Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-24 / 198. szám

4 Íl [•JjTJ'T?I SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE 1991. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT Egyénre szabott oktatás Tizenkét osztály a Petőfiben Megdőlt a gabona, összedől a téesz? Salgótarján és környéke Kivétel nélkül A karancsberényi és a ka- rancslapujtői önkormányzat a * tanévkezdés előtt minden iskoláskorú gyermeknek, az általános iskolástól az egyete­mistáig tanszersegélyt utalt át, az elmúlt két hét folyamán, így Lapujtőn 436, Berényben 201 diák kapott támogatást, fejenként ezerötszáz forintot. Bizottsági ülés Salgótarján. A városi ön- kormányzat oktatási bizottsá­ga augusztus 26-án, hétfőn 14 órakor tartja következő ülését a városházán. Az összejövete­len egyebek mellett az oktatá­si intézmények energiaracio­nalizálási lehetőségeiről és a költségvetési pótigényekről tárgyalnak a testület tagjai. Fűtés­korszerűsítés Karancsberény. A telepü­lés óvodájában és általános is­kolájában mindeddig széntü­zelésű kályhákkal fűtöttek, melyet a nyári hónapokban korszerű fűtéstechnikai beren­dezésekkel cseréltek fel. A beruházás nyolcszázezer fo­rintjába került az önkormány­zatnak, a munkálatokat várha­tóan a hűvös idő beállta előtt befejezik. Karancslapujtőn az egyik ház felé sétálva megpillantok egy táblát: Vörös Emil, kötélfonó mester hirdeti a felirat. A falu­széli házban a feleség fogad, az udvaron három gyerek játszik. A lakás berendezése szegé­nyes, és kissé hiányos. Amikor megtudja a felesége, hogy felőlük érdeklődöm, nyomban mutatja az elkészített új termékeket: szobai gyermekhintát, mászókötelet, polcot, és még egy asztalt is elővarázsolt. Ezek mind az ő találmányai. Betessékel a Szobá­ba, s ekkora már megérkezik a férj is. —Mikor határozta el, hogy ezt az ősi mesterséget tanulja meg? — kérdezem. — Tizennégy éves koromban, 1964-ben kezdtem a pályát — mondja a mester. — Budaörsön volt egy kötélfonó üzem és odamentem inasnak. A szó szoros értelmében el kellett lesnem a fortélyokat, mert az öreg mester­emberek inkább elküldték a bolt­ba, minthogy egy-egy mesterfo-“ gást megmutassanak. — Tehát ismeri ennek a szak­mának minden csínját-bínját? — Hogyne—vág közbe és már elő is veszi az újabbnál újabb termékeket. Mintha gyémántokat Az országban először a salgó­tarjáni Petőfi Sándor iskolában indul olyan tizenkét osztályos képzés, mely nem felülről, hanem az első osztálytól, alulról építke­zik. A német iskolamodell min­tájára készült programban több város intézménye is részt vesz, a petőfisek velük közösen dolgoz­ták ki a tematikát és a követel­ményrendszert. Az új struktúra részleteiről Petőné Mária Julian­na igazgatóhelyettest kérdeztük: — A tizenkét osztály valójában négy szakaszra bomlik, a gyere­keknek ezekben az egységekben kell elsajátítaniuk a tananyagot — mondta. — így van lehetőség arra, hogy képességeik szerint haladjanak, a nebulók megtalál­ják azt a sajátos, csak az egyénre jellemző tempót és módszereket, mellyel munkájuk eredményes lehet. Az első szakasz az első három év, amikor is megtanulnak ími- olvasni és szert tesznek bizonyos alapismeretekre. A második egységben — ez tulajdonképpen a 4—5—6 osztálynak felel meg — elsajátítják azt a tananyagot, melyre a későbbiekben a speciá­lis ismereteket építjük. — A 7—8—9 évben fakultatív rendszerben folyik az oktatás, különböző tudományterületeken, az