Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
8 imnzmi TÁRSADALOM ES VALOSAG 1991. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT „Na, szép kis Mohora!" Bárhonnan is nézem, bárhogyan is szépítem a dolgokat, nem találok rá finomabb és jobb kifejezést, minthogy agyrém. Lázálom, rémálom, lidércnyomás. Hihetetlen, pedig száraz valóság. Egy esztendeje kezdődött. Lapunk figyelemmel kísérte az eseményeket és rendszeresen beszámoltunk a fejleményekről. Az Új Nógrád 1991. III. 21-i számában, Nincs nyugalom Mohorán címmel tártuk olvasóink elé az elmérgesedett helyzetet. Bíztunk benne, megoldódik a probléma. A tények azonban önmagukért beszélnek. Az elmúlt hónapokban felerősödtek az ellentétek. Az állapotok sokkal rosszabbak, a válság sokkal mélyebb, mint valaha. Mohorán teljes fronton folyik a hatalmi harc. ihívás a közelmúltban. Demokrata Fórum — ex-tanócselnökasszony — Ikozóra invitált bennünket, olgok történnek a faluban, ítni olvasóinkat. MDF egyetlen tagja sem akar képviselő vagy polgármester lenni! Megtörtént a választás, ami nekünk nem sikerült. A KDNP győzött. De ez korántsem jelentheti azt, hogy rólunk ne vegyenek tudomást! Az MDF már bizonyított ebben a faluban! ’ ' A hirtelen támadt csendben felteszem a kérdést: lám? Velem vitatkozik teológiát végzett ember? Nekem nincsen csak nyolc általánosom és három iparim, de senkiről nem nyilatkoztam olyan hangnemben, mint ő! Már elnézést kérek, én nem akasztottam senkinek a nyakába vörös nyakkendőt Csillebércen! Megmondom őszintén azt is: csalódtam a KDNP-ben! Más pártot kellett volna választanunk a kormánykoalícióba, mert ők csak prédikálgatnak, munka meg semmi. Hát, ezzel nem fog előrehaladni az ország. —.Van-e önöknek új elképzelésük? Iában vagyok minden gondolatukkal. Éppen ezért mondom azt, hogy már nagyon-nagyon unom a sorozatos megnyilvánulásaikat. — Véleményük sprint az ön- kormányzat nem vesz tudomást az MDF helyi szervezetéről, egyetlen észrevételre sem fogadókészek, minden segítséget visszautasítanak. Mit szól ön ezen megállapításokhoz? — Nem veszünk tudomást az MDF-ről? Nagyon jól hangzik, csak éppen nem igaz! Olyannyira valótlan állítás, hogy a polgár- mesteri hivatal már többször is fűtött termet biztosított, a szervesegítségért. Mi a véleménye erről? — Ez sem akármi... Jómagam többször voltam már a Bem téren, az MDF .székházában. Szó, mint szó, ott enyhén szólva másképpen intézik a dolgokat, mint a mohorai szervezetben. Kíváncsi lennék egyáltalán tudják-e a központban, hogy Vidáminéék hogyan tevékenykednek? Mert a mohorai MDF-et csak ők jelentik, nincsen mögöttük bázis. — Arról mi a véleménye, hogy soknak tartják az ön fizetését, s azért harcolnak, hogy társadalmi állásban vezesse a falut? Nincs nyugalom Mohorán Antall Józsefnek vagy Bush elnöknek írunk!” A képzeletbeli barikádok mögött a helyhatósági választások győztese és vesztese áll: a megválasztott önkormányzat, Fajcsik József polgármester vezetésével valamint az ex-tanács- elnökasszony Vidámi Józsefné és társai, akik a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezeteként is funkcionálnak. Mohorán vannak hagyományai a megkülönböztetésnek. Az évszázad elején (is) a községet kettéosztó kis patak hídján inneniek „a muhoraiak”, míg a hídon túliak „a hídmegiek” elnevezést viselték. Ez azonban csak földrajzi megkülönböztetés volt és nem ellenségeskedés, míg ma valódi, élő ellentét feszül. Sajnos. Persze