Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-26 / 174. szám

1991. JÚLIUS 26., PÉNTEK MEGYEI KORKÉP 3 Bátori István: „Nem vagyok művész, csak festő egyszerűen’ Hatalmas, mégis egyszerű ház Szécsényben, a zsidó temetővel szemben. Belépve az ajtón minde­nütt, különböző méretű terek látha­tók. Egyszerű fabútorok, Júlia-er- kély, a falakon festmények. Bátori István festő lakik ott, saját keze munkája minden. Darabos paraszt­arc néz rád az egyik képről, a másikon üde legelő terül a hegyecs- ke elé. — Nem tudok egyfajta stílusban dolgozni. Ha festek egy portrét, utána egyszerűen bele kell fognom egy tájképbe, így érzem teljes embernek magam — hallgatom a művész csöndes vallomását. — Az Alföldön, ahol felnőttem sokkal finomabbak a színek. Ott beletükröződik az ég szürkesége... Amikor Nógrádba költöztem, bele­szerettem a tájba, és megváltoztak képeimen is a színek. azt mondják, miért nem tetted már ki, hisz készen van. Pedig nincs kész. Van olyan képem, amelyet négy év múlva festettem át. Ültem, és láttam egy jelenetet, beugrott egy szín, és tudtam már, hová, mit kell a régi képre rakni? Akkor kezdett el a festmény élni. És csak akkor lett kész, akkor kereteztem be. h—Nagyon önző vagyok. Magam­nak festek, és nehezen válók meg a képeimtől. Inkább olyan embernek adom, ha lehet, aki nagyon közel áll hozzám, cserébe valami segítségért. — Néha bejön hozzám egy-egy egyszerű ember. Halvány fogalma sincs, mit jelképez egy szín, ám azt mondja: nem tudom miért, de ez a festmény szép. Az ő kritikájukat éppúgy elfogadom, mint a szakem­berekét. Lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem, aki szépen beszél, biztosan okosakat mond. Bátori István lakásában. — Ha nagyon fáradt vagyok, két dolgot teszek. Vagy leülök a zongo­rához, s félóra múlva elfelejtem az életemet, vagy odaállok a festőáll­vány elé, s arra ébredek: már sötétedik. Magamba zárkózott ember vagyok. Beszélgetni nagyon kevés emberrel tudok. De álmodom, piros masnival lányt a hajában, s másnap meglátom őt az utcán. Haza kell mennem lefesteni. Meglátok egy másik arcot, s megőrzőm ma­gamban. Ha megvan a környezet, akkor már benne élek a képben, legalább négy ecsettel a kezemben. Mindig van egy csomó kép, amelyre NÉZŐPONT Fotó: Gyurkó Péter — Amit elértem, soha nem tartot­tam valami nagyra. Mert aki sokat dolgozik, meg tud tanulni bizonyos szinten festeni. Ez egy szakma. Csak akarat és sok munka kell hozzá. Az igazi nagy művészek viszont tényleg tehetséges emberek. De én nem tartom magam művész­nek. Festő vagyok egyszerűen. Bátori István kiállítása augusztus végéig tekinthető meg a hollókői skanzenben. K. Gyurkó Rita Közegészségügyi őrjárat Mosolyogva büntetnek az ellenőrök „— Jó napot kívánunk! Köz­egészségügyi ellenőrök vagyunk! Szeretnénk szétnézni a konyhá­ban, a raktárban, a mellékhelyi­ségekben. Kérjük az egészségü­gyi könyvet, valamint az ellenőr­zési naplót is.” A beköszönő mondatok, nem örvendenek nagy népszerűség­nek. Ilyenkor rendszerint meg­fagy a mosoly a tulaj arcán. Még a légyzúgást is hallani lehet. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Nógrád Megyei Intézetének közegész­ségügyi ellenőrei profik az elle­nőrzésben. Szpisákné Kovács Mária és Uhrin Györgyné jó másfél évtizede járja a boltokat, vendéglőket, pecsenyesütőket. A figyelmüket semmi nem kerüli el: szinte mindent észrevesznek. Persze, azt is jól tudják, hol kell keresgélni, mert minden konyhá­nak akadnak gyönge pontjai. Rendszerint ugyanazok. Jóked­vűen végzik dolgukat. Az ellenőrökhöz társul szegőd­ve, első állomáshelyünk Salgó­tarjánban a Hotel Medves. Gé- recz Gábor szállodavezető gyor­san előkerül. Kezdődhet az elle­nőrzés. — Mit keres a szalámi a húse­lőkészítőben? A készételek miért nincsenek lefedve? Hol találom a hőmérőket? — hangzanak a kér­dések. A fiatal, rokonszenves konyha­főnök, Varga Gábor válaszol. — A szerelők most javítják a hűtőszekrényeket, ezért kellett szorosabban rakni az ételeket a szokásosnál. Hőmérőnk van, csak pillanatnyilag nem tudom, hol. Egy másik hűtőbe is bekukkant a szakember: —- Önnek, mint konyhafő­nöknek, tudnia kell, hogy rizst, tésztát, májgaluskát másnap már nem szabad felhasználni. Kérem, öntsék ki valamennyit — mond­ja­Elkészül a jegyzőkönyv. A szabálytalanságokért az ellenőr ötszáz—ötszáz forintos helyszíni bírságot szab ki a szállodaveze­tőnek és a konyhafőnöknek. A Hotel Salgóban, a Salgóvár étteremben teljes a felfordulás, a tanácstalanság; Csomány Lajos üzletvezető és helyettese rövid­del ezelőtt vette át az üzletet. Nincs takarítónő, egy gyakorlat­lan fiatal fiú a felszolgáló. A konyhára és a kiszolgálóhelyisé­gekre ráférne egy alapos festés, nagytakarítás, mert minden ragad a kosztól. A vendéglátóvállalat mereven elzárkózik mindenféle pénzkiadástól. Privatizálják az üzletet, ők már nem költenek rá. Az üzletvezető telefonálgat job- bra-balra, hogy legalább egy takarítónőt felhajtson. Teljes a mély víz, a lepusztult berendezés ily módon nem alkalmas a ven­dégek ellátására; tömeges fertő­zést okozhat. A strandon sok a fürdőző, a kánikula a víz közelébe vonzza az embereket. Itt Szőke Attila hamburgeres büfékocsijába kuk­kantunk be. Közművesített hi­deg-meleg víz van és ami „cso­dának” számít, a hőmérő is ott található a hűtőben. Kisebb hiá­nyosságokra figyelmeztetnek az ellenőrök, különösebb hibát nem találnak. A Somoskőújfaluba vezető főút mentén a Fácán étterem. Takács Zoltán és a felesége a tulajdonos. Kirívó szabálytalan­ságot nem fedeznek fel. Egyet kivéve. A fagyasztott húsok közül előkerül egy zacskó fagy­lalt, méghozzá mélyhűtötten. Uhrinné felkapja a fejét: — Hogyan kerülhet fagylalt a tőkehús közé? A tulajdonos magyarázkodni próbál, ez azonban a dolgokon már nem segít. Elhangzanak a kifogások és a búcsú mondat: — Hamarosan visszajövünk. Addig is a fagylalt miatt ötszáz forint a helyszíni bírság. Néhány helyen jártak csak az ellenőrök, mégis elég sok sza­bálytalansággal találkoztak. Mondják is, néha elfárad a kezük, olyan hossszú jegyzőkönyveket írnak... Csatai Erzsébet Kutyakiállítás a Zója-ligetben Salgótarján. A Magyar Ebte­nyésztők Országos Egyesülete salgótarjáni szervezete július 28- án országos CAC kutyakiállítást rendez a Zója-ligetben. A kiállí­tásra mindenfajta hat hónapos kort betöltött törzskönyvezett kutya nevezhető, amely érvényes veszettség elleni oltásról szóló igazolással rendelkezik. Nevez­tetni hét kiállítási, kölyök-, fiatal, nyílt, munka-, champion és érett osztályba lehet. Gáspár Ferenc, a MEOE salgó­tarjáni szervezetének tagja tájé­koztatása szerint a nevezések száma meghaladja az ezret. Néhány kutyát külföldről hoznak a lelkes gazdik. A vasárnapi egész napos rendezvényre már kilenc órától várják az érdeklődő­ket, akik a helyszínen vásárolhat­nak kutyafelszereléseket, speciá­lis ételeket. S akiket továbbra is érdekel a kulturált kutyatartás módja, azokat vasárnaponként tartandó kutyaiskolába várják a szervezők. Décs Csillagászok tábora Salgótarján. Július 26-tól aug. 4-ig az Uránia Csillagvizsgáló, a TIT Nógrád Megyei Egyesülete, a TIT Szövetségi Iroda és a Magyar Garabonciás Szövetség támogatásával csillagászati-kul­túrtörténeti olvasótáborra kerül sor a salgótarjáni Gedőc-tetőn. A tábort július 27-én, 9 óra 30-kor Piróth Eszter, a TIT Szövetségi Iroda igazgatója nyitja meg. Zenés műsor Bér. Vasárnap délután négy órakor vidám, zenés, táncos ex- trádműsort rendeznek Béren, a művelődési házban. Fellép Antal- fi Gyula, Tóth Edit, Dévényi Cecília, Zana József többek között, hogy operarészletekkel, táncdalokkal, cigánynótákkal szórakoztassák a közönséget. Elvált apák gyűlése Salgótarján. Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének salgótarjáni csoportja július 26- án, 17 órától a salgótarjáni MTTSZ Nógrád megyei elnöksé­gének épületében (volt MHSZ- székház) tartja összejövetelét. Nyári felújítás Etes. A község alsó tagozatos iskolájában kerül sor idén felújí­tásra. Két tanterem új padlózatot kap, nyílászárókat cserélnek, és a falak festése mellett hőtárolására alkalmas kályhákat szerelnek fel. A munkálatok mintegy 600 ezer forintba kerülnek. Korszerűsí­tési munkák Kishartyán. Az ÉMÁSZ szak­emberei a napokban fejezték be a Rákóczi út egy szakaszán a villanyhálózat korszerűsítését. A munkálatok annyagi fedezetét a község rendelkezésére álló 600 ezer forintos útalapból „csípték” el. i Vezényel: Neville Marriner Az élet, amit az egyes ember átélhet bizony általában sajná­latosan rövid. Ebbe a rövidke szakaszba kéne fölhalmozni kinek-kinek mindazt a szépsé­get, amiért élni érdemes, amiért életünk emberi lesz. Ahhoz, hogy sikerüljön meg­valósítanunk e kétségtelenül nehéz feladatot — a korlátozott földi létben mind több klasszi­kus, tehát elvileg időtlen él­mény fölhalmozását —, nos, ehhez el kell sajátítani a kivá­lasztás művészetének techni­káját. Több tanulmányban olvas­hattunk arról, hogy egy tisztes­séges, szorgos polgártársunkat átlagosan napi 2000—2500 hír, információ éri, érheti el, a reggeli borotválkozástól az estvéli hírműsorokig bezáróan. Ez bizony sok. Tessék beszo­rozni a hetek, hónapok, évek számával, és elborzadhatunk. Legyőznek miket mindazok, akik ezeket a híreket „fölad­ják”, ha nem tanuljuk meg és nem alkalmazzuk a szelektálás technikáját. Noha tudom, hogy összezavart, agyondolgoztatott mindennapjainkban egysze­rűen alig-alig van mód a tuda­tos, autonóm döntésekre. Vergő­déseink közepette teljesítünk, megfelelünk, igyekszünk elfo­gadtatni magunkat és közben mi magunk oly szépen, észrevétlenül elveszünk kisded harcaink biztos áldozataként. Van-e információ és hírözön elszemélytelenítő hatása elleni szerünk, mely egya­ránt alkalmazható mindenki szá­mára? Nézetem szerint van, és ez nem más, mint a biztos önisme­reten alapuló szelekció. Jómagam úgy rendeztem bi­zonytalan életemet, hogy az em­lített nagy számú hírözönből — mely mögött a személyiségva­dász intézményeket és manipulá­torokat látom már több évtizede —: szigorúan megszűröm azokat, amelyeket lelkem közelébe enge­dek. Ez nem más, minthogy tudatosan védekezem a rádióból, televízióból, beszélgetésekből áradó lélekborzoló stresszhatá­sok ellen. Ezt a védekezést ki-ki elérheti, ha a megfelelő utakat ismeri személyiségének érdek- érték- és érdeklődésirányultságá­hoz. Számomra itt kapott fontos szerepet a címben említett Nevil­le Marriner. Ha az ő nevét bárhol meghallom, olvasom, azonnal tudom, hogy érdemes odafigyel­ni. Neve mértékadó. Pusztán azért, mert sikerült neki a csoda: kilépett az egyes életek szűkre szabott korlátái közül, és az örökkévalósággal találta meg a kapcsolatot. A Párizs szívében meghúzódó „Szt. Márton” székesegyház kama­razenekarának karmestereként ismeri őt a világ. Nos, ha meghalljuk bárhol, hogy vezé­nyel: „nevill marriner” — így ejtik nevét bemondóink — bizony érdemes kiválaszta­nunk ezt az eseményt a napi sokezerből remélhetően a töb­bi rovására. Kérem tisztelettel, ha a fel­fogott időt, az örömmel megélt időt pénzzé tudnám tenni, mindenki, aki e rövid írás alapján a jeles karmester és az általa közvetített örökkévaló­ság hallgatójává tud szegődni, biztos milliomos lenne. Saj­nos, ilyen lehetőségem egyelő­re nincs, vágyaimat a ma még nem lézető bankok nem váltják át fizetőeszközzé. Miben bíz­hatok ezek után, mire alapoz­hatom reményemet, hogy Tisztelt Olvasók alkalmazzák a személyiségüket roncsoló hírözönnel szemben a kivá­lasztás művészetét? Talán csak abban, ha a közeljövőben meghallják, látják, olvassák valahol, hogy vezényel Neville Marriner, odafigyelnek és meghallgatása mellett dönte­nek. Én már tudom, hogy érdemes. Németh János István Olvasótábor ’91. Fogadozással búcsúztak Két hétig adott otthont, az idei megyei olvasótábornak, a szécsé- nyi mezőgazdasági szakközépis­kola kollégiuma. A gyerekek a megye sok iskolájából érkeztek a táborba, ahol sok-sok izgalmas élmény, látnivaló, kirándulás, játék, vetélkedő és természetesen olvasnivaló könyvek várták őket. Bódi Györgyné dr. táborvezető — a gyerekek Zsuzsa nénije, a Balassi Könyvtár munkatársa — elmondta, hogy sokan segítették a tábor létrejöttét. Megnyerték a Nyitott Társadalom Alapítvány pályázatát, amely kétszázezer forinttal járult hozzá, negyven általános iskolás gyerek, pihené­séhez, nyaralásához, látókörének szélesítéséhez. Köszönet illeti azokat a szakembereket, művé­szeket, tanárokat is, akik elfogad­ták a tábor meghívását és nagy érdeklődéssel kísért előadásokat tartottak. Ma, pénteken az olvasótábor lakói elbúcsúznak egymástól, nagy fogadkozásokkal, hogy jövőre ugyanitt találkoznak... Balázs Lászlóné, Bözsike néni régi nógrádsipeki történeteket mesél a gyerekeknek. A Mátrate- renyéről érkezett Czene Boglárka örömmel bújja a könyvet';.balassagyarmati Novák Zoli élénk érdeklődéssel kíséri az elhangzott előadást. ' ■- . . Fotó: Gyurkó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom