Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-12 / 188. szám
4 Nt-un-r-i LÁTÓHATÁR 1991. AUGUSZTUS 12., HÉTFŐ POPSAROK Kopasz páros JOBB KÉSŐN,... A 92 éves Leslie Colley féleségével, a 38 éves Patty asszonnyal és 11 napos fiával, Oswalddal otthonukban 1991. augusztus 2-án. Az idős ausztrál férfi annak tudja be rendkívül sokáig megőrzött nemzőképességét, hogy sose élt „kóla és szalmakrupli” féleségeken. (MTI—fotó) r Más vélemény gázügyben Caroline Buckley, a Banderas tandem énekese — skót. 1961- ben született Glasgowban. Társa is azt mondja, hogy skót. Londonban született 1964-ben, hegedül és minden billentyűs hangszer kiváló ismerője. A neve Salley Herbert. Két hölgy tehát. A csúcs felé igyekvő szerzeményük címe: This is your life, ez az életed. („Ez nem mese, ez nem könyv, ez az életed” — amit magadnak kell élned, s ebből ne engedj.) Kopaszok. Caroline feje mint a kugkigolyó — le is van borotválva —, Sally haja olyan mint O’Connoré, meg mint az enyém volt úgy 12—13 éves koromban. Azt mondták akkor, csikófrizura. A Banderas pedig többes számban álló nőnemű spanyol főnév — igen: szó! — és azt jelenti: zászlók, lobogók. Nem tudom elképzelni, hogy mennyire hasonlít egy gondosan leborotvált csillogó golyófej és egy egészen rövidre nyírt tüskés újoncfrizura, minden esetre Giovanni Paoli a Tutto-ban arra inti olvasóit, nehogy becsapja ám őket a látvány mert a két éppen születőben levő sztár egyébként)!) nem ilyen egyforma. Caroline szereti a coutryzenét és Bármilyen hihetetlenül is hangzik is itt, az utcán írom levelem neked, reggel öt órákkor. Ugyanis többszáz sorstársammal együtt, mindössze néhány kilométerre a húsbolt bejáratától várok a nyitásra, így bőven van időm. Bár a tegnapi napot elszalasztottam, ma igyekszem pótolni a bevásárlást, s nem is rosszak az esélyeim — a sor második harmadában sikerült helyet találnom a sátornak. Az egész város húst vesz. Cipekednek a cekkerekkel a férfiak, asszonyok, sőt a házmester a régi tricikliét is kihozta a pincéből. Az akción felbuzdulva, a szemközti családi házban lakók — tudod, akiknek az a piros Fordjuk van — megvették a második hűtőládájukat, láttam 29. rész — De igen, mert már emlékszem — mormolta Barbara. Gyorsan utánagondolt. — Nővér, az igazgató úr a házban van? — kérdezte. — Természetesen, doktornő — jött a válasz. — Már háromszor itt volt és megvizsgálta, de maga mélyen aludt. — Itt volt? Háromszor? — Barbara agyában a gondolatok szédítő gyorsasággal űzték egymást. — Tulajdonképpen ki hozott ide a baleset után? — kérdezte a nővért. — Én — hangzott az ajtóból. — Maga? Kicsoda maga? — Barbara szeme villámokat szórt. Elöntötte a harag. Nem törődve fájdalmával, felemelte a fejét. — Mit akar itt? Tovább akar kínozni? Kíméljen meg ettől... — Kimerültén hanyatlott vissza a párnára. — Carla Eichhoff a nevem, és... — Nem érdekel — kiáltotta Barbara elkínzottan. — Menjen csak vissza a maga dr. Wrangel- jához és... és — Barbara nem tudta hogyan folytassa. Carla Eichhoff szeme mindent megértőén csillant fel. Valamit homályosan sejtett, úgy, hogy nem esett nehezére felismerni az összefüggéseket. — Látott engem együtt dr. Wrangellel? — érdeklődött. — Igen, igen, igen, — tört ki Barbarából —, mindent láttam. — Azt is, hogy én őt megcsókoltam? a romantikus (dal) szövegeket, a hangja tiszta, bájos és üde, Sally szenvedélye a soul (a lélek) zene, imád ytáncolni, és mindegy milyen'billetyűzet kerül elé, azon olyan szenvedélyes, energikus, magávalragadó