Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám

4 li1 [•III iifTfl LÁTÓHATÁR 1991. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK film Terminátor II. (Az ítélet napja) Hé, emberek! Ti, akik jártok moziba, és ti, akik csak eszten­dőnként látogattok el a film szentélyébe! Szerezzetek egy kis manit, kapjátok fel bőrjakótokat, vágjátok magatokat kocsiba vagy pattanjatok motorra, sétáljatok el a legközelebbi filmszínházig, álljatok be a pénztár előtt kígyózó sorba, várjatok türelemmel, s mikor az ablakhoz értek, mond­játok azt, hogy kérek szépen egy jegyet, aztán valami iránya do­loggal üssétek el az időtöket, míg elérkezik a pillanat, és aztán már nincs is más hátra, minthogy besétáltok a terembe, leültök a helyetekre, s szemeteket horizon­tális szétfeszítve a vászonra szegezitek, s nézitek, nézitek és nézitek a csodát, a több mint kétórás varázslatot, az év filmjét, a százmilliós produkciót, amiért a főszereplő szupersztár egy repülőt kapott, s ami Amerika után nálunk is kisebb fajta őrüle­tet okozott, s, hogy még mit fog ezek után, de már be is fejezem, mert kezdődik a délután fél négyes vetítés, s még csak ki­lencszer láttam Az ítélet napját. Szilágyi Norbert Forgatókönyv: James Ca­meron és William Wisher Operatőr: Adam Greenberg A. S. C. Zene: Brad Fiedel Főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton, Robert Patrick Rendezte: James Cameron Forgalmazza: InterCom Szürkébb volt a Republik Szürkééknél Nemrégiben óriási hírverés­sel érkezett a Republik együttes Salgótarjánba, ahol a Vidor klub adott helyet a nagyszerű­nek ígérkező koncertnek. Az este hat órától rendezett közön­ségtalálkozó közvetlenül és jó hangulatban telt el. Erről eltá­vozva korán érkeztünk a Vidor- ba, ahol az Impulzus együttes próbált. Sokan benf ültek már a terem­ben és hallgatták a zenéjüket. Amikor vége lett a próbának, a társalgóban ültünk, hogy a helyi zenekart kifaggassuk. — Miért nem hallunk többet az Impulzusról? — kérdeztem az együttes vezetőjét, a Szürke bece­névre hallgató Oláh Zoltánt. —Nagyon nehezen áll össze az együttes, mert az emberek, akik idejönnek három koncert után már meg akarnak gazdagodni — mondta. — Nem tudják, hogy ez nem olyan könnyű dolog. Én már tíz éve az együttesben zenélek. Most végre jól összeálltunk és két hónapi stúdiómunka után újra próbálhatunk. A lehetőségek is adottak ahhoz, hogy jó zenét csináljunk. Végre megjelenhet egy műsoros kazettánk is. Van egy rockklubbunk, ám rá kell jönnünk, hogy lassan ráfizetéses lesz. /posm/móij Figyelemreméltó eseménynek voltunk részesei a közeli napok­ban Herencsényben: találkozót szerveztek az 1938—45 között született és a helyi iskolában vég­zett hét évfolyam részére. A ren­dezvényre meghívták a volt taná­rokat, tanítókat is. Az ország különböző részéből visszalátogató volt diákok és nevelők meghatódva üdvözölték egymást az alma mater öreg falai között, ahol Magyar Sándor polgármester köszöntötte őket. A polgármester beszámolt a község jelenlegi helyzetéről, az önkor­mányzat gondjairól és terveiről, majd néma tiszteletadással emlé­keztek meg az időközben elhuny­takról. A meghívottak nevében Géczi Imre, egykori igazgató — Nincs érdeklődés? — Nem mondhatnám, hogy van törzsközönségünk. Úgy ér­zem, hogy Salgótarján nem szeret bennünket. Talán ezért nincsen- nek támogatóink sem. — Máshol elismerik a zenéte­ket? — Hogyne. Szlovákiában és megyeszerte szívesen eljárnak koncertjeinkre. Örülünk annak a lehetőségnek is, hogy előzene- karként játszhatunk most a Vidor klubban. Beszélgetésünk közben valaki beszól az ajtóból: — A cigarettákat nyomjátok el! Megérkezett a Republik! Az együttes tagjai bejönnek. Talál­kozásunk kicsit ridegnek tűnik. Ők az egyik oldalon ülnek, mi az Impulzus együttessel az asztal másik végén. — Először jártok Salgótarján­ban? — kérdezem. — Nem, nem. Nagyon szere­tünk itt bulizni — válaszol kér­désemre Boros Lajos. — Mindig jól sikerülnek a fellépések, itt mindig jó a közönség. Igaz, playbackről játszunk, mert a szállításköltséget nem bírnánk fedezni. Most a nagylemezünk anyagát hoztuk a színpadra. — Mikor lesz kész az új nagy­lemez? Öreg diákok találkozója elérzékenyülve mondott köszö­netét a szervezőknek. A községben tett séta közben sorra elevenedtek fel a közös emlékek. A kultúrházban műsor­ral köszöntötték a vendégeket, melyben fellépett Bartus József- né kétszeres nívódíjas mesemon­dó, valamint a számos sikert elért helyi pávakör. A műsort kiadós vacsora, majd hangulatos bál követte. Alkalom nyílt a család­tagok bemutatására is. Elhatározták, hogy ezt a pél­daadó kezdeményezést további évfolyamok részére is megismét­lik a jövőben. • Nagy Dezső — Novemberre tervezzük: lehet, hogy dupla album lesz. Már kész az anyagunk, s csak azon múlik, hogy tudunk-e eleget gyakorolni? Rengeteg a fellépé­sünk. Nefhrégiben jártunk külföl­dön, Szlovákiában, ahol csak a magyar közönség tartott velünk: szövegeink nem úgy hatottak, mint itthon. Jugoszláviában vi­szont szenzációs hangulatot te­remtettünk. — Melyik kiadót választanátok a legszívesebben? — Olyan helyzetben vagyunk, hogy válogathatunk. Velünk mindenki szívesen szóba áll. Sok együttes nincs ilyen helyzetben, talán öt együttes, ha van hazánk­ban, akik a mi színvonalunkon állnak. A „buli” jól sikerült, de ez főleg a szervezésnek köszönhe­tő. A közönség közül sokan mást vártak volna a Republik- tól, mint egy egyszerű playbac- ket. Az Impulzus nagyobb si­kert aratott — joggal. Szeli Sára smews kisfiúval beszélgettem a minap. Arról panaszkodott, utál­ja az estéket, mert akkor náluk csöndnek kell lenni. — Tudod, akkor van a híradó, meg a film — tette hozzá jelen­tőségteljesen. Apu és anyu na­gyon mérgesek, ha akkor kérde­zek tőlük valamit. Egész nap dolgoznak, nincs idejük velem beszélgetni. így a szobámba megyek és a macim még válaszol is, mert én azt akarom. Elgondolkoztatott néhány mondat. Tudom a televízió két­ségtelenül jelen van életünkben. Szinte elképzelhetetlenek nap­jaink nélküle. Hatással van ránk, befolyásol minket. Segítségével többet tudunk a világról. Általa otthonunkban vendégeskedhet­nek népszerű politikusok, művé­szek, tudósok. Eljuthatunk eddig ismeretlen tájakra, távoli föld­részekre, más korokba. Mit igér az új tanév? Eltérő típusú iskolák — bővülő választási lehetőség A szeptemberben kezdődő új oktatási év egyik nagy újdonsá­ga, hogy már az alsófokú tanin­tézetek között is megjelennek az egyházi működtetésű iskolák, így az ország több helységében az általánosba járó gyerekek és szüleik is választási lehetőséget kapnak: „hagyományos” vagy egyházi égisz alatt működő iskola mellett döntenek. A magán-, illetve az alapítvá­nyi és egyházi középiskolák száma emelkedni fog. Mint a Művelődési Minisztérium ille­tékeseitől megtudtuk, az érintett egyházak — remélhetően rövid időn belül — nyilatkoznak ar­ról, hogy mely intézményeiket kérik vissza. Ezt követően az önkormányzatoknak és az egy­házaknak kell megállapodniuk abban, hogy az egyházi ingatla­nokon levő intézmények műkö­dési feltételeit hogyan biztosít­ják majd. A jelentkezők nagy száma egyébként egyértelműen bizonyítja — jegyezték meg a művelődési tárca szakemberei —, hogy az egyházi, az alapít­ványi és a magániskolák egya­ránt valós társadalmi igényeket elégítenek ki. Színesebbé, sokszínűbbé vá­lik az új tanévben a gimnáziu­mok „kínálata” azért is, mert helyben kidolgozott nevelési tervek alapján folytathatják az oktató-nevelő munkát. Szülők­nek is, diákoknak is érdemes tehát tájékozódni az egyes gimnáziumok programjának, tehetséggondozási módszeré­nek különbségeiről, vagy pél­dául a nyelvoktatásban alkalma­zott speciális megoldásairól. További újdonság, hogy a tananyag tartalmában is diffe­renciálhatnak és differenciálnak is a gimnáziumok. Várható tehát, hogy viszonylag rövid idő alatt jól megkülönböztethető, sajátos profilt alakít ki egy sor gimnázium. Ezt a folyamatot a továbbtanulás szempontjából célszerű nyomon követniük a fiataloknak. Péhl Gabriella Topless hajvágó­szalon Budapesten Budapesten, a Népfürdő utca 17. szám alatt olyan hajvágó szalon nyílt, ahol — kívánságra — topless fod­rásznők készítenek frizurá­kat. Belépés azonban csak férfi vendégeknek. (MTI­fotó) A jövő a szupergyors büféké Azt mondod „Cola” — és dolgozik az automata Még gyorsabb lesz a gyorsét­kezés az Egyesült Államokban. Az amerikai hamburgersütők rá­jöttek ugyanis arra az alapigaz­ságra, hogy nem az étel íze, hanem a pénztárak előtti sor hosszúsága dönti el, hol csillapít­ja éhségét az utca embere. A Hardee’s hálózat néhány üzlete már bemutatta, milyen is a jövő szupergyors gyorsétterme: alighogy kiejti a szomjas vendég a „Cola” szót, egy automatából máris folyik a pohárba a kívánt nedű! Ugyanezen az elven műkö­dik az Árby’s rendszere is: a hajszálvékonyra szeletelt roast- beef egy futószalagra pottyan, a végén már felvágott zsemle várja a vendéget. McDonaldék is vál­tani kényszerülnek. A régi sütési módot újjal váltják fel, a hambur­ger mindkét oldala egyszerre fog sülni, vagyis gyorsabb a konyha, gyorsabb a kiszolgálás, száguld­hat a vendég. „Néhány éven belül csak auto­maták lesznek majd a konyháink­ban” — nyilatkozta a Taco Bell hálózat főnöke. — „Ez időt takarít meg és több férőhelyet biztosít a vendégek számára. És ez csak kettő az automatizálás számtalan előnyei közül”. A gyorsétkeztetés gyorsítása ellenére — a hamburger mege­mésztése ugyanannyi ideig tart a jövőben is, mint eddig. Anya, beszélgess velem! Am, előnyei mellett szembe kell néznünk hátrányaival is! Régi felfogás, hogy rontja a hallást, a látást, sőt gyomorbántalmakat is okozhat. Sok olyan időt rabol el tőlünk, amelyet hasznosabb tevé­kenységekre is fordíthatnánk. Az emberek a tévé miatt kevesebbet járnak el otthonról, leszoknak a hagyományos művelődési ren­dezvények látogatásáról. Nem vágyódnak társasági életre. Ennek oka napjainkban a nehéz gazdasági helyzet okozta körül­ményekben is kereshető. Egyre kevesebb család engedheti meg magának, hogy rendszeresen eljárjon moziba, színházi előa­dásra, múzeumba. A legtöbb családban központi helyet foglal el a televízió. Álta­lában abban a szobában zajlik a család élete, amelyben a tévé található. A műsor jelenlétében végzik egyéni vagy társas felada­taikat. Például levélírást, olva­sást, kézimunkázást. Ebben az értelemben tehát összekovácsolja a családot. De valóban összekö­ti-e a család tagjait? Ha abból a szempontból vizsgáljuk a kérdést, hogy ilyenkor együtt nézik a tévét, akkor igen, ha viszont az együttlét ,,némaságra ítélt” emberek cso­portja, akik csupán fizikailag vannak együtt, akkor nem. Egy családnak nagy szüksége van a beszélgetésre. Fontos, hogy a családtagok elmondhassák egymásnak gondjaikat, örömei­ket. Este, amikor hazatérnek a családtagok, az egész napi munka után lenne egy kis idejük egymás­ra. De kezdődik a fóműsor! Amit persze meg kell nézni! Ez szinte kötelező! Sajnos. Közben, jobb esetben a beszélgetés leszűkül a műsor kommentálására. Aztán nyugovóra térünk, s a másnap kezdődik minden elölről. Tudunk ugyan egymás dolgairól, arról, kivel mi történt aznap, arra azon­ban nincs mód vagy idő, hogy nyugodtan csendesen, meghitten beszélgessünk. Olykor nem árta­na egy-egy vita sem. A beszélgetések hiányában sok egyéb között hibás a televízió is. Már csak azzal is, időt, figyelmet rabol el egymástól, gyermekeink­től, mindannyiunktól. De, hát nem maga a készülék a hibás, hanem mi, akik foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá! Érdekes esetet olvastam, amely néhány éve történt. Az egyik japán város elnöke kormá­nyához küldött levelében azt in­dítványozta, hogy a televízióban minden este legyen félórás szü­net, hogy az édesanyák beszélget­ni tudjanak a gyerekeikkel. Z alán megmosolyogható kérés, de elgondolkodtató: hiányzik a beszélgetés éle­tünkből. Ne hagyjuk, hogy csak régi szép emlék legyen egy-egy meghitt családi társalgás. Ha kell, néha kapcsoljuk ki a televí­ziót ennek érdekében! Sz. Á. A leg... leg... leg...

Next

/
Oldalképek
Tartalom