Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-17 / 193. szám
1991. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Privatizáció az erdőgazdaságban Táborozni jó Alig beszélnek szlovákul a nemzetiségi gyerekek (Folytatás a 1. oldalról) — A korábbi túlfeszített központi létszám leépítését nem én találtam ki. Ennék végrehajtásához az elődöm is megtette a szükséges lépéseket. Az általa megrendelt ez irányú tanulmányt, a vállalati tanács határozatának megfelelően jól hasznosítom. Rájöttünk, hogy a hatékonyabb munkának ez egy fontos feltétele. A szakmai színvonal ellátásához viszont továbbra is szükség van a szakemberekre. — A privatizációval kapcsolatban számos elképzelés ismert. Közülük csak kettőt említek. Az egyik szerint ami érték, azt becsüljük meg, a másik: parcellázzunk szét, akárcsak a földeket... — A kultúrállamokban állami törvények és szakmai előírások szabályozzák az erdőgazdálkodást. Jómagam szakmai tagja voltam az erdőtörvényt előkészítő bizottságnak. Közös állásfoglalásunk, hogy amit csak lehet azt tartsuk meg az állami erdőknél. Ettől viszont nem szabad elzárkóznunk, hogy a termelőszövetkezetek, —- amelyek az erdőállomány 36 százalékával rendelkeznek —, a kárpótlási törvény során ne adják át erdejük egy részét. Bármilyen lesz is a felállás, az erdész szakemberekre továbbra is szükség van. Rájuk vár, hogy ne engedjék kizsarolni az állományt, hogy amit elértünk annak előnyét mindenki élvezze. Az erdőgazdálkodást ugyanis legalább száz évre előre kell tervezni. Ennek jegyében mi, továbbra is vasmarokkal ragaszkodunk megszerzett erdeinkhez. — Mi indokolja gondolatának erőteljes hangsúlyozását? , — Akad olyan politikus, aki a szakbizottság és a szakemberek határozott állásfoglalását félreérti, netán félremagyarázza, mondván: azért vélekedünk így, hogy továbbra is legyen kenyerünk. Ehhez csak annyit: a szétparcel- lázás során még több szakemberre lesz szükség. Azzal sem vádolhatnak, hogy sokat keresünk, dúskálunk a jóban. Jelenleg 11 ezer forint egy erdész átlagfizetése.-—Mihez ragaszkodnak még az erdőkön kívül? — Ahhoz, hogy a vadászat is hozzánk tartozzon, mivel mi vagyunk a terület gazdái, nálunk M ármost, itt vannak ezek a balkáni kacagó gerlék. Az időszámítás kezdete utáni 43. évben Claudius parancsára emelt Savariá- ban még nem voltak itt. Később járt itt Marcus Antonius, itt kiáltották ki császárrá Septimus Severust, itt uralkodott Constantinus Chlorus. Megfordult itt Constantin, a „Nagy” és Iulianus, az „aposz- tata” — ezek már keresztény, azaz minősítő jelzők —, továbbá Valentianus, ' aki innen indult északra, de balkáni kacagó gerle nem. Még 1872- ben sem röpködtek Szombathely utcái fölött, midőn azokat már gázzal világították ki, ami pedig figyelmet érdemlő fejleménynek számított az akkori Európában, hiszen például Berlinben is csak 1865-ben vezették be a gázvilágítást. A gázzal gyilkolást később. A XIX—XX. század fordulóján, az eklektika, az amerikai ütemben kiépülő modem polgárváros idején, a nagy boomban szintén nélkülözni kellett ezeket a madarakat, pedig akkor, vagyis 1903-tól villamos is járt. Nem úgy az 1940-es évek elejétől, nagyjából az én születésem után. Amivel nem azt akarom mondani, hogy bármi Kondor Endre: Az erdész szakemberekre továbbra is szükség van... vannak még a működtetésükhöz szükséges szakemberek, továbbá az egyetemen is együtt oktatják a két feladatkört. — Mi a helyzet a bútorgyártó üzemben és a faiparban? — Az előbbiek leválaszthatók az erdőgazdálkodásról: a maguk lábán is meg tudnak állni, ha az eddiginél jobban, hatékonyabban termelnek és bizonyos piacokkal rendelkeznek, Mivel ez utóbbi hiányzik, árainkba nem tudjuk beépíteni az összes hazai termelési költségeket, így veszteségesen termelnek. 1990-ben huszonötmilliós ráfizetéssel zárták az évet, ugyanennyi várható az idén. Ki bírja ki ezt a terhet? Kigazdálkodni pedig ezt az összeget képtelenség. Ennek ellenére nem akarjuk, de nem is célszerű mindenáron mindegyiket eladni. — A már elkezdődött folyamat irányáról, jellegéről mit tudnak az érdekeltek? — Amíg nincs konkrét döntés, amíg keressük a nekünk is legjobban megfelelő partnert, addig nem tudok konkrét dolgot mondani. A vállalati tanács tagjai, a gazdálkodó egységek vezetői tudják, hogy meddig jutottunk. Privatizációs előadónk pedig nem csak tájékozódik, tárgyal, hanem tájékoztat is. Ami engem némileg zavar, hogy a külföldi érdeklődők az üzem megtekintése után, a kapott adatok birtokában válasz nélkül távoznak. Venesz Károly összefüggés lenne a kacagó gerlék elszaporodása és közöttem. Viszont az sem lenne helyén való, ha pusztán a közvetlen összefüggés hiánya miatt elhallgatnám ezt a kétségkívül véletlen, ám érdekes időbeli egybeesést. Ha már az ember rákapott az igazságra, maradjon következetes, ki tudja, meddig teheti meg. Nem bizonyos ugyan, hogy ez fölöttébb normális. De vajon makacsul kitarthatunk-e azon elképzelésünk mellett, hogy világunk az- e? Vannak ellenkező jelek. Teszem azt, normális volt-e az itteni vasútállomást éppen szélcsatornába építeni, aminek következtében telenként rendre elakadnak és késnek a vonatok a hófúvásban. Innen nyugatra a villamosított vasúton fűtik a váltókat, bár ez tömérdek pénzbe kerül. Ennek hiányában az egyik magyar vasútigazgatóság azzal kísérletezett, hogy repülőgépmotort szereltek a mozdonyra, ezzel hívatták le a havat. Ez olyan sikeres volt. hogy a pályáról a kavicsot is elfújta, a talpfákat pedig fölgyújtotta. Más, szelíd eufemizmussal történelminek Csak erdők, rétek, patakok, meg égbenyúló hegycsúcsok. Elhagyott, düledező vályogházak. Aztán piciny hegyi falu, viszonylag normális kinézetű iskolaszerű épülettel. Szlovákiában vagyunk, Látky-Polian- kyban. Itt tartották július 29-től augusztus 9-ig Nógrád és Komárom megye szlovák nemzetiségi gyermekeinek olvasótáborát. Odabent a pingpongasztal körül hatalmas ricsaj fogad. A gyerekek magyarul beszélgetnek. Aztán foglalkozás, a nevelő már szlovákul mondja, hogy énekeljenek. Negyvenegynéhány kíváncsi gyerekszem fordul felénk, amikor bemutatnak bennünket. Félénkek először, aztán csapatostul jönnek „sz»bára”, beszélgetni. — Mi a legjobb élményetek? ■— A hegyek, a kirándulás. Az, amikor mi magunk adtuk a programot. Volt abban minden, interjúk a tábor hülyeségeiről, meg mind a tévében, reklámok is. — Mi volt a legrosszabb élményetek? — Jött egy öreg bácsi, szlovákul beszélt és valamilyen könyvből olvasott, és semmit sem értettünk belőle. Nem azért mert gyorsan beszélt, hanem azért, mert szlovákul. — Senki sem értette, hogy mit mondott? Rázzák a fejüket. Az egyik kislány végül megszólal: — Én az elejét értettem. Arról beszélt, hogy milyen nemzetiségek élnek ezen a területen, vagyis arról, amit már úgyis tudtunk. — Azt is mondta. — szól bele az egyik fiú —, hogy nevezett kísérleteinkről most ne essék szó. Még jó, ha egy-két talpfa a helyén marad ebben a mostani kelet-európai tudományos-fantasztikus erkölcsi megújulásban és nacionalista felbuzdulásban is. Ha valaki ezekben az években netalántán Thyssen Bornemissza báróval, Fred Sinowatz-cal vagy Habsburg Ottóval akart találkozni történetesen éppen Szombathelyen, jól tette, ha Kovács Nagyszállodát kereste föl. Többek között, ezek az urak is itt szállnak meg legszívesebben. Megjegyzem, a kacagó gerléket nem számítva, náluk valamivel gyakrabban vagyok itt én, bár rég nem számítok arra, hogy valakivel találkozzam. Ennek oka viszonylag egyszerű. Nem lévén báró, politikus, klerikus, jakobinus és plebejus, sem hisztérikus vagy nemzeti romantikus, maradtam szkeptikus. Az pedig kit érdekel. Az itteni Télikertben tartott bálok és koszorúcskák is elmúltak, a presszóban nem játszik a vak zongorista, vidám bibliográfus barátom sem ül mellettem a tükrös étteremben, valamilyen harc idején a szlovákok nem a magyarokat bántották. — Ennyire nem értetek szlovákul? A falutokban sem beszélnek olyan jól? Vidáman telt az idő. Fotó: Gyurkó — Nem nagyon, a tanáraink próbálnak velünk szlovákul beszélni, de mi csak nézünk. Egymás között a magyart használjuk. — Nálunk az idősebbek csak szlovákul beszélnek, s meg kell tanulnom, ha tudni akarom, mit beszélnek rólam — így az a lány, aki valamit értett az előadásból.— Nálunk tótosan mondanak mindent, a magyar ragokat keverik a szlovák szavakkal. — Ismertek olyan falut, ahol tisztán szlovákul beszélnek? Újra csak rázzák a fejüket. Egy fiú a hátsó sorból csöndesen mondja: nálunk otthon. — Miért szlovák osztályba jártok? — Mert ez a szokás. — De ha már szlovák osztályba iratkoztam, nem mehetek vissza a poharát saját szemüvegéhez koccintva. Önkéntelen mozdulata volt ez. Nem így akarta, így adódott. Akárcsak ezek a mostani kelet-európai helyi mitologiku- maikba bonyolódó kurzusok, amelyek történelmi előzményei törölték ki az élők sorából Kovács Jakabot is. a szálloda épít- tetőjét. Ő alapította ugyanis feleségével és Schönfeld Nándorral a Kovács Szálló Rt.-t 1911-ben. Már 1917-ben állt is a szálloda, talpig szecesszióban. Kovács Jakab az 1939-es, második zsidó- törvény megjelenésekor eladni kényszerült a szállodáját Esterházy Tamás grófnak. Tőle később a badacsonytomaji bazaltbánya tulajdonosa vette meg. Kovács Jakabot annak rendje és módja szerint megölték, szállodáját 1948-ban államosították és Sava- riára keresztelték. Életem első szállodai éjszakáját itt töltöttem. Hajnalban már ébresztettek az ablakpárkányra telepedett balkáni kacagó gerlék. Mi késztette őket az észak felé való terjeszkedésre? Egyesek szerint mesterségesen telepítették ide őket. Mások azt tartják, az magyarba, — panaszkodik egy magas lány. — Szlovák nemzetiségű vagyok, de szerintem a magyar az anyanyelvem. Annyit ér egy ember, ahány nyelvet tud. —Miben különbözik szerintetek a szlovák nemzetiségű ember a magyartól? — Szlovákul beszél. — Kultúrája is más, nem? — Nem hiszem. — Szerintem semmiben sem különbözik. — Én ismerek egy idős bácsit, ő csinál valami szlovák dolgot. — Mit? — Nem tudom. — Miért jelentkeztetek szlovák táborba? — Mert nem volt más az iskolában. — Én szeretek táborozni. — Jó volt a tavalyelőtti... — Ha felnőtök, akartok majd szlovákul beszélni? Esetleg szlováktanár nem akar lenni va- lamelyikőtök? Kollektív nem a válasz. — Ha most itt maradhatnátok a táborban, mondjuk fél évig, maradnátok? — Igen — hangzik kórusban. Egyik fiú int csak nemet, rajta beszélgetés kezdete óta látszik, hogy nem érzi túl jól magát, de hosszas faggatózásomra sem ■árulja el az okát. A többiek viszont lelkesen kiabálják: még a reggeli tornát, meg a szlovák előadásokat is elviselnénk. A tábori tanár nénik és bácsik tisztában vannak a helyzettel. — Nekünk az a feladatunk — mondja egyikőjük —, hogy változtassunk rajta. — Én a gyerekek által említett idős szlovák történész előadását is elkértem — mondja a másik tanárnő — lefordítjuk, hogy megérthessék a szlovák nemzetiségű magyar gyerekek. K. Gyurkó Rita első világháború alatt Belgrád ostromának zaja űzte ide a szapora madámemzetséget. Olyan is akad, aki behozatalukat a bolgár kertészeknek tulajdonítja. Tény, hogy azóta is szorgalmasan szólnak itt a Kovács Szállónál is. Egyébként pedig tesznek az alant zajló történelemre, akár keresztény-nemzeti kurzusnak, fasizmusnak, létező szocializmusnak vagy nemzeti megújulásnak becézik is azt, miként nem érdekli őket a különböző régiókhoz való tartozás, még kevésbé a kulturális-etnikai partikularizmus eszméje sem, mivel létezésük ezek nélkül is teljesen magától értetődő. Lépten-nyomon le is piszkítják az embert, megsíkosítják a járdákat. Többen hanyatt vágódtak már az ürülékükön. Nosza, háborogtak, miért nem irtják ki végre ezeket is? Bezzeg, ha megint lenne itt rend és tekintély, tennének róla, hogy megszűnjön ez a fölháborítóan természetes magatartás. Szállhatnának tovább, mint egykor föl Belg- rádból. Az ember mostanában legjobb esetben szkeptikus. SZOMBATI TŰNŐDÉSEK Bódí Tóth Elemér jegyzete Balkáni kacagó gerlék Nyitva a sorompó A pápalátogatásra hazánkba érkező külföldi turisták beutazásának megkönnyítésére megnyitották az ideiglenes határátkelőhelyeket Cereden és Ipolytamócon is. Augusztus 17-tel bezárólag Cereden reggel hét órától este kilencig, Ipolytamócon reggel 8-tól este hét óráig szabad az átkelés. Tanszer- és cipővásár Bátonyterenye. A nagybáto- nyi Petőfi Művelődési Ház először rendez tanszervásárt, amit kedvezményes cipővásárlási akcióval együtt bonyolítanak le. Az érdeklődők szombaton 18 óráig szerezhetik be a szükséges iskolai szereket és más cikkeket. Három új termék Érsekvadkert. A Békéscsabai Konzervgyár vezetősége elégedett a termelőszövetkezet dejtári konzervüzemében részükre gyártott termékek minőségével, ezért úgy döntött, hogy újabb három termék előállítását honosítják meg itt, helyben. A gyár két szakembere már most, minta alapján ismerteti az itt dolgozókkal a cseresznyepaprika, a csabai saláta, és a káposztával töltött paprika gyártási és technológiai utasításait. Egy helyett kettő Csitár. A felújított helyi óvodában az eddigi egy csoporttal szemben mostantól már két csoportot tudnak fogadni. Harmincnyolc gyermeket két óvónő gondoz és nevei. Málna után ribizli Balassagyarmat. A málna értékesítési nehézségei, felvásárlási árának jelentős csökkenése miatt a Balassagyarmat és Vidéke Afésszel kapcsolatban álló kistermelők az elmúlt évben már hozzákezdtek a málnavesszők kivágásához, az idén pedig felgyorsítják ezt a folyamatot. Helyébe fekete- ribizlit ültetnek, mivel a piac ezt most árban jól honorálja. A szaporítóanyagot mindenki saját magának szerzi be. Az új telepítéseken elsősorban a fertődi fajta lesz a meghatározó. Új járdalapok Szügy. Az önkormányzat döntése alapján négyezer új járdalap kerül az útburkolattal nem rendelkező Napsugár, az Ifjúsági útra és a Mikszáth út egy részére, az Arany János út és Rákóczi utat összekötő átjáróra. Azért választották ezt a megoldást, mert az útburkolat végleges elkészítése előtt földbe kívánják helyezni az ivóvízvezetékeket, egyúttal megkívánják oldani a szennyvíz elvezetését is. Vendégségben A szomszédos nógrádi községeket ökumenikus istentiszteletre invitálja a Pest megyei Penc Faluvédő Egyesülete augusztus 18-án, 15 órára. A rendezvényre a penci kiskas- télyban kerül sor, rossz idő esetén az evangélikus templomban tartják meg az istentiszteletet. Augusztus 20-án este 8 órától tábortűz mellett adják elő a Csodaszarvas-legendát.