idegen nyelvekben, a nálunk hagyományos sportban fejleszt­jük intenzíven a tanulók képessé­geit. Az ezt követő két esztendő­ben pedig a velünk kapcsolatban álló vállalatokkal együttműködve lerakjuk a korszerű szakmunkás- képzés alapjait, ami elsősorban alapos elméleti felkészítést je­lent. Az utolsó esztendőben a diákok az érettségire készülnek, akik pedig tovább szeretnének Salgótarján. A finnországi vantaa-i és a helyi evangélikus gyülekezet kapcsolata hároméves múltra tekint vissza. Ennek je­gyében vasárnap a testvérgyüle­kezet vezető testületének tagjait tartana a kezében. A szemében csillogás, úgy néz minden művére. — Tudja, csak az a baj, hogy az igazi mesterembereket nem hagyják dolgozni. Én pedig csak dolgozni szeretnék! De tegnap is kint voltak az adóhivataltól és lefoglalták a házamat. Bánom már, hogy Budaörsről eljöttem, mert ott jól menő üzletem volt. Igaz, az adósságom is azért lett, mert egy nagyobb beruházásnál a megrendelő visszalépett, akkor, amikor a terméket már megcsi­náltuk. Befürödnek majd a kisi­parosok, ha így folytatódik to­vább. Felveszik a vállalkozói kölcsönt egyes emberek, elszóra- kozzák a pénzt és semmiféle értelmes „dolog” nincs mögötte. — A felesége említette, hogy van egy találmányuk is. — Igen, de mit érek vele? Ezelőtt öt évvel pontosan amiatt a munkám miatt ki akartak vinni Angliába, de nem hagytam itt az országot, pedig biztosítottak volna mindent. És most tessék, itt vagyok a családommal együtt: nyakunkon a hurok. — Nem is tudják értékesíteni találmányát, ezt a drótkötelet? — Sajnos, külföldön manuáli­san elkészített termékekre már tanulni a felvételi tantárgyaikra koncentrálhatnak. — Miért érezték úgy a pedagó­gusok, hogy a jövőben más módszerekkel kell tanítaniuk a gyerekeket? — kérdeztük Danyi Istvánnél, az alsós munkaközös­ség vezetőjét. — Sok olyan gyerekkel talál­koztunk, aki a nyolc osztályos rendszerben nem tanult meg jól olvasni. Mi megpróbáljuk az összetéveszthető betűket külön, egymástól „távol” tanítani és visszahozzuk — nem az eredeti formában ugyan — a szótagolva olvasást is. Ezen kívül, maximá­lis követelményeket támasztottak a tanulókkal szemben, hiányzott az előkészítő időszak. Az új struktúrában megpróbálunk a gyerekekre jellemző játékos, nagymozgásos gyakorlatokra építeni, s ezen keresztül jutunk el a tananyag elsajátításáig. — Mióta foglalkozik a munka- közösség a feladat és követel­ményrendszer kidolgozásával? — Másfél éve kezdődött ez a munka, ez idő alatt áttanulmá­nyoztuk az eddig megjelent ösz- szes alsós tankönyvet, a különbö­ző alternatív pedagógiai módsze­reket, tantervelméleteket, tan­könyvbírálatokat, s ezekből válo­gattuk ki a legmegfelelőbb egy­ségeket. így állt össze egy speciá­lis eszközkészlet — feladatkár­tyák, olvasólapok —, melyekből egyénre szabott dossziét adha­tunk a tanulók kezébe, s amely mobilan alkalmazkodik képessé­geikhez. Új eleme a tizenkét osztályos oktatásnak az a komplex esztéti­kai nevelés, amely minden évben elkíséri a diákokat. A módszer egyik kidolgozója, Tariné Szabó látják vendégül a tarjániak. Dél­előtt fél tizenegytől az evangéli­kus templomban Jaakko Rantasa celebrál misét. Délután városné­zés, majd baráti beszélgetés egészíti ki a programot. nincs szükség. Hiába jó a drótkö­tél szakítószilárdsága, sőt a sta­bilitása is nagy, nem tudok vele mit kezdeni. Itthon őrzöm a szekrényben. — Mondana egy példát, hogy milyen célt'szolgál ez a fonott kö­tél? — Biztosan látott már emelő­darut, amelynek a sodronykötele — amikor felemeli az árut — forog, és kileng. Az enyém vi­szont ilyenkor stabilan áll. Van egy másik „művem” is, amelybe beleépítettem a kábelvezetéket. De ezzel sem érek semmit. Rájöt­tem arra, hogy hiába töröm magam újabb és újabb variáció­kon, amely hasznos lenne a ter­melőmunkában, nem éri meg... Volt egy mérnök ismerősöm, aki egy találmányomat egy lépéssel továbbfejlesztette, kivitte Hol­landiába és gazdag ember lett belőle! Mindegy! Úgy látszik nekem ez a a sorsom, a felesé­gemmel együtt el vagyunk kese­redve, de reménykedünk. Törjük magunkat: most is csináltam egy lakberendezési tárgyat, amelyre van megrendelőm. Hátha sikerül még ha nem is gazdagnak lenni, de legalább élni tisztességgel és becsülettel. —szeli— Zsuzsanna ismertette ennek lé­nyegét: — Nem lesznek külön rajz-, ének- vagy technikaórák, hanem egy foglalkozás keretében ismer­tetjük meg a gyerekeket a külön­böző művészetekkel, alkotások­kal, komplex módon. Az alsó tagozatban „kalendárium” cím­szó alatt az esztendő rendjéhez kapcsolódva ismerkednek meg a tanulók a különböző népszoká­sokkal, később pedig ünnepek köré csoportosítva tanulnak dalo­kat, táncokat. Az úgynevezett kultúrhistóriai szintézisek során egy adott kor művészetét cselekvőén sajátítják el a diákok, s a foglalkozásokon egy-egy nagyobb esztétikai fo­galmat is — például a szimmetria — körbe járunk művészeti alko­tásokon keresztül. A lelkes pedagógus kollektíván’ kívül úgy tűnik, a szülők is nagy várakozással tekintenek a petőfi­sek kezdeményezése elé. A taná­rok már az óvodákban tartottak tájékoztatót erről az oktatási formáról, s hogy többeknek megtetszett, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tervezett négy első osztály helyett, ötöt kellett indítani a nagy érdeklő­désre való tekintettel. A pedagó­gus munkaközösség tagjai nyári szabadságukat feláldozva az utolsó simításokon dolgoznak, s az iskola tantermeinek átalakítá­sa után — hiszen a volt munká­sőrség épületéből kell modem, az oktatási-nevelési elképzelések­nek megfelelő intézményt kiala­kítani — szeptemberben izgatot­tan várják az első csemeték érke­zését. Rövidesen döntenek Salgótarján. Az önkormányzat a közelmúltban több intézmény veze­tői állását is meghirdette. A József Attila Művelődési Ház igazgatói posztjára egy pályázat érkezett, a határidő augusztus közepén járt le. A polgármesteri hivatal kulturális bizottsága hétfőn tárgyalja meg a pályázatot, majd javaslatot tesz a képviselő-testületnek, amely szep­tember 2-án dönt az igazgató kine­vezéséről. Ugyancsak ebben az idő­pontban dől el a Gerelyes Endre Művelődési Ház igazgatói posztjá­nak a sorsa, amelyre ketten pályáz­nak. A karancslapujtői Karancs Ter­melőszövetkezet udvarán dolog­talanul állnak a gépek, bár mun­kájuk lenne bőven. Az időjárás hátráltatja a betakarítást, a vizes gabona még lábon áll, vagy inkább fekszik a földeken. A téesz elnökétől, Szivák Jánostól kértünk gyors helyzetértékelést. — Az aratás felénél tartunk — mondta az elnök. — Körülbelül kéthetes a lemaradásunk. A ko­rábbi években már augusztus húszadika előtt befejeztük a be­takarítást. Jó termés ígérkezett, ennek reményében jelentős bevé­telekre számítottunk, de a meg­dőlt, lassan kicsírázó gabona nem hozza meg a tervezett nyereséget. Ha továbbra sem tudunk gyorsan learatni, az tragikus helyzetbe hozhat minket. — Vannak értékesítési gond­jaik? — Annyiért nem adjuk a gabonát, amennyiért most meg­Salgótarján. A nagy reform- politikus, Széchenyi István születésének 200. évfordulója al­kalmából, s emlékének méltó ápolására alapítványt hozott létre az elmúlt héten Salgótarján önkormányzati testületé. Az ala­pítvány induló vagyona 50 ezer forint — a város önkormányzatá­nak költségvetéséből —, amely Tamássy István önkormányzati képviselő rendelkezése alá tarto­zó képviselői alapot képezte. Az Sóshartyán. A településen működő Roma sportegyesület augusztus 25-én, vasárnap 17 órakor tartja éves gyűlését. Az összejövetelen a résztvevők be­A megyeszékhely tizenegy pe­remkerületi művelődési házának további sorsáról tárgyalt a közel­múltban a város képviselő-testü- lete. A városatyák úgy döntöttek, hogy a sok pénzért fenntartott, ám nem eléggé kihasznált műve­lődési házakat célszerű lenne hasznosítani. Ezért üzemeltetésre meghirdették az intézményeket. A tizenegyből kettőnek már akadt „gazdája”. A zagyvarónai műve­vennék. Hangsúlyozom, ha sike­rül egyáltalán betakarítani tárol­juk, s terményboltokon keresztül próbáljuk értékesíteni. — Úgy tudom a közeljövőben közgyűlésre is készül a tagság. Miről lesz ott szó? — Igen, augusztus 30-án tart­juk közgyűlésünket. Megbeszél­jük a kárpótlás előkészületeit — hiszen többen jelezték már, hogy rendezni kívánják tulajdonukat — s a másik nagy kérdés, ami napirendre kerül, hogy szabad-e ezen a vidéken továbbra is mezőgazdasággal foglalkozni, újabb 20—25 millió forintot beinvesztálni a szövetkezetbe, vagy más formákban kell haszno­sítani a téesz vagyonát. — Ón szerint ebben a kérdés­ben hogyan vélekedik majd a tagság? ■ — Augusztus 30-a után meg­mondom. alapítvány nyitott, ahhoz minden magyarországi és külföldi jogi és magánszemélyek is csatlakozhat­nak. A „Széchenyi István Emlé­kére Alapítvány” további felada­ta — mivel várhatóan a Nógrádi Történeti Múzeum és a Városhá­za közötti területet Széchenyi Istvánról nevezik el —, hogy oda egy köztéri szobrot helyezzenek el: Bobály Attila szobrászművész alkotását. számolót hallhatnak az egyesület pénzügyi helyzetéről, megvitat­ják a' jövő tennivalóit, végül a ’ legjobb sportolók között jutalom­tárgyakat osztanak ki. lődési házat az iskolához csatol­ták, annál is inkább, mert eddig is a gyerekek használták tornate­remnek. A baglyasaljai művelő­dési házat két vállalkozó vette bérbe. Ok úgy tervezik, hogy szabadidős kulturális központot létesítenek a házban, különféle szórakozási és sportolási lehető­ségekkel. beleszámítva a ven­déglátást is. Tárgyi emlékek megmentése A karancslapujtői „Kaláris" asszonykórus évekig gyűjtötte a településen és kornyéken fellelhető, a múltat, a népi hagyományokat őrző tárgy i emlékeket, melyeket a termelőszövetkezet palóc házában állítottak ki. Amikor a téesz az épületet eladta, felmerült az a lehetőség, hogy Balassagyarmatra viszik a kiállított tárgyakat, ám a helybéliek szerették volna megőrizni kincseiket. Végül a közös tanács megszűnése után a felszabadult helyiségek egyikében, a községháza tetőterében talált új otthonra a kiállítás, melyet az érdeklődők napközben bármikor megtekinthetnek. Lapujtő múltjának egy darabját őrzik a kiállított tárgyak. Csak dolgozni akar a kötélfonó Nyakunkon a hurok O.T. Finn vendégek Széchenyi-alapítvány Sportegyesületi ülés Hasznosítani szeretnék

Next

/
Oldalképek
Tartalom