Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-22 / 196. szám
4 li1 [•III iifTfl LÁTÓHATÁR 1991. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK film Terminátor II. (Az ítélet napja) Hé, emberek! Ti, akik jártok moziba, és ti, akik csak esztendőnként látogattok el a film szentélyébe! Szerezzetek egy kis manit, kapjátok fel bőrjakótokat, vágjátok magatokat kocsiba vagy pattanjatok motorra, sétáljatok el a legközelebbi filmszínházig, álljatok be a pénztár előtt kígyózó sorba, várjatok türelemmel, s mikor az ablakhoz értek, mondjátok azt, hogy kérek szépen egy jegyet, aztán valami iránya dologgal üssétek el az időtöket, míg elérkezik a pillanat, és aztán már nincs is más hátra, minthogy besétáltok a terembe, leültök a helyetekre, s szemeteket horizontális szétfeszítve a vászonra szegezitek, s nézitek, nézitek és nézitek a csodát, a több mint kétórás varázslatot, az év filmjét, a százmilliós produkciót, amiért a főszereplő szupersztár egy repülőt kapott, s ami Amerika után nálunk is kisebb fajta őrületet okozott, s, hogy még mit fog ezek után, de már be is fejezem, mert kezdődik a délután fél négyes vetítés, s még csak kilencszer láttam Az ítélet napját. Szilágyi Norbert Forgatókönyv: James Cameron és William Wisher Operatőr: Adam Greenberg A. S. C. Zene: Brad Fiedel Főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton, Robert Patrick Rendezte: James Cameron Forgalmazza: InterCom Szürkébb volt a Republik Szürkééknél Nemrégiben óriási hírveréssel érkezett a Republik együttes Salgótarjánba, ahol a Vidor klub adott helyet a nagyszerűnek ígérkező koncertnek. Az este hat órától rendezett közönségtalálkozó közvetlenül és jó hangulatban telt el. Erről eltávozva korán érkeztünk a Vidor- ba, ahol az Impulzus együttes próbált. Sokan benf ültek már a teremben és hallgatták a zenéjüket. Amikor vége lett a próbának, a társalgóban ültünk, hogy a helyi zenekart kifaggassuk. — Miért nem hallunk többet az Impulzusról? — kérdeztem az együttes vezetőjét, a Szürke becenévre hallgató Oláh Zoltánt. —Nagyon nehezen áll össze az együttes, mert az emberek, akik idejönnek három koncert után már meg akarnak gazdagodni — mondta. — Nem tudják, hogy ez nem olyan könnyű dolog. Én már tíz éve az együttesben zenélek. Most végre jól összeálltunk és két hónapi stúdiómunka után újra próbálhatunk. A lehetőségek is adottak ahhoz, hogy jó zenét csináljunk. Végre megjelenhet egy műsoros kazettánk is. Van egy rockklubbunk, ám rá kell jönnünk, hogy lassan ráfizetéses lesz. /posm/móij Figyelemreméltó eseménynek voltunk részesei a közeli napokban Herencsényben: találkozót szerveztek az 1938—45 között született és a helyi iskolában végzett hét évfolyam részére. A rendezvényre meghívták a volt tanárokat, tanítókat is. Az ország különböző részéből visszalátogató volt diákok és nevelők meghatódva üdvözölték egymást az alma mater öreg falai között, ahol Magyar Sándor polgármester köszöntötte őket. A polgármester beszámolt a község jelenlegi helyzetéről, az önkormányzat gondjairól és terveiről, majd néma tiszteletadással emlékeztek meg az időközben elhunytakról. A meghívottak nevében Géczi Imre, egykori igazgató — Nincs érdeklődés? — Nem mondhatnám, hogy van törzsközönségünk. Úgy érzem, hogy Salgótarján nem szeret bennünket. Talán ezért nincsen- nek támogatóink sem. — Máshol elismerik a zenéteket? — Hogyne. Szlovákiában és megyeszerte szívesen eljárnak koncertjeinkre. Örülünk annak a lehetőségnek is, hogy előzene- karként játszhatunk most a Vidor klubban. Beszélgetésünk közben valaki beszól az ajtóból: — A cigarettákat nyomjátok el! Megérkezett a Republik! Az együttes tagjai bejönnek. Találkozásunk kicsit ridegnek tűnik. Ők az egyik oldalon ülnek, mi az Impulzus együttessel az asztal másik végén. — Először jártok Salgótarjánban? — kérdezem. — Nem, nem. Nagyon szeretünk itt bulizni — válaszol kérdésemre Boros Lajos. — Mindig jól sikerülnek a fellépések, itt mindig jó a közönség. Igaz, playbackről játszunk, mert a szállításköltséget nem bírnánk fedezni. Most a nagylemezünk anyagát hoztuk a színpadra. — Mikor lesz kész az új nagylemez? Öreg diákok találkozója elérzékenyülve mondott köszönetét a szervezőknek. A községben tett séta közben sorra elevenedtek fel a közös emlékek. A kultúrházban műsorral köszöntötték a vendégeket, melyben fellépett Bartus József- né kétszeres nívódíjas mesemondó, valamint a számos sikert elért helyi pávakör. A műsort kiadós vacsora, majd hangulatos bál követte. Alkalom nyílt a családtagok bemutatására is. Elhatározták, hogy ezt a példaadó kezdeményezést további évfolyamok részére is megismétlik a jövőben. • Nagy Dezső — Novemberre tervezzük: lehet, hogy dupla album lesz. Már kész az anyagunk, s csak azon múlik, hogy tudunk-e eleget gyakorolni? Rengeteg a fellépésünk. Nefhrégiben jártunk külföldön, Szlovákiában, ahol csak a magyar közönség tartott velünk: szövegeink nem úgy hatottak, mint itthon. Jugoszláviában viszont szenzációs hangulatot teremtettünk. — Melyik kiadót választanátok a legszívesebben? — Olyan helyzetben vagyunk, hogy válogathatunk. Velünk mindenki szívesen szóba áll. Sok együttes nincs ilyen helyzetben, talán öt együttes, ha van hazánkban, akik a mi színvonalunkon állnak. A „buli” jól sikerült, de ez főleg a szervezésnek köszönhető. A közönség közül sokan mást vártak volna a Republik- tól, mint egy egyszerű playbac- ket. Az Impulzus nagyobb sikert aratott — joggal. Szeli Sára smews kisfiúval beszélgettem a minap. Arról panaszkodott, utálja az estéket, mert akkor náluk csöndnek kell lenni. — Tudod, akkor van a híradó, meg a film — tette hozzá jelentőségteljesen. Apu és anyu nagyon mérgesek, ha akkor kérdezek tőlük valamit. Egész nap dolgoznak, nincs idejük velem beszélgetni. így a szobámba megyek és a macim még válaszol is, mert én azt akarom. Elgondolkoztatott néhány mondat. Tudom a televízió kétségtelenül jelen van életünkben. Szinte elképzelhetetlenek napjaink nélküle. Hatással van ránk, befolyásol minket. Segítségével többet tudunk a világról. Általa otthonunkban vendégeskedhetnek népszerű politikusok, művészek, tudósok. Eljuthatunk eddig ismeretlen tájakra, távoli földrészekre, más korokba. Mit igér az új tanév? Eltérő típusú iskolák — bővülő választási lehetőség A szeptemberben kezdődő új oktatási év egyik nagy újdonsága, hogy már az alsófokú tanintézetek között is megjelennek az egyházi működtetésű iskolák, így az ország több helységében az általánosba járó gyerekek és szüleik is választási lehetőséget kapnak: „hagyományos” vagy egyházi égisz alatt működő iskola mellett döntenek. A magán-, illetve az alapítványi és egyházi középiskolák száma emelkedni fog. Mint a Művelődési Minisztérium illetékeseitől megtudtuk, az érintett egyházak — remélhetően rövid időn belül — nyilatkoznak arról, hogy mely intézményeiket kérik vissza. Ezt követően az önkormányzatoknak és az egyházaknak kell megállapodniuk abban, hogy az egyházi ingatlanokon levő intézmények működési feltételeit hogyan biztosítják majd. A jelentkezők nagy száma egyébként egyértelműen bizonyítja — jegyezték meg a művelődési tárca szakemberei —, hogy az egyházi, az alapítványi és a magániskolák egyaránt valós társadalmi igényeket elégítenek ki. Színesebbé, sokszínűbbé válik az új tanévben a gimnáziumok „kínálata” azért is, mert helyben kidolgozott nevelési tervek alapján folytathatják az oktató-nevelő munkát. Szülőknek is, diákoknak is érdemes tehát tájékozódni az egyes gimnáziumok programjának, tehetséggondozási módszerének különbségeiről, vagy például a nyelvoktatásban alkalmazott speciális megoldásairól. További újdonság, hogy a tananyag tartalmában is differenciálhatnak és differenciálnak is a gimnáziumok. Várható tehát, hogy viszonylag rövid idő alatt jól megkülönböztethető, sajátos profilt alakít ki egy sor gimnázium. Ezt a folyamatot a továbbtanulás szempontjából célszerű nyomon követniük a fiataloknak. Péhl Gabriella Topless hajvágószalon Budapesten Budapesten, a Népfürdő utca 17. szám alatt olyan hajvágó szalon nyílt, ahol — kívánságra — topless fodrásznők készítenek frizurákat. Belépés azonban csak férfi vendégeknek. (MTIfotó) A jövő a szupergyors büféké Azt mondod „Cola” — és dolgozik az automata Még gyorsabb lesz a gyorsétkezés az Egyesült Államokban. Az amerikai hamburgersütők rájöttek ugyanis arra az alapigazságra, hogy nem az étel íze, hanem a pénztárak előtti sor hosszúsága dönti el, hol csillapítja éhségét az utca embere. A Hardee’s hálózat néhány üzlete már bemutatta, milyen is a jövő szupergyors gyorsétterme: alighogy kiejti a szomjas vendég a „Cola” szót, egy automatából máris folyik a pohárba a kívánt nedű! Ugyanezen az elven működik az Árby’s rendszere is: a hajszálvékonyra szeletelt roast- beef egy futószalagra pottyan, a végén már felvágott zsemle várja a vendéget. McDonaldék is váltani kényszerülnek. A régi sütési módot újjal váltják fel, a hamburger mindkét oldala egyszerre fog sülni, vagyis gyorsabb a konyha, gyorsabb a kiszolgálás, száguldhat a vendég. „Néhány éven belül csak automaták lesznek majd a konyháinkban” — nyilatkozta a Taco Bell hálózat főnöke. — „Ez időt takarít meg és több férőhelyet biztosít a vendégek számára. És ez csak kettő az automatizálás számtalan előnyei közül”. A gyorsétkeztetés gyorsítása ellenére — a hamburger megemésztése ugyanannyi ideig tart a jövőben is, mint eddig. Anya, beszélgess velem! Am, előnyei mellett szembe kell néznünk hátrányaival is! Régi felfogás, hogy rontja a hallást, a látást, sőt gyomorbántalmakat is okozhat. Sok olyan időt rabol el tőlünk, amelyet hasznosabb tevékenységekre is fordíthatnánk. Az emberek a tévé miatt kevesebbet járnak el otthonról, leszoknak a hagyományos művelődési rendezvények látogatásáról. Nem vágyódnak társasági életre. Ennek oka napjainkban a nehéz gazdasági helyzet okozta körülményekben is kereshető. Egyre kevesebb család engedheti meg magának, hogy rendszeresen eljárjon moziba, színházi előadásra, múzeumba. A legtöbb családban központi helyet foglal el a televízió. Általában abban a szobában zajlik a család élete, amelyben a tévé található. A műsor jelenlétében végzik egyéni vagy társas feladataikat. Például levélírást, olvasást, kézimunkázást. Ebben az értelemben tehát összekovácsolja a családot. De valóban összeköti-e a család tagjait? Ha abból a szempontból vizsgáljuk a kérdést, hogy ilyenkor együtt nézik a tévét, akkor igen, ha viszont az együttlét ,,némaságra ítélt” emberek csoportja, akik csupán fizikailag vannak együtt, akkor nem. Egy családnak nagy szüksége van a beszélgetésre. Fontos, hogy a családtagok elmondhassák egymásnak gondjaikat, örömeiket. Este, amikor hazatérnek a családtagok, az egész napi munka után lenne egy kis idejük egymásra. De kezdődik a fóműsor! Amit persze meg kell nézni! Ez szinte kötelező! Sajnos. Közben, jobb esetben a beszélgetés leszűkül a műsor kommentálására. Aztán nyugovóra térünk, s a másnap kezdődik minden elölről. Tudunk ugyan egymás dolgairól, arról, kivel mi történt aznap, arra azonban nincs mód vagy idő, hogy nyugodtan csendesen, meghitten beszélgessünk. Olykor nem ártana egy-egy vita sem. A beszélgetések hiányában sok egyéb között hibás a televízió is. Már csak azzal is, időt, figyelmet rabol el egymástól, gyermekeinktől, mindannyiunktól. De, hát nem maga a készülék a hibás, hanem mi, akik foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá! Érdekes esetet olvastam, amely néhány éve történt. Az egyik japán város elnöke kormányához küldött levelében azt indítványozta, hogy a televízióban minden este legyen félórás szünet, hogy az édesanyák beszélgetni tudjanak a gyerekeikkel. Z alán megmosolyogható kérés, de elgondolkodtató: hiányzik a beszélgetés életünkből. Ne hagyjuk, hogy csak régi szép emlék legyen egy-egy meghitt családi társalgás. Ha kell, néha kapcsoljuk ki a televíziót ennek érdekében! Sz. Á. A leg... leg... leg...
