Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
1991. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT £ Itt a privatizáció?? Csak a teljes sikertelenségről számolhat be az, aki az előprivatizáció megyei helyzetéről kíván szólni. A tulajdonváltásnak ebben az első lépcsőjében az Állami Vagyonügynökségnek az állami vállalatok által üzemeltetett boltok közül azokat kell magánkézbe adnia, amelyekben tíz főnél kevesebb dolgozót foglalkoztatnak. Nógrádban 232 bolt, illetve vendéglátóhely esik az előprivatizációs törvény hatálya alá. Az árveréseken ezek körülbelül felének csak a bérleti jogát „adják el” a következő bérlőnek, míg a többi bolt tulajdonjogát lehet megszerezni. , Először, májusban kilenc vendéglátóhely árverését hirdették meg, ám jelentkező nem akadt. Többszöri próbálkozás és kikiáltási ár csökkentése után sem változott a helyzet. Augusztus elején újabb versenytárgyaláson a kiírt 18 vendéglátó egységből három, a 7 boltból pedig kettő talált új gazdára. A licitálás hevességére azonban jellemző, hogy az öt esetből egyben sikerült — jelentéktelen ösz- szeggel — a kikiáltási ár fölé menni. A kudarc okát elsősorban a fizetőképes kereslet hiányában kereshetjük. Nógrádban nem alakult ki az a vállalkozói réteg, amely mozgatható tőkével rendelkezve hajlandó lenne a területen befektetni. Kívülről sem várhatjuk a tőkebeáramlást, hiszen az általános gazdasági romlás nálunk erősebb, mint az országban másutt. A tőke megtérülése tehát lassabb, bizonytalanabb. Tagadhatatlan az is, hogy a boltok nagyon drágák. Ha a vagyonértékelők igyekeztek is a kikiáltási árakat a helyi viszonyokhoz alakítani, azt nem tették kellő elszántsággal. A magas árak mellett elriasztja a vevőket az is, hogy csak bérleti jogot szereznek, olyan áron, amely csak alig marad el a tulajdonjogért kért összegtől. A borsos összeg leszurkolása után pedig még csak annak a lehetőségét szerezte meg, hogy új szerződést kössön a bérbeadóval. A szerződést pedig két fél köti... Sokan persze, kivárnak. Úgy okoskodnak, hogy ha a vagyonügynökség nem tud ezen a magas áron, de még egy későbbi esetlegesen csökkentett áron sem tud túladni a boltokon, kezdenie kell vele valamit. Az, hogy ezután az AVÜ önmaga üzemelteti az országban megmaradó több ezer boltot, elképzelhetetlen. Talán akkor kedvezőbb feltételekkel lehet velük tárgyalni. Mindezeken túl, felmerül az is, hogy kell- e, jó-e a privatizáció ilyen mértékű központosítása. Szükség van-e egy Állami Vagyonügynökség nevű mamutszervezetre. Segíti-e, vagy éppen nehézkessége miatt lassítja a tulajdonos- váltást a kereskedelemben, az iparban, s egyebütt. Palóc kereskedők Felmentések kérelemre Csak két üzletre jelentkeztek A Nógrád Kereskedelmi Vállalat 23 üzletet vett gyorslistára boltjai közül, amelyeket az előprivatizációs törvény alapján magánkézbe lehet, illetve kell adni. Ezt követően a listáról bizonyok okok miatt néhány üzletet töröltek. Két üzletet a Nógrád- ker kifejezett kérésére vontak ki az előprivatizáció alól: a balassagyarmati bútorbolt esetében a vállalat azzal az indokkal kért felmentést, hogy az a város egyetlen bútorboltja s az előprivatizációval átmenetileg bútorból ellátatlanul maradna Balassagyarmat, másrészt viszont az üzlet bővítésére, felújítására a Nógrádkernek kész tervei vannak. A salgótarjáni sztereó-híradástechnikai bolt előprivatizációja alól pedig azzal kért a kereskedelmi vállalat felmentést, hogy az a Lakbér Lista az előprivatizáció alá vont üzletekről A Nógrád Kereskedelmi Vállalat bejelentése alapján 1. Papír—írószer Balassagyarmat, Táncsics út 2. Üveg—porcelán Balassagyarmat, Rákóczi út 3. Villamossági Balassagyarmat. Rákóczi út 4. Híradástechnika Balassagyarmat, Rákóczi út 5. Papír-írószer Salgótarján, Lenin tér 6. Kézimunka—rövidáru Salgótarján, Piactér 7. Háztartási—vegyi Salgótarján, Tanács út 8. Vízvezeték—szerelvény Salgótarján, Rákóczi út 9. Gofri büfé Salgótarján, Malinovszkij út 10. Iparcikk Bátonyterenye, Rákóczi út 11. Bútorbolt Bátonyterenye, Rákóczi út 12. Vegyesruházat Bátonyterenye, Népköztársaság út 13. Vas—műszaki Bátonyterenye, Népköztársaság út 14. Autóalkatrész Bátonyterenye, Béke út 15. Háztartási—vegyi Bátonyterenye, Népköztársaság út 16. Gázcseretelep Salgótarján, Erdész út 17. Nyomtatványbolt Salgótarján, Salgó út 18. Női—leányka divat Balassagyarmat, Rákóczi út 19. Autóalkatrész Balassagyarmat, Rákóczi út Áruház részlegeként épült, s az ahhoz szükséges szolgáltatásokat biztosítja a vásárlóknak. Más boltokat pedig a tisztázatlan tulajdonjogi helyzet miatt vontak ki az előprivatizációból. így maradt 19 üzlet a listán. _ , A különféle üzemeltetési szerződések miatt viszont, a törvény által előírt két év alatt, 1992. szeptemberéig 16 üzlet előprivatizációját tudnák végrehajtani. A Nógrádker üzleteire augusztus közepéig árverés még nem volt. Az első árverési hirdetmény augusztus 15-ére szólt: hét üzletet hirdettek meg, ám a kiírt határidőig csupán két boltra volt egy-egy jelentkező. Ok a kikiáltási áron el is vitték az üzletet. így kelt el Salgótarjánban a Salgó úti nyomtatványbolt és a Lenin téri papírírószer. Divéki László igazgatóhelyettes szerint az előprivatizáció a Nógrádker forgalmának és bolti alapterületének egy- harmadát érinti. Ám amíg az üzletek nem találnak gazdára, addig azokat — az időközben részvénytársasággá alakult — Nógrádker működteti, s a bevételeket elkülönített alapként kezeli. Addig húzódik, amíg a bérlet tart Öncsonkító tevékenységet folytatnak a vállalatok akkor, amikor a tíz foglalkoztatottnál kevesebb emberrel dolgozó egységeket privatizálják. Maradva a hasonlatnál: a Palócker hosszú szenvedésre számíthat. Az Állami Vagyonügynökséghez lejelentett 123 boltból most szeptemberben hirdetik meg az első nyolcat. A Palóc Kereskedelmi Vállalat központjában azonban előreláthatóan nem kell tartaniuk a nagy tolongástól. A boltok, már most látható, nem lesznek nagyon kelendőek. No, nem csak a megyei privatizáció eddigi tapasztalatai miatt, hanem mert a zsírosabb falatok már előre elkeltek. Még a törvény megjelenése előtt, tavaly júniusban, dolgozóiknak adták bérbe majd az összes kis üzletet. A most privatizálandók tehát akkoriban vagy nem kellettek senkinek, vagy már visszaadta a bérlő. A Palóckernél el fog húzódni a privatizációs folyamat, hiszen a törvény szerint az üzletek csak akkor privatizálhatok, ha lejárt a rájuk kötött bérleti szerződés. A szerződések többsége pedig 1992 vége és 1995 között jár le. A régi, „nagy” időket per-* sze nem sírják vissza a vállalati központban. Visnovszky Zsuzsa gazdasági igazgatóhelyettes sorolja a túlközponto- sítás hátulütőit: — A kis boltok teljesen a központra voltak utalva. Önállóan nem rendelhettek semmit, de még leértékelést sem határozhattak el. Ha romlani kezdett a zöldség, de csökkent áron még túl lehetett volna adni rajta, nem tehették meg. Ilyenkor a közpoptból szállt ki valaki, hogy megvizsgálja a helyzetet, úgymond a zöldség romlottsági fokát, és engedélyezte az értékcsökkent áru leértékelését. Persze, az elmaradhatatlan jegyzőkönyv felvételével. Az igazgatóhelyettes nem titkolja, hogy a tavalyi nyári bérbeadási kampánnyal saját dolgozóikat szerették volna helyzeti előnybe juttatni a privatizáció közeledtével. Szőllős Árpád vállalkozási osztályvezető tartja kezében a cég privatizációs ügyeit. Mondja, hogy a törvény szerint az előprivatizáció 123 boltot érint, a valóságban azonban ennél jóval kevesebbet. — Azokat az üzleteket kellett felsorolnunk, amelyek az 1988. december 31-i nyilvántartásuk szerint feleltek meg a megszabott feltételeknek. Ezek közül sok meg- . szűnt, vagy ma.már teljesen más funkciót lát el. A helyzetet «tovább rontja, hogy sok egységnél egyszerűen nem deríthető ki a valóságos tulajdoni helyzet. Harminc év után A Palóc Kereskedelmi Vállalat privatizációs listáján (1988. december 31-i állapot szerint) 123 üzlet szerepelt. Ebből bérleti szerződés alapján működik 74 szerződéses üzemként működik 9 megszűnt 27 raktárként üzemel 3 helyiségbérleti szerződést kötöttek rá 3 hagyományos, vállalati formában működik 7 Befektető inkognitóban A privatizáció, a kereskedelem tulajdonváltása természetesen nem csak a megyei alapítású vállalatokat, hanem az országos központú áruházi láncokat, jelen esetben a CENTRUM-ot sem kerüli el. A „játékszabályok” ez esetben természetesen mások, mint az előprivatizációnál. Az országos áruházi lánccal és egy sor termelő és szolgáltató vállalatban érdekeltséggel rendelkező nagyvállalat a BZW, valamint a Coopers & Lybrand angol cégeket bízta meg azzal, hogy dolgozzák ki a Centrum privatizációjának folyamatát és keressenek külföldi befektetőket annak lebonyolításához. A megbízáshoz három feltételt is mellékeltek: a programnak javítania kell a vállalat hazai és külföldi versenyképességén, lehetőleg egyben kell tartani a meglévő áruházláncot, valamint biztosítania kell a Centrum fejlesztéséhez szükséges működő tőkét. Az Egyesült Államoktól Fran- daországon keresztül Japánig számos kereskedelmi óriás érdeklődött a Centrum iránt. Sikeres tárgyalások után egyes vélekedések szerint, már idén októberben pont kerülhet az ügy végére. Eszerint a mai Centrum két különálló vállalatra oszlana. Az Áruházi Rt.-t 24, az országban ma is működő Centrum Áruház alkotná. A cég mai nem kereskedelmi vállalatait, illetve ezekben való részesedéseit egy vagyonkezelő központ tartaná kézben. Tizenkét nagyobb, a Centrum alá tartozó áruházat pedig egyedi úton hasznosítanának. E tervek most a vagyonügynökség asztalán fekszenek, elbírálásra várva. A több mint 2200 négyzetméteres salgótarjáni Centrum a tervek szerint az Áruházi Rt. tagja lesz. Seprényi Attilánét, az áruház igazgatóját arról kérdeztük, milyen közvetlen hatással lehet a privatizáció a tarjám áruházra? —- Versenyképes árualapot, piacképes árakat hozhat. Reméljük, hogy mindezt minél előbb. Nem közömbös ugyanis, hogy az átalakulás révén, milyen hamar jutunk a behozandó működötökéhez. A tavalyi első fél évhez képes 20 százalékkal esett vissza a forgalmunk. Ha ehhez hozzászámítjuk a 30—40 százalékos áremelkedéseket, ki lehet találni, hogy valójában mennyivel esett vissza a vásárlókedv. — Vélhetően egycsapásra azért nem változik meg minden... — Már most elkezdtük a magunk kis átalakulását. Egy racionálisabb készletgazdálkodással csökkenteni tudtuk árrés szintünket, mintegy 10 százalékkal. Osztályok összevonásával, átszervezésével, vezetők visszaminősítésével igyekeztünk egy újszerűbb létszámgazdálkodást kialakítani. Nem kerülhettük el, sajnos, a létszámcsökkentést sem. Húsz embert kellett elkülde- nünk. — A közelmúltban többen örömmel fedezték fel, hogy átalakítás kezdődik a Centrumban. A dolognak azonban nagyobb volt a füstje mint a lángja. Éppen csak egy kis átrendezésre futotta, holott ráférne egy alapos átalakítás az épületre. — Ezt a kis „átrendezést” is csak nagy erőfeszítés árán tudtuk kinyögni. Természetesen ráférne egy teljes rekonstrukció az áruházra, és azt reméljük az átalakulástól az új tőkéstárstól, hogy meg is teszi ezt. A földszinti felújítás egyébként szorosan kapcsolódik a privatizációhoz. A befektető ugyanis előzőleg inkognitóban járja körbe a lehetséges partnereket, hogy a számokon túl benyomásokat szerezzen a boltról, az ott dolgozókról. Azt szerettük volna, hogy lássák ha pénzünk nincs is, legalább akaratunk van. most derül fény a lehető legváratlanabb dolgokra. Mindenesetre elsőként szeptemberben nyolc boltot kínálnak megvételre, illetve két esetben a bérleti jogot árusítják. A versenytárgyaláson a mátraverebélyi, a ka- rancslapujtői Madách úti, valamint a Karancsalja, Rákóczi út 232. szám alatti élelmiszer- boltokra, a salgótarjáni vásártéri iejboltra, a pálfalvai vasboltra, valamint a Lovász József úti élelmiszerboltra lehet licitálni két bátonytere- nyei üzlet mellett. Az év végéig pedig további öt boltot ajánlanak föl megvételre. Azt is elmondja, hogy ezeken a boltokon kívül még 22 nagyobb üzletük van, amelye-' két ebben a körben nem kell privatizálni. Ezek közül azonban csak kettő van, ami az úgynevezett hagyományos vállalati üzemeltetési formában működik. A többi húszat vagy bérbeadták, vagy szerződéses rendszerben működtetik. Mivel foglalkozik, vagy mivel fog foglalkozni a vállalat, amelynek rt.-vé történő alakulása már másodszor hiúsul meg? (Egyesek szerint a vagyonügynökség akadályozza a társasági formában való átalakulást, hiszen akkor a cég, és az általa bevitt boltok kikerülnek a további privatizációs törvények hatálya alól.) A Palócker központ ma, jelentősen megkarcsúsítva, tizenöt fővel működik. — Feladatunk bőven van és marad: a folyamatosan lejáró bérleti szerződéses kisboltok privatizációja, valamint a nagyboltok üzemeltetése. Bérleti szerződéses vagy bármilyen más formában. Gazdaságosan! — Tudnák gazdaságosan működtetni boltjaikat? — Vállalati formában biztosan nem. Egyszerűen elveszítenénk a versenyképességünket már azzal, hogy központi költségeink vannak, hogy az egyes boltok nem igazán érdekeltek a költségmegtakarításban. A Palóckert azonban úgy látszik a nagyobb boltjai, a bérleti díjak, az átalányok életben tartják.
