tonna követ bányásznak ki Zsúnypusztán. Ennek nagy része megyén kívüli, kisebb része megyei piacra kerül. kép: Rigó Előtérben az emberi kapcsolatok Új megyei tiszti főgyógyszerész: Bállá Tibor „Gólya, gólya, gilice...” Látogatás a sérült gyemekek pásztói diákotthonában „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad?” — Az éjszaka csendjében ez a dalocska hangzik fel, immár ki tudja, hányadszor. Egy beteg kisfiú fekszik az ágyban, nem tud elaludni. Néha fel­csattan ijesztő kacaja, s olyan ez, mintha egyszerre száz üveg pattanna szét: beleborzong a mindenség. Hároméves volt, amikor a betegség rátört és homályba borította lelkét. Egy csapással szétdúlta kockavárát, elszaggatta képeskönyvét, nem az életét! Egy kisfiú fekszik az ágyban, és nézi a mennyezetre hulló árnyakat. „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad?” Egy édesanya és egy nagymama dúdolják az altatódalt és a két hang összefonódik, mint az egymásba fonódó árva kezek. A gyermek feléjük fordítja sápadt sugaras arcát. Egy királyfi fekszik ott a párnán. Elátkozott mesebeli királyfi, akinek nincs szabadítója.” (Vihar Béla: Párbe­széd az idővel) Tagja a Gyógyszerész Kamara Országos Elnökségének, a Vö­röskereszt megyei vezetőségé­nek, negyvennyolcszoros véradó, az asztalitenisz-szakosztály ve­zetőségi tagja Szécsényben és így tovább. Bállá Tibor legfrissebb titulusa, hogy őt választották meg Nógrád megye tiszti főgyógysze­részének, a Népjóléti Minisírté» riumba benyújtott pályázata alap­ján. Sokan mondták neki, amikor pályázatáról értesültek: — Komolyan bízol abban, hogy te nyered el a megyei posztot? A kételkedőkkel nem sok időt vesztegetett. A vele együtt dolgo­zók véleményére figyelt inkább. A szécsényi gyógyszertárban, amelyet irányít, ott zömmel nők dolgoznak. A várakozás idejében két pártra szákadva, az egyik csapat azért drukkolt, sikerüljön a célja, a másik, hogy mégse. Az „ellendrukkerek” azért szorítot­tak, hogy velük, és köztük marad­jon továbbra is, a drukkerek pedig szerették volna, ha nem csalódik. Most mindkét gárda szívből örül a „győzelemnek”. — Nagyon érdekel, hogy mit tartalmazott a pályázata? — Lehet, hogy az én dolgoza­tom volt a legrövidebb, a többie­kével összevetve. Szinte négy mondatban összefoglalható. Empátikuskészség, egyenes ve­zetői stílus, a szabályok tisztelet­ben tartása, a kormány utasításai­nak végrehajtása, ezek a tiszti főgyógyszerész elsődleges köte­lezettségei. A jelenlegi beosztá­somban sem akarok más ember lenni, mint eddig. — Vagyis mit lát a vezetői munkában elsődlegesnek? — A szemtől szembe mód­szert. Velem bárki megtárgyal­hatja a gondjait, elmondhatja a javaslatait, ha problémája van, segítek, ha lehetséges. De aki ismer, az tudja, mások lejáratásá­Litke. A szécsényi erdészet helyi fűrésztelepén a hetvenes évek végén jól jövedelmező ter­melés kezdődött: szőlőkarót és szőlőtámfát készítettek. Évente kétmillió forint értékű árut adtak el, azonban a múlt évben érezhe­tően visszaesett a kereslet. Idén pedig olyannyira leapadt, hogy a tulajdonos jobbnak látja eladni a telepet. — Sajnos nincs piacunk — ra nincs lehetőség. Valakiről a véleményt csak az illető jelenlé­tében hallgatom meg, így pedig nincs sok értelme a kellemetlen­kedésnek. — Nógrád megyében mennyi ideje dolgozik? — Inkább azt mondanám, a pályán már lassan negyven éve. -BaaUtt. nagyon sokfelé megfor­dultam. Egy ideig Pest megyében is dolgoztam, s a Borsod megyei Cigánd községben is. Nógrádba 1980-ban jöttem vissza, 1983-tól vagyok a szécsényi gyógyszertár vezetője. Vannak, akik azt mond­ják, a mi megyénkben akadnak, akik félnek tőlem. Nincs erre oka senkinek. hiszen számomra mindig az volt a fontos, emberi kapcsolatot alakítsak ki a beosz- tottaimmal. Kórházi főgyógysze­részként.— mikor ebben a beosz­tásban dolgoztam — első dolgom az volt, hogy összeírjam, kinek mi a kedvenc beceneve? Szá­momra az emberek megítélésénél is az volt a sorrend: ki az, aki jól bánik a beteggel? — A szaktudás mennyit nyo­mott a latban? — Második helyre tettem, hiszen hiába a legalaposabb tudás, ha nem sikerül bizalmat ébreszteni, átadni úgy a gyógy­szert, hogy az emberek odafi­gyeljenek a pontos használatra. A munkatársi . kapcsolatokat sem érzem elhanyagolhatónak. Nem kellemes rossz légkörben dolgoz­ni. Az, hogy valaki beleérzi magát a beteg helyzetébe, s megpróbálom egyénenként el­dönteni, hogy adott helyzetben mit tenne, rendkívül lényeges. — Új munkájánál mi lesz a legfőbb segítsége? — A megyeismeret. És a bátor­ság, hogy nagyobb plénum előtt is merem vállalni, ha igazam van. Pedig ebből korábban elég sok kellemetlenségem volt. De más­képp, mint egyenesen, nem érde­mes nekikezdeni se. Moldován Ibolya közli a megmásíthatatlan tényt Jamrik István, a szécsényi erdészet vezetője. — Harminc­ezer darab eladatlan termék van a nyakunkon, s mivel a szőlőter­mesztők állami támogatása megszűnt, jobbra nem számítha­tunk. Ezért kell megválnunk kisüzemünktől. Ezek a szép sorok, sajnos nemcsak egy szülő és egy gyer­mek tragédiájáról szólnak. Ha nem is ennyire súlyosan, de vannak, akik átélik e mondatok mögött rejlő iszonyatos szenve­dést. A pásztói általános iskola és diákotthon tanulói mind sérült gyermekek, vagy lelkiekben, mert szüleiket elvesztették, vagy azért, mert valahol elvarázsolt kis királyfik. Számukra azonban van egy kis szabadulás, mert a kiváló gyógypedagógusok, akik az inté­zetben dolgoznak, minden ere­jükkel azon vannak, hogy felfej­lesszék ezeket a gyerekeket egy bizonyos szintre. Az épület szép füves környe­zetben fekszik, belül tisztaság és rend uralkodik. A diákotthon falain nagy, kartonból kivágott mesejelenetek, Hófehérke, Jancsi és Juliska és a Hupikék töipikék. A hálókban megágyazott ágyak, a falakon díszek és virágok. A társalgókban televízió, lemez­játszó és rádió. Barátságos min­den. Az iskola aulájában egy kis természetsarok, atrúhez a tanári gárda a szükséges pénzt pályázat útján nyerte. Az intézmény megvalósítása, Havasi Károlyné nyugdíjas gyógypedagógus nevé­hez fűződik. 1989 óta vette át a stafétabotot Kasztner Sándomé igazgatónő, aki kedvesen végig­kalauzolt az egész épületben, s közben válaszolt a kérdéseimre: — Nem merész vállalkozás egy ilyen intézmény vezetése?-— De igen. Én azonban nagyon átgondoltam, amikor a pályáza­tom beadtam. Tizenhét éve va­Tanulmányút Megyénk szövetkezeti vezetői szakmai tanulmányúton vettek részt Ausztriában, ahol az osztrák gyáriparosok szövetségének vo- ralbergi tartományi szövetségé­vel vették fel a kapcsolatot. A ta­nulmányút a gyáriparosok szö­vetségének budapesti informá­ciós irodája segítségével jött létre. Az utat megelőzően a részt vevő kilenc szövetkezet termé­kismertető gyártmánykatalógu­sokat küldött Ausztriába, majd szeptember 24-én Feldkirchben találkoztak az osztrák vállalko­zókkal. Bár az alapvető cél az ismerkedés és a hosszú távú kapcsolatkiépítés volt, az út már konkrét eredményt is hozott: a szécsényi Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet hímzett blúz gyártásáról tárgyalt. Az osztrák vállalkozó két héten belül várja a mintadarabot és az áraján­latot. Az ott dolgozók nem maradnak állás nélkül: —- Három emberről van szó, akik más munkakörbe kerülnek. A leendő új tulajdonos pedig — egy vállalkozó — mintegy tíz személyt kíván tervei szerint foglalkoztatni — mondta Jamrik István. (m. j.) gyök gyógypedagógus, ez nálunk családi hagyomány, a szüleim is azok voltak. Az biztos, hogy egész embert kíván. A munkatár­saim, azt hiszem, elfogadtak, én is őket. A gyerekeket pedig vál­tozatlanul szeretem. Itt ez a fontos és nálunk erre külön hangsúlyt fektetünk. Problémák mindenütt vannak és viták is, de ezeket megpróbáljuk sikeresen megoldani. — Milyen a tanulók összetéte­le az iskolában? — Összesen százötven tanu­lónk van. Állami gondozottak, bár a létszámuk elenyésző, enyhe értelmi fogyatékos gyerekek és két középsúlyos értelmi fogyaté­kos tagozatunk. — A szülőkkel adódnak-e problémák? — Sajnos, néha előfordul, de nem ez a jellemző. Van olyan szülő, aki véleményem szerint rosszul szereti gyermekét. Nem akarja elhinni, hogy csak itt tudunk hathatósan foglalkozni a csemetékkel. Sokan attól félnek, hogy mit szól majd a falu, ha a gyermekét beadja hozzánk! Úgy érzik, akkor eldobják maguktól szülöttüket. Pedig ez nem így van, mert minden hét végén hazamennek és csak hétfőn jön­nek vissza. Hangsúlyozni szeret­ném, hogy mi a szülő beleegye­zése nélkül, semmit sem teszünk! Mondom, nem ez a jellemző! A többség azért belátja, hogy csak Salgótar ján, hétfő reggel 8 óra 27 perc. A garzonház előtt — rakodási céllal — megáll egy nagy IFA. Éppen árut pakolna a helyi üzlet, a Szamóca Market részére, de csak pakolna. Meg kell állnia az út közepén, s az amúgy rakodási területen, szokás szerint tilosban parkoló személy­autókat megkerülve cipelik az árut a boltba a szállítók. A forga­lom pedig közben áll. Az IFA mögül ilyenkor hiába Megyeszékhelyünk már több helyi járati autóbuszvonal- es menetrend-módosítást is megélt — az utazóközönség örömére és bosszúságára —, attól függően, hogy a változás mennyiben szol­gálta az otthonukba, munkahe­lyükre igyekvő emberek utazásá­nak kényelmét, gyorsaságát, pon­tosságát* Amikor kezünkbe veszünk egy új menetrendet, tanulmányozzuk a minket érintő járatok indulási idejét, az átszállási lehetősége­ket. S ha nem is vagyunk elége­dettek, lassan belenyugszunk, s megszokjuk. Tehetünk mást? így volt ez a legutóbbi, s a most is érvényben lévő autóbusz-me­netrend megjelenése esetében is. Több járat ritkult, s este tíz óra után általában „egybusznyi” lehetősége van az utazásra kény­szerülőnek. A menetrend kidolgo­zói hivatkozhatnak a kései órák­szakemberek segítségével lehet eredményeket elérni! — Mit jelentenek ezek az eredmények? — Az enyhén fogyatékos gyerekek fizikai munka végzésé­re felnőttként alkalmasak. Sajnos azonban az nem biztos, hogy a munkahely befogadja őket. A középsúlyos értelmi fogyatéko­sok, ha időben elkezdjük a fej­lesztésüket, akkor képesek felü­gyelet mellett önmaguk ellátásá­ra, házimunka végzésére, sőt apró részletekre bontott munkafolya­matok ellátására is. Nem is egy üzem működik az országban, ahol foglalkoztatják őket, például Diósjenőn, Putnokon. — Milyen nehézségeik vannak anyagi területen? — A szemléltetőeszközök drágulása, a diákotthon felszere­léseinek elhasználódása, a torna­terem beázása. Bár ígéretet kap­tunk a megjavíttatására, és még sorolhatnám. Sajnos az ország nem látja még be, hogy egy értelmi fogyatékos gyermek ellá­tása sokkal olcsóbb, mint egy felnőtté! Tehát egy ilyen intéz­mény támogatása, nem ráfizetés! — Mit tanácsolna egy fiatal kezdő gyógypedagógusnak? — Ha valaki ezen a pályán akar maradni, akkor a feltétel nélküli gyermekszeretet a fontos. Persze, azzal is kell számolnia, hogy az anyagi elismerés nincs arányban a végzett munka értékével. Egy kisfiú szalad a folyosón, s közben hangosan kacag. Az ovi­sok is körénk gyűlnek, egy kis­lány a térdemre ül és simogat. A nagyobbak nevetgélnek. Szünet van. Miközben nézem őket, azon gondolkozom: nem elég csak sajnálkozó pillantást vetni rájuk, vagy közömbösen nézni őket, hanem elfogadással segíteni is kell őket, hogy ne elzárva élje­nek, hanem velünk együtt alkos­sanak egy társadalmat! — Szeli — próbálnának kijönni, nem sike­rülne. Sem a magánautósok, sem az esetleg fuvarba indulni szán­dékozó taxisok. Csak tudnám, hol voltak a KRESZ oktatása idején azok, akik az 5.30 és 14.00 óra között parkolási tilalmat jelző táblát úgy veszik, mintha az ott sem lenne. Pedig ott van. Továbbá azt sem értem, miért nincs a környéken egyetlen egyenruhás közterület-felügyelő sem, amikor ez kivétel nélkül ban természetszerűleg megcsap­panó utasszámra, az állandósult benzináremelésekre, a takaré­kosságra. Nem kevés azonban azoknak az utasoknak a száma, a gondja, akik délutános műszakú munkájuk után igyekeznek haza, ugyanis előfordulhat, hogy leg­nagyobb igyekezetük ellenére is lekésik az utolsó buszt. Hogyan jussanak ők el otthonukba? Gyalog, esetleg, ha a pénztárcá­juk engedi taxival. Miközben a takarékosságra hivatkozó Volán üresen közlekedő járatokat is indít. S ez hogy lehetséges? Nagyon egyszerű a válasz: az utolsó busz kimegy végcéljához, de aztán ott nem maradhat, hi­szen vissza kell jutnia éjszakai parkolóhelyére. Ezt természete­Ingyenkonyha Balassagyarmat. A Vöröske­reszt szervezésében tegnap dél­előtt 11 órakor nyitotta meg kapuit a városi ingyenkonyha. A Mikszáth Kálmán utcai nyári napközis táborban naponta — szombat és vasárnap kivételével — 12—12.30 óráig adnak egy tál meleg ételt a rászorulóknak. Kiállítás a kisgalériában Bátonyterenye. A Város Kul­túrájáért Alapítvány által működ­tetett Ady Endre Művelődési Központ Iványi Ödön művészeti kisgazdájában október 3-án, csütörtökön, 17 órakor Kicsiny Balázs festőművész és Csem- niczky Zoltán szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás. Megnyitót mond Földi Péter Munkácsy-díjas festőművész. Közreműködik Fogarasi Béla gi­tárművész. A tárlat november 10- ig várja az érdeklődőket. Megte­kinthető hétfő kivételével min­dennap 14-től 18 óráig. Templomfestés Karancsberény­ben Az új „Misszió” című katoli­kus folyóiratban olvastuk, hogy újra szükségessé vált a község 1792-ben épült barokk templo­mának restaurálása, azért a kép­viselő-testület a mai kor követel­ményeinek megfelelően a mun­kálatokra versenytárgyalást írt ki. A legkedvezőbb ajánlatot a Miskolci 114. Számú Ipari Szak-* munkásképző Intézet és Szakkö­zépiskola tette, ezért a festési és egyben restaurátori munkák el­végzésével bízták meg. A ka- rancsberényiek nagy megelége­désére Király József és Antal Imre szakoktatók vezetésével az intézet tanulói végezték el a munkát. Előadás a kárpótlásról Karancskeszi. A helyi műve­lődési házban október 2-án, ma este hattól a kárpótlásról tart előadást dr. Medgyesi Péter, a megyei kárrendezési hivatal vezetője. A rendezvényt a polgár- mesteri hivatal, illetve a demok­raták köre szervezi. mindennap így megy? Nekik nem kell a bevétel? Pedig úgy kaszál­hatnának, mint hajdan nagya­páink Péter-Pálkor. Csak ők éppen pénzt arathatnának. Van egy ötletem. Mától fogva árgus szemekkel figyelem a tere­pet. Kik veszik előbb a lapot? Az autósok, vagy a közterületek őrei? Gondolom, nemcsak engem érdekel a végeredmény... Balázs J. sen ugyanazon az útvonalon teszi, mint utasszállítás közben. A kü­lönbség csak annyi, hogy üresen. Számomra érthetetlen, miért nem visz ilyenkor utasokat? Hiszen ez esetben a takarékosság sem lehet elegendő érv, mert jár a motor, fogy az üzemanyag. Csak éppen nem az utazók szol­gálatában! Egy konkrét példa: Baglyasal- járól indul huszonkét óra tíz perckor a 14-es járat, mely Zagyvarónáról visszafelé üresen megy a déli autóbuszközpontig. Tatán nem kerülne nagy fárad­ságba ilyenkor is kitenni az útvo­nalat jelző' táblát és szállítani az utasokat. így mód lenne a sokak számára segítséget jelentő ,.üres­járatok” kihasználására. sz. á. Eladják a telepet Tilosban parkolni szabad...!? Üresjáratban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom