Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-12 / 188. szám

1991. AUGUSZTUS 12., HÉTFŐ BÁ TONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE /iV-iy/y.y.y 5 Kötszergyártás kétszázmillióért Készül a kötszer Szúpatak. így lett volna-e, vagy sem, nem tudni, mindenesetre Sipka József úgy vélekedik: a Mátra Ter­melőszövetkezet már tönkrement volna, ha nincs a kötszergyártó üze­me. Lehet benne valami, hiszen tízéves fennállása óta a kollektíva mintegy 47 millió forint nyereséget termelt, amelyet aztán visszaszár­maztattak az alaptevékenységbe. Az idén valamennyi ágazat veszte­séges, kivétel az egyedüli kötszer­gyártás, arni viszont úgyszólván virágkorát éli. — Ez évi tervezett termelési értékünk 200 millió forint — mondja az üzemvezető. — Ez csaknem két és félszerese a tavalyi­nak. Nálunk is volt ugyan áremelés, de a többletbevételt elsősorban többlettermeléssel érjük el. A nye­reségünk várhatóan meghaladja majd a 40 millió forintot. Mi tagadás, impozáns , adatok! Ám azt is tudni kell, kemény, cél­tudatos munka van mögötte. A jelenleg 103 főnyi munkásgárda huszonnégy féle kötszert állít elő, s ezeket közel hatvan kórháznak szállítják. — Állandó konkurenciaharcban állunk egykori partnerünkkel, a Ricóval — folytatja Sipka József. — Ahhoz, hogy a piacon maradhas­sunk, egyfelől 7 százalékkal olcsób­ban adjuk a termékeinket, másfelől 4 százalékot visszatérítünk a kórhá­zaknak. így elértük, hogy a múlt évhez viszonyítva hozzávetőlege­sen negyven százalékkal gyarapí­tottuk vevőink számát. Nagyvonalú terveket dédelget az üzemvezető. A steril kötszer gyár­tására szándékoznak átállni, a mostani nem sterillel szemben. Ennek azonban van egy óriási akadálya, történetesen a víz hiánya. A sterilizálás ugyanis elképzelhe­tetlen víz és gőzölés nélkül. Kö­szönhetően a bátonyi önkormány­zatnak, bevezetik a vizet Szúpata­kra, s így az üzem gondja is megol­dódik. A steril kötszer gyártása mérföldkő jelentőséggel bír majd a kollektíva életében, márcsak azért is, mert megduplázhatja az árbevé­telét. — Mindenképpen önállósodni akarunk — jelenti ki az üzemveze­tő. — A termelőszövetkezet sorsa bizonytalan, karnyújtásnyira az átalakulása, ám a vezetés egyre csak tehetetlenkedik. Anyagi segítsé­günkkel végbemehet a változás, de ebből mi is profitálni akarunk. Egyszóval: saját kezünkbe kívánjuk venni sorsunk alakítását. Az üzem dolgozói joggal várják az önállósodást. Ezidáig ugyanis az a visszás helyzet fordult elő, hogy az általuk megtermelt haszonból leginkább mások részesedtek, az ő bérük egyike volt a legalacsonyabb­nak a termelőszövetkezetben. Ezu­tán ennek mindenképpen máskép­pen kell lennie! (kolaj) — (gyurkó) Rossz egyedül! Árnyat adó fák között található Szentkúton a szociális otthon. A mosolygós, idős arcok között jó néhány szomorú tekintetet is felfedeztem. Jéger Jánosnénak is bánat tükröződött az arcán. Meg­szólítottam, beszédbe elegyedtünk. — Etesen születtem, 1911-ben. Nagy szegénység volt akkoriban. Ötéves koromban meghalt az édesapám, nyugdíjat nem kaptunk utána. Még keservesebb lett a sor­sunk. Édesanyám sokat dolgozott értünk. Nappal napszámba járt, éjjel varrt. Később elvesztettem az egyik testvéremet. Édesanyám újra férj­hez ment. A mostohaapámnak volt három gyereke, két közös is szüle­tett, így már kilencen éltünk a kis bányászlakásban. Tizenkét éves koromban álltam be dolgozni. Kapáltam, gyümölcsöt szedtem, csináltam, amit kellett. Három év múlva elmentem szolgál­ni Baglyasra. Egy bányamérnöknél voltam cselédlány. Huszonkét éve­sen mentem férjhez. Mindketten nagyon szegények voltunk, ruhánk is alig volt. Az uram kovácsként dolgozott a bányában, én óvodában voltam mindenes kisegítő. Szerény körülmények között éltünk. Aztán a férjem lerokkant. Először az egyik, majd a másik lábát kellett levágni. Nem hagyhattam magára, ápolnom kellett. A kiskertben dol­gozgattam, meg állatokat tartot­tunk. Nem sokára meghalt a férjem. Nagy volt a bánatom. Betegeskedni kezdtem, sokat jártam orvoshoz. Kilenc hónapja költöztem be az otthonba. Az ellátásra nem lehet pa­naszom. De magam vagyok, nincs támaszom. Gyerekem nem született, rokonom alig akad. Úgyszólván senkim nincs. Nem látogat senki, nekem sincs hová mennem. Rossz, nagyon rossz egyedül! Vandálok a bölcsődében Kisterenye. Gyors egymásután a közelmúltban harmadszor is betörtek a Gyermekek útja 8. szám alatti bölcsődébe. Az ablakon át másztak be a tettesek, akik szokásukhoz hűen ezúttal sem vittek el semmit. Előző két behatolásukkor vandál módon összetörték a beren­dezéseket, az ott talált játékokat, szétöntözték a festéket. Úgy tűnt, mintha az ismeretlenek bosszút akartak volna állni az intézményen, mondjuk a boldogtalan gyermekkorukért. A legutóbbi betörés viszont már pszichológiai eset, tudniillik egy játékmackó orrába, fülébe, mellébe, lábai közé szurkáltak valakik varrógéptűket. A rendőrség fiatalokra gyanakszik, s elsősorban olyanokra, akiknél nincs minden rendjén. Remélhetően mihamarabb fény derül a rejtélyes ügyre. Mindig volt ereje újrakezdeni Harminchat év a katedrán Hantos Sándor, a bátonytere- nyei 209. Számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet és Szakközépis­kola volt igazgatója augusztus 1- től jól megérdemelt pihenését tölti, ugyanis nyugdíjba vonult. Vezetése alatt az intézmény szak­munkások ezreit állította az ipar szolgálatába. A békéscsabai születésű peda­gógus 1955-ben szerzett diplo­mát a szegedi tudományegyetem földrajz, földtan szakán. Már az oklevél kézhezvétele utáni más­napon Nagybátonyba került. Itt nyílt lehetősége a munkára, s úgy érezte, van jövője a bányászat­nak. Egyidőben tanított a Bartók Béla Általános Iskolában, s peda­gógiát oktatott a bányaipari tech­nikum levelező tagozatán. Az ISZI-ben óraadó tanárként kez­dett, amely akkor még vájárisko­la volt. Az intézmény vezetését négy év múltán, 1963-ban vette át. Tervei megvalósítása érdeké­ben sokat fáradozott, nem is haszontalanul. Bővült az elsajá títható szakmák és a szakmunká­sok száma, a vasipar számára is megindult az oktatás. Kényszerű okok miatt, a bá­nyászat leépüléséből adódóan, több profilváltást is megért az iskola. Előtérbe került a mező- gazdasági utánpótlás biztosítása, később a ruhaipari képzésbe is bekapcsolódtak. Pásztó és Nagybátony környé­ki üzemek tanulói mintegy hu­szonöt szakma fortélyait sajá­títhatták el Hantos Sándor keze al^tj. ,,iAí„intézmény., életében 1986-ban nagy jelentőségű válto- zásduM'etkeizetl fee,.miután meg­kezdődött a nehézipari techniku­mi képzés. Emellett egy kétéves speciális kisegítő iskolát is be­indítottak. — Mindenkor szem előtt tar­tottam a képzés színvonalának emelését — mondta. — A megvalósítás érdekében szakmailag kiváló pedagógusgár­da összekovácsolására töreked­tem. Úgy érzem, sikerült ezt elérnem. Büszke vagyok a kollé­gáimra. Sok tennivalója mellett az egri tanárképző főiskola kihelyezett tagozatának vezetését is elvállal­ta. Húsz éven át diákok sokaságát készítette fel a vizsgákra. Nagy örömmel végezte feladatát, szí­vesen foglalkozott a pedagógiá­val, hiszen közben önmaga kép­zésére is alkalma nyűt. Úgyszin­tén szakított időt a szakmunkások szakközépiskolájában való taní­tásra. A vezetésével szervezett tanfolyamokon nagyon sok diák tett szert új ismeretekre. — Harminchat éves pedagó­Hantos Sándor: Újra ezt a pályát választanám Fotó: gy. p. guspályafutásom alatt rengeteg sikerélményben volt részem. Iskolánkat elfogadták és megbe­csülik. Nyugodt szívvel mentem nyugdíjba, jó érzéssel adtam át a helyemet. Ballagáskor megha­tóan búcsúztattak a gyerekek. A pedagógusnapon a helyi szak- szervez'ét'és' á polgáíniéher szer­vezett kis ünnepséget számomra, s a Pedagógus Szolgálati Érde­mérmet vehettem át. Minden üzem vezetője külön is elköszönt tőlem, közöttük egykori tanítvá­nyaim is vannak. Időmet pihenéssel és olvasás­sal töltöm. „Kikapcsolódásként” heti két órát tanítok a levelező tagozaton. Akkor sem választa­nék más pályát, ha újrakezdhet­ném az életemet. Nem állítottak meg az akadályok, soha nem csüggedtem el. Mindig volt erőm az újrakezdéshez. Szikora Ágnes Hajnal két órára érkezett a Morálisa női együttes Mátrano- vákra, a Véndiófa Discóba. A női zenekar tagjai kissé fáradtnak látszottak, ami érthető is, hiszen ezt megelőzően Miskolcon és Kazincbarcikán léptek fel. Ma­gyar Hajnalka énekes ettől füg­getlenül készséggel ráállt a be­szélgetésre. —Mióta létezik az együttes, kik a tagjai? — A többiek négy éve zenél­nek együtt, én később kerültem a csapatba. Öten vagyunk: Bajnok Dorottya basszusgitáros, Kurilla Éva gitáros, Kiss Erika billentyűs, Bán Mária dobos és jómagam. — Milyen sikereket tudhatnak magukénak? —- Nemrégiben jelent meg az első nagylemezünk, melynek nem adtunk címet. Egyelőre tanulja meg a hallgatóságunk a Morálisa nevet. — Tehát akkor most járják az országot, lemezbemutató turnén vesznek részt. —Turnézunk, de nem egyedül. Demjén Ferencnek vagyunk az előzenekara. Tehát mindig ott játszunk, ahol ő fellép. Ettől függetlenül hívásra bárhová elmegyünk, mint most Mátrano- vákra is eljöttünk. Innen Siófokra készülünk, majd Balatonfüred és Agárd következik. Augusztusban még Debrecenben, Békéscsabán és Szolnokon lesz élő koncer­A MORÁLISA MÁTRANOVÁKON tünk. — Külföldi szereplést nem terveznek? — Először itthon szeretnénk befutni. A későbbiekben termé­szetesen külföldön is. Három nagylemezre kötöttünk szerző­dést a Proton Kiadóval. — Hogyan találták ki a Morá­lisa nevet? — Közös ötlet szüleménye. A név jelzi, hogy női zenekar va­gyunk, s a morál, mely kifejezi a jellemünket. Gondolom, ezek után mindenki kíváncsi rá, férj­nél vagyunk-e? Nos, nem va­gyunk, s egyelőre nem is leszünk. Állandóan utazunk, s ezt egy férj nehezen viselné el. —- Mi a leg hőbb vágyuk? — Azt szeretnénk, ha imádnák a zenénket, s kíváncsiak volnának ránk. De nem azért, mert női zenekar vagyunk! Muzsikánk színvonaláért és a férfiegyütte­sektől való másságunkért rajong­janak értünk. — Szoktak-e a fiúktól leveleket kapni? Egyáltalán: milyen címre lehet a zenekarnak írni? — Természetesen kapunk le­veleket, de inkább a lányoktól, mert a fiúk nem levélírás típusok. Néha persze, ők is írnak. Címünk: Morálisa együttes, Budapest, 1300. Rá kell írni a. borítékra: „Postán maradó!” így biztosan megkapjuk a levelet. — Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok! Cserhalmi Adél Bátonyterenye és környéke Felkerült a tető Mátramindszent. Hajráznak a helybeli kisiparosok, s mára már a tető is felkerült az általános iskola bővítése érdekében épített két tanteremre és szertárra. így remény van rá, hogy december­ben megkezdődhet a tanítás az új helyiségekben. Fogadóórák Bátonyterenye. Vilcsek Sándor (SZDSZ) képviselő ma, hétfőn 17-től 19 óráig a nagy bá­tonyi mozgalmi házban várja az érdeklődőket. Szomszéd Tamás alpolgármester augusztus 14-i fo­gadónapja elmarad, helyette ugyanezen a napon 14-től 16.30- ig Magócs Jánosné képviselő tart fogadóórákat. Véradás Nagybárkány, Márkháza. A Praliphe Független Cigányszer­vezet helybeli aktivistái a közel­múltban véradást szerveztek a két településen, amelyen huszonki­lenc donor vett részt. Kettős ünnep Mátrúterenyp. ,A. terveknek megfelelően haladnak a sütöde és a. pékáRiüzlet munkálatai. Au­gusztus 18-án avatják fel a II. vi­lágháborús új emlékművet, s az ünnepség fényét az üzemben sütött kenyér megszegésével kívánják emelni. Rekultiváció Keresztút II., Ilona-bánya és Isten-hegy után Gyuladélen és Csibajon is megkezdődött a re­kultivációs munka, a volt külfej­tések okozta károk megszünteté­Van víz Mátranovák. Átadták rendel­tetésének a két kilométer hosszú, kétmillió forint ráfordításával épített vezetékrendszert. Ezzel befejeződött az a program, mely a település egészséges ivóvízzel való ellátását tűzte ki célul. Felosztották a pénzmaradványt Nemti. A képviselő-testület a legutóbbi ülésén döntött a volt közös községi tanács 1990. évi pénzmaradványának az önkor­mányzatok közötti osztásáról, s eszerint Neműt 3,5 millió forint illeti meg. Ezáltal összesen mintegy 21 millió forinttal gaz­dálkodhat az idén a település, melynek végleges felhasználásá­ról csütörtökön határoznak a helyi képviselők. Az Egút a befutó Dorogháza. Az Egri Útépítő Rt. (Egút) kapott megbízatást az Árpád (volt Április 4.) és a Kossuth utak aszfaltozására, valamint egyéb útjavításokra. A mintegy két és fél millió forint értékű munkát szeptemberben kezdi meg a társaság, s még ugyanebben a hónapban befejezi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom