Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
Féláttörés A szakemberek, no meg a bevásárló megítélése szerint is az elmúlt években színesebb, változatosabb, gazdagabb lett a megye kereskedelme. Javult az ellátás színvonala, ám a kereskedelmi berkekben mégis úgy vélekednek, hogy a lényegi változás, a valóságos áttörés nem történt meg. Nem alakultak ki a valódi piaci viszonyok, és így nem is éreztetik áldásos hatásukat. Továbbra sem érvényesülnek a kereslet-kínálati viszonyok árletörő, szolgáltatási színvonalat javító hatásai. A néhol fellelhető hiányszakmák és áruk, valamint a megmaradt monopóliumok árfelhajtó hatásúak. A látványosan növekvő vállalkozói rétegben találhatunk olyanokat is, akik a tisztes haszon helyett, a mielőbbi, gyors meggazdagodást választják. Elhatározásuk természetesen érthető, és el nem ítélhető. Gyakorta azonban céljukat a kereskedelmi etika és a gazdasági szabályozás korlátjain túl kívánják elérni. Az elemzők azonban bizakodóak. Tudják, hogy mindezek a változások várt, el nem kerülhető mellékzöngéi. Az átalakulást lassíthatja vagy lehetetlenné teheti, az a tény, amely különösen az innen-onnan hallható adószigorítások fényében riasztó: az elmúlt esztendőt a kereskedők fele zárta veszteséggel. Utolsó helyen A kiskereskedelmi forgalom a múlt év első fél évéhez viszonyítva az ország mindegyik megyéjében és fővárosban is csökkent. A volumen index szerinti sorrend azt mutatja, hogy 1990. I. fél évét alapul véve az idei fél évben hány százaléknyi árutömeg talált gazdára a kiskereskedelemben, az egyes megyékben s a fővárosban. 1. Baranya 91,3 2. Győr-Moson-Sopron 88,0 3. Veszprém 86,0 4. Fejér 85,1 5. Borsod-Abaúj-Zemplén 83,5 6. Budapest 81,4 7. Vas 80,5 8. Zala 80,3 9. Hajdú-Bihar 79,2 10. Pest 79,1 11. Békés 74,9 12. Szabolcs-Szatmár-Bereg 74,7 13. Tolna 74,0 14. Csongrád 73,3 15. Bács-Kiskun 73,1 16. Jász-Nagykun-Szolnok 73,0 17. Heves 71,7 18. Komárom-Esztergom 70,7 19. Somogv 70,3 20. Nógrád 70,1 Megy a bolt Másfél éve jött létre a Richveisz Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Hét tagja van, köztük öt belföldi magánszemély, egy osztrák üzletember és a salgótarjáni önkormányzat. A kft. tagjainak kétharmada saját munkájával is részt vesz a társaságban. Az ügyvezető igazgató, Kichveisz János egy szerződéses formában üzemeltetett papírbolttal kezdte a kereskedői vállalkozását Bátonyterenyén, utána a megyeszékhelyen a Salgó úti nyomtatványboltot vette ki szerződésbe. Ma a Richveisz Kft. üzemelteti Salgótarjánban' a Kemerovo-lakótelepen az ABC-t, a mellette levő Minimarketet, a Napsugár ABC-t, a Beszterce-telepen a papírboltot, s a polgármesteri hivatal büféjét, ezenkívül dolgozik egy nyomdájuk is a városban. Az egyre bővülő üzlethálózat kapcsán Richveisz János ügyvezető igazgatóval arról beszélgettünk, mi kell egy sikeres kereskedelmi vállalkozáshoz. — Először is azt kell elmondani, mit nem lehet. Arra törekednie semmiképpen nem szabad egy kezdő kereskedőnek, hogy a boltból rövid idő alatt meggazdagodik. Nem egy hétre, nem egy hónapra, sőt nem is egy évre kell tervezni egy üzletet, hanem hosszabb távra. Rövid idő alatt nem szabad kiégetni. Egy kereskedelmi cégnek szüksége van arra, hogy több lábon álljon, s ha valamelyik bolt nem megy, át kell csoportosítani a dolgokat a másikba. Ahhoz pedig, hogy lefelé nyomja a kereskedő az árakat, közvetlenül a termelőket kell megkeresni. A szemlélet csak az lehet: egyenként ugyan kisebb haszonnal, de több árut eladni. Mi arra törekszünk, hogy sokfajta áru legyen a boltban, valahogyan hasonlóan, mint Ausztriában. De tudjuk, hogy ezért még nagyon sokat kell dolgoznunk. — A kft. több bejáratott boltot vett át, gondolom, azok dolgozóival együtt. Hogyan viszonyultak a dolgozók ahhoz, hogy ezentúl nem az állami kereskedelemben, hanem egy magán- társaságban dolgoznak? — Amikor átvettük a boltokat, leültünk beszélgetni az emberekkel. Elmondtuk, hogy nem várunk több munkát, csak azt, becsületesen dolgozzanak, mert szétosztani csak azt tudjuk, amit megtermelünk. Kértük őket arra is, ha valamilyen napi gondjuk van, ne a vevőkkel gorombás- kodjanak, hanem mondják el, s ha tudunk, segítünk. A lényeg. hogy ők jobban tudjanak a munkájukra koncentrálni. Ezért van az is, hogy mellékállást nem engedélyezek. Inkább a nyolc órát jobban megfizetem. — És valóban jobban Tizet a kft., mint az állami — kereskedelem? — Igen, jobban megfizetjük őket. Mindenhol volt béremelés, amikor átvettük a boltot. Elvünk az, inkább legyen kisebb a kft. hozama, de az emberek érezzék, hogy máshová kerültek. Ha a boríték vastagabb, jobban érzik, övéké a bolt, s jobban vigyáznak rá. (Folytatás a 7. oldalon) Harminc az a három Egyre több az üzlet, a kisbolt és minden eddigit meghaladó, bőséges áruválaszték alakult ki. A kiskereskedelem kínálati oldalán minden adott ahhoz, hogy soha nem látott méretűre növekedjen a forgalom. Az első féléves adatok azonban azt mutatják, hogy tovább csökkent a kiskereskedelmi forgalom. Ennek értéke Nógrád megyében az év első hat hónapjában 7,9 milliárd forint, ami folyó áron számolva is a múlt évhez képest 3 százalékos visszaesést mutat. Áfészek melege Nemrégiben még ellátási kötelezettsége volt a fogyasztási és értékesítési szövetkezeteknek — közismerten: áfészeknek — a kistelepülések kereskedelmi ellátásában. Különös jelentőséggel bírt ez a kötelezettség Nógrád megyében, amely közismerten kistelepüléses szerkezetű része az országnak. Három esztendeje annak, hogy a megyében befejeződött egy ötéves kistelepülési rekonstrukciós program. Ennek keretében a községekben élelmiszer- és vegyesboltokat, vendéglátóegységeket újítottak fel, illetve építettek. A rekonstrukció költségeit fele-fele részben a helyi áfészek és az országos szövetségük állta, tanácsi-költségvetési pénzekkel is kiegészítve. Többek között e felújítási program keretében építettek új üzletet Dejtáron, Bercelen és Szécsényben, az új városrészben. A megyében működő mind a nyolc áfész sokat tett a rekonstrukciós program megvalósításáért annak idején, és azok pénzügyi terhei költségvetésünkben még ma is érződik. A valamikori ellátási felelősség ugyanis azt jelentette, hogy egy boltnak és egy kocsmának a faluban lennie kellett, s ennek megvalósítására elsősorban az áfészeket kötelezte mind a jogszabály, mind a saját maga tagsága. Ma is ott vagyunk még mindegyik kistelepülésen — összegzi a helyzetet dr. Egyed Ferdinánd, a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetségének titkára. Az áfészek felelősséget éreznek tagságuk és a kisfalvak lakosságának ellátásában, pedig ma már törvényi előírás nem kötelezi őket erre. Egyelőre mégsem gondolkodnak arról, hogy kivonulnak a kistelepülések kereskedelmi ellátásából. S ha a számokban kifejeződő racionalitás arra is ösztönözné őket, hogy az élelmiszer- és iparcikkellátásból kivonuljanak egynémely településen, egyelőre kiépített pozíciójukat nem adják fel. Valószínűleg erre tagságunktól sem kapnának felhatalmazást. És hogy meddig lesz erejük ahhoz, hogy egy-egy egységük 100— 200 ezer forintos éves veszteségeit más tevékenységükből megfinanszírozzák, nem tudni. Az áfészek képesek lennének e pillanatnyi nehézségekkel az átmeneti helyzetben szembe nézni, ám azt már nehezen tudják megemészteni, hogy nincsenek azonos versenyhelyzetben a magánvállalkozókkal. Úgy vélik, a kisfalvak kis áfészboltjai hátrányban vannak a magánvállalkozók kis boltjaival szemben. Mert míg azok egy részének adó- kedvezmény jár égy-két évig, addig az áfészboltok élelmiszerforgalmazásának támogatása megszűnt. (Folytatás a 7. oldalon) Változatlan áron számolva viszont a kiskereskedelmi forgalom csökkenése nem három, hanem harminc százalékos. A csökkenés okát elsősorban a fizetőképes kereslet mérséklődésében kell keresni: a növekvő árak mellé Nógrád- ban az országostól elmaradó bérek párosulnak, ezentúl pedig a megyében az országos átlagot meghaladóan nőtt a munkanélküliek száma és aránya. Átalakult a kiskereskedelmi forgalom szerkezete is. Korábban a vegyes iparcikkek forgalma volt a nagyobb mértékű és mutatott folyamatos emelkedést. Mára az élelmiszervásárlás került előtérbe, ám szerény növekedés itt is csak a folyó áron való ösz- szevetésben figyelhető meg. Turkisztán Az utóbbi évek kereskedelmi palettájáról bűn, és igazságtalanság lenne lehagyni a rongyos boltokat, a turkálókat, a turkisztán jelenséget. Évekkel ezelőtt az első boltok megnyitása valóságos szenzációszámba ment. Nyugati cuccokhoz lehetett hozzájutni, szinte bagóért. Igaz, hogy kicsit gyűrött, igaz, hogy kicsit büdös, de nyugati és még bármi is lehet belőle. Van, aki egyenesen úgy vélekedik, hogy a turkálás valóságos vállalkozásképző. Ugyanis a turkálóknak nem a rongyot kell látnia, hanem az abban rejlő lehetőséget. Kimosva, kivasalva hogyan fog mutatni? Nem kis üzlet azonban a turkálók üzemeltetése sem. Az endre- falvai üzleteket Oláh Sándor, a Karaván Coop Kereskedelmi és Ipari Kft. ügyvezető igazgatója üzemelteti. Cégük évi 15—20 millió forintos forgalmat bonyolít, forgalmukra pedig jellemző, hogy a salgótarjáni sportcsarnokban naponta bontanak új bálát. De honnan az áru? —- Németországból, magyar- országi közvetítőn keresztül kapjuk a bálákat. Havi harminc tonnát dolgozunk fel. A vöröskeresztes zsákok tartalmának 70 százaléka géprongy, a maradék pedig haszonáru, értékesíthető. Válogatjuk, osztályozzuk és szállítjuk a turkálókba. A maradék géprongyot üzemeknek értékesítjük, de szeretnénk egy saját; csarnokunkban korcolni. azaz tépni a géprongyot. — Kik vásárolnak a turkálókban? — Mindenki bejár. Az idős parasztasszonyoktól a mérnökasszonyig, az orvosig. Mindenki. Jönnek viszonteladók is. Nálunk megveszik, máshol duplaáron eladják. — Sokáig lesz még üzlet a túrkáló? — Biztosan. De mi is gondolkodunk. A Szovjetunióba és Romániába akarunk szállítani. 17o 16o . c N 15o 14o 13o 12o llo loo Egy év drágulása (0 0) *-> (/> 4- 'CU ■M C0 CD *<TJ ‘CT3 J*rH (0 -rt-J > CD 00 U O J* N S0-C D or rH CsT CD o ■M co > co co in i •H > E • C i—I 1— t—\ Hü fl) Q)(0£ 00 rH N -M O ro MH (0 -r* *D X> *0 > CD IU CNJ CO Termékcsoport (Zárójelben a fogyasztási szerkezetben elfoglalt mértéke.)