Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-18 / 219. szám

4 unznzzj LÁTÓHATÁR 1991. SZEPTEMBER 18., SZERDA „Alap nélkül tartósan nem állhat semmi” Emlékező sorok Széchenyi István születésének 200. éfordulójára I. Gróf Széchenyi István (1791—1860) (repró: Buda László) A kor és az életút Emelkedett érzelmi pillana­tainkban gyakran idézzük, felnőt­tek is, de leginkább érettségire készülő diákok kedvelik Arany János sorait: „Nem hal meg az, ki milliókra költi/ Dús élte kincsét, ámbár napja múl.” E versrészlet Széchenyi István halálakor íródott költeményből való. A költő tisztelete a versből kitűnik. Az is tény, hogy korának nagy hatású szellemiségei — Arany mellett, Kemény Zsig- mond, Vörösmarty Mihály, Bajza József — számára Széchenyi, nemcsak a „legnagyobb ma­gyar” kossuthi minősítésével volt azonos, de Kemény által adományozott „leghívebb ma­gyar” kitüntető jelző "birtokosá­nak is tekintették. Ez az a gene­ráció, amely ismerte, tisztelte, és megkülönböztetett módon őrizte személyiségének varázsos hatá­sát. Jókai, az Egy magyar nábob Szentirmay Rudolfját mintázta róla. Az 1848-as forradalmat követő nemzedék valójában elfeledte, korszerűtlennek tartotta. Kissé egyoldalúan, a magyarságtól elválasztott, kizárólagos európai­ságot emelték politikusaink ve­zéreszméjükké ekkor. A XIX. század végétől emléke, kultusza feléledt, de gyakran úgy, hogy a különböző politikai kurzusok akarták kisajátítani. Sőt: a két politikus férfi — Kossuth és Széchenyi — különböző felfogá­sa olyan dilemmát jelentett az utókornak, amelyet feloldani sok vonatkozásban máig sem tudott. Korszakos érdekek nyomasztják mindkettőjüket, szembeállítódá­suk, ellenségeskedésük nyert teret. Tragikusnak kell tartanunk, hogy sem az igazi Kossuthot, sem az igazi Széchenyit nem ismerte föl a közvélemény. Tartok attól, hogy Spira György történésznek, Széchenyire utaló minősítő sza­vai a valóságot mutatják be: „Az utókor azonban nem szívében és elméjében, csak városainak köz­terein állítja fel szobrait, nem szívében és elméjében, csak száján hordozza nagy nevét.” Széchenyi István 1791. szep­tember 21-én született Bécsben, és 1860. április 8-án vetett véget életének az ausztriai Döblingben. A kor, amely a két dátum közé szorul, szavakkal nehezen foglal­ható össze. Az ív, amely meghúz­ható, talán a szabadság szent eszméjének térhódításával, terje­désével, bukásával és újraéledé­sével jellemezhető leginkább. „ Köztesként” a mozgolódók fizi­kai megsemmisítése, a véres leszámolás a Martinovics-per vádlottaival, a napóleoni háborúk veszteségei, a szent szövetség reakciós ál lám berendezései, az európai forradalmi összeesküvé­sek, a győzni látszódó magyar forradalom és szabadságharc leverése, a sötét megtorlás évei, napjai húzódnak. Széchenyi fiatal huszártiszt­ként, politikusként végig szen­vedte mindezt. A táncestélyek fényes termeiből egyre inkább a sáros és vidéki Magyarország tájait látta. Az európai kitekintés, és a híres személyiségekkel, uralkodókkal történt ismerkedés után nemzete sorsa jobbítása felé fordult. A műveltség, a világos­ság terjesztése vált gondolkodá­sának középpontjává. Kereste azokat az eszközöket, amelyek a nemzet: a földbirtokos középosz­tály, a jobbágy, az arisztokraták közötti harmónia folyamatos kialakítására szolgáltak. Mind­ezek érdekében kívánta korszerű­vé tenni, és az európai gyakorlat­hoz alakítani a gazdaságot, a termelést. A fejlődés alapjának tekintette, elengedhetetlenül szükségesnek tartotta a közleke­dés, a kereskedelem, és a pénz­ügyi rendszer korszerűsítését. A szabad magyar állam eszméje, a felszabadított jobbágy, az alkot­mányosság, a gyakorlatban: a gazdaságra és a politikai életre kiterjesztett ideáiban öltött testet. A cél megvalósulásához a legfon­tosabb