nem a muhoraiak és a hídmegiek, hanem a Fajcsik kontra Vidáminé csoport között. Az alábbiakban (csak és kizárólag) az egyszerűség érdekében „a muhoraiak” és „a hídmegiek” elnevezéssel jelöljük a két tábort. * A „hídmegiek” régi szokásukhoz híven leggyakrabban házilag készített ákom-bákom plakátokon tudatják véleményüket a falu lakosságával. Engedélyt még sohasem kértek falragaszaik elhelyezéséhez, mert szerintük erre nincs szükség. A „muhoraiak” erről másképp vélekednek. Szerintük előzetes egyeztetés nélkül senki sem ragaszthatja tele a falut. De mivel idáig ez nem történt meg, a „muhoraiak” nem tesznek mást, mint saját kezűleg tépkedik le ezeket a felhívásokat. Hát nem kicsinyes dolog ez? * A „hídmegiek” tájékoztatnak és tiltakoznak a szóban forgó plakátokon. Tájékoztatják a lakosságot arról, hogy a „muhoraiak” olyan vezetőket neveznek ki az intézmények élére, akik más községben nem feleltek meg, de itt, rokoni alapon és kommunista (!) vezetőként megfelelnek. Tiltakoznak az ellen is, hogy a szakembereket sorozatban, törvénytelenül elküldik a „muhoraiak”. Az igazság támogatására, ébredésre és bátorságra szólítja fel az embereket. A „muhoraiak” az utolsó szóig visszautasítják ezeket az állításokat. Annyira feldühíti őket a plakátragasztgatás, hogy első számú emberük hivatalos személy és hatósági megsértésének címén, konkrét paragrafusok megjelölésével feljelentést tesz ismeretlen tettesek ellen a rendőrkapitányságon. Levélben a „hídmegiek” élharcosait vádolja meg név szerint. Hát nem nevetséges ez? * A „hídmegiek” kiadják saját szerkesztésű újságjuk második számát, melyben túlnyomórészt a „muhoraiak” tevékenységével foglalkoznak. Talán mondani sem kell, a kritizált tábor egyetlen jó szót sem kap a kiadvány gazdáitól. Hamarosan az utcára kerül az ellenlap, sokszorosított gépelt papír formájában, melyen gúnyos hangvételű és stílusú írások olvashatók kitalált személyekről. Azonban nem nehéz azonosítani a kiszerkesztett szereplőket a „hídmegiekkel”. A faluban többen látják, hogy a „muhoraiak” osztogatják ezen irományokat. Hát nem visszataszító ez? A „hídmegiek” élharcosa rendszeresen névtelen leveleket talál postaládájában. Az írások a faluból való mihamarabbi távozásra szólítják fel őt és családját. A férj, aki szintén a „hídmegiek” táborának egyik vezére, a munkahelyén veszi át azt a portós(!) levelet, mely a feleségéről szóló sértegetéseket tartalmazza. Aláírás természetesen ezúttal sem szerepel az irományon. A „hídmegiek” ezeket a leveleket elviszik ügyvédjükhöz, hátha szükség lesz rájuk a későbbiekben. A „muhoraiak” semmit sem tudnak a névtelen levelekről, mindössze látványosan csodálkoznak ezen a tényen. Ugye milyen érdekes? * A „hídmegiek” arról értesülnek, hogy a „muhoraiak” vezetője nyilvánosság előtt kijelentette, márpedig ha törik, ha szakad, elüldözi a faluból őket, akár még a házukat is felgyújtana. A „hídmegiek” élharcosai piknikjük során kapják a hírt, hogy fel akarják gyújtani a portájukat. Azonnal hazamennek, mindent rendben találnak, azonban gyermekeiket elviszik otthonról, s egész éjszaka vir- rasztanak. Elmondásuk szerint több, a „muhorai” táborhoz tartozó személy sétálgatott házuk körül az éjszakai órákban. A „muhoraiak” visszautasítják a vádat, nem fenyegettek meg senkit sem, az ilyesmi távol áll tőlük. Véleményük szerint a „hídmegiek” mindössze kitalálják ezeket a történeteket. Ugye milyen őrült a