Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-03 / 181. szám
1991. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT ARCOK Egy három diplomás kálváriája Kedves, szerény, mosolygós arcú lány úl velem szemben egy kávéház teraszán. Kicsit zavartan válaszol kérdéseimre, mert a katedrán nem szokott önmagáról beszélni. Elvált, egyedül neveli értelmi fogyatékos, szívbeteg gyermekét. A férje alacsony gyerektartást fizet, a munkanélküli segély pedig nem sok. — Midin nincs állása? — 1990-ben szűnt meg a munkaviszonyom. Lilkén dolgoztam, egy hát inas összevonásit gyógypedagógiai osztályt tanítottam. Problémás cigány gyerekek jártak oda, de én azt hiszem, nagyon a szívemhez, nőttek. Sajnálom, hogy el kellett jönnöm. — Mi voll az oka? — Abban az évben, amikor elkezdtem a munkámat, az iskolában felvettek a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kiegészítő pedagógia szakára. Az igazgatónő, amikor tudomást szerzett erről, legszívesebben elküldött volna. Mindent meg is tettek azért, hogy ne sikerüljön elvégeznem az. évet. — Miből gondolja? — Csak egy példa: nem engedtek el a konzultációkra, vagy a munkám elvégzésében gátoltak. Ezekkel a gyerekekkel sok gond adódik amit egyetlen pedagógus segítség nélkül nem tud megoldani. — Végül is jól végződön az év? — Igen. mert közbeszólt az élet. A kisfiam ugyanis, Budapesten tanult egy intézetben, a tanulási képességeket vizsgáló bizottság javaslatára. Sokszor beteg volt, s a vizsgálatok kiderítették, hogy a honvágy okosba nála ezeket a tüneteket. így nein tehettem mást, hazahoztam és elmentem táppénzre. Azóta az. én magántanulóm és a salgótarjáni kisegítő iskolában vizsgázik jó eredményekkel. — Az elteli egy év alatt, hány helyen kopogtatott ? — A számukat sem tudnám megmondani. Már egy alacsonyabb bérezési! állást is elfogadnék, egy kikötésem viszont van! Nem azért tanultam át a fél életem. hogy elmenjek takarítani. — Hány diplomája van? — Egy felsőfokú óvónői, tanítónői könyvtárszakkollégiummal és egy gyógypedagógus tanári a végzettségem. —... és nem tudott elhelyezkedni? — Nógrádban sajnos nem. Másutt nem is próbálkoztam, mert itt élnek idős szüleim, akik velem vannak c nehéz időszakokban is. — A miértre mi a válasz? — Szerintem, nagyon sok olyan iskola van, ahol félnek a magasabb végzettségtől. (Saját bőrömön tapasztaltam.) Sok helyen inkább a képesítés nélküli dolgozókat alkalmazzák, mint a diplomás végzős tanárt. Pedig nem mindegy, hogy a jövő generációját kik oktatják, s e kérdésben a hivatástudat, csak másodlagos kérdés lehet és más egyéb szempontok sem lehetnek túlsúlyban. — Mennyire tartja kirívónak, egyedinek az esetét? — Bizonyos motívumokban eltérő, de nagyon sok fiatal pedagógust ismerek, akik itt Nógrádban nem tudnak elhelyezkedni. Sok utolsó éves hallgató, inkább átmegy a nappali tagozatról, a levelezőre, mert csak így látja biztosítottnak az elhelyezkedését. Szeli Sára Köszönet a megtalálónak Kgy ccredi olvasónk köszönetét szeretne nyilvánítani Ádám Jánosné bárnai lakosnak, a becsületes megtalálónak, aki a Madzsar József Nógrád Megyei Kórház szakrendelőjében, a reumatológiai osztályon takarít. Munkáját végezve talált egy mellényt, melynek zsebébe hat ezer forint volt beletűzve. A tulajdonos négy hét elteltével jelentkezett, akinek a mellénnyel együtt a pénzösszeget is hiánytalanul átadta. Öröm, hogy a mai pénzsóvár világunkban is vannak kivételek! c SALGÓTARJÁN ES KÖRNYÉKÉ ) Az üzemorvoslás nem elsősegély A jó tapasztalatokat érdemes átmenteni Az üzemorvoslás előnyeit, hátrányait, a benne rejlő lehetőségekéi jól ismeri dr. Szabó Lajos, a salgótarjáni Kohászati Üzemek főorvosa, harminchét esztendeje kapta kézhez a diplomáját, és ebből több mint harmincat — megszakítás nélkül — töltött a kohász nagyüzemben. — Miként került ide? — Mint végzős fiatal orvos, az akkori elveknek megfelelően „irányítva” Ózdon kezdtem, a kórházban. Aztán egyszeresük a főnököm azt mondta? „Menj fiam, ahova akarsz, itt nincs hely...” csakhogy az ipari megyékből az. idő tájt nem lehetett csak úgy egyszerűen elmenni. Mivel a feleségem salgótarjáni, ezt a várost választottam. Akkoriban kezdték szervezni az üzem- egészségügyet, amellé szegődtem. Itt Salgótarjánban a Rimamurányi Rt.-hez tallózó acélgyárban hagyományokkal rendelkezett az. üzemegészségügy. A Rima gyáraiban kórházat tartottak fenn, a munkást és a családját a gyár orvosai látták el. Ez volt az alap, amin indulni lehetett. Amikor 1945 után az egészségügyet államosították, újra kellett szervezni ezt a területet is. Magasabb helyen is rájöttek, hogy ezt nem lehet megkerülni, mert fontos, hogy a munkásnak milyen az egészsége. Ezzel párhuzamosan hívták életre a körzeti Kft. Tótújfalun Iti ví'Mllmöv*# *m**««-m « Hét éve üzemel a Cered melletti kis település. Tótújfalu varrodája. Az egymillió»forinf kezdőtőke 70 százalékát a Salgótarjáni Ruhagyár, a fennmaradó 30 százalékot a Cercdvölgye Tsz és külső személyek biztosították. Az üzemben dolgozó harminc nő zöme Ceredről jár be. de vannak Zabarról és Szilaspogonyból is. — Mi a vállalkozás fő profilja? — kérdezem Sótér Miklóst, a kft. ügyvezetőjét. — Jelenleg nőikonfckció-termékeket gyártunk, nyugati piacra. Főleg Hollandiába, Olaszországba, Amerikába, de más országokba is. Partnereink meg vannak elégedve velünk. Dolgozóink minőségi munkát végeznek, ez biztató lehet. Nagyon sok megrendelésünk van, viszont fejleszteni kellene a létszámot. Nem tudunk olyan kapacitással dolgozni, amilyen elvárás lenne velünk szemben. — Fél év távlatából nézve a dolgot, sikeresnek látszik a vállalkozás? — Ha ezt az évet nullára zárjuk, akkor biztató lehet a jövő év. Kiugró eredmény azonban nem várható. orvosi rendszert és a közegészségügyet ellátó KÖJAL-t is. —— Mit tapasztalt később? — Az ötvenes, hatvanas években a nagyüzemek munkáslétszáma felduzzadt, az acélgyárban is négyezerhétszáz ember dolgozott. Sajátos problémák jelentkeztek. A megbetegedések ugyanis szorosan összefüggenek a munkakörülményekkel, az életmóddal. Az üzemorvos belépése pillanatában találkozott a dolgozóval, nyomon kísérhette egészségi állapotát, betegségeit, ha szükséges volt táppénzes állományba vehette. Egyszerűbb volt az üzemorvost megkeresni, mint munka után otthon a faluban a körzetbe elmenni. — Napjainkban mi a helyzet? — Egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészségügyre is ráfér egy alapos átszervezés. Ennek módozatai még eléggé körvonalazatla- nok. Van olyan nézet, amely szerint az állami egészségügy ellátja a tiszti orvosi tennivalókat, más részről kialakul a családi orvoslás rendszere. Így felvetődhet, hogy szükség van-e két alapellátásra. Az. üzemorvoslást nem lehet egy szintre hozni az. egyszerű elsősegélynyújtással. Hiszem, és vallom, hogy az üzemegészségügyi szolgálatra szükség van, csak meg kell keresni a helyét. Az üzemi orvosnak óriási előnye, hogy ismeri azt a gépet, csarnokot, ahol' a munkás dolgozik, tisztában van annak egészségkárosító hatásaival is. Tulajdonképpen a vállalatoknak, de a kisebb- nagyobb káeftéknek, részvény- társaságoknak, gazdasági egyesüléseknek is érdekük, hogy dolgozóikat jól képzett orvos lássa el. A dolgozó is azon lesz, hogy mihamarabb meggyógyuljon, kevesebb időt töltsön táppénzen. Ugyanis megkérdőjeleződik, hogy az. adott munkahelyen teljes értékű-e az olyan ember, aki túl gyakran van betegállományban. — A jövőben ki fogja fizetni az üzemorvosi szolgálat költségeit? — Egyelőre mi, üzemorvosok, nővérek az állami egészségügy dolgozói vagyunk, a megyei kórházhoz tartozunk. Azt is megmondom őszintén, eléggé bizonytalan a helyzetünk, billenhet jobbra is, balra is. Járható útnak tűnik, hogy a nagyvállalatok privatizálásával az ott alakuló kisebb egységek adják össze az üzemi orvosi ellátás költségeit. Amennyiben a társadalombiztosítás lesz. a „gazda”, akkor nyilván fizeti is a szakembereket. Az. üzemegészségügy közel negyven esztendőt tud maga mögött. Ami jó volt benne, azt ne dobjuk el, mentsük át a jövőnek... Csatai Erzsébet Tájkép csata után SALGÓTARJÁN. E felvételek tanúsága szerint bőven vannak árnyoldalai „Európa-hírü” városközpontunknak. így működik a szemétszállítás „olajozott gépe", s ilyen a városlakók viselkedése. Egy újságoldal is kevés lenne a túlcsordult szemeteskukák, felborított szeméttárolók, bozótba fulladt és letépett támlájú pihenőpadok lehangoló látványának a megörökítésére. Rigó—szgys Salgótarján és környéke Fogadónapok Salgótarján. Augusztus 7-én Délre Jenő alpolgármester, augusztus 21-én Cserháti József alpolgármester, augusztus 28-án pedig Oravecz Péter jegyző tart fogadónapot a városháza 116. sz. szobájában 8 és 12, illetve 14 és 16 óra között. Nagyobb dollárbevétel Salgótarján. Az öblösüveggyár az első fél évben 90 ezer dollárral nagyobb bevételt ért el mint az elmúlt év azonos időszakában a tőkés országokba szállított exportképes termékei révén. Az igényes, jó minőségű áru az európai közösséghez tartozó országokban és az Egyesült Államokban talált gazdára. Júliusban az exporttermékek gyártása a kívánt ütemben folytatódott, az értékesítés azonban a nyugaton ilyenkor szokásos nyári szabadságok miatt a korábbihoz képest mérséklődött. Az. újabb igények Németországból csökkentek, a többi;, európai országban megegyeznek az előző időszakéval. Iskolabővítés Sósharlyán. Most folyik az iskola bővítése. Készül a vizesblokk és a kazánház. Hamarosan elkezdik a tornaterem-építést. Sor kerül a villanyvezeték-rendszer cseréjére is. A munkálatok még tanévkezdés után is folytatódnak, de szeptemberben már egy szebb és nagyobb iskolában kezdheti tanulmányait a száznegyven kisdiák. A jelentős költségeket fölemésztő intézménybővítést mintegy 5 millió 600 ezer forint céltámogatással oldják meg a sóshartyániak, szerényebb saját anyagi forrás felhasználásával. Huszonkétmil- liós megbízás Salgótarján. Nógrád Megyei Tanácsi Tervező és Építőipari Vállalat a Mikromechanikai Holding vezetőivel, mint fővállalkozóval aláírta azt a szerződést, amely 22 milliós megbízást jelent az építőknek. A szerződés értelmében Budapesten, másfél hét múlva, .15—20 szakember kezd hozzá a rákospalotai bőrgyár egyik meglévő épületében a gépészeti, az elektromossági, festési és burkolási munkák elvégzéséhez. Amennyiben a másik társvállalkozó a Puszta Kft. teljesíti kötelezettségét, akkor a tanácsi építők november 15-ére elvégzik feladatukat. Az év bulija Salgótarján. Izgalmas diszkó a Vidorban szombaton este! Nógrád megyében először itt lép fel az. 1991-es év sikerz.enekara, a Republic együttes. A program: közönségtalálkozó a Snack bárban 18 órától. Bevezetésként 20 órától a helyi Impulzus együttes zenél. Kains József'né, az üzem dolgozója Fotó: Szlivka
