Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-31 / 178. szám
LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 31., SZERDA Az optimista Kossuth Kevesebb a pénz Régi névvel új utakon Változások a könyvtárban Napjainkban a vállalkozások korát éljük. Egyre nehezebben tudnak fennmaradni az állami vállalatok. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan sikerül ez a Kossuth Kiadónak. Földesi László megyei kirendeltségvezetőt kérdeztük. — Milyen alapvető változások történtek a vállalatnál? — Először is, teljesen kicserélődött az országos vezetés. Egészen fiatal szakemberek kerültek a kiadó élére, akik jó üzleti érzékkel és kapcsolatokkal rendelkeznek. Megváltoztak a módszerek is. Szinte teljesen önállóak lettünk. A központ csak a keretet szabja meg, illetve a beszerzést bonyolítja, ezen belül azonban saját belátásunk szerint dönthetünk a felhasználásról. A mi dolgunk, hogy mikor, mit árazunk le, honnan szerezzük be a készletünket. A közel négyszázötven kiadóból négyszázzal van kapcsolatunk, tőlük is veszünk át könyveket értékesítésre. — Hogyan oldják meg a terjesztést? — A hálózatunk egy része megmaradt, mert ezek az emberek szeretik a könyveket. Sok üzletben, áruházban, pavilonban, utcai árusoknál kaphatóak kiadványaink. Egyre többen jelentkeznek nálunk, hogy terjeszthessék a könyveinket, mert jó anyaggal rendelkezünk. A megyében körülbelül száz embert foglalkoztatunk bizománybán. Ezenkívül tervezzük egy „olvasó” könyvesbolt megnyitását is, ahol az embereknek nem feltétlenül kell megvásárolniuk a könyveket, hanem ott, helyben elolvashatják őket. — Milyen könyvek értékesítésével foglalkoznak? — Megtartottuk a filozófiai sorozatunkat, foglalkozunk — megrendelésre — tankönyvértékesítéssel is, illetve a megye számára fontos kiadványok terjesztésével, mint például az önkormányzat által készített összeállítás Nógrád ' megye műemlékeiről. Ezt kötelességünknek is érezzük. Vannak kuriózumaink is, mint például a cigány—magyar szótár, amiből elég sok fogyott el. Azonban pornóval és ponyvaregényekkel nem foglalkozunk. — Nyereséges a kirendeltség? — Szerencsére azt mondhatom, igen. Annak ellenére, hogy tavaly mi voltunk a legveszteségesebb kirendeltség, mára már nyereségesek vagyunk. Ennek több oka is van. Lefaragtuk az eddigi magas bérleti díjat, olyan szerződéskonstrukciót dolgoztunk ki a bizományosokkal, aminek segítségével jelentősen csökkent a postaköltségünk. Csökkent a dolgozói létszámunk is: most ketten vagyunk itt főállásban. — Gondoltak-e arra, hogy idecsábítsák az olvasókat? — Igen, van tervünk a reklámozással kapcsolatban. Ezen túlmenően már augusztustól 10%-os kedvezményt biztosítunk azoknak, akik bejönnek hozzánk és készpénzzel vásárolnak. —Ez kivétel nélkül mindenkinek jár? — Igen, hiszen a pedagógusnak „kenyere” az állandó művelődés, a munkanélkülieket sem lehet ettől megfosztani és még sorolhatnám a rászoruló rétegeket. Ezért terjesztettük ki mindenkire. Úgy gondolom, a minőséget szívesen megfizetik az emberek. —A kiadó neve nem változott. Nem okoz ez problémákat? — Már nem, bár voltak, akik megkérdezték, hogy miért maradt Kossuth a nevünk? Teljesen fölöslegesnek tartom a változtatást. A szakmán belül is egyre jobb a hírünk, amit az is bizonyít, hogy a két hetente, havonta rendezett börzéken annyi ajánlattal bombáznak minket, hogy szelektálnunk kell. Mi a tisztességes üzletet tartjuk a legfontosabbnak, és optimisták vagyunk. Lengyel Katalin Egyre melyebbre... Egymás megbecsülése sajnos egyre többet veszít fényéből. Ez apró jelenségekben is lemérhető: például a salgótarjáni autóbuszok leszállásjelzője fölé írt, vagy éppen elhagyott szövegből. A régebbi — elvétve még ma is olvasható — „Kérjük jelezzen a megálló előtt, ha leszállni kíván”, „Leszállási szándékát kérjük idejében jelezze” feliratú udvarias szöveg, jó érzéssel töltötte el az utast. A felírás azonban módosult, már a fásultság jelei mutatkoznak, s egyre spártaibb rövidségűvé vált, ám feladatát még mindig betöltötte: „Idejében jelezzen, ha leszállni kíván”, „Leszállásjelző”, ami végül is „Leszállás”-ra módosult, sőt több leszállási gomb felett hiányzik a felirat. Már gondolhatnánk, ez az utolsó variáció, de nem. Nem ritka, hogy a gomb senkinek, vagy csak az utastérben jelez. És ilyenkor bizony jön a jogos hangoskodás. Ugye milyen finoman csúsztunk egyre mélyebbre? Kérdés, hogy ki és mikor fog kihelyezni újabb udvarias táblát, vagy ki írja tovább a „2 Északira „javított” irányjelző táblát, s mikor helyeznek az autóbusz végére ismét viszonylatot jelző számot? S mikor fogják lefülelni azokat a „művészeket”, akik primitívségükről árulkodva, értelmetlen szavakkal, jelekkel rondítják el az autóbusz utasterét? Dr. Gajzágó Aladár Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN 20. rész A csecsemőkön kívül most senki sem volt a helyiségben. Uschi emlékezett, hogy az ő fia jobbra, az ajtó mellett álló első ágyban fekszik. — Drága kicsim, nem adlak oda — suttogta. Gyorsan felkapott egy ott heverő takarót, kivette a babát az ágyból és belecsavarta. Éppen ilyen gyorsan elhagyta a K szobát — és a szerencse kedvezett neki. Egyetlen nővér sem volt látható, míg elérte az előcsarnokot. De éppen abban a pillanatban, amikor itt keresztül akart sietni, feltűnt a főorvos. Uschi Zimmermann elsápadt. ' — Hazafelé, Zimmermann kisasszony? — Dr. Keller barátságosan intett a fiatal anyának. — Sok szerencsét magának is, a babának is... — Köszönöm. — Uschi Zimmermann még szorosabban magához" szorította, a fiát, és ■liánt a kijárathóífPélt, hogy az ellenszenves Neunter megint feltűnik. — Ennek aztán ugyan&áú sürgős — gondolta dr. Keller és fejcsóválva'fogatta útját. Éppen elérte' az osztályát, amikor belépett az osztályos nővér. — Az igazgató főorvos telefonált pár perce — mondta — hQgy keresse fel. Dr. Keller felhúzta a szemöldökét. — Igen —- brummogta, és elindult. Néhány másodperc múlva szemben állt dr. Wrangel- lal a nagy igazgatói szobában. — Beszélni óhajtott velem. Dr. Wrangel a legjobb hangulatban volt. Tessékelően mutatott a sarokban elhelyezett ülőgarnitúrára. — Itt jobban beszélgethetünk... Dr. Wrangel rögtön a tárgyra tért. — Gondjaim vannak, Keller kolléga úr — kezdte. Dr. Keller csodálkozva nézett rá: — Mivel vagy kivel kapcsolatban? — kérdezte és furcsa érzése támadt. — A munkámról van szó, igazgató főorvos úr? — Hagyja el végre ezt az igazgató úrázást — mondta nehezteléssel —, elvégre kollégák vagyunk, és ha rajtam múlna, akár barátok is lehetnénk. Dr. Keller felfigyelt. De mielőtt még válaszolhatott volna, dr. Wrangel már folytatta: — Maga miatt aggódom Keller úr, és szeretnék segíteni. — Bátorítóan nézett a főorvosra. — Igazán nem tudom, miben vágy, hogyan segíthetne ön ne- kerp — válaszolta dr. Keller kitérőleg. Dr. Wrangel nem zavartatta magát. — Magának problémái vannak, kedves kolléga — válaszolta —, méghozzá lelkiek és testiek egyaránt. Mélyen a szemébe nézett az idősebb kollégának. — Hogy lelki gondjait mi okozza, azt sejtem — tette hozzá. Csakugyan? — kérdezte dr. Keller némi gúnnyal.