Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-26 / 174. szám
4 //M77T-T?/ LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 26., PÉNTEK Amorf világ A nemzetközi müvésztelep kiállítása Salgótarjánban Nem elég önkritikus a városi televízió Szolid eleganciával megrendezett gyűjteményes kiállítás várja ezekben a hetekben az érdeklődőket a Salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban, nyolc külföldi, illetve hazai művész mutatja be az idei, sorrendben immár a tizennyolcadik nemzetközi művésztelepen készült munkáit. Az 1974 óta működő salgótarjáni nemzetközi művésztelep, amelyet 1985-től Mátraalmáson rendeznek meg minden nyáron, ebben az évben ismét fordulóponthoz érkezett. Eddig állami pénzből tartották fönn, idén azonban már szponzori háttér tette lehetővé megrendezését. Erre a szervezők a jövőben is számítanak . Annál is inkább, mert ezt a nemzetközi rendezvényt Nógrád megye kulturális, művészeti közvéleménye rendkívül fontosnak tartja. A festői mátrai faluba szívesen jönnek a művészek, hiszen itt az egymással való személyes találkozásokon kívül lehetőség nyílik a szakmai kísérletekre, a kortárs grafikai irányzatokról való eszmecserékre. Az egy hónapon át itt dolgozó művészek kitágult térben gondolkodnak, kapcsolatba kerülnek a tájjal, az emberekkel. Mátraalmáson idén is igazi szellemi izgalmakat jelentő műhely alakult ki. „szakmaközi" tanácskozások zajlottak. a művészi törekvések változatossága élénkítően hatott-munkára, miként azt ez a kiállítás is jelzi. Veress Pál, a művésztelep kolozsvári résztvevője a kiállítás megnyitó ünnepségén külön szólott arról az ösztönző hatásról, amely a műhelymunka során alakult ki, és a kiállítás szellemiségében is érzékelhető. Jelen tárlaton nyolc művész mintegy félszáz grafikai lapja látható. — Igen, de csak azért, mert a főnök beugrott. — Én ezt nagyszerűnek találom — mondta Barbara. — Lehet. De miért nem tolt le a mulasztásomért? — dühödött neki a főorvos. — Úgy kezelt, mint egy ostoba fickót, akinek a neveletlenségét nagy kegyesen megbocsátják. — Nem értem magát, Matthias — vetette ellene Barbara Fentbach. — Örüljön neki, mert másvalaki ordítozott volna magával. — Az még mindig jobb, mint elfogadni a kegyet és kötelezően hálásnak is lenni érte — dohogott dr. Keller —, és pont Wrangeltől? — Azért nem szereti, mert maga fölé helyezték. Igaz? — Barbara nyíltan nézett Kellerre. — Ez így nem helyes megfogalmazás, Barbara — ellenkezett a főorvos. — A főnökünk nekem nem ellenszenves, és fenntartás nélkül elismerem a kvalitásait. És nem is haragszom, hogy helyettem ő lett az igazgató főorvos... — hirtelen abbahagyta, összerán- dult az arca és a melléhez kapott. Barbara Fembach látta ezt, és megijedt. — Mi történt, Matthias? — kérdezte gondterhelten. — Mi baja van? — Semmi. Egyáltalán semmi A jó színvonalú kiállítás kissé amorf világot tár a néző elé. A világ viszonyai és jelenlegi állapotai sűrűsödnek a döntően nonfiguratív lapokon, amelyeken a belső indulatok, feszültségek és szorongások bírnak meghatározó jelentőséggel. A művek gyakran lehetőséget adnak arra, hogy a néző kialakítsa önmagában saját értelmezési elképzeléseit. A tárlat szemléletben és az eszközök használatában változatos, a művek tartalma és formavilága nyitottságot tükröz, érzékenységet, időt és gondolati választ igényel. Olyan értelmezési variációkkal találkozunk, amelyek alkalmat adnak arra, hogy önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunkat tisztázzuk. Lássunk néhány példát, a teljesség igénye nélkül. A kolozsvári Veress Pál, aki 1929- ben született Sepsiszentgyörgyön, s 1953-tól állít ki, elsősorban szénnel és akvarellel dolgozott. Emlékezetesek tragikusan szép vonalai, amelyek a realizmus emlékét is hordozzák. Egy fáét is a háza előtt, amelyre időnként oda röpül egy madár. De nem száll le a fára, csak lebeg fölötte. Miért olyan nyugtalan ez a madár? Miért nem ereszkedik az ágra? Talán attól fél, hogy lelövik? A lebegés, a zuhanás a művész alapvető érzései közé tartozik. A megdőlt harangláb és kereszt is erről tanúskodik. És vall a művész bölcsességéről, amelyet elmélyített az idő és az erdélyi sors. Fred Crayk Nagy-Britanniából érkezett. Skót markánssággal fogalmazza meg gondolatait az ipari és a posztindusztriális civilizációról, annak lényegi ellentmondásairól. Akár „zöld” is lehetne, midőn ipari tájait festi—rajzolja, a kígyózó csőrendsze— mondta izgatottan. — Érti? Semmi bajom sincs. Barbara nem haragudott meg azért a kitörésért. — De hiszen én csak segíteni szeretnék, Matthias — válaszolta nyugodtan. — Tudok magamon segíteni, ha éppen szükség lenne rá. — Doktor Keller hirtelen hátat fordított. Nem tudta és nem is akarta elismerni, hogy a szíve komoly gondot okoz neki. Barbara Fembach dr. Keller széles hátát látta maga előtt. Ebben a pillanatban szerette volna a férfi haját lágyan, vígasztalban megsimogatni. Most ébredt rá, hogy dr. Keller mégis egy kicsit többet jelent számára, mint kollégát, jó barátot. Hirtelen visszagondolt a főorvos szavaira, amelyeket másnak, mint házassági ajánlatnak, nem lehetett felfogni. Barbara nem volt biztos benne, vajon nem fogadta volna- e mégis el, ha... hát igen, ha nem éppen dr. Wrangel jött volna főnöknek, a Szent Anna Kórházba. Dr. Keller lassan visszafordult Barbarához. reket, az ipar átkát, sivárságát. Válasza azonban neki sincs arra az alapvető kérdésre, civilizációs eredményei birtokában vajon milyen más alternatívája lehet az emberiségnek? Ez a nyugtalanító kérdés bújik meg a Pécsi csövek című hidegtű-sorozatában is. Hollandiából, Amhemből ketten érkeztek. Közülük Hans Huurdeman keményebben fogalmaz. Alfred Hengenveld sokkal lágyabb. Viszont mindketten hitelesen hordozzák azt a világot, amelyben élnek. S főként az az attitűd lehet rokonszenves a látogató számára, ahogyan a világot összefüggéseiben szemlélik. Hans Huurdeman fotózással is foglalkozik. A többi között bejárta Magyarországot és Romániát, ahol a cigányság életét fényképezte. Erről fotóalbumot jelentet meg Hollandiában. Alfred Hengenveld igen érzékeny kompozíciós megoldásokkal lep meg. A besztercebányai Igor Hudcovic a rajz mestere. Legalább 300 tollrajzot készített Mátraalmáson. Mintegy meditációként járt a tolla a papíron, elvonatkoztatott arcok, kecskefejek, egy egész absztrahált világ bontakozott ki pihentető meditációi nyomán. A finn művész, a yantaai Soili Talsa tónusos szénrajzaiban az ellentétekben megnyilvánuló harmóniát jeleníti meg, nagyon elvontan. A budapesti Faa Balázs rézkarcsorozata izgalmas térforma-kísérleteket is jelent. A Somoskőújfalui Tomka István rusztikus lapfelületein a figurális megfogalmazások is jelen vannak, a táj, az ipari környezet absztrakt környezetében. Rézkarc- és pasztell-kí- sérletei sajátosan alakuló művészpályát ígérnek. Kár, hogy kevesen kíváncsiak erre — Bocsássa meg, hogy előbb olyan ingerült voltam —- mondta immár fegyelmezett hangon. — Semmi baj, Matthias. Az orvosnő az órájára nézett. Te jó isten, már az osztályon kellene lennie. — Tudja, hogy a maga számára mindig itt vagyok, ha szüksége van rám — fűzte még hozzá, és elindult. — Köszönöm — mondta dr. Keller, és az ajtóra meredt, amely becsukódott Barbara mögött. Fáradt mozdulattal nyúlt a telefonhoz, és közölte az ügyelettel, hogy a szolgálati ideje lejárt, és sürgős esetben otthon található. A következő órákban, a szolgálat befejeztéig Barbara Fembach nem jutott hozzá, hogy dr. Keller dolgán törje a fejét. Az osztályon sok tennivaló adódott, ami teljes koncentrációt igényelt. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor megállapította, hogy mindössze már csak egy fél óra van hátra. Még egy rövid körutat tett az osztályos nővér kíséretében az osztályon, és közben eszébe jutott, hogy meg akarta írni Uschi Zimmermann elbocsátó jelentéA Salgótarjáni Városi Televízió pénzügyi-gazdasági ellenőrzése 1991. június 3—21. között történt meg, az önkormányzat polgármesteri hivatal gazdasági osztálya éves munkatervének megfelelően. Ezt követően az önkormányzat képvise- lő-testülete július 1-i ülésén beszámolót hallgatott meg a városi tv működéséről. Ponyi György megbízott főszerkesztő előterjesztését, illetve beszámolóját elfogadta, s a képviselő-testületi ülés vitájában elhangzottak alapján határozatban utasította a polgármestert, hogy a kulturális bizottság egyetértésével írjon ki pályázatot az intézményvezetői állás mielőbbi betöltésére. A városi tv jelenlegi megbízott vezetője magát az ellenőrzést és a testületi ülésen elhangzottakat személye és a televízió elleni támadásként fogta fel. Legalábbis ez tűnik ki az Új Nógrád július 10-i számában megjelent, általa jegyzett újságcikk mondanivalójából és stílusából. (Címe: „Kerékkötő hivatal”) Be kell ismernünk, hogy sajnálatos módon a testületi ülésre kiadott vizsgálati előzetesbe számszaki hiba csúszott, a leírt átlagjövedelem nem volt pontos. A pénzügyi vizsgálat során az 1990-re kimutatott negyvenezernégyszáz-huszonnégy Slágerlista 1. REPUBLIC — Indul a mandula 2. Válogatás — Filmslágerek 3. Beatrice — Utálom az egész XX... 4. Roxette — Joyride 5. EDDA — Szélvihar 6. Zorán — Az élet dolgai 7. Bikini — A sötétebbik oldal 8. AD Stúdió — Álmaimban Amerika 9. Rod Stewart — The best of... 10. Konc/. Zsuzsa — Illúzió nélkül sét. A lányt meglehetősen nyomott hangulatban találta. — Ennyire lehangolt, Zimmermann kisasszony? — Oh, csak mindenféle eszembe jutott,... a gyerek miatt... meg minden... — válaszolt a fiatal anya kicsit zavartan. Lelke egyáltalán nem volt nyugodt. Az orvosnő úgy gondolta, megérti. — Gondjai vannak a baba miatt — mondta együttérzően, és egy kicsit gondolkozott. — Van egy ajánlatom — Barbara rámosolygott a lányra. — Holnap menjen először is haza, és készítsen mindent elő, hogy a baba... na, tudja már: ágyacska, fehérnemű satöbbi. A kicsi meg nyugodtan nálunk maradhat két-három napig, míg végleg haza tudja vinni. Uschi Zimmermann meghatározhatatlan kifejezéssel nézett az orvosnőre. — Köszönöm, doktornő — szólt halkan. — Nincs miért. — Barbara Fembach adott még néhány idevonatkozó utasítást az osztályos nővérnek, és kezet nyújtott Uschi Zimmermann-nak. Ezután az osztályon különböző papírokat írt alá, és ellenőrizte a napló bejegyzéseit. — Hát akkor a holnapi viszontlátásra, nővér... (Folytatjuk) forint/fő/hó átlagjövedelem, újabb elemzéseink nyomán „csupán” harmincnégyezerhétszázötven forint/fő/hó volt, az 1990 év első és utolsó hónapjában foglalkoztatott nem fizikai létszám (7,5 fő) és a KSH által elfogadott átlagjövedelem számítási módja alapján. (Eszerint e kategóriába sorolható a személygépkocsi átalány, az útiköltség, például az étkezési hozzájárulás is.) Országos összehasonlításban a Salgótarjáni Városi Tv, a helyi televíziók átlagbéreit meghaladja, az önkormányzat által fenntartott intézményeinket tekintve pedig a legkedvezőbb helyzetben van. Anyagi megbecsültségük, iskolai végzettségükhöz mérten és jelenlegi gazdasági helyzetünkhöz képest maximális. Igaz tehát az egyik képviselő testületi tag megállapítása, hogy az intézménynél „elszaladtak a bérek”, mert 1990- ben több mint százszázalékos bér- fejlesztést hajtottak végre. A vizsgálat számszaki hibájáért mindenkitől elnézést kérek, a felelőssel szemben fegyelmi vizsgálatot fogok lefolytatni. Ez azonban nem jogosítja föl a megbízott főszerkesztőt arra, hogy mintegy az önkormányzatot megtámadva megkerülje a nyilvánosság előtt az intézményét ért, általunk A keddi és csütörtök esti próbák hangulata a fúvósok érces, telt zengése ugyanúgy hozzátartozik a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ, a Salgókapu környékéhez, akár a gyárkürt rekedtes hangja. A valamikor olvasóegyletből verbuválódott Kohász Fúvószenekar létéről először 1878-ban tesz említést a gyári krónika: a rimamurányi részvénytársasághoz szegődött cseh és német vándormunkások kezdeményezésére alakult. Ma is dolgozik a 113 éves zenekar. Azonban mintha ez a hajdanvolt büszkeség megkopott volna. Gondokkal küzd a Kohászati Üzemek, problémái vannak zenekarának is. Ennek ellenére a jó egy éve kiváló munkájukért elnyert kiemelt Aranylant diplomát, amit csak a legjobbak kaphattak. Ilyen megbecsüléssel csak 12 hasonló zenekar rendelkezik az országban. A kohász fúvósok mostani vezetője Boros Sándor, aki 16 éve dirigálja a zenekart. Ennyi idő alatt már jutott bőven az elismerésből, a gyakori hívások és fellépések okozta örömökből és a mostani megcsappant szereplés okozta bizonytalanságból egyaránt. — Még gyerekként 1959-ben lettem a zenekar tagja — mondja — Tenoron játszottam. Olyan zenei egyéniség tanított, mint Laczkó Lajos bácsi. O még most is tagja a fúvósoknak. De meg kell említeni Krajcsi Lajost, aki az ötvenes években volt a zenekar vezetője. Az, hogy még mindig 30-^32 tagja van a fúvósoknak az az ő szakmai alapozó munkájának is köszönhető. Annak, hogy elhitette velük, hogy jó és fontos) amit most csinálnak. Mostanában ezt egyre kevesebbet érezzük. Maradt és hajt bennünket a régi lendület. A megcsappant meghívások ellenére megtartjuk a heti két próbát, hiszen a jó kondíció szükséges. Bárhová megyünk, ha hívnak. Az elmúlt évben hét fellépésünk volt, és száz próbát tartottunk. A szereplések közül a balassagyarmati fúvószenekari jogosnak ítélt szakmai szempontú bírálatokat. Úgy véljük, joggal elvárhatjuk, az önkritikus magatartást a városi televízió, illetve vezetője részéről, ha működését, műsorait bárminemű bírálat éri. Ez esetben megengedhetetlennek tartjuk a tv-vezetőjének viselkedését, amellyel a nyilvánosság előtt indukált olyan szakmai vitát, melynek eldöntésére megvannak a hivatalos formák, illetve fórumok. Úgy gondoljuk, hogy a város lakosságát, nyilvánosságát elsősorban az érdekli a helyi tv-t illetően, hogy magas színvonalú, érdekes, objektív, pontos információkkal szolgáló műsorokat tudnak-e készíteni, vagy sem. Nem volt szándékunk a városi tv lendületesen futó szekérkerekének megkötése, ellenkezőleg: az intézmény kátyúba futott szekerének kimozdítása a lakosság, a nézők, és maga a televízió érdekében. Nagyon reméljük, hogy a jövőben energiáink legjavát nem a nyilvánosság előtt egymással folytatott vitákra kell fordítanunk, hanem a napi munka során természetes módon adódó problémák kölcsönösségi alapon történő megoldására. Tolmácsi Ferenc Salgótarján város polgármestere találkozót említem, a dolinkai muzsikálásokat, az Európa-napi rendezvényt, vagy a május elsejei térzenéket. — Volt a majális-zenélésnek egy meghittebb hagyománya, akkor amikor nyolc órakor ébresztették a várost, s előtte már fölmuzsikálták a gyárkörnyéki kolóniák lakóit. — Itt hajnalban zenéltünk. S aki szerette volna, hogy háza előtt is megálljunk, invitálásképpen fehér abrosszal terített asztalkát varázsolt a kiskertbe, rajta finomságokkal. Kedves szokás volt ez, még az elmúlt évben is. Azt akarták ezzel jelezni: szeretünk benneteket, a mi zenekarunk vagytok. Bár gyengült, de még él a gyáriakban ez az érzés. A tagok nagy része ott is dolgozik, illetve az SKÜ nyugdíjasai. A létezésünket biztosító anyagi támogatást is a Kohász Művelődési Központtól kapjuk. Menedzselni is próbálnak bennünket. Nagy egyházi ünnepségen való részvételre számítunk, hiszen felkészültségünk ezt lehetővé tenné. Iskolákban — természetesen csökkentett létszámmal — a fúvósmuzsika megismertetésére gondoltunk. Szívesen elmennénk térzenét adni. Minden esetben az anyagiak torpantják meg az igényeket, hiszen teljesen ingyen mi sem vállalhatunk szereplést. Mielőtt még valaki túlzott anyagiassággal vádolna, elmondom, hogy egy-egy próbáért bruttó 75 forintot kapunk. Az anyagi bizonytalanságot nemcsak á zenekar, a tagjai is érzik. Hiszen hol a biztosíték az ellen, hogy miközben buzgón fújják a nagykürtöt az esti próbán, másnap nem adják-e kezükbe a munkakönyvét? S az is jellemző mostanában, hogy a 75 forint próbapénz helyett elmegy maszekolni ezerért. Mégis ennek a csapatnak mélyebbek a gyökerei annál, hogy ilyen és hasonló átmeneti nehézségek miatt feladná. Csak bízhatom abban, hogy amíg a gyár meglesz a zenekar is marad. Szabó Gy. Sándor a kiállításra. T. E. Arany és Madách találkozása A salgótarjáni Mikszáth Kiadó új könyve egy irodalom- történeti kuriózumról, Arany János és Madách Imre nógrádi találkozásáról szól. A jeles eseményt — amely 1862 augusztusának első felében történt — a kiváló Zrínyi szakértő, Kovács Sándor Iván, és a megyéből elszármazott, ismert történész, Praznovszky Mihály dolgozta fel Két költő egy szekéren címmel. Az értékes képekkel illusztrált, karcsú kötet előszavát nem kisebb személyiség, mint a Madách legújabbkori újrafelfe- deztetésében kiemelkedő szerepet betöltött Keresztury Dezső akadémikus írta. A könyvet haszonnal forgathatják mindazok, akik érdeklődnek irodalmi nagyságaink és értékeink iránt, akik az ifjúság oktatásában és nevelésében tevékenykednek. 17. rész Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN Amíg a gyár meglesz, a zenekar is marad