helyzet? * Egy vasárnap délelőtt, váratlan esemény történik a faluban. A „muhoraiak” variációja szerint a „hídmegiek’ ’ vezére megpróbálta autóval elgázolni egyik gyalogosan közlekedő tagjukat, aki csak azért menekült meg, mert idejében beugrott egy kapualjba. A „hídmegiek” vezére szerint, szó sem volt ilyesmiről, hiszen méterekkel megállt a szóban forgó személy előtt. Ugye milyen meglepő események történnek? * Az sem mellékes, miért történik ez az egész. Természetesen az okokat illetően is eltér a két tábor álláspontja. A „muhoraiak” szerint, a „hídmegiek” élharcosa dühbe gurult, mert letépték plakátjaikat, s sérelmeiken így próbált elégtételt venni. A „hídmegiek”, talán már mondani sem kell, visszautasítják ezt. Élharcosuk azért ment az ellentábor tagjához, hogy felhívja annak figyelmét arra, hagyja békén a gyermekekeit, ne szidja többet őket az utcán. Ezt a verziót pedig a „muhoraiak” tagadják. Ugye milyen balkáni viselkedés ez? * A „muhoraiak” állítják, hogy a történtek során, ittas állapotban volt a másik tábor vezére. A megvádolt ezt visszautasítja. A rendőrségi vérvizsgálatnak, — hiszen arra is sor került, miután a „muhoraiak” kihívták a járőröket, — negatív az eredménye. A sértett tag közben feljelenti a „hídmegiek” vezérét. Ugye milyen alpári ez? * A példa nélküli eset szereplői a történtek során összeverekedtek. A „muhoraiak” tagja azt állítja, hogy a másik kezdte, míg a másik szerint éppen ő volt az, aki pofonvágta. Vagyis iskolapéldája annak, miszerint a verekedés úgy kezdődött, hogy ő visszaütött. Ugye, hogy ez nem is annyira érdekes, mint inkább már veszélyes? * A „muhoraiak” első számú embere, az egyik délután autóval végigmegy a községen, s hangosbeszélőn keresztül nyilvános ülésükre, egészen pontosan szópárbajra invitálja a „híd- megieket”. A meghívottak nyílt levél formájában juttatják el véleményüket az ülésre. A párbajt visszautasítják, s ehelyett helyi fórumot javasolnak, a nyilvánosság kizárásával. Ugye, hogy ez már fából vaskarika — fórum, nyilvánosság nélkül? * A „muhoraiak” testületileg, továbbá ötvenegy személy kézjegyével ellátott válasszal reagálnak a nyílt levélre. Érdemes idézni írásuk utolsó sorait: ..Próbáljuk meg egymás dolgait kritikusan, de reálisan elemezni, és nyugodt légkört biztosítani a faluban élő embereknek, magunknak. Azt az enegriát, amit az egymás elleni harcra fordítunk, nemesebb célra is használhatnánk. ’ ’ Hozzáfűzik továbbá, hogy csak nyilvánosság előtt hajlandók velük asztalhoz ülni. A „hídmegiek” nem méltatják válaszra ezen felvetést. Ugye, hogy ez valóban agyrém? * A „muhoraiak” végső elkeseredettségükben a kormány- koalíció vezető pártjához fordulnak. Leszögezik, hogy a „hídmegieket” korántsem azonosítják a párttal, de ők mégiscsak többnyire a párt nevében lépnek fel. Az eluralkodott lehetetlen és tarthatatlan helyzet megoldását várják a párt országos elnökségétől. A harc azonban (még) folytatódik. Folytatódik? * Ennyi komor valóság után álljon itt befejezésül egy helyi anekdota. Vonaton utaztában aludhat- nékja támadt az egyszeri atyafinak. Megkérte a kalauzt, keltse fel, ha Mohorára érnek. A kalauz megígérte, de mert sok volt az utas, elfeledkezett erről és már csak Ácsa—-Erdőkürtnél szólt az atyafinak, aki lecihelöd- ve a kocsiból álmos szemekkel felnézett az állomást jelző táblára. — Na, szép kis Mohora! — sóhajtott fel elkeseredetten. Mi sem teszünk mást. SZILÁGYI NORBERT
