Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

1991. JÚLIUS 24., SZERDA MEGYEI KORKÉP tmnzznj 3 Szünet a számvitelin A protekció abszolút kizárható A felvételik befejeztével a számviteli főiskolán is megkez­dődött a nyári szünet. Dr. Lonsták László, az intézet igazgatója adott tájékoztatást az idei vizs­gákról. — Hogyan összegezhetjük az eredményeket? — Az intézményben Budapes­ten, Zalaegerszegen és Salgótar­jánban összesen ötszáztíz férő­hely van. Ezerkettőszázötven je­lentkezőnk volt. Nálunk tizenki­lencen feleltek meg a követelmé­nyeknek a nyolcvanhétből, de mivel adott a kettős jelentkezés lehetősége, ezért, akit nem vettek föl például a közgazdasági egye­temre, és másodiknak valamelyik számviteli főiskolát megjelölte azt átirányították ide, vagy Zala­egerszegre. Természetesen Bu­dapestnek hallgatóink körében nagy a vonzereje. — Ki tudják küszöbölni az esetleges protekciót? — Nálunk ez a múltban sem volt, négy éve viszont abszolút kizárható. Ugyanis nyitott felvé­teli vizsgáink vannak. Ez annyit jelent, hogy bárki bejöhet és megnézheti diákjaink felvételijét és ennek értékelését is. Minden­kit tájékoztatunk a szóbeli vizsga után az elért eredményéről. — Levelező tagozat indul-e? — Igen, de csökken az érdek­lődés a fiatalok körében a tagozat iránt. Dolgozni és tanulni is; nehéz. — Van-e különbség a levelező és a nappali tagozat oktatásá­ban? Baglyasnak volt (és lesz?) arculata Az önállóság nem lefutott kör Szokatlanul hangos volt július 22-én kora este a baglyasi iskola. A település jövője foglalkoztatta az itt összejött polgárokat. A közigazgatás átvilágításával arra keresték a választ, hogy mit nyújtana az önállóság, a várostól való leválás, amelyet valamikor kérdezés nélkül bekebeleztek. Nem a divat kényszerének engedve, hanem a lét gyenge minősége késztette az embereket a számvetésre. A salgótarjáni önkormányzat alpolgármestere, Cserháti József (a választáskor legtöbb szavazatot kapó képvise­lő) terjesztette elő az indítványt. Ezek szerint az önállósághoz szükséges kritériumok