Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-18 / 219. szám
1991. SZEPTEMBER 18., SZERDA MEGYEI KORKÉP tztzmnii 3 Múlt és a jelen Újraéledt egy cserkésztábor A Bézma és a Középhegy ölelésében fekvő völgyet,' a Hármas forrás festői környékét a harmincas években a balassagyarmati 939. sz. Scitovszky János és a szintén gyarmati 17. sz. Szondi György cserkészcsapat fedezte fel. Előbbi a gimnazistákat, utóbbi a iparosgyerekeket tömörítette magába. Merczel Miklós balassagyarmati órásmester, volt cserkészőrsvezető a Szondi cserkészcsapat tagja így emlékszik ezekre az időkre: — A cserhátszentiváni völgyben 1935 augusztusában táboroztunk. Emlékszem, Nagyboldogasszony ünnepe és Szent István napja is beleesett ebbe az időszakba. Csapatunk az iparossegévalóságos megváltás néhány nap szabadság a jó levegőn. Katonás fegyelmezettségben éltünk, de a lényeg a tíznapos pihenés, a gyerekromantika, a kalandos tábori élet, és a rengeteg élmény volt... Idén nyártól újra él a tábor. Júliusban a budapesti 431. sz. Huenegardt F. János cserkészcsapat tartotta a Hármas forrásnál nyári nagytáborát. Háló Tibor táborparancsnok örömmel és készségesen mutatta be a tábort. — Bújtuk az antikváriumokat, a régi cserkészlapokat abban reménykedve, hogy ez is segít majd bennünket egy táborhely felkutatásában. Nem csalódtunk, 1935.: Ebédhez készülnek a gyarmati cserkészek dek, -tanulók és szegénygyerekek számára alakult. Kürtösünk például egy Gyurovics nevű csordásgyerek volt. Akármilyen szegény volt, olyan gyönyörű szépen fújta az esti takarodót, hogy még a szentiváni lányok szívét is meg- bizsergette a völgyön átzengő kürt fájdalmas hangja. Megérkezés után gyorsan sátrat vertünk és berendezkedtünk, ünnepélyesen felállítottuk a táborkeresztet. Tejet, kenyeret, tojást a szentiváni gazdáktól vettünk. Bevásárolni Ecsegre jártunk, ha nagy szükségünk volt valamire. Miután a csapatvagyon egyenlő volt a nullával, s a mert a Magyar cserkész 1935-ben megjelent egyik számában Peja Győző, a balassagyarmati Scitovszky János cserkészcsapat tisztje olyan szeretettel írt képes beszámolójában erről a környékről, hogy fölkerekedtünk és eljöttünk ide. Mindent olyannak találtunk, ahogyan Peja tanár úr megírta. Gyönyörű hely, kiválóan alkalmas táborozásra. A gaz, a méteres bozót sem riasztott el bennünket. Ásót, kapát ragadtunk, az ügyesebbek kaszát fogtak és kitakarítottuk a tisztást. A legtöbb segítséget a szenti - vániaktól kaptuk. Ideérkezésünk- kor hatalmas vihar volt. Noskó 1991.: Budapesti fiatalok felállítják a keresztet, amelyen a tábor újjáéledése alkalmából emléktáblát helyeztek el. pénztárcánk sem dagadt, nem túl gyakran vásárolgattunk. Bebarangoltuk a vidéket. Megmásztuk a Bézma csúcsait. Hatalmas tábortüzeinkhez meghívtuk a szentiváni legényeket, lányokat. Vasárnap templomba mentünk. Fegyelmezett sorokban, vígan nótázva vonultunk fölfelé a völgyön a Szuha-patak mentén. Viselkedésünkkel igyekeztünk jó példát mutatni, szerényen élni. Talán ezért is esett rosszul, hogy egy kirándulás során a falubeliek megjegyezték: „jönnének inkább kapálni...” Azzal vigasztaltam magam: honnan is tudnák ezek az emberek, hogy a megszólt iparos gyerekek egész évben KJ—12 órát dolgoztak naponta egy dohos, sötét műhelyben, számunkra Sándor polgármester a kultúrház- ban szállásolt el bennünket. Másnap zetor vitte a táborhelyünkre a felszereléseket, a holmijainkat. Szeretnénk ezt a kialakult kapcsolatot a falu és a cserkészek között tovább erősíteni. Bár mi kövétkező vándortáborunkat már nem itt tartjuk, de a cserkészszövetségnek megírt jelentésünkben nagy szeretettel és. elismeréssel írunk erről a kiváló táborhelyről... Remélhető, hogy a nógrádi gyerekek is fölfedezik az évtizedek után újraszületett szép táborhelyet és nyaranta a helyi cserkészek is birtokba veszik a Hármas forrás környékét. Szabó Gy. Sándor Ki az úr a (városi) házban? (Folytatás az I. oldalról) désében. Az lenne a kívánatos, hogy elsősorban végrehajtó szerepe legyen, és az önkormányzat elképzelései alapján végezze az előkészítést. Ezért fontos, hogy az önkonnányzati szint elhatározza a fő irányokat, és tudja, milyen stratégiákat akar követni. E kérdések előterjesztői — remélem — a bizottságok lesznek, s a hivatal szakmai érvei már ilyen megmérettetésen keresztül jutnak a testület elé. Ez a munka komoly kölcsönhatást igényel, amelynek alapja, hogy mindkét szint kiforrottan működjön. — És így is működnek? — Ehhez még némi időnek el kell telnie. Sok minden nehezíti az önkormányzat helyzetét. Olyan hatásköröket kapott, amelyekre nem lehetett teljesen felkészülve. Emellett a gazdasági helyzet is beszűkíti a döntési lehetőségeket. Egyre erősebb az az önkormányzati igény, hogy a hivatal az eddiginél kezdeményezőbben lépjen fel. * Biztatónak ígérkezik a jövő, ha azt nézzük, hogy a szervezeti és működési szabályzat már megosztotta a hatásköröket a testület, a bizottságok, az alpolgármester és a polgármester között. Megkönnyítheti a testület működését, ha ezáltal kikerül a sorozatos döntési kényszerből. Lehetősége lesz, hogy érdemben foglalkozzon a fajsúlyos kérdésekkel. Csakhogy a papírforma a totóban sem mindig jön be. És ha mégis pesszimisták vagyunk, akkor ráérő időnkben azon is tépelődhetünk, mi a garancia arra, hogy ezzel megszűnik a —- tagadott — pártcsatározás, és úrrá lesz a helyzeten a szakértelem? Ha elfogadjuk, hogy a hivatal alapvetően alkalmas arra, hogy kialakítsa az önkormányzati működés gyakorlatát, akkor a képviselőkön van a sor! Mivel polihisztorképzőbe kevesen járnak, nem az az elsődleges kritérium, hogy mindannyian mindenben szakértők legyenek. Talán éppen elég, ha megbízható, független szakértők véleménye alapján tájékozódnak azokban a témákban, melyekben a testületnek döntenie kell. Az idő persze ezt is megoldhatja. Csak a gazdaságnak legyen türelme túlélni a politikusok tanulóidejét! Dudellai Ildikó A hajléktalan is ember Harcol az utca A város egyik égető gondja, hogy az egyre szaporodó hajléktalanoknak ideiglenes szállást biztosítson. Az önkormányzat erre- egymillió forintot kapott. Ha viszont nem sikerül őket elhelyezni, azt a pénzt nem lehet másra elkölteni — mondta dr. Kuti István képviselő, aki egyébként a Malinovszkij utcában lakik. Miközben beszélgettünk, körénk gyűltek az emberek. — Egyáltalán nem örülünk neki. hogy ide, a volt Zója bölcsődébe tervezik a hajléktalanok szállását. Itt gyerekek is vannak — szólt közbe Müller Rudolfné, — sőt az egész lépcsőháznak is ez a véleménye, s aláírásokat is gyűjtünk, mert ez olyan szép utca volt és most nézzen körül. Tönkretették a játszóteret és az épületek is meg .vannak rongálva. Csizmadia Sándomé, aki szintén ebben az utcában lakik, ma már nyugdíjas, valamikor népművelő volt. — Kérem, nekem is van két unokám. Nem lehet őket kiengedni az utcára, mert olyan randalírozások folynak! Ha még a hajléktalanok is idejönnek, akkor már kész Chicago lesz ez az utca. — Úgy gondolják, hogy a hajléktalanok csak „rossz emberek” lehetnek? — Én nem ítélem el ezeket a szerencsétleneket — válaszolta a nyugdíjas hölgy — de ennek a környéknek már éppen elég. próbálják meg máshova elhelyezni őket! Egy anyuka éppen arra sétált négyéves kislányával és amikor meghallotta, hogy miről van szó, bekapcsolódott a beszélgetésbe: — Nézze: ■ Én harmichárom éves vagyok. itt többgyermekes családok élnek és idős nyugdíjasok,,.Megszüntették a számunkra oly fontos gyermekrendelőt, tönkretették a játszóteret és a mi ABC-énk a legdrágább. Hogy egy gyermekintézménnyel, egy óvodával egy helyre tegyék a hajléktalanokat, ez ellen tiltakozunk! Nem látom értelmes döntésnek, de úgy látszik, hogy hiába minden, mert idetelepítik őket. Én tudom, hogy azok is emberek, csak nekünk már elég! Mert lassan mi szedhetjük a sátorfánkat é4 mehetünk. A kis utcagyűlést a képviselő úr zárta le: — Nézzék, nekem sem tetszik, én is tiltakoztam és pontosan egy cigány ember állt mellettem, de mi csak ketten voltunk és nem győztünk. Meglátjuk, hogy mi lesz. Ha nem úgy viselkednek, akkor javasoljuk az eltávolításukat. Jelenleg nem tudunk mást tenni... . . —Szeli— NÓGRÁD SZÉPE 1991. Nyílt levél megyénk polgármestereinek! Tisztelt polgármester hölgyek, urak! Bizonyára nem titok önök előtt sem — hogy is lehetne az, hiszen a megye összes madara azt csiripeli —, hogy királynő kerestetik! S nem is akármilyen! A megye legszebbje, a szépek szépe, akit nemsokára irigyelni fognak trónjáért. Önök. tisztelt hölgyeim és uraim, akik igazán jól ismerik lakóhelyük összes polgárát, kezükben tartják ezennel azt a lehetőséget is, hogy ez a szépség falujukból, városukból kerüljön ki. Szakértő és epekedő férfiszívek, jó barátnők és irigy női szemek tudják a legjobban, ki a legméltóbb erre a rangra. Kérdezzék meg hát őket! Ne szalasszák el ezt a fantasztikus lehetőséget, s nevezzék be azt a szép lányt, aki tán vonakodik, mert szerény, vonakodik, mert szegény, de nagyon örül majd a bizalomnak és az anyagi segítségnek, amit önöktől kaphat. Tudjuk, a nevezési határidő nagyon közeli, szeptember 30. Am a szép lányok kiválasztása nem igényel hosszú időt, hisz úgyis mindenki ismeri őket. Döntsék el, kinek a fejére illene jobban a királynői korona? Tartsanak egy gyors közvélemény-kutatást, netán egy helyi szépségkirálynö-választást, s kiválasztottjukat tiszteljék meg a nevezési díj befizetésével! Hisz ő az önök ízlését, faluját, városát képviselheti a megyei versenyen. Kísérje el idős és fiatal a helyi nyertest a megyei megmérettetésre, buzdítsák, bátorítsák, tapsoljanak neki! Hálából akár megnyerheti a versenyt! Tisztelt polgármester hölgyek, urak! A közös öröm melengeti, összefonja a szíveket. Ezért is várjuk lelkes segítségüket! Segítsék a rendezvény lebonyolításával öss- zekövácsolódni lakóhelyük kis közösségét!! A RENDEZVÉNY FŐSZPONZORA: Elektronikai és Vasipari Gyártó, Forgalmazó Kft. Bátonyterenye, Bolvoki út 3. A verseny rendezői: AXEL-SPRINGER Magyarország Kft. Nógrád Megyei Iroda ÚJ NÓGRÁD SZERKESZTŐSÉG JÓZSEF ATTILA Művelődési Központ a $ooter’$FOT° PESTI DIVAT Salgótarján Salgöbánya SalnÓtarián Jelképekről döntöttek Szécsény. Az 1905-ben elfogadott címer további használata mellett döntött szeptember 3-i ülésén az önkormányzati testület. A címer csücskös talpú, melynek piros mezejében zöld pajzstalpon jobbra néző, ezüstpáncélos sisakos magyar vitéz látható, a sisak forgóján aranykereszttel. A vitéz jobb kezében tartott kardon török fej látható. Új zászlója van a városnak, melynek egyik oldala fehér, rajta a város címere, a másik oldala piros színű. Idősek napja Az ENSZ azzal a felhívással fordult a különböző országok szervezeteihez: október elseje legyen az idősek napja. A Nógrád megyei nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete csatlakozott a felhíváshoz, s a társrendezőkkel ezen a napon ünnepséget fog tartani a megyeházán. Szeretnék, ha a települések is készülnének a nemzetközivé nyilvánított nap méltó megünneplésére, s tartalmasabbá tennék ezt az ünnepet a hozzá kapcsolódó kedvezményes akciókkal, vásárokkal. Új partner- kapcsolatok Salgótarján. A nemrégiben megrendezett Bmói Nemzetközi Vásár ideje alatt a város legnagyobb áruházában mutatta be termékeit a Karancshús. A kóstolóval egybekötött kiállításnak olyan nagy sikere volt, hogy a brnóiak még két szállítmány árut rendeltek a húsüzemtől. A Szovjetunióban dolgozó németeknek is szállítottak árut az elmúlt napokban. Legközelebb a Cseh- és Szlovák Szövetségi Köztársaság nagyvárosaiban Prágában, majd Pozsonyban ismerhetik meg az üzem készítményeit. Korszerűbb iskola Varsány. Megszépült, modem iskolában kezdhették az idei tanévet a község úgynevezett alsó iskolájának diákjai. Az önkormányzat célkitűzéseinek megfelelően a szokásos felújításokon kívül korszerűsítették az itéz- mény fűtését és vizesblokkot is építettek. Testületi ülés Etes. A település önkormányzati képviselő-testülete szeptember 26-án, 14 órakor tartja következő ülését a községházán. A résztvevők beszámolót hallgathatnak meg a költségvetés első félévi teljesítéséről és az iskolai tanévkezdés tapasztalatairól. Nincs gond a kisegítősökkel Karancslapujtö. A helyi iskolában mintegy félezer nebuló jár az 1991/92-es tanévben. A legnagyobb figyelmet az a tizenkilenc gyermek igényli, aki kisegítő iskolába jár. Eredményeik képességeikhez mérten jónak mondhatók — annak köszönhetően, hogy két csoportban, kiilön-külön nevelő foglalkozik velük. A kis létszámú csoport nagy előnye, hogy egy-egy diákra jóval több ideje jut a pedagógusnak a tanórák során. Szlovák—magyar klub Mihálygerge. Tizenegy éve működik a községben a fiatalok szlovák—magyar baráti klubja. Legutóbbi programjukon, szeptember 13-án és 14-én, tíz a szlovákiai Detváról érkezett fiatalt fogadtak a mihálygergeiek Ráróson. A pénteki nap délutánja baráti eszmecserével telt el. Szombaton a gergei Nagyvölgy- bén egész napos sportnap zárta a kétnapos programot. A folytatás jövő áprilisban lesz Detván. I
