Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

1991. JÚLIUS 31., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP um-nzii 3 Nemcsak a név változik Palócország szívében Népművészeti tábor Szurdokpüspökiben (Folytatás az 1. oldalról) — Az elmúlt években a város- központok átalakítása miatt bolt­hálózatunk fejlesztése kényszer- pályán mozgott. E miatt talán erőnket meghaladó összegeket fordítottunk az előbbiek kialakí­tására. Ezért forgótőke gondjaink voltak, amit tetézett a gyors ütemű infláció. A forgalom biz­tosításához szükséges hitelekért pedig irreálisan magas kamatokat kellett, és kell fizetnünk. Ráadá­sul külső tőke bevonására sem volt lehetőségünk. Mindezeket figyelembe véve legjobb megol­dásnak a részvénytársasági forma kínálkozott. — Bizonyára másokat is érde­kel, hogy a dolgozók milyen mértékben tulajdonosai a társa­ságnak? — A dolgozói vagyonjegy, ami a társaság alaptőkén felüli része, — 13,3 millió forint. Ez dolgozói részvénnyé alakul át, és tulajdo­nosa kedvezményes osztalékot kap. Ezen túl a dolgozóknak lehetőségük lesz az alaptőke ti­zenöt százalékáig kedvezményes részvényeket vásárolni. — Milyen konkrét célokat tűztek maguk elé?-— Öt pontban jelöltük meg a hosszabb távú elképzeléseinket is szolgáló tennivalókat. Ebben a tulajdonosi érdekeltségtől, a pótlólagos tőkebevonáson, az üzleti vállalkozásokban való részvételen, a külkereskedelem­ben való fokozottabb bekapcso­lódáson, a privatizációs tulajdon­ra épített Franhising rendszerű üzlethálózat kialakításán át a szellemi erőforrások — hatvan felső, hatvan középfokú végzett­ségű szakember — hasznosítása szerepel.-*■ Az előbb felsorolt követel­mények teljesítése, mennyiben és milyen területeken jelent-előnyt a vásárlóknak? — Az, hogy néhány üzleti partnerünk tulajdonosként vesz részt munkánkban, előnyt jelent az árubeszerzésben, a kedvezőbb árak elérésében. Pótlólagos tőke­bevonással olyan hatékony, vá­sárlókat szolgáló fejlesztéseket tudunk megvalósítani, amelyekre eddig nem jutott pénzünk, és szükség van rájuk. A vagyon fokozottabb hasznosítása .révén, az eddiginél nagyobb részt ké­rünk a megye kiskereskedelmi ellátásából. Nyugati és keleti partnerkapcsolatainkból fakadó előnyöket, és a létrejövő újabba­kat vásárlóink érezni fogják a jobb, a színvonalasabb ellátás­ban. —Az új mozgástér a korábbitól teljesen eltérő tulajdonosi maga­tartást kíván, amely valószínű nem alakul ki máról holnapra. — Tanfolyamjellegű, minden­napos követelmények előírásá­val, annak teljesítésével alakít­juk, erősítjük a tulajdonosi tuda­tot, a kívánatos magatartást. Azok, akik nem veszik tudomá­sul, nem igazodnak a gazdasági kényszer diktálta új követel­ményrendszerhez, azoktól a tár­saság érdekében megválunk. Egyébként a részvénytársaság igazgatósága, gondolva a jobb időkre, már hozzáfogott a távlati — három-négy év — programjá­nak kidolgozásához. „Az átvé­szelni a mostani nehéz helyze­tet” tennivalóin kívül, olyan el­képzeléseket, célokat kíván a társaság elé tűzni, amelyek egyértelműen tanúsítják, hogy nemcsak a név változott meg, hanem a vevők még inkább elé­gedettebbek lesznek az áltatunk nyújtott szolgáltatásokkal. Venesz Károly Csodálatos környezetben a Mátra lábánál, két megye — Heves és Nógrád — határán, a régi hagyományaihoz híven ra­gaszkodó községben Szurdok- püspökiben rendezték meg a dr. Rajeczky Benjáminról elnevezett Palóc népművészeti tábort. Az idén először, de azzal a nem tit­kolt szándékkal, hogy évről évre visszatérő hagyományt teremtse­nek. Egy héten keresztül muzsiká­tól, daltól 'zengett a környék. A találkozónak otthont adó ifjúsági tábornak is külön története van. Egy erős akaratú nyírségi pa­rasztasszony határozta el évekkel ezelőtt, megteremti annak a lehe­tőségét, hogy itt, a jó levegőn üdüljenek az alföldi gyerekek. Addig járt és kilincselt, amíg összeszedte a pénzt és megépült a tábor. A találkozó életrehívója a szurdokpüspöki hagyományőrző együttes volt, amely feladatának Vojtek Bertalanná szurdok- püspöki szövőasszony tekinti a palóc viselet ápolását, a szép népdalok terjesztését és a baráti kapcsolatok kiépítését az országhatáron túl élő északi magyarsággal. Dr. Rajeczky Benjámin zenetudós, népzeneku­tató mondását vették alapul: „ha egy nép elfelejti anyaénekét, a népdalt, az a nemzet menthetet­len. . . ” A táborban állandó volt a mozgás, a vidámság. Vidám énekszóra ropták a táncot a fiúk, lányok, furulyázni tanultak, meséket mondtak, hallgattak. Faludiné Molnár Gabriella, a tábor vezetője. Pásztón él, — és dolgozott —, ugyanis jelen pilla­natban munka nélküli népműve­lő. — Ezt a tábort „szerelemből” hoztuk össze mindazokkal, akik segítettek. Hatvanezer forintot nyertünk pályázaton, betársult a pásztói önkormányzat, figyelem­mel kísérte ügyködésünket a salgótarjáni József Attila Műve­lődési Központ. — Kik vettek részt e táborban? — Nógrád és Heves megye városaiból, községeiből 125 vendégünk volt, gyerekek, fel­nőttek közösen. Jöttek a főváros­ból, Dunántúlról, Szeged környé­kéről, a szlovákiai magyarlakta községekből, de vendégeskedett Püspökiben egy német család, még egy svájci kisfiú is. — Mi volt a tábor célja? —- Egy helyen lássunk min­dent, ami Palócországra jellem­ző, hímzést, táncot, zenét. Élőben mutattuk be a palóc viseleteket, a gyöngyöspatait, a kazárit, ber- celit. A palóc hagyományokból táp­lálkozó, azokat őrző tábor hétfőn becsukta kapuját. Amit a résztve­vők Püspökiben láttak, hallottak, tanultak, magukkal viszik az ország sok-sok falujába, városá­ba. — cs — Nepomuki Szent János Nógrádsipek. A községben több mint háromszáz éve állítot­ták fel a templom előtti téren Nepomuki Szent Jánosnak, az utak és hidak védőszentjének szobrát. Tereprendezés közben egy fa ledöntötte helyéről a szobrot, melynek fejrésze össze­tört. Szita Zoltán sipeki lakos elkészítette a szobor hiányzó részét, így Nepomuki Szent János ismét visszakerült eredeti helyé­re. Műemlék kastély Ságújfalu. Gőzerővel dolgoz­nak a községben a volt kastély- épület felújításán, amelyet erede­ti szépségében, műemlékjelleg­gel állítanak helyre. Az orvosi rendelőnek otthont adó részben már a belső burkolást végzik, de hozzákezdtek az öregek napkö­zi otthonának építéséhez is. A műemlékfelügyelőséghez az ön- kormányzat pályázatot nyújtott be, arra a napokban várják a ked­vező választ. Segítő lakásépítés Salgótarján. Magyarország vendége az Egyesült Államokban működő lakásszövetkezeti alapít­vány delegációja. A képviselők, akik hazánk szövetkezeti lakás- építkezésével ismerkednek, jú­lius 31-én és augusztus 1-én tar­tózkodnak a megyeszékhelyen, majd látogatást tesznek még Debrecenben és Szegeden is. Az alapítvány azon rétegeknek pró­bál segíteni, akiknek különös nehézségekét okoz a lakáshoz jutás. A segítő jellegű lakásépíté­sek tapasztalatairól tartanak szakmai megbeszélést szerdán délután fél 1-kor a megyeházán, amelyen a lakásszövetkezet elnö­ke, az OTP képviselője és a kivitelezők is részt vesznek. Rákóczitelepi sóhajok Kovács Józsefné és Asztalos Gáborné a maguk sütötte süte­ménnyel érkeztek az esti vigasságba Fotó: Gyurkó A meggondolatlanság bűnné válhat A szenvedélyek ártanak A szépség ára Annak idején Rákóczin köz­ponti vízhálózatot csináltak, de a víz mégsem jutott el minden családhoz, mert a pénz elfogyott. Bizonyára hasonló okokból az utakat is „elfelejtették” megcsi­nálni — fogalmaz szerkesztősé­günknek címzett levelében ott élő olvasónk. Az érintett utcákban többnyire idős, beteges emberek laknak, akiknek igen nehéz he­lyenként több mint száz méterre vízért járni. Folytatják-e és mikor a vezeté­kes ivóvízhálózat, illetve az utak építését a városrészen — kérdez­tük Majoros Sándortól, a bátony- terenyei polgármesteri hivatal műszaki osztályának illetékesé­től. Válasza a következő: — Ebben az évben nem tervez­tük a közművesítés folytatását a szóban forgó településrészen, pontosabban a Révész az Ifjúsági és a Tőkési úton. A beruházás valószínűleg valóban pénz híján nem fejeződhetett be korábban. Egyébként másfél—kétmillió forint kellene ehhez. Azt viszont elmondhatom a telepieknek, hogy most készülünk a jövő évre. Ez azt jelenti, hogy legközelebb ajánlatokat fogunk tenni arra; hol legyen vezetéképítés, s ebben Rákóczitelep is szerepelni fog. Ezek aztán a képviselő-testület asztalára kerülnek. Az utak sorsáról a későbbiek­ben döntenek, annyit azonban jó ha tudnak a telepiek, hogy a közeljövőben kihelyezett ülést fog tartani „Rákóczin” a testület, ahol ezekről a problémákról is szó lesz. (mihalik) — Egy társaság a mohorái diszkóból hazafelé menet — valamennyi közlekedési táblát, és az út szélén lévő optikai vezető oszlopokat megrongálta. Sikerült felkutatni ezt az 5 fős csoportot, közülük ketten voltak nem fiatal­korúak. Kihallgatásuk során megbánták tettüket, nem gondol­ták, hogy ez bűncselekménynek számít. Háromévi börtönbünte­tésre lehet őket ítélni — tájékoz­tattak a balassagyarmati közieke-. désrendészeten. Eléggé sok gondot okoznak az ilyen és ehhez hasonló tettek. De ez országos jelenség. Hazánkban nem egy helyen kilométer hosz­szan kiszedik a jelzőtáblákat, az oszlopokat, a vasutaknál a fény­sorompók akkumulátorait viszik el. Színesfémként értékesítik a lopott jelzőberendezéseket. A legtöbb esetben csak a tettenérés segíthet a nyomozás eredményes lezárásában. Sajnos az emberek egyre jobban visszavonulnak a közélettől és a rendőrséggel szemben sok helyen passzivitást mutatnak. A közlekedésbizton­ság elleni bűntettek meggondo­latlanságból fakadnak, pedig végzetes tragédiákhoz is ve­zethetnek. Szeli Sára Salgótarjánban a Szolgáltató Szövetkezet Pécskő kozmetikai szalonjában, az elmúlt évekhez viszonyítva csökkent a vendégek száma. A havonkénti kezelések helyett sokan két- vagy háromha­vonta látogatják meg a kozmeti­kusokat. Az idősebb látogatók szinte teljes mértékben kiestek. Kupái Ágnes, az üzlet kozmeti­kusa is hasonlóképpen látja a helyzetet. — A kozmetika ma már nem luxus, mégis kevesebben igény­lik. A mai gazdasági helyzet rákényszeríti az embereket arra hogy ott spóroljanak, ahol tud­nak. Emiatt a kozmetikát sokan nélkülözhetőnek látják. Április elejétől nálunk is újabb áremel­kedés volt, ami nagy mértékben csökkenti a forgalmat. Sok nő egyébként is létbizonytalanság­ban él, annál fogva, hogy esetleg munkanélküli vagy egyedül ne­veli a gyermekeit. Ilyenkor első, hogy élelemhez jusson a család. — Mit tud tanácsolni ezeknek a nőknek vagy férfiaknak? — A test ápolását minden életszakaszban harmóniába kell hozni a lélek ápolásával. A koz­metika soha nem szűkülhet le csupán az arc ápolására. A keze­léseket rendszeresen kell folytat­ni és ki kell egészíteni otthon is elvégezhető eljárásokkal. A különböző bőrtípusokra elté­rő természetes anyagokból ké­szült pakolásokat készíthetünk. A különböző gyümölcsöknek vita- lizáló szerepük van és csökkentik a vízhiányt. A tojássárgája, az étolaj zsírpótlóak, míg az élesztő és a tojásfehérje ellenkezőleg hatnak. A tej, a joghurtnak és a tejfölnek is sok kedvező hatása van. — Befolyásolja-e a táplálkozás a bőr állapotát? — Természetesen, nagyon nagy mértékben. Én mindenkinek a vitaminokban dús gyümölcs- táplálkozást tudnám ajánlani, habár tudom, hogy ez nem min­dig a pénztárcákhoz méretezett. Sokan a húsevésre helyezik a hangsúlyt, de ennek a lecsökken­tése vagy teljes elhagyása min­denképpen rugalmas bőrt és megszépülést eredményez. Csín­ján kellene bánnunk a szenvedé­lyeinkkel is. A dohányzás, a túlzott kávé és alkohol fogyasz­tása a hámréteg korai elöregedé­séhez vezethet. Tehát, nem elég kívülről magunkra kenni a vita­minkészítményeket. — Ha mindezek a feltételek megvannak, mivel koronázhatjuk meg a szépségünket? —- Legyünk minél többet a tiszta, jó levegőn. A sport, a mozgás, a szabadban végzett fizikai munka mindenképpen használ. És ne feledkezzünk meg a gyógynövényekről sem. Telek Erzsébet Útközben Élete munkából áll Az utazás számomra mindig örömet jelent. A vonaton gyorsabban telik az idő, főleg, ha új ismerősökkel beszédbe elegyedünk. Ugyan ki nem kíváncsi mások életére, történeteire? Legutóbbi utamon a véletlen egy salgótarjáni fiatalasszonnyal hozott össze. Pusztai Sándorné Oláh Katalin még bőbeszédűbbnek tűnt, mint a nagy átlag. Nekem is elmesélte röviden — egyórás zötykölődés közben — eddigi életét. Időben visszafelé haladva fogott mondandójába: — „ Nem is tudja a férjem, hogy most megyek haza, de már olyan régen láttam a fiamat, hogy nem bírtam tovább ki nélküle. Két hete dolgozom tizedmagammal a Csányi Állami Gazdaság 30 hektárnyi cukorrépa földjén. Mindennap reggel öt órától este fél hétig kapálunk. Nézze a tenyeremet, hány hólyag van rajta? De hát valamiből meg kell élni! Ezzel a négyhetes munkával 40 mázsa búzához jutok. A felét eladom, 20 mázsát meg a hízóval és a baromfiakkal megetetek. Nem mindegy, hogy különben havi háromezer forintot adnék ki a takarmányért. Júniusban a férjemmel csináltam ugyanezt. Pásztón a kapálással megkerestük a tízezret fejenként. De hol van már az a pénz? Tudja mennyibe kerül a gyereknek egy rend ruha! Nézze csak, itt van az esküvői fényképünk. Látja, milyen kövér a férjem? Ugye nem is Játszik, hogy 15 évvel idősebb nálam? Hogy hol ismerkedtünk meg? 0 is az öblösüveggyárban dolgozik. JóI megértjük egymást. Az is igaz, hogy más műszakban dolgozunk. De hiába, a két fizetés együtt nem éri el a 20 ezer forintot, bruttóban. Még szerencse, hogy a kisgyerekünk nem töltötte be a harmadik évét, így vissza tudtam jönni gyesre. Legalább ezt a nyarat is végigdolgozhatom, s lesz miből törleszteni a lakás tartozásait. S jön még a barack- és az almaszezon, abból leakasztok legalább kéthavi bérnek megfelelő pénzt. Bírja-e az egészségem? Állom a sarat, pedig fél évig voltam Pesten szanatóriumban. Tudja, a szívemmel van baj, és ráadásul asztmás is vagyok. De igazán nincs okom panaszra. Végigdolgozom a nyarat, aztán már egész évben könnyébb lesz az élet. Hát magának nem érné meg? Dobozy Csilla

Next

/
Oldalképek
Tartalom