-— Igen, Mégpedig a mi tisztelt Fembach kolléganőnk — válaszolta dr. Wrangel meglepő nyíltsággal. — Igaz? Dr. Keller elhúzta a száját. Egy fél átvirrasztott éjszakájába került, míg sikerült a Barbarához fűzött korábbi reményeit eltemetni, és most jön ez a dr. Wrangel, és mindent újra felkavar. A főorvos keményen dr. Wrangel szemébe nézett. Gyorsabban vette a levegőt. A mellében rándulást érzett, majd szétvetette a mellkasát. Egyszerre vágy fogta el. hogy valakivel beszéljen erről, hogy a feszítő nyomástól megszabaduljon, De kivel? Ezzel a dr. Wrangellel, akit sértő módon fölébe helyeztek? Ám furcsa A Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár fenntartója a Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatala. Kényszerű lépésük következtében a könyvtár költség- vetése módosult. Pontosabban 5,1 millió forinttal csökkent az az összeg, amiből az intézménynek gazdálkodnia kell. Oroszné Katona Anna, az olvasószolgálat osztályvezetője adott tájékoztatást az ezzel járó változásokról: — Fenntartásunkhoz a városi önkormányzat is hozzájárul, mégis kevesebb a pénz. Ezért szükséges néhány olyan intézkedés, amelyek valamelyest ellensúlyozzák a megváltozott körülményeket. E feladat végrehajtása az eddigi munka vissza- fejlesztével, intézményi átszervezésével oldható meg. — Milyen területeket érint ez a könyvtárban? — Sajnos, le kell mondanunk bizonyos szolgáltatásokról, feladatokról. Természetesen ez munkahelymegszűnést is von maga után. — Hány embert érint a leépítés? — Nem tudjuk foglalkoztatni azokat a dolgozókat, akik szerződéses munkaviszonyban álltak velünk. Igyekszünk humánusan megoldani a problémát, ezért a felmondási idő alatt nem kell dolgozniuk volt munkatársainknak, így talán lehetőségük van új munkahely keresésére. Néhány dolgozónknál van arra lehetőségünk, hogy más feladatkört ajánljuk fel. Ténylegesen öt főnek kellett augusztus 1 -tői felmondanunk. — Milyen szolgáltatások szűnnek meg? — Városi fiókkönyvtáraink augusztusban ideiglenesen zárva tartanak. Csupán a két legnagyobb és önálló, — a Somoskőújfalui és a Gerelyes Endre Művelődési Házban működő könyvtárak fogadják az olvasókat. Megszüntettük az iskolai könyvtárak módszertani gondomódon bizalmat érzett a nála nem kevés évvel fiatalabb kolléga iránt. Hogy is fejezte ki magát az előbb? Lehetne akár barátság... vagy valami ehhez hasonló... A két férfi állhatatosan nézett egymással szembe. Keller egyszerre úgy érezte, mintha egy láthatatlan folyosó nyílna dr. Wrangel és közte. — Igen, igen. Igaza van — kiáltott fel izgatottan, és felszólítás nélkül elmesélte, mit jelentett számára Barbara, milyen reményei voltak, és azt is, hogy arra a következtetésre jutott, hogy ezeket az álmokat végérvényesen el kell temetnie. — Miért? — kérdezte dr. Wrangel halkan, és feszülten várta a feleletet. Dr. Keller egy pillanatig tétovázott. — Na, jó — válaszolta szomorúan —, mert én, vén trotli, azt hittem, hogy szerelmes vagyok Barbarába. — És talán nem ez volt a helyzet? Dr. Keller nyíltan a szemébe nézett főnökének és megrázta a fejét. — Nem. Ez nem is volt és nincs is így — válaszolta. — Amit én szerelemnek hittem, csak erős szimpátia volt, amit az ember valószínűleg csak nagyon jó barátok iránt érez. És mindenesetre azt szeretném, ha Barbara valóban nagyon boldog lenne. (Folytatjuk) zását. A jövőben csak olyan rendezvényeket tudunk szervezni, amelyek önköltségesek vagy belépődíjasok. Nagy sikere volt a videofilm-kölcsönzésnek, ami idén márciustól állt az olvasók rendelkezésére. Évente száz-százötven darabbal kellene bővítenünk a választékot, mert a kazetták minősége viszonylag rövid idő alatt romlik. Erre sajnos nincs lehetőségünk, így a továbbiakban helyben használhatóak maradnak a filmek.-— Megváltozott a késedelmes olvasók felszólítási rendje. Ennek mi az oka? — Csökken az adminisztrációs dolgozói létszám, s nincs arra kapacitás, hogy két felszólítást küldjünk. Fel kellett emelnünk a késedelmi díj összegét. Az ebből befolyó pénzt természetesen az állomány gyarapítására, beszerzésére fordítjuk. Intézkedéseinkkel a takarékosságon kívül szeretnénk azt is elérni, hogy könyvek kölcsönzésének forgási sebessége növekedjen. — Gondolom, a kevesebb pénzből csökkentett példány- számú könyveket, folyóiratokat tudnak beszerezni. — Valóban kevesebb médiát tudunk venni. Ennek egyik oka a költségvetés csökkenése, de jelentősen befolyásolják az emelkedő könyvárak is. Bizonyos könyvfélékből nem lesz lehetőségünk rendelni. Eddig — lévén közművelődési könyvtár csak a kifejezetten szakkönyvtári könyveket nem szereztük be. Most már válogatnunk kell, így lényegesen kevesebb szakirányú irodalmat tudunk vásárolni. A folyóiratok választéka is csökken. — Mennyiben változik a nyitva tartás? — Főként energiatakarékossági szempontból (világítás) kényszerülünk nyitva tartási időnk csökkentésére. így hétköznaponként egy órával korábban zárunk, 18 órakor. A szombati szolgáltatások megszűnnek, mivel ezen a napon látogatták a legkevesebben intézményünket. Ez főként, akik felsőfokú tanintézmények hallgatóit érinti hátrányosan, akiknek csak hétvégén van módjuk hozzánk eljönni. Sajnáljuk, hogy ilyen lépésekre kényszerültünk, de kérjük a könyvtárlátogatók szíves megértésüket. Igyekszünk a nehéz körülmények között is színvonalas szolgáltatásokat nyújtani. Szikora Ágnes A szolgáltatásoknak is ára van „Már a könyvtár fenyegetődzik” című M. L. által írott olvasói levelet én egyoldalúnak tartom. Szerintem rendkívül alacsonyak a kölcsönzési díjak, ezekből nem, hogy új könyvekre, de még arra sem telne, hogy az általunk elnyúzott, szamárfüles, összepiszkolt könyveket rendbe hozzák. Magamnak — bár több szekrényre való könyvem van — szintén szükségem van a könyvtárra. És szükségem van az ott dolgozó, emberi közeledésemre hasonló hangon válaszoló, tájékoztató, jó kedvű, szakmájuknak élő alkalmazottakra. Azt is tudom, hogy úgy, mint sokunknak, az ő fejük felett is ott lebeg az állástalanság Demoklész kardja, mégis mosolygósak, kedvesek. Fenyegetőzés? Ugyan kérem, mi ez a túlzás? Tessék mondani, ha az OTP nem folyósít több kölcsönt, mert a korábbit még nem fizette vissza, az fenyegetőzés? Hová jutunk, ha természetes dolog a számlák ki nem egyenlítése, a szerződések megszegése, és elítélendő, ha valaki követeli a szabályok betartását? A rendőrségtől, a bíróságtól még tartunk(?) a könyvtár vagy más egyszerű szolgáltató intézmény nem számít? Ismerős tünet. Hosszú kocsisorban haladva bizton számíthatok rá, hogy a gyalogosok az én Trabantom elé lépnek le az úttestre. Bele a sor közepébe. Miért? A trabitól nem félnek. Nem tudják, hogy az a műanyag mekkorát tud ütni. Vagy a gazdája kisember. A könyvtár nem tud ütni. Úgy ontja kincseit — könyveit, videóit, napilapjait — elénk, mintha kimeríthetetlen gazdagsága lenne. Pedig nincs. Aztán a feltételek elapadása miatt — ne adj Isten -— egyik napról a másikra zárt kaput találunk, hányán érzünk majd lelkiismeret- furdalást? Egyre többen vagyunk, akik már nem tudnak (vagy csak keveset) könyvet vásárolni. Tetszik érteni? És nemcsak én, akinek kell az a könyv, a többi pedig várjon sorára, amíg nekem úgy tetszik, hogy rövidebb-hosszabb késedelemmel, visszavigyem! A késedelmi díj, a kölcsönzési díj együttvéve annyi mint egyetlen könyv mai ára, vagy még annyi sem. És lám, vannak olyanok, akiknek állampolgári jogon jár a gáz, a villany, a víz, a könyv, ha nem fizet érte, akkor is. Tiltakoznak a védekező eljárások ellen, és mégis ugyanazt a fegyvert veszik fel, ami ellen felháborodnak, fenyegetőznek. Sajtóval, panaszos levéllel. Herczeg K. János Salgótarján Szövegelés „A Nobel-díj olyan mentőöv, melyet annak a fuldoklónak dobnak, aki már partot ért.” Bemard Shaw (1856—1950) brit drámaíró „Miután számos kiadó visszaadta a művét, ügy döntött, hogy az utókornak ír.” George Ade (1866—1944) amerikai drámaíró