eszközül a szakadatlanul és tántoríthatatlanul alkalmazott reformok sorozatát tartotta alkal­mazandónak. Politikai szándéká­nak, programjának ezek voltak a legfontosabb pillérei. A társada­lom felfogása és Széchenyi gondolkodása közti távolság áthidalhatatlannak tűnt. Közelí­tésén a szó szoros értelmében is, szakadatlanul munkálkodott: a Lánchíd, a Duna. a Tisza szabá­lyozásának terve és elindulása, és több gyakorlati tanácsa, azonban csak roppant kevéssé hozta közel a különböző érdekeket. A Hitel (1830), a Világ (1831), a Stádium (1831), szellemi fénye csak rövid időre világosította meg politikai küzdőtársai számá­ra a haladáshoz szükségesen kijelölt utat. Hatásuk utáni homály tartósan kísérője maradt a politikában vezérlő szerepet vállaló magyarság többségének. A helytartótanácsban (1845) viselt tisztségét is a magyarság körülményeinek jobbítására használta. 1848 forradalma, 1849 szabadságharca, kétségeit növel­te. A megoldási mód alkalmazá­sa, az udvarral való szakítás számára követhetetlen volt, és fo­kozatosan felerősítette lelkének korábbap is meglévő fájdalmait: mindezek miatt kivonult a politi­kai küzdőtérről. Késői leírásai­ban, magatartásában és kap­csolataiban is megmaradt azon­ban hazafinak, a magyarságot védő-óvó politikusnak. Halálhíre döbbenetes erővel söpört végig az országon, a magyar emigrá­ción, de mondhatjuk: egész Euró­pán. Folytatjuk Dr. Horváth István A gyilkosság kifizetődőbb a válásnál Barbár idők idézése A brazil Joao Lopest másod­szor is szabadon engedte a bíró­ság, pedig a 38 éves kőműves egy percig sem tagadta, hogy megölte feleségét. Nem értették meg egymást, ezért Teresa Lopes 1988-ban bejelentette, hogy el­hagyja férjét. Két nappal később, a felbőszült férj megtalálta egy szállodában feleségét, és annak szeretőjét, majd se szó, se beszéd, leszúrta riválisát. Az asszony kirohant az utcára, de férje utolérte és két késszúrással végzett a hűtlenkedő asszonnyal is. A bíróság előtt Lopez azzal védekezett, hogy „erkölcsi megfontolásból” cse­lekedett, a becsületét kellett megvédenie. Az ítélet: felmentés. Az esküdtszék egyébként 9 férfi­ből állt. Az utóbbi évtizedben sorozato­san helyeztek szabadlábra olyan férfiakat, akik feleségüket, vagy barátnőjüket félrelépésük miatt gyilkolták meg. Egyedül Sao Paulo államban, az elmúlt két évben 772 férfit mentettek föl partnemőjük meggyilkolásáért, akik azzal védekeztek, hogy a becsületükön esett sérelmet to­rolták meg. A brazil nőszövetség tömeg- tüntetésre szólította föl az asszo­nyokat a hátrányos megkülön­böztetés és a „különös férfilogi­ka” ellen. Végül a brazil legfelsőbb bíró­ság elvi állásfoglalást tett közzé, melyben megmagyarázza, hogy a férfi a partnemő megöléséért nem hivatkozhat becsületféltés­re. Az indoklás szerint „a gyil­kosság nem legitim reakció a házasságtörésre”. A magyarázat­ban az is olvasható, hogy a bűntény ezen fajtájával a férjek nem becsületüket, hanem hiúsá­gukat és férfiúi büszkeségüket védik meg. A férfiak magasabb- rendűnek képzelik magukat, a nőt pedig saját tulajdonuknak tekin­tik. A legfelsőbb bíróság új esküd­tekkel, új tárgyalást rendelt el Lopes ügyében. Az átminősítés Pártok politikai vitafóruma f V'" Csatlakozunk az MSZMP kongresszusa elleni tiltakozókhoz! Hónapok óta folyik a kedélye­ket borzoló kampány a megyében és az országos sajtóban arról, hogy az MSZMP Salgótarjánban kívánja megtartani (szinte az 1956-os forradalom és szabad­ságharc évfordulójának előesté­jén!) oltóber 12—13-án a XV. kongresszusát. Abban a város­ban, ahol éppen az 1956-os for­radalom és szabadságharc leveré­sének egyik legvéresebb dicste­len záróeseménye történt e párt akkori, kádári diktátorainak pa­rancsára: 1956. december 8-án kegyetlenül lemészároltak majd másfél száz ártatlan embert, munkásokat, közöttük asszonyo­kat és ifjakat. Dicséretére legyen mondva két salgótarjáni MDF-es országgyű­lési képviselőnek, Pál Józsefnek és Speidl Zoltánnak, hogy első­ként tiltakoztak nyílt leveleikben e bolsevik ceremónia salgótarjáni megrendezése ellen. Az elmúlt napokban pedig megjelent a megyei napilapban a KDNP Nógrád megyei országgyűlési képviselőinek a tiltakozása is, hangoztatava, hogy a Salgótar­jánban megrendezni kívánt kommunista demonstráció embe­rek további megfélemlítését er­edményezheti. Mi, Nógrád megyei nemzeti kisgazdák minden eddigi tiltako­zással messzemenően egyetér­tünk, sőt ha ez a provokatív esemény ennyi tiltakozás ellené­re is bekövetkezik csatlakozunk a POFOSZ által kezdeményezett utcai demonstrációhoz is, októ­ber 12—13-án, Salgótarjánban. Álláspontunk az, — amelyet mi Nógrád megyei nemzeti kisgaz­dák már pártunk 1989. december 29-i szegedi zászlóbontásakor is követelünk —, hogy tiltsa tör­vény Magyarországon a kommu­nista szervezkedést! Más szóval, amint az alkotmány nyilas és Köhögés Reggel vizitnél mondja a főor­vos: — Jó reggelt, Kovács bácsi, hogy van, hogy van? Az ágyon fekvő beteg köhögve válaszol: — Köszönöm a kérdését, főor­vos úr, egy kicsivel jobban érzem magam. — Úgy hallom, ma reggel már jóval könnyebben köhög a tegna­pihoz képest. — Igen, főorvos úr, egész éjjel gyakoroltam! szerint a féltékeny férj bosszú­vágyból követte el tettét. Az ítélet azonban megintcsak szabadlábra helyezés. A bíró szerint a legfel­sőbb bíróság állásfoglalása nem jelent automatikusan az egész országra kiterjedő precedenst. „Az eset a legrosszabb barbár időket idézi” — kommentálta a nők körében nagy felháborodást keltett ítéletet a híres brazil írónő, Rosemarie Muraro. A karneválok földjén még mindig él a meg­csontosodott machoszemlélet és a bíróság is elfogadja a becsület­kódex „előírásait” annak ellené­re, hogy a brazil törvények sze­rint ilyen passzus nem is létezik. A törvény előtti egyenlőségért küzdő Muraro asszony a ’80-as évektől kezdődően átvizsgálta a Sao Paulo-i bírósági aktákat, és keserűen kellett megállapítania: „A gyilkosság kifizetődőbb Bra­zíliában, mint a válás.” fasiszta jellegű pártok alapítását nem teszi lehetővé, a parlament helyezze törvényen kívül annak a pártnak a működését is, amely még a fasizmus kegyetlenségein is túltett mind 1919-ben, mind az elmúlt 43 év alatt, különösen 1956. október 23-át követő no­vember 4-i szomorú esemény után. Ez lenne az egyetlen méltó gesztus a kormánytól és a parla­menttől ’56-ös forradalmunk 35. évfordulója tiszteletére! Megtévesztő, hamis, demagóg és hazug minden olyan, az MSZMP-től belülről és bármi­lyen külső forrásból, származó érv, hogy ez demokráciaellenes, s hogy ez már nem ugyanaz az MSZMP. Ugyanis a jogfolyto­nosságot a párt vezetői, szószó­lói, dokumentumai sokszor han­goztatják napjainkban is, amely egyértelműen kifejezésre jut Kádár János emlékének ápolásá­ban, s abban is, hogy nem az első, vagy második, hanem a XV. (!) kongresszusukra készülődnek. Valódi szándékaikról, céljaikról, arculatukról árulkodik az is, hogy ujjongtak a moszkvai puccs szá­munkra dermesztő óráiban. Véleményünk szerint a valódi rendszerváltás első érdemi alkot­mányos lépése végre megtörtén­ne ennek az antidemokratikus, emberek millióiban félelmet keltő, az egész nemzetnek felbe­csülhetetlen károkat és tengernyi szenvedést okozó pártnak a tör­vényen kívüli helyezésével. Úgy véljük, hogy a megszálló haderők kivonulása, a nemzetkö­zi bolsevizmus legfőbb letétemé­nyes szervezete, az SZKP betil­tása után, e lépés megtételéhez nem is kell nagy bátorság. Faludi Sándor a Nemzeti Kisgazdapárt Nógrád Megyei Szervezetének vezetője Lady Diana, a brit trónörökös felesége, milliókat kap ajándék­ba édesapjától. „De a gyerekek sohasem hálásak. Még sohasem köszönték meg a zsebpénzt” — jegyezte meg keserűen Spencer gróf. Diana és nővérei egyáltalán nem hálásak, sőt, szemrehányá­sokkal illették 67 éves édesapju­kat és mostohaanyjukat, Raine-t, mert szerintük potom pénzért kiárusították az 500 éves Spen- cer-kastélyban található műkin­cseket csak azért, hogy jobban élhessenek. „Adósságaim ellenére egy New York. Több mint egy­ötöddel nőtt az Egyesült Álla­mokban a 65 évnél idősebbek körében az öngyilkosságok szá­ma 1980—86 között, 37 ezren végeztek magukkal —- állapítja meg egy szövetségi tanulmány. A téma kutatói megjegyzik, hogy 1950 és 1980 között, az idős amerikaiak közül évről évre csökkent az öngyilkosságok szá­ma. A tanulmány szerzői — írja az AP — nem tudnak egyelőre megfelelő magyarázatot találni arra, mi áll a növekedés hátteré­ben. Elsősorban arra gyanaksza­nak, hogy a társadalmi elszigete­Diákok és tanárok figyelmébe! Október 2-án, ismét indul a DIÁK­PANORÁMA Kedves Diákok! Amíg nektek az iskolacsen­gő adott jelzést a tanulásra, addig minket a már eddig beér­kezett levelek figyelmeztetnek: itt az ideje, hogy ismét helyet biztosítsunk az Új Nógrád hasábjain a fiatalok fórumának, a DIAKPANORÁMÁ-nak. Október 2-től minden máso­dik hét szerdáján tiétek a lap egy bizonyos felülete, ahol beszámolhattok az iskolában történtekről: versenyekről, ünnepségekről, jó kezdemé­nyezésekről. De dicsérhettek és kritikát is gyakorolhattok. E fórum a jövőben is lehetőséget ad arra, hogy csak egy iskola mutassa be közösségi életét. Az ilyen szereplésnek az elmúlt években is nagy sikere volt kö­rötökben. Az összeállítás viszont csak akkor éri el célját, ha minél több iskola küldi el beszámolóját, ezáltal nagyobb az esélye annak, hogy jobban megismer­hetitek egymás életét, munká­ját. A téma adott: iskoláitok nem szűkölködnek események­ben, ti pedig élményekben. A DIÁKPANORAMA című összeállításunkban minden olyan általános és középiskolás tanuló írhat, aki kedvet és tehetséget érez a tollforgatás- hoz, és vállalja a gyorsaságot, pontosságot. A tudósítói munka szép és megtisztelő feladat. Az iskola krónikásai viszont csak akkor tudják ellátni a közös érdekeket szolgáló tevékenységüket, ha maguk mögött segítő kezeket éreznek. Reméljük, hogy a tisztelt tanárok a jövőben is fe­lelősséget éreznek a sikeres együttműködés megvalósulá­sáért. Kedves ifjú munkatársak! Várjuk mielőbbi jelentkezé­seteket. Címünk változatlan: ÚJ NÓGRÁI) Szerkesztőség, DIÁKPANORÁMA: Salgó­tarján, Palóc/. Imre tér 4. 3100. halom pénzt ajándékoztam Dia­nának” — panaszkodik a meg­bántott atya. „Volt, hogy csak­nem egymillió fontot adtam neki, de fogalma sincs a pénz értékéről. Nem tud bánni vele. ahhoz még túl fiatal.” Diana hercegnő egyébként a pénzt kisebbik fiának, Harry hercegnek teszi félre, mert első­szülött fia, William herceg fogja majdan örökölni a trónt és való­színűleg nem lesznek megélheté­si gondjai. Mire a 7 éves Harry eléri nagykorúságát, egész szép kis summa fogja várni a gondos­kodó anya jóvoltából. lődés készteti az idős amerikaia­kat életük kioltására, továbbá a krónikus betegségek. Megbízható adatok csak 1986- ig bezáróan álltak a felmérés készítőinek rendelkezésére. A tavalyi évre szólóan is akadnak azonban még kellően le nem tisztázott kormányzati statiszti­kák. Ezek szerint 1986-hoz mérten 1990-ben a 85 évesnél idősebb amerikaiak közül 6 szá­zalékkal, többen végeztek ma­gukkal a 75 és 84 közöttiek közül 4 százalékkal, viszont a 65—74 közötti korosztályból 8 százalék­kal kevesebben vetettek Véget önkezükkel életüknek. Lady Di harcban az apjával Szomorú statisztika Széchenyi István bécsi szülőháza (repró: Buda László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom