Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-13 / 163. szám

LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 13., SZOMBAT Országgyűlési képviselők véleménye Jogos és szükséges a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése* Örömmel üdvözöljük az Új Nógrád sorozatát, melyben a me­gyében működő politikai pártok véleményével igyekszik megis­mertetni olvasóit, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezését célzó törvényjavaslat­tal kapcsolatban. (Feltételezve, hogy a megkérdezettek ismerik a törvényjavaslatot). Sajnos az a benyomásunk, hogy a nyilatkozók többsége a törvényjavaslat ismerete nélkül fejti ki véleményét. A vita vezetői sem vették a fáradtságot, hogy a törvényjavaslatot elolvassák. Hiszen kérdéseik: „Politikai húzás, vagy jogos kárpótlás? Ilyen megközelítésben persze az is kérdés lehet, mi a jogos, és mi a kárpótlás?” Az első kérdésre a következő a válaszunk (a kérdés minősítésé­től eltekintve): Aki a rendszervál­tást „politikai húzásnak" tekinti, ám tekintse annak a vojt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének a rendezését is. De legyen szabad emlékeztetnünk a következőkre: Németh Miklós kormánya és a rendszerváltást megelőző még MSZMP-s országgyűlés által lel­kiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról megalkotott 1990. évi IV. törvény már utalt arra, hogy a magyaror­szági egyházak a hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési, oktatási, szociális, egészségügyi tevé­kenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében. Mi nem találkoztunk olyan véleménnyel, amely ezt akkor mondjuk a Nógrád című MSZMP- s lapban megkérdőjelezte volna. Vagy talán akkor még bíztak, hogy a materialista és ateista világnézet kizárólagosságának elvi alapján álló pártállam az egyházak vagyontárgyainak el­kobzásával, szervezeteik jórészé­nek felszámolásával és más ha­talmi eszközökkel — folyamatos jogsértést elkövetve — az egyhá­zak hitéleti tevékenységét és társadalmi szerepüket olyan szűk korlátok közé szorította, melyből * Az írás még a törvénytervezet elfogadása előtt és sorozatunk publi­kálása idején készült. már nem lesznek képesek új életre kelni? A jogállamiságot megállapító Magyar Köztársaságban az egy­házak ismét szabadon, korlátozás nélkül betölthetik társadalmi szerepüket, ehhez azonban hiá­nyoznak anyagi eszközeik. Jogos-e az elkövetett súlyos jogsértések orvoslása? Igen, jogos. Mi a kárpótlás? Az, hogy az egyházak volt tulajdonaiknak csak töredékét kérik és kapják vissza! Tényleges tevékenységük szerint szükséges mértékben és időben, figyelembe véve az álla­mi, a helyi önkormányzati felada­tok ellátásához nélkülözhetetlen tárgyi feltételeket és az állami költségvetésből az ingatlanáta­dásra juttatott pénzügyi fedeze­tet. (A törvényjavaslat 2. paragra­fus). A nyilatkozók számos aggo­dalmuk megfogalmazását megta­karíthatták volna, ha elolvassák a törvénytervezetet. De így is hasznosnak tartjuk az eszmecserét. Csak egyetérteni tudunk dr. Novák László (SZDSZ) megálla­pításaival: „Az elmúlt negyven év során számtalan megaláztatás érte a vallásos embereket... Az elnyomás és megalázás persze nem lehet ok az elégtételre...” Ezért fogadjuk el, hogy rabszol­ga-felügyelőink, most is jelentős társadalmi, gazdasági pontokat bírnak megyénkben is. Kovács János (MSZMP) sze­rint: „A munkáspárt egyetért az egyházak működésével, a szabad vallásgyakorlás hívei vagyunk.” Támogatjuk azt a törekvést, hogy az egyházaknak biztosítsuk azo­kat az anyagi eszközöket, ame­lyek szükségesek működőképes­ségánkhöz...” Kérdés: „Tehát adjuk vissza az egyházi va­gyont”: Válasz: „Erről szó sincs, ez ellen a legmesszemenőkig tiltakozik pártunk.” Bárány Menyhért (MDF): „Úgy tűnik, most országosan is sok a pletykaszintű szóbeszéd a vállalással és az egyházzal kap­csolatosan.” Nekünk is úgy tűnik, és a médiáknak ezt eloszlatni lenne hivatala, és nem gerjeszte­ni. ..A Magyar Szocialista Párt Nógrád Megyei Koordinációs Tanácsa elfogadhatatlannak tart­ja és elutasítja a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezésé­nek jelenlegi tervét, melyet ösz- szességében konzervatívnak, tár­sadalom- és haladásellenesnek tart.” Kommentár nélkül, csak tény­ként jegyezzük meg, hogy me­gyénkből egyetlen képviselőjük sem került be a szabadon válasz­tott országgyűlésbe, így nincs a hét megyei képviselő között, aki álláspontjukat képviselje. Tóth Bertalan (MSZDP): „A vallásosság legyen mindenkinek magánügye.” A zsidó-keresztény felfogás az embert közösségi lénynek tekinti. A vallás tehát nem magánügy! Aki a hívő embereket s bármi­nemű képviseletüket önmaguk számára veszélyesnek tekintették és tekintik, értelemszerűen a vallást magánügynek veszik, így megkísérelhetik teljes kizárását a politikából. A kereszténység nem politikai tan, de töretlen hagyománya a világért való felelősség. A ke­resztény meggyőződés és a társa­dalmi elköteleződés elválasztha­tatlanok. Éppen ezért a világi hívők „semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről” — figyelmeztet II. János Pál pápa. Tyekvicska Árpád (FIDESZ) is utal rá: ....az egyházközségek k özösségformáló ereje nagyon jelentős.” Egyetértünk azon megállapításával is, hogy az egyházaknak önmérsékletre van szükségük azzal a megjegyzés­sel, hogy ebben példát mutatnak. Szász László (KDNP): „Ha valamit elvesznek valakitől, azt vissza is kell adni jogos tulajdo­nosának.” Hajnis Imre (KDNP):.,...min­denképpen biztosítani kell az egyházak működési feltételeit úgy. hogy a vallásgyakorláson túl, oktatási, kulturális és egyéb célokat is elláthasson.” Eddig jutott a sorozat, amikor véleményünket meg­fogalmaztuk. A törvény az elkö­vetett súlyos jogsértések részbeni orvoslását tűzte ki célul, és az egyházak tevékenységének tár­gyi, anyagi feltételeinek biztosí­tása érdekében szándékozik ren­dezni a volt egyházi tulajdonok helyzetét. A kárt nem szenvedett kisegy- házak működésének biztosítása is az országgyűlés feladata, de ezt egy másik törvény segítségével kívánja elérni. •A jogállam (és az egyházak) tudomásul veszi az ateista és a közömbös emberek társadalmi jelenlétét, az általuk képviselt és teremtett értékeket, bánnilyen a társadalom javára történő szerve­ződésüket, de nem engedheti meg kizárólagosságukat a kultúra, az oktatás, a nevelés, az egészség­ügy, a szociális szolgáltatások területén. Mindezek alapján a Keresz­ténydemokrata Néppárt Nógrád megyei országgyűlési képviselői (és úgy gondoljuk, hogy az MDF képviselői is)' a törvényjavaslat mellett és az azt jobbá tevő módosító javaslatokat elfogadva fognak szavazni, hiszen erre kaptak megbízást választóiktól. Mi is tudjuk, hogy elégedetlen­ségre van ok elég, csak nehezen tűrjük, hogy az ország nyomorú­ságának okozói és haszonélvezői álljanak az elégedetlenség élén, és minden alkalmat felhasználja­nak demokratikus törekvéseink elgáncsolására. Herczeg János Juhász Péter Kovács Gábor országgyűlési képviselők Országgyűlési képviselőink véleményének készséggel adtunk helyet (noha közben sorozatunk befejeződött), mert komolyan gondoljuk, hogy nem nélkülözhet­jük a kölcsönös.figyelmet. Az alapvető kérdésben — miszerint jogos és szükséges a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése — nincs nézetkülönbség közöttünk, képvi­selőink azonban félreértettek bennünket. Senkitől sem a tör­vénytervezet alapos ismeretét igénylő kvázi-parlamenti hozzá­szólást kértük, s nem hisszük, hogy mi vagy bármelyik hozzás­zólók szándéka a demokratikus törekvések korlátozása, elgánc- solása lett volna. Csupán annyi történt, hogy egy aktuális, soka­kat érdeklő politikai kérdésben — megkeresésünkre — éltek a véle­ményszabadság lehetőségével. (A szerk.) Házassági évforduló Tíz évvel ezelőtt százmil­liók tapadtak a képernyőre, hogy lássák, amikor örök hűséget esküszik egymás­nak a brit trónörökös, Char­les herceg és az akkor még csaknem ismeretlen fiatal lány. Lady Diana. Azóta nem csak a brit alattvalók zárták a szivükbe a párat­lanul elegáns, mégis min­dig kedves, közvetlen her­cegnőt, hanem világszer­te is érdeklődés és rokon- szenv kíséri minden lépé­sét. Most egyre több aggo­dalom övezi a leendő kirá­lyi párt, hiszen immár egé­szen egyértelműek a plety­kák. miszerint csak a köte­lező etikett tartja őket együtt a nyilvánosság előtt, valójában ágytól és asztal­tól különváltan sőt külön kastélyban él Charles és Diana. A tízéves házassági év­forduló — július 29. — közeledtén egyre többen arra tippelnek, hogy megis­métlődik az, ami a közel­múltban a botrány határát súrolta: Diana harmincadik születésnapján, Charles nem ült ott az ünnepi asztalnál, mert egy’ temp­lomrestaurálási bizottság ülésén vett részt. A közvélemény Diana pártján van. A londoni la­pok már akkor szívtelen­séggel vádolták leendő királyukat, amikor az né­hány hónapja, a kis William herceg iskolai baleste után mindössze 42 percet töltött fia betegágyánál. Lady Diana viszont egész éjjel a gyermek mellett virrasz­tóit. Hogyan történik a házasságon kívül született gyermek családi jogállásának rendezése? Ki a gyermek apja? Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN 6. rész — Köszönöm — mondta a főorvos. — Elnézést, vizitet kell tartanom. v — Addig én mit csináljak? — makacskodott a kereskedelmi tanácsos. — Nyugodtan várjon, és hol­nap jöjjön vissza — válaszolta dr. Keller, röviden elköszönt, és folytatta az útját. Vonakodva, maga elé morogva távolodott von Angern kereske­delmi tanácsos az ellenkező irányba. A vizit már majdnem véget ért, amikor egy nővér kijött az osz­tályról, és közölte dr. Kellerrel, hogy a professzor éppen most érkezett és várja a szobájában. Dr. Keller a homlokát ráncolta. Ha Rottach professzor kijött Mödlingbe, az rendszerint délu­tán történt. A mai délelőtti meg­jelenésének tehát valami jelentő­sége van. Sajátságos érzés fogta el. Úgy érezte, mintha valami el­kerülhetetlenül közeledne felé, ami az életútját döntően befolyá­solja. Rottach professzor a székéről felemelkedve üdvözölte a főor­vost. — Csodálkozik, hogy ilyen szokatlan időben lát itt? — szólt mosolyogva. — Megvan az oka — folytatta most már komolyan —, közölnivalóm van önnel. — Rövidre fogom — mondta a professzor, és tudomására hozta a főorvosnak, hogy felmentését kérte a Szent Anna Kórház igaz­gató főorvosi állásából. — Hol­naptól, vagy holnaputántól való­színűleg új főnök fog itt rendel­kezni — fejezte be. — Új igazgató főorvos? — Dr. Kellert elfogta az izgatottság. Nemigen akarta megkockáztatni a következő kérdést, de azután mégis feltette: — Ki? — Ez az egy szó jött csak halkan az ajkára. Rottach professzor finoman elmosolyodott. — Kedves Keller, én magát ajánlottam utódnak — mondta —, és bízom benne, hogy a kuratórium elfogadja az én javaslatomat. Keller doktor másodpercekig nem tudott szóhoz jutni. Lehetsé­ges, hogy legtitkosabb vágya mégiscsak beteljesül? — Köszö­nöm a közbenjárását, professzor úr — válaszolt uralkodva érzé­sein — természetesen igazán örülnék. — Mindenesetre nem a leg­rosszabbak a kilátásai — vélte Rottach professzor, majd órájára pillantott. — Ahogy már említet­tem, ezt személyesen akartam magával közölni. Hát ennyi. Meleg kézszorítással búcsú­zott, és útnak indult. Dr. Keller az előcsarnokig kísérte a professzort. Elvégre utoljára látja eddigi főnökét. A főorvos elgondolkozva ment a nőgyógyászatra, hajtotta a vágy, hogy Barbarával közölje az újságot. Dr. Pötschtől értesült, hogy Fembach kolléganő a beteg- felvételen van. — Ha jól tudom — tette hozzá —, egy fiatal, előrehaladott terhes lány... — Közölje Fernbach doktornő­vel, hogy ha végzett, szeretnék beszélni vele — kérte a főorvos a fiatal kollégát. Elköszönt és visszaindult a szobájába. Alig várta, hogyan fog a hírre Barbara reagálni... Barbara Fernbach megnyugta­tó hangon beszélt egy fiatal lán­nyal, akit ifjú barátja alig tíz perce hozott be a kórházba. — Semmi probléma — próbálta a reszkető lánnyal megértetni —, teljesen normális szülés lesz. Ma, vagy holnap kerülhet rá a sor. Kérem, készítse - el a felvételi lapot — fordult a nővérhez —, a fiatalember mehet vele máris a gondnokságra. — Tulajdonképpen hogy hív­ják? — kérdezte az orvosnő a lányt. — Uschi..:, azaz... Ursula Zimmermann. — Kora? — Tizennyolc — hangzott a bizonytalan felelet. A nővér szorgalmasan írta a válaszokat. — Férjezett? — Milyen buta kérdés, döbbent rá rögtön Barba­ra Fernbach. — Fred és én... mi... mi jegye­sek vagyunk — mondta halkan Uschi. — Arról a fiatalemberről be­szél, aki idehozta, ugye? — Ijten. — O a gyerek apja? — Igen. Barbara Fembach barátságo­san intett Uschinak, és elhagyta a betegfelvételi szobát. Dr. Kel- leihez készült, mert természete­sen tudomására jutott, hogy a professzor itt volt, és érdekelte hogy mit akart. Dr. Kellert a szobájában talál­ta. — Mit akart a főnök ilyen szokatlan időpontban? — kérdez­te, miután helyet foglalt. — Legyen erős. Barbara — nevetett zavartan dr. Keller —, közölte velem, hogy a Szent Anna Kórház néhány nap múlva új igazgató főorvost kap. Az. orvosnő nagyra nyitotta a szemét. (Folytatjuk) Meg szertném erősíteni, hogy mind a gyermek, mind a társada­lom szempontjából az a kívána­tos, ha a gyermek házasságban születik és harmonikus családi környezetben, mindkét szülő közös gondozásában nevelkedik fel. Ha mégsem így történik, a gyermek családi jogállásának rendezéséhez különösen fontos érdek fűződik. Ilyen esetekben kerülhet sor a teljes hatályú apai elismerésre, illetve az apaság bírói megállapítására. Az apaság önkéntes vállalásá­nak, — az apai elismerésnek — több módja van. ítélettel a bíró­ság a gyermek apjának azt a férfit nyilvánítja, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érint­kezett és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján ala­posan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik. Hogyan bizonyítható a perben, hogy ki a gyermek valódi — vér szerinti — apja? A bíróságnak az apaság megál­lapítása során a lehető legna­gyobb fokú bizonyosságra kell törekednie. A bizonyosságot je­lentősen felfokozza az orvossza­kértői vizsgálatok nagyarányú fejlődése. Jó tudni, hogy az igaz­ságügyi orvostantudomány mai álláspontja szerint 1000 biológiai nem apából 999-nek az apasága kizárható. Megállapíthatja-e a bíróság a férfi apaságát, ha közte és az anya között csupán egyetlen, eseti jellegű nemi érintke'zés történi? Igen. Az apaság bírói megálla­pítására már egyetlen, minden kétséget kizáró módon bizonyít­ható nemi érintkezésből is sor kerülhet, ha vannak olyan tények, amelyek a származás egyedisége tekintetében további többletkö­vetkeztetést engednek. Ilyen például az, hogy ha az anya más férfival a fogamzási időben bizo­nyíthatóan nem folytatott nemi kapcsolatot, — vagy ha folyta­tott, a másik férfival szemben kizárt a vércsoportvizsgálat ered­ménye és antropológiai (ember­tani) vagy más orvosszakértői vizsgálatok is további többletbi­zonyítékot nyújtanak a gyermek származása tekintetében. Miként ítéli meg a bíróság azt az esetet, ha az anyával a fogam­zási időben több férfi is folytatott nemi kapcsolatot? Ha a gyermek származása több férfitől is egyaránt lehetséges, az apaság bírói megállapítására álta­lában nem kerülhet sor. Mégis előfordulhat, hogy egy nővel — erőszakkal, vagy anélkül — egymást követően mondjuk há­rom férfi közösült és ezek közül a.gyermek orvosi bizonyítékok­kal nein származhatott és nincs arra adat. hogy az anya további férfiakkal létesített nemi kapcso­latot. — tagadás ellenére is, megállapítható a harmadik férfi apsága. Hangsúlyozni kell, hogy a bíróságnak ilyenkor is tisztázni kell. hogy a harmadik férfi és az anya között a fogamzási időben valóban volt-e nemi kapcsolat. I)r. Verebélyi —JOGÁSZUNK VÁLASZOL OL VASÚINK KÉRDEZTÉK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom