Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-20 / 221. szám
Széchenyi és Nógrád Emlékező sorok Széchenyi István születésének 200. évfordulójára III. Új épületszárny az egri főiskolán Az új tanévet, új épületrészben kezdhették el az egri tanárképző főiskola hallgatói. A Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat csaknem 150 millió forintos beruházással készítette el az ú j épületszárnyat, ahol a filozófia, a politikai elmélet, a földrajz szakok, az idegennyelvi lektorátus, a könyvtár, a stúdió, a nyelvi labor; előadótermek, tanári szobák, szociális helyiségek kaptak helyet. A főiskola egyre jobban törekszik arra, hogy az egyetemi szintű képzést valósíthassa meg Egerben. MTI fotó Medicina kaleidoszkóp Miért fáj az amerikaiak feje? Még a XX. század második felében is bizonytalannak tűnt a Széchenyi család eredő helye. Valószínűsítették, hogy „a család a nevét a Nógrád vármegyei Szécsénytől vette.” Nagy Iván, jeles történészünk szerint: „Eredetének szálait a XVII. századon túli családtörténet eleddig föl nem kutatá. Általános és legigazabb vélemény szerint bölcsője Nógrád vármegye.” Később pontosította a fentieket: „A gróf Széchenyi bölcsője a Nógrád vármegyei Szé- csény mezőváros volt.” Ma is ez az elfogadott nézet. Belitzky János, a család egyik alapító ősének tekintette, a XIV. század közepén itt élő, és sokfelé birtokos, erdélyi vajdává emelkedett Szécsényi Tamást. Széchenyi István már messze került e tájról, de amikor gondolkodott családjáról, a család történeti származó helyeként nevezte meg Nógrádot. Egyik levelében írta le, hogy bár régen nem járt Nógrád tájain, szívesen megtenné azt. Az élete és sorsa miatt azonban ez az óhajtása csak 1832 nyarán teljesült. Legközelebb 1838-ban kínálkozott volna erre lehetőség, amikor a Balassagyarmaton megnyíló kaszinó ünnepélyes átadására hívták meg. Ezen azonban elfoglaltsága miatt nem vehetett részt. Széchenyi a politikus — és ezt is sokan ellentmondásoktól nem mentes életútja furcsaságai közé sorolják — programja kimunkálása során elsősorban nem az arisztokratákra, hanem a képzett köznemesi osztály jeles tagjaira alapozott. 1847-től, e körben feltűnt, és tartósan ott is maradt, a Balassagyarmaton született, angolos műveltségéről közismert, fiatalember: Bérczy Károly. Amint ez újabb történelmi, irodalmi kutatások igazolták, az első Anyegin fordítóként ismert Bérczy Károly szereppel bírt Széchenyi gazdasági programjainak kimunkálásában. A lótenyésztés, a lóverseny-' zés, a lósport és a sport újságírás meghonosításában kapott kitüntető feladatot. 1830 első hónapjában, alig több, mint kétszázoldalas kis könyv jelent meg: a Hitel címet viselte. Széchenyi István nagy vihart kiváltó műve kapott nyilvánosságot a körülvágatlan példányokban. A megjelenése pillanatától kezdődően megosztotta olvasóit. A legjelentősebb kritikus Dessewffy József, a Taglalat című munkájában, az arisztokrata ellenérzést, a Hitel-ben leírtak megvalósításának lehetetlenségét vélelmezte. A könyv nógrádi fogadtatását Sréter János, a huszonnégy éves vármegyei hivatalnok írásából ismerjük. /Gondolatainak egy részletét lásd a mellékelt reprodukción./ Itt is nagy érdeklődést váltott ki. Túlzás nélkül állíthatom: könyv azóta sem csigázta fel ennyire az olvasói figyelmet, nem váltott ki olyan vélemény-viharokat, mint a Hitel. Az első és általános örömhullám azonban éppúgy, mint az országban, Nógrádban megyében is elcsitult. A hatás azonban még hosszabb ideig megmaradt a politikai életben. A korai liberalizmus nézetrendszere kapaszkodott meg az itt élő, állíthatom, az 1830-as évek elejére érvényességgel bíróan, a politizáló értelmiség, a köznemesek gondolataiban. A mű az új. Európára is jobban figyelő felfogást, a politizálás korábbitól eltérő gyakorlati lehetőségét is felvillantotta: a nézetek elkülönülése egy ideig nem a nemesi birtok-perpatvarok, nem képviselőválasztások korrupciós-italos jelenetei mentén alakult, a nemzet sorsának jobbítására irányuló felfogás uralkodott. Széchenyi további művei, azonban már nem okoztak a fentiekhez hasonló intenzitású érzelmi, politikai hullámverést. Továbbiakban a politizálás a kurzus-igények szabta mederben folyt. A halál-híre itt Nógrádban is megdöbbenést váltott ki. De sem ekkor, sem a későbbiek során a Széchenyi életmű, gondolatainak gazdagsága nem vált kultuszteremtő értékké. dr. Horváth István Az amerikai orvosok is jól tudják, hogy a fejfájás különböző betegségek kísérő tünete lehet. A kutatók mégis azon a véleményen vannak, hogy a migrént nem elsősorban a betegségek, hanem külső tényezők, életmódbeli körülmények váltják ki. E téren a kutatások már olyan széleskörűek, hogy az USA-ban negyedévenként külön folyóirat jelenik meg "A fejfájás" címmel. E folyóirat felmérése szerint a 25-49 év közötti amerikaiak 71 százalékának azért fáj a feje, mert állandó időhiányban szenved, és idegesíti őt, hogy számos ügye hosszú ideje elintézetlen. Nagyon sokan azt állították, hogy náluk a migrént a rakoncátlan gyerek, a sok kifizetetlen számla vagy a kevés alvás váltja ki. Míg a 25-30 év közöttieket elsősorban a megélhetési költségek aggasztják, addig a 40 év körüleknél a túlfeszített munka a fejfájás okozója. Általános tapasztalat, hogy a nőknek többet fáj a fejük, mint a férfiaknak. A tanács jól ismert: "semmin se idegeskedj!" Ezen időpontban jelent meg amaz eruekes munka a „Hitel“. A’ Nógrádlia került első példányok azonnal az egész miveit közönség figyelmét e’ könyvre vonzották. A’ kik először kezdették olvasni, nem tartózkodhattak vissza az általok föllelt érdekes tárgyak közlésétől: mutogatták ismerőseiknek, dicsekedtek harátjaik előtt, örültek, hogy a’ könyv’ liecsét a' puszta czlmhül eltalálták. A’ meglepő lelemény majd mindent mozgásba hozott. Irigykedve kap- dostak a’könyv után azok, kiknek meg nem volt: min- denik akarta olvasni. Kézről kézre jártak a’ nehány példányok. Kevésnek vólt türelme várakozni, inig más végig olvasta, vagy több példányok hozataliak volna. Kisebb ’s nagyobb társaságokban, magános ’s nyilvános helyeken, valahol csak többen együtt lehettek, a’„Hitel“ olvastatott, ’s a’ ki Így sem tudott hozzájutni, elmondatta mások által a „Hitel“ nevezetesebb részleteit. Nógrádban ekkor minden érdekes beszélgetés' tárgya, minden politikai szóváltás’ czélkereke folyvást a’ „Hitel“ volt. Előhozattak egyes helyei, magasztaltalak egyes állítmányai — mindenik örült, ha ezekben valamit ön gondolkodásával megegyezőt, mutathatott. Részlet Sréter János Hitel „köszöntőjéből”. (Repro: Buda László) Visszhang Új MSZMP? Az Új Nógrád szeptember 14-i számában megjelent „Rövid kérdés, rövid válasz” című cikkel (írta Jecsmenik Andor) teljesen egyetértek. Néhány kiegészítést azonban szeretnék hozzáfűzni. Ha ez az MSZMP, ami most alakult újjá, és nem a régi MSZMP, akkor miért nem nyújt segítséget az 1956-os salgótarjáni vérengzés elkövetőinek felkutatásához? Pedig nem is lenne olyan nehéz. Ma is élnek Baglyasal- ján, Zagyvapálfalván, Kazáron és más helyeken, akik ezeknek a bűnöknek az elkövetésében részt vettek. Ha ez az MSZMP más mint a régi, akkor miért nem nyújt segítséget a régi MSZMP volt megyei kiskirályainak, a jogtalanul megállapított magas pártnyugdíjaknak, illetve tulajdonosaik nevének nyilvánossá tételéhez? Ha ez az MSZMP más, mint a régi, akkor miért nem ismeri el, hogy ezt a nehéz munkaerő helyzetet nagyrészben a volt MSZMP-nek is köszönhetjük azzal, hogy a hazugság-iskolával, a marxista egyetem elvégzésével különféle mondvacsinált állásokba, jó fizetéssel helyezték el egymás rokonait, barátait, barátnőit. Inkább azzal törődtek volna — a vállalatok kitüntet- getései helyett —, hogy modern, fejlett gépekkel szereljék föl a gyárakat. Félő, hogy ebben az MSZMP-ben is azok vannak nagy részben, akik az országot ide juttatták, csak most megbújnak, és a demagóg kommunista eszmét követik úgy, mint negyven esztendőn keresztül tették. Sz.L. Salgótarján (Név,cím a szerkesztőségben) A kongresszus elleni demonstráció is engedetlenség! Az Új Nógrád szeptember 6-i számában jelent meg tudósítás az MDF megyei gyűléséről, melyen részt vett Kónya Imre frakcióvezető is. A tudósításból idézek: „A megyegyűlés egyhangúlag támogatja a Politikai Foglyok Országos Szövetségének, annak Nógrád megyei szervezetének az MSZMP kongresszus idejére tervezett néma demonstrációját . . .” Nem azt firtatom, hogy legyen-e MSZMP kongresszus városunkban vagy ne legyen, hanem az MDF egységes álláspontját, melyre áldását adta Kónya Imre, aki az év márciusában az országgyűlés elé terjesztette, majd keresztül vitte azt a törvényt, melyben a taxisblokád idején, a taxisok mellett tüntetők elítéltettek, de amnesztiát kaptak azzal, hogy a jövőben aztán „kussoljanak” minden engedetlenségtől. Egyáltalán nem helyeslem magam sem a kongresszus megrendezését városunkban, de amennyiben önkormányzatunk mégis az engedélyezés mellett dönt, úgy minden ellene irányuló demonstráció engedetlenségnek számít. Vagy talán kivételek azok az esetek, melyikre az egyik kormányzó párt áldását adja? Kónya' Imre frakcióvezető szerint ez jellemzi a demokratikus jogállamiságot Magyar- országon. Mező Sándor Salgótarján J oggal úgy gondolhatnánk, hogy megszabadultunk minden felesleges kacattól, amikor az elementáris háborús feszültségeket felszámoló világban Magyarország is átköltözik egy békés, új házba, egy lakható, modern századvég-otthonba. Olyan otthon ez, amelynek környékéről is hiányoznak majd a totalitáriánus állam szögesdrót berendezései. Olyan, ahol nem kell rettegni egy éjszakai csengetéstől, ahol nem lézetnek lidércnyomásos vallatások, kínzások, munkatáborok. Úgy gondolnánk, hogy az elhúzódó költözés ezernyi gondja, feszültsége, zavarodottsága ellenére világos: itt majd lehet élni! Valóságos az esély egy jobb, tisztességesebb életre, s ez az emberek nagy többségénél eleve kizárja, hogy az elhagyott régi ház iránt nosztalgiák ébredezzenek . . . Nosztalgiák azokkal az eszmékkel kapcsolatban, amelyek nevében „forradalmi” kormányok, hatalmak hét évtizeden át rendszeresen és következetesen, és kizárólagosan erkölcstelenek, ember-ellenesek voltak. Antihumanitásuk éppúgy nyilvánvalóvá lett Magyarországon, mint Moszkvában, Kambodzsában, Kubában, Koreában, az NDK-ban vagy Líbiában.A nagy átlátható anti- humánus folyamatok tényeit, mindig és mindig új Ígéretekkel, hazugságokkal mosta szét a megújult eszme nevében hatalomért nyúló csoport., s megakadályozhatták a belátást: A fasizmus mellett a kommunizmus volt az, amely ebben az évszázadban egész földrészeken megakadályozta, hogy az emberek között normális, egészséges kapcsolatok szövődjenek, s hogy az emberek megismerjék egymást ahhoz, hogy békében egymás mellett élni mód legyen . . . Nem. Bizalom, békesség helyett elemi gyanakvás, Vörös rongyoszsák ellenség-teremtés! Megértés, türelem helyett elképesztő türelmetlenség! S mindezek nyomában fajok, vallások ütközése, oszd meg és uralkodj elv könyörtelen érvényesítése. A lelkiismeret szerint élő, nem vezércikk szólamok szerint gondolkodó értelmiséget, állampolgárt joggal fogta el kétség- beesés: hogyan leszünk úrrá ilyen felkorbácsolt indulattengeren? I tt is, immár két éve költözködik az ország, de a lélek, — éppen a nagy eszme bénító, pusztító mérgezése miatt, — ma is féllábon gubbasztó madár. Szánalmas-félelemmel megtelve bizonytalan: álljon, várjon talán féllábon? Lépni próbáljon? Talán már repülni is merhetne? Hiszen repülni, szárnyalni kéne! Alkotni, kezdeményezni kéne! Másokat magukkal ragadva, jól szervezett cselekvésekkel kellene bizonyítani: a költözés, a változás az állampolgárokért van! Ez a bizonyítás sürgős, halaszthatatlan ügyünk, mert az új ház padlásán bizony ott van, éledezik a régi, vörös rongyoszsák. Akaratlanul is hoztuk magunkkal a régi házból, degeszre törve törmelékkel, szeméttel, kacattal. S csodák csodája, most a zsákból olyan színes, szép régi kendők ránci- gálhatók elő, amelyeken egyenlőség, szabadság, munkás-testvériség jelszavai fénylenek. Az éppen új Ígéreteket kigondoló, zsák szájánál álló urak közül, ki volna bolond mélyebbre nyúlni, a zsák mélyére, és vértől, mocsoktól ragacsos rongyokat, lágerleveleket lengetni mai politikai meggyőzés céljából? Vagy olyan képsort felmutatni, ahol egy pesti diák, egy tizenhét éves gyerek áll egy téglafal előtt, holttestek fölött, pufajkás magyar és más nemzetiségű katonák között a novemberi szélben. Puskatussal szétvert álla mellére lóg, de az ütések záporoznak tovább, mígnem az őrmester pisztolyából kicsap a torkolattűz, a gyerek fejét vér borítja el, de még él az ifjú magyar ember, kezét védekezőén maga elé emelné, ha még arc lenne az a roncs, ha emberek állnának körülötte, nem vadak ... De hiába védekezne, rádördül a második lövés, a koponyába csapódó golyó iszonyatát megint átéli és elszenvedi a fiú, már halottnak látszik, de ahogy besötétedik. mozdul, mászik, menekül a teherautók mellé készített hullák közül, és cso- dák-csodája, életben marad, sőt 35 évvel 1956 novembere után elbeszélheti történetét. /1991 szeptember 15. Magyar Rádió, Vasárnapi Újság interjúja/. Ha valaki ezt a képet maga előtt látja, már minek emlegetni a harmincas évekből Sztálin meggyilkolt millióit, Beriját. Polpotékat, az 1953-as Berlint vagy Poznant, 1968 Prágáját, Románia véreskezű vezérét, vagy Castrót, a közép-afrikai kubai hőstetteket . . . A nagy vörös rongyoszsák őrzői földosztásról varázsolnak elénk képeket, parasztgyerekek egyetemre küldéséről, lázas-sikeres országépítésről. Úgy szelektál- áják a történelmet. S tetszetős az elhatárolás is a múlt bűneitől; mintha nem tudnánk, Sztálin, Rákosi, Kádár, Honecker is mit állított volna a célokról, a jövőről .. . A valóságra az eszme nevében koreografált véres-rettenetes történetre mindig utólag derült fény. S nagyon is félő: mennyi rémtett van még ma is árnyékban, titkosan kezelt dokumentumok árnyékában. S mikor olyan helyzetben vagyunk, mint egy család, amikor költözik, s az új ház berendezése, belakása körül sok a vita, amúgy is mindennapos a konfliktus, a harag, s az ezek nyomán alakult légüres tér, gondosan nézzük meg mit hajigáinak közénk a padlásról azok, akik ott állnak a nagy zsák körül. A vörös rongyoszsák szájánál nyúlkáló urak a demokráciára hivatkoznak és októberben Salgótarjánt éri a "megtiszteltetés", hogy a kommunista párt történetében először kisvárosban rendezik meg a nagy eseményt, az éppen aktuális kongresszust. Úgy tesznek, mintha itt az emberek kevésbé tudnák, milyen feneketlenül mély a nagy vörös rongyoszsák, s hogy amikor egyik ember fiát egyetemre küldték, a másikat börtönbe, munkatáborba büntetlenül . . . Mintha itt Salgótarjánban felmutatható tömegrokonszevvé lehetne duzzasztani néhány száz igen öreg ember, /gyakran szegénységben, tisztességben megőszült igazi veterán nosztalgikus érzelmeit. Ilyen bűvészmutatvány sorozat természetesen reménytelen kísérlet. Októberben, és jövőre, és máskor is. Bizonytalan sajtókommentárok, mutatós nyilatkozatok még szülhetnek kisebb-na- gyobb zavarokat a minősítésekben, de ami az eszméket illeti, egészen bizonyos, hogy az emberek, az állampolgárok 1991-ben valami másra várnak, valami újra, korszerű gondolatra. A mikor körülöttünk jó néhány országban betiltották a „pártot”, amikor elkobozzák a vagyont az eszme mellől, nem kellene Magyarországos is alkalmazkodni a „történelmi körülményekhez” oly módon, hogy feledve az ósdi demagógiát, a parlamenten kívülrekedt kispártok rögös útján viszik tovább a lángot, s régi, nagy. vörös rongyoszsákot . . . Erdős István
