Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-20 / 221. szám

1991. SZEPTEMBER 20., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Luzunz-j 3 Önkéntes száműzetésben Remete a város peremén Szeméttelepen, guberálással tölti az idejét. Egy villaszerű kis szerszámmal túrja a hulladékot, keresi a számára értékes kiflida­rabot, rézdrótot, rossz lábbelit, — mikor mit. Vagyis neki a bűzös füstöt eregető hulladékhegy élel­miszerraktár, cipőbolt. ha úgy tetszik: munkahely. Bár nem verejtékes munkával, de itt keresi meg a napi öt-hat üveget, amit a zagyvarónai Ötvözetgyárhoz közeli kúthoz visz kimosni, azután a boltba beváltani, majd a kocsmába indul, hogy eligya az árát. Külön pohara van — állítják a környékbeliek. Remetének hívják a gyáriak, a szállító autók sofőrjei, akik na­ponta látják a negyven körüli férfit. A nevét nem tudják, nem kérdezi senki, de hiába is tuda­kolná, a rendkívül elhenyagolt külsejű személy alig beszél. Mint afféle ijesztő csodaboga­rat. úgy nézik torzonborz üstökét, zsíros mocsoktól feketéHő, sza­kadt kabátját-nadrágját, amit télen, nyáron le nem cserél. „Lakhelye” a gyár űt melletti, használaton kívüli építmény. Az „ágyát” kartondoboz-darabok­ból Veti meg, éjszakára tüzet rak, s e mellé húzódva alszik. Gyak­ran elküldik innen, olyankor egy közeli üregben húzódik meg. — A féloldalam forró, a másik meg majd lefagy — mondta egyszer a tarjáni gépkocsivezető­nek, de többször nem panaszko­dott, nem szokása az önsajnálat. Ezt az életformát választotta, amikor egy-két éve otthagyta bükkszéki otthonát. Hátat fordí­tott a világnak, mert „elege lett mindenből”, s megkezdte önkén­tes száműzetését. Nem zavarja a mosdatlanság, nem érdekli mi van a szeméttelep és a néha rábámuló szempárok mögötti Öntörvényúsége egyetlen fényű­zést enged meg az italon kívül: mégpedig a rejtvényfejtést. Újsá­got mindig talál a lim-lomok között. — Nem megyek vissza — dörmögi maga elé, mikor ismerő­se a városba hívja. Nem kérek, nem dolgozok mán soha — teszí hozzá tőle szokatlan bőbeszédű­séggel, aztán lustán odébb moz­dul a teherautót elől. — Fabrikált már magának egy rádiót, azóta elemet kérincsél tőlem — újságolta a szemetes­autó sofőrje. — Egyébként ez az ember egy rejtély... Tény, a • remetejelenség a városnak ezen a pontján is érthe­tetlen ritkaság. Az ijesztő külsejű férfit azonban nem zavarják szuverén jogai sajátos gyakorlá­sában. Nem molesztálják, nem titulálják hajléktalannak, de bele-, borzadnak, ha meglátják. (Mihalik) Durogházán, a Hősök terén a napokban avatták fel az első vi­lágháborús hősi emlékművet. A márványtáblán az alábbiak olvashatók: „A világháborúban Dorogházáról 118 vitéz harcolt a becsület mezején, kik közül hősi halált halt”: —- és következik huszonegy név. A Bakos-famíliából tizenegy, a Farkas-, a Kovács- és a Szűcs-családból két-két férfihozzátartozót hiába várták szeretteik haza a frontról. Nekik állítottak örök emléket. Fotó: Gyurkó Mégis, kinek az érdekképviselete? A kvalifikált cigányból elnök lesz Bonyolult dolog a cigányok érdekképviselete. Országszerte már több tucat szervezetük létezik, ennek ellenére valóságos problé­máik változatlanul fennállnak. A bátonyterenyei Balogh Imre, a parlamenti választások idején, a Magyarországi Cigányok Igazság Pártja megyei elnökségének tagja volt, majd ő lett a Magyarországi Romák Liberális Szervezetének (MAROLISZ) megyei elnöke. Balogh Imrét először arról kérdeztük, hogyan látja — belülről — a cigányok képvise­letének eredményességét? — Alapvetően az a kérdés, hogy a képviselők kinek az érde­keit képviselik? Mert azok. akik az élen vannak, felveszik a pénzt, de tehetetlenek! Akik nem tudnak munkahelyen elhelyezkedni, szervezetet alapítanak, így a kvalifikált cigányból elnök lesz. De nem veszi észre, hogy ha ő nem kellett a felsőfokú végzett­ségével, akkor vajon hová kelle­nek azok. akik „lent” vannak?! A cigányság problémáját hely­ben kell megoldani, erre viszont a cigányság nem készült fel, mert Magyarországon még sohasem vettünk részt a politika alakításá­ban. — Bátonyterenyén, milyen a képviseletük? — Még januárban .javasoltam az etnikai kisebbségi önkormány­zat létrehozását, mert úgy érez­tem, nincsenek kellőképpen képviselve a kisebbség érdekei. Azt szerettem volna, hogy a kisebbség döntsön a saját sorsa fölött. A polgármester bele is egyezett, azt mondta, a cigányok bízzanak meg öt-hat személyt, ezzel megszűnnek a viták is. Akkor kezdődtek a gondok, amikor már helyiséget kértünk. Ugyanis pártunk elnöke telefo­nált a bátonyi hivatalba, és közöl­te, vi sszavonja, a .megbízásainkat! Ezután rögtön lemondtam az Igazság Párti tagságomról. Tá­mogatniuk kellett volna bennün­ket! De egyébként is voltak már problémák a párton belül. A cigányság alapított egy szerveze­tet, a kormány támogatta, de a vezetői nem néztek le vidékre. Többször szóltam, hogy az emberek kiesnek a munkahe­lyekről. Eljöttek Budapestről, felbuzdították a népet, mindenfé­le segítséget ígértek. Aztán a ci­gányok hozzám jöttek, és engem vontak kérdőre: mi van a támo­gatásokkal, a munkahelyteremté­sekkel?! Már az utcán is szégyell­tem magam! — Az Igazság Pártból tehát kilépett, de a MAROLISZ-beli tagsága sem lett hosszú életű. Ennek mi volt az oka? — Az Igazság Párt tagjai le akarták váltani az elnököt, de végülis a helyén maradt, és a párt szóvivőjének adták ki a tagsági könyvét. O alakította meg a MAROLISZ-t, hozzá csatlakoz­tunk. De beletették a fülébe a bogarat, hogy a székére pályá­zom! Egyszerű összeuszítani az embereket, de mivel elhitte, vége is lett a szervezetnek. A szemé­lyes konfliktusokon túl az anyagi kérdésekben sem tudtunk mege­gyezni. — És időközben már eljutot­tunk egy harmadik szerve­zethez» .Mi is. ez pontosan?, — Magyarországi Nemzeti Kisebbségi Liberális Fórum a szervezetünk neve, jelenleg cég­bírósági bejegyzés alatt áll. Lendületet kell adni a cigányok­nak. hogy ne a tehetetlenség szellemében éljenek! Nekem a bátonyterenyei képviselő-testü­letben csak tanácskozási jogom van, de a cigányok hátrányos helyzetét még szavazatokkal sem lehetne behozni! — Önök csak bátonyterenyei ügyekkel foglalkoznak? — Nem. Éppen nemrégiben értesültünk a tari cigányságtól, hogy nagyon feszült a helyzet a községben. A hivatal nem fizette ki a nekik járó családi pótlékot, és a rendszeres nevelési segélyt. Most már végleg elszakadt a húr. Elmentem a köztársasági megbí­zott területi hivatalának vezetőjé­hez, onnan kaptunk segítséget. De így is két hónapig intézték az ügyet, míg végre kifizették a pénz egy részletét. A feszültség miatt gyűlést hívtunk össze a tari általános iskolában, amit 72 órával előtte be is jelentettünk. Amikor oda­mentünk, kiderült, hogy baj van. a jegyző utasította az igazgató­nőt, nem adhatja ki a termet! Tóth Sándor országgyűlési képviselő fogadónapot tartott Bátonyban, megkerestük őt, és kivittük magunkkal Tatra. Képzelje el! A kukoricásban mászkált az országgyűlési képvi­selő, hogy megkeresse a tari jegyzőt, és megkérje, hogy adják ide a termet! Nem a jegyzőn múlt, de végül bejutottunk... .......... Dudellai Ildikó Megyei nagygyűlésre készülve Salgótarján. Az FKgP megyei szervezete kibővített vezetőségi ülést tartott a napokban. Napi­rendjén szerepelt egyebek közt a kárpótlással kapcsolatos tájékoz­tatás kiszélesítése, ugyanis — főleg a falvak esetében — még mindig sok a fehér folt e tekin­tetben. Szó volt az ülésén: a megyei szervezet polgári tagoza­tának megalakításáról, a sajtóval való szorosabb kapcsolattartás­ról, valamint az október 19-én Bátonyterenyén megtartandó megyei nagygyűlésről, amelyen Torgyán József is részt vett. Templomfelújítás Csécse. A hívők adakozásából 1984-ben kezdtek hozzá a kato­likus templom rekonstrukciójá­hoz. Az első ütemben új tető került az épületre. Az elvégzett munkálatokért hétszázezer forin­tot fizettek. Az előbb említett összeget a hívők adták össze. A második ütemre 1987-ben került sor. Ekkor a templom belsejét festették ki, amiért 250 ezer forintot fizettek ki, ugyancsak a hívők adományaiból. Az idén végezték el a templom külső tatarozását. A hatszázötvenezer forintot, a hívők közadakozásá­ból teremtették elő. A munkála­tokért kifizetett összegben szere­pel az önkormányzat harminc­ezer forint támogatása is. Lesz utánpótlás Mihálvgerge. Az Ipoly nép­táncegyüttes utánpótlását szív­ügyüknek tekintik a helybeliek. Ezért kezdeményezték, hogy a tánchoz kedvet érző óvodások, iskolások felkészítését már most kezdjék meg. A csoportok kiala­kítása ezekben a napokban törté­nik. * * Vita a szolgálati lakásról Ipolytarnóc. Nincs döntés a községi és a litkei önkormányzat közötti vagyonmegosztási vitá­ban, amelynek lényege a körzeti iskolához tartozó két szolgálati lakás sorsa. Jelenleg mindkét ön- kormányzat igényt tart erre. A napokban megtartott közös testü­leti ülésen sem tudtak megegye­zésre jutni. NÉZŐPONT Pays Gavot—Gap Ne tessék megijedni. A fenti cím egy Gap nevű falucskából Holjókőre érkezett hagyo­mányőrző együttes neve. Az ő jelenlétük a Palóc Szőttes pompás seregszemléjén so­kunknak emlékezetes marad. Nem csupán azért, mert pro­dukciójuk felvette a versenyt jól ismert hazai csoportjaink­kal, nemcsak azért, mert nép­viseletük a történelmi filmek ruhatárát idézte, mégcsak nem is szeretetteljes és kifogyhatat­lan mosolyukért. A Pays Gavot csoport tagjai természetes emberi tartásukért szimboli­zálják számomra a polgári mentalitást. ‘ Idézzük csak fel azt a sorren­det, ahogy felépítették színpa­di bemutatkozásukat. A cso­port élén egy idős úr, a francia nemzeti trikolórt vitte büsz­kén. Kinek jutott eszébe nacio­nalizmust kiáltani ennek lát­tán? Épeszű nézőnek biztosan, hogy nem. Őt követte a telepü­lés, Gap zászlaját vivő férfiú, az együttest vezető derék asz- szonnyal. Az önazonosság bájos és őszinte megnyilvánu­lása nyomban jó hangulatot te­remtett. Azután jöttek a szerep­lők. Egy csoportban együtt tizen­évesek és nyugdíjasok. Viseletűk egy külön enciklopédia, jelezve ki legény, ki betört férfiú, ki leány, ki menyecske, ki ifjú, ki vénecske? Mindezt színpompá- san, elegánsan az emberi viszo­nyok harmóniájában, természeté- sen. Bevonulásuk üzenet, méltó­ság és élmény volt egyszerre. • Külön figyeltem az együttes vezetőjét és a zászlóvivőket. A nemzeti és helyi zászló hordozói kiálltak a színpad szélére és az egész műsor alatt méltósággal teljesítették küldetésüket. Jelen­létük láthatóan fontos volt min­denkinek. Az együttes vezetője, miután bekonferálta a következő műsorszámot, odaáll! a helyi zászlót tartó sűrű szakállú büszke úr mellé, és kezével megfogta ő is a zászló tartórúdját. Ennél szebb kifejezését a hovatartozás­nak, e tudat energiaforrásának bizony alig-alig látott korábban. Nem tudom, a derék gapiaknak ki és hányszor beszélt eddig Euró­páról, az európai házról, az oda vezető útról, egyáltalán az euró­pai ember mentalitásáról? Ám azt éreztem, hogy a színpadon álló, mosolygó nők, férfiak, gyerekek nem valahol máshol találták meg az európaiságot. Önmagukban, szülőfalujuk­ban, mindennapi életükben, Franciaországban élnek lehető teljes életet. Öntudatosan, képességeikre, teljesítményük­re büszkén, becsülve azokat. Európa tehát az így élő, gazdálkodó ember, az így szer­veződő közösségek ereje, az ily módon tiszta, rendezett, szeré­nyen gazdag települések soka­sága, melyek belső tartásuk tekintetében láthatóan teljesen egyenrangúak Párizstól Gapig. Ezt a felismerést hirdette a komoly tekintetű gapi zászló­tartó jelenléte fönn, a hollókői színpadon. Hollókő, a Palóc Kulturális Társulás éledező önkormány­zataink, mi magunk, az új esélyt kapó kivívó magyarság, a saját belső tartásunk kiépíté­sét vállaló talán-talán már „Európában vannak”, mégha erről lehet, hogy nem is tud Európa — maga. Először ne­künk kell tudnunk, csinálnunk, majd a büszke gapiakhoz ha­sonlóan mosolygó természe­tességgel hirdetnünk is. Németh János István Megemlékezések Széchenyiről Széchenyi István születése bi- centenáriumáról a TESZ szerve­zetei is megemlékeznek. A szep­tember 20-i megyegyűlésen is az első gondolatok a „legnagyobb magyar”-hoz kapcsolódnak. De hasonlóképpen ünnepük például Bátonyterenyén, ahol a TESZ kisterenyei szervezete a könyv­tárral közösen ismeretbővítő vetélkedőt rendez a fiatalok szá­mára. Kazáron, az általános iskolá­ban, a TESZ helyi szervezet és a Tini—Mini gyermekcsapat ren­dez közös ünnepséget. Ez alka­lomból Berecz Imre, a TESZ országos ügyvivője ajándékot ad át az iskolának, mégpedig az 1676. sorszámú, bőrkötésű dísz­kiadásban megjelent „Gróf Szé­chenyi István gondolatai” című könyvritkaságot. Ezt a szép emléket az eredményes és szín­vonalasnevelőmunka, a település életében betöltött kulturális sze­rep elismeréseként kapják meg az iskola nevelői és tanulói. Királynő — királyi lehetőségekkel (Folytatás az I. oldalrólI Terveim között szerepel, hogy a lányok egyikének az 1992-es tavaszi, illetve őszi BNV-re hostessi szerződést kínáljunk, ami önmagában is nagyon vonzó dolog, anyagi értéke sem csekély. A győztes egyébként számíthat arra, hogy erős szponzorként állunk mögötte a jövő évi Miss Hungary-választáson! Semmivel sem lesznek halványabbak az esélyei, mint társainak! A Miss Hungary-vetélkedés ugyanis vé­leményem szerint már nem bír el még egy olyan botrányt, mint az idei volt! — És itt van Nógrád jelenlegi szépének. Fejérvári Juditnak az esete is... — Erről csak hallomásból értesültem. Nem volt sminkese Budapesten, s, hogy szinte az utolsó pillanatban jóformán be­lökték a színpadra, miközben az előre eldöntött győzteseket cico- mázták. Nógrád megyei lány többé nem juthat Fejérvári Judit sorsára! — A lányokban még inkább gátlások vannak a közszereplés­sel kapcsolatban. Mit ajánl nekik „görcsoldóként”? — Előszöris: legyen önbizal­muk! Ne a környezetükre hall­gassanak elsősorban, amennyi­ben csupa negatívumot hallaná­nak! Éh többet nem tudok mon­dani, a díjak önmagukért beszél­nek, ezekért érdemes versengeni. Az igazán szép lányok barátainak csak azt tudom mondani, hogy biztassák az indulásra szívük hölgyét! Nagyon szeretném, ha Nógrád végre pozitív értelemben szerezhetne magának hírnevet, van épp elég dolog, amiben a sor végén kullog. Ha ez sikerülne, azzal nem csak a megye járna jól. De beszélhetünk erről akár­mennyit, ha a gátlások és az intrikák a jó ügy elé állnak. Ezeken már túl kellene lépni! Remélem, sikerül... Az ELV A Kft. ügyvezető igaz­gatója tehát bizakodó. A verseny­re pedig minden készen áll. Szűkebb hazánk szép leányai, ne gondolkozzatok sokáig a titkon már biztosan kitöltött jelentkezé­si lappal, szobáitokban ücsörög­ve! Jelentkezzetek! Mert ez a lehetőség valóban páratlan lehet számotokra! Utólag mindegyikő- tök eped majd az irigységtől a boldog győztest látván, pénzzel, dicsőséggel, szponzorral. De az akkori bánat már késő lesz! Nagyon késő... Balázs József A RENDEZVÉNY FŐSZPONZORA: ELEKTRONIKAI ÉS VASIPARI GYÁRTÓ, FORGALMAZÓ KFT. Bátonyterenye Bolyoki út 3. TOVÁBBI SZPONZOROK: Mtiues SootersF °T ° Salgótarján Saigóbánya PESTI DIVAT Salgótarján ed 'S NO £ bO O £ Q O 4á <J § U H I NÓGRÁD | QQ1 SZÉPE 1 “A JELENTKEZÉSI LAP SZÜLETÉSI IDŐ : LAKCÍM : TELEFONSZÁM : 1991. szeptember... ' ■ aláírás ___ Ö rök emlékül...

Next

/
Oldalképek
Tartalom