zenét üt, kalapál és billegtet el (meg le), hogy csak na. Kopaszságukkal ellenszenvüket kívánják kimutatni a hosszú hajú, szép de/és buta-liba nők képe, „imidzse”, megjelenése, kinézete iránt. Ezt a képet (ima- ge-t) — szerintük az utálatos hirdetések népszerűsítik mindenütt, ami ellen mindennel és bármivel csak harcolni és küzdeni kell. A publicitás kapja meg a magáét tőlük amúgy istenigazából nem túl régen megjelent „Ripe” (Ésszel gondolkodók) című albumuk egyik dalában, a „She sells”-ben. — Halljuk, hogy cégük, a Polygram amerikai képviselői azt mondják, hogy nem lesz sikerük odaát, mert az amerikai férfiak úgy találják, hogy túl kövérek vagyunk meg rondák, és attól tartanak, hogy valami csúnya betegséget hurcolnánk be arra a gyönyörű földre. — Közvélemény-kutatást tartottak? Majd bekölnizzük meg Husikám! ahogy a teherautóról egyenesen abba pakolták a szajrét. Bevásároltak persze a kollégák is. Az osztályvezető húsz kiló combot vett, és csak otthon vették észre, hogy romlott az egész. Nem tudtam igazán sajnálni, félévkor ő sem adott prémiumot. Szegény Andrásék viszont pórul jártak. Tegnap születésnapja volt a feleségének — a huszonötödik, és ünnepi vacsorát terveztek. Bandi tizenegy óra után bejárta az egész várost, de sehol sem kapott karajt. Se olcsót, se drágát. A tavalyi kolbászból csináltak egy kis rakott kruplit. Britta Winckler: — Azt is — nyögte ki Barbara —, de hagyja abba kérem, ne kínozzon! Carla Eichhoff finoman mosolygott. — Szereti dr. Wrangelt, igazam van? -— kérdezte egyenesen. — Igen — kiáltott Barbara gátlástalanul —, azaz már nem. De mi köze van magának ehhez? Carla Eichhoff titokzatosan mosolygott. A szeme sarkából látta, amint az ajtó lassan, halkan kinyílt és fivére lépett be a betegszobába. — Azt hiszem, ezt az öcsém jobban meg tudja magyarázni — válaszolt Barbara Fem- bach utolsó kérdésére. — Az öccse? — Barbara nagyra nyitotta a szemét. — Ki... kicsoda., mi...? — dadogta. — Én vagyok az — dr. Wran- gel szorosan az ágy mellé lépett. — Megengeded, hogy bemutassam? — a nővérére mutatott. — Carla Eichhoff asszony, a testvérem és egyszersmind a kuratórium elnöke, társtulajdonosa a Szent Anna Kórháznak, valamint a te jövendő sógornőd. — Gyengéden megsimogatta Barbara homlokát. — Meg vagy elégedve? Barbara arca először falfehér kifestjük magunkat... — mordul fel Sally. Megint a képet nézve, ami persze lehet, hogy „előnyös”: ha ezek ketten kövérek, akkor én nem tudom, mi a kövér. Sally mondja ezt is... — Nem forradalmi az, amit csinálunk. Olyan keverék, olyan mindenféle, fura zene. Reméljük, hogy érdekes. ...meg ezt is: — Mikor először láttam Caro- line-t, úgy nézett ki mint az őrült. Óriási nagy, feketére festett szempillája volt, és hófehérre rúzsozta a képét. De aztán, amikor a többiek elmentek aludni, mi ketten elkezdtünk sörözni, és dumáltunk egy jót mindenről, de főként a zenéről. Mire elfogyott a sör, azt hiszem, mind a ketten éreztük, hogy barátnők lettünk, Aztán egy este megint söröztünk, és szépen elhatároztuk, hogy megcsináljuk a Banderas-t. De kik voltak a „többiek”? Jimmy Sommerville együttese, a Komünárok (The Communards), melyben három évig énekelt Caroline és három évig hegedült Sally. Lehet, hogy zongorázott is. Vass Imre Hívtam, jöjjön velem, most biztosan kapunk húst, de csak legyintett: nekik nincs hova tenni. A földszinten Panni néni is csak könyököl az ablakban, fejcsóválva nézi a rohamot. A nyugdíjból hónapról hónapra él, öt kiló húst megvenni már nagyberuházás, erre nem telik még így, leárazáskor sem. Hűtőládát pedig csak a tévében látott. Közben megérkezett a szállítmány, nem tudok tovább írni ebben a tülekedésben. Remélem marad még áru, mire sorra kerülök és a következő hetekben a húst is hússal ehetjük. Esküszöm még néhány leárazás és vagy kitör a forradalom, vagy négy év múlva is Antall lesz a miniszterelnök. Sok puszi a húsos pofikádra: Ozsvárt Tamás lett, azután mélyen elpirult. Nem tudta, mit mondjon. Kimondhatatlanul szégyellte magát. — És én... én azt hittem, hogy te... hogy te... — Tudom, hogy mit gondoltál, Barbara — szakította félbe leendő feleségét dr. Wrangel és mosolygott — Még egy orvosnő is tévedhet néha — fűzte hozzá. — Meg tudsz nekem bocsátani? — suttogta Barbara boldogan ragyogó szemmel. — Már meg történt, Barbara — válaszolta dr. Wrangel. — Ámbátor egy feltétellel, nevezetesen hogy többet nem fogsz más férfinak házassági ajánlatot tenni, és utána összetörni magad. Barbara összerezzent, és hirtelen elmúlt az emlékezetkiesése. Egyszerre eszébe jutott a látogatása dr. Kelletnél. Mélységesen szégyenkezve nyúlt Wrangel keze után. ■— Nem fogok, soha többé — lehelte. — Öntől is bocsánatot szeretnék kérni a téves gyanúsításért — fordult Carla Eichhoff felé, de az már közben eltűnt. Sem Barbara, sem dr. Wrangel nem vette észre, hogy halkan kiosont a szobából. Kint a folyosón szembe jött Drága a füst Moszkvában A fővárosi űtfelügyelet — közlekedési rendőrség — megszigorította a környezetszennyezés miatt kiszabható pénzbüntetést, egyúttal azt is elrendelte, hogy az eljáró rendőr bizonyos „mérgezéshatár” fölött egyszerűen kobozza el a rendszámtáblát. Természetesen a 30 rubeles büntetéspénzt így is ki kell fizetnie a gépkocsivezetőnek. Még keményebben lépnek fel az olyan járművek vezetői ellen, amelyek telephelyhez kötöttek, vagyis vállalati tulajdonban vannak. Ilyen esetben 100 rubel is lehet a büntetés. „Szadovoje kolcó” néven zajló akciójával a rendőrség azt akarja elérni, hogy a fővároskömyéki főútvonalon csökkenjen a levegőszennyezés, amely a lakosságot sújtja. Huszonnégy ellenőrzési pont összesített statisztikája szerint a forgalomból minden ötödik gépkocsit ki kellett zárni mérgező gázok megengedett mértéken felüli kibocsátása miatt. vele a főorvos, aki Barbara állapotát kívánta ellenőrizni. Carla Eichhoff visszatartotta. — Jól érzi magát — mondta —, nagyon is jól. Az öcsém van nála. Ne zavarjuk őket. Dr. Keller megértette. — Igaza van, asszonyom... — Szólítson egyszerűen Carlá- nak — vágott szavába mosolyogva Carla Eichhoff. Az a pillantás, amivel közben megajándékozta, aláhúzta szavait. Dr. Keller arca felragyogott. — Nagyon szívesen, Carlá — mondta örömmel. — Mindenesetre ugyanakkor ön is... nos igen... Az én nevem... — Matthias, tudom — mondta ki helyette az utolsó szót Carla Eichhoff. Fiatalos mozdulattal becsúsztatta kezét dr. Keller karja alá, és gyengéden másfelé irányította. Egy fél órával később együtt ültek dr. Wrangel szobájában. Carla mindkét orvost magához hívatta egy rövid megbeszélésre. — Tehát a fivérem most megnősül, és én egy szeretetre méltó sógornőt kapok — szólalt meg. — Ez eddig rendben van. De még nem vagyok teljesen elégedett a fejleményekkel. — Ránézett dr. Kellerre. — Mi van magával, Matthias? Dr. Keller megértette a szavakat kísérő pillantást. — Nos, nagyon jól el tudnám képzelni, hogy legyen valakim, aki ho2-.zám tartozik — jelentette ki. (Folytatjuk) Az Új Nógrád augusztus 2-i számában Lengyel Katalin tollából napvilágot látott „Az olcsó olajnál olcsóbb a drága gáz” című írásHóz széretnéílk' egy-két gondolattal hozzájárulni, hogy pontosabb legyen a közvélemény tájékoztatása. A cikkben szereplő mondattal -— amely szerint „a szakemberek megállapították, hogy ha átállítják a kazánokat gázfűtésre, akkor a fűtési díj közel felére csökkenthető” — ellentétben, az alpolgármester úr aláírásával, 1991. június 28-i keltezéssel az alábbi kalkulációt közölték velünk, lakókkal: 1991. június 01-től érvényes díjszabással 1991. októbertől, ha lakossági gázárat számítunk Távfűtési díj 1 m3-ként és forintban 104,40 171,50. Ebből az egyszerű összehasonlításból is látszik, hogy az idézett fűtési díj felére csökkentése helyett mintegy 67 forint légköbméterenkénti emelést irányoz elő a gázra történő átállás és még plusz költségként három éven át vállalnunk kellene kb. 1100 forint körüli érdekeltségi hozzájárulást. Még egy-két összehasonlítási adatot lehetne felsorolni abból a „szórólapból”, amelyből talán 10 százalék, ha visszajutott a polgármesteri hivatalhoz, de az idézett csökkentés helyett, igen komoly áremeléssel „kecsegteti” a honpolgárokat. Egy adat azért még ide kívánkozik. Mégpedig az, hogy tárgyalási alapként nem a cikkben említett 130—140 forint légköbméterenkénti árat terjesztették a lakók elé, hanem a 171,50 forintot, ami azért lényeges különbség és ez önmagába véve és lakásonként kb. 5000 forint többletkiadást vagy csökkenést eredményezhet. Nem értjük azt sem, hogyha a „szórólapon” közölt 39—41 ezer forint közötti összeg — érdekeltségi hozzájárulás — tartalmazza a prognosztizált kamatokat is, akkor a polgármesteri hivatal milyen összeg után vállalja át a 30 százalékos kamat értékét. Attól tartunk nincs ilyen összeg és''á' kamatokat is mi fizetnénk meg. A közműfejlesztési hozzájárulás csak önkéntes alapon kérhető —, nyilatkozta az alpolgármester úr, és azoktól az ingatlannal rendelkező állampolgároktól, ahová bevezetik a gázt, mondjuk tőlünk. A mi lakásunkban nem lesz gázvezeték — és a többi 420 lakásban sem —, mi nem vagyunk és nem leszünk gázfelhasználók. Mi egy szolgáltatást fizetünk meg — jelen esetben a távfűtést — s ebből adódik, hogy a felhasználó a Nógrád Megyei Hőszolgáltató Vállalat, mint a szolgáltatást végző. Mi úgy gondoljuk, hogy a felhasználónak kell az érdekeltségi hozzájárulást megfizetnie. És egy lényeges tényt se felejtsünk el. Mégpedig azt, hogy a Dózsa Gy. Általános Iskola is arra a kazánházra van kapcsolva, mint mi. Ebből adódóan a polgármesteri hivatalnak legalább akkora érdeke fűződik a gázra való áttérésre, mint a 420 lakásban lakóknak. „Mi partnerek vagyunk abban, hogy tovább tárgyaljunk, de tárgyalni csak úgy lehet, ha van kivel és van fogadókészség.” Ezt, mint az idézőjel is mutatja, az újságból kölcsönöztük. De önmagunktól is írhattuk volna, hiszen 1991. július 18-án tartott tanácskozáson a polgármesteri hivatalt nem képviselte olyan személy, aki döntésre jogosult lett volna, de legalább tolmácsolta volna az ott elhangzottakat. Mi ott voltunk és tárgyalni akartunk, de az alpolgármester úr nem tisztelt meg bennünket jelenlétével, pedig kb 60 honpolgár várt arra, hogy a megfogalmazott kérdéseire választ kapjon. Mi továbbra is tárgyalni akarunk, mert közös érdekünk, hogy a fűtéssel kapcsolatos kérdésekben megállapodás szülessen. Szádóczki Ferenc és Fábián Péter Balassagyarmat RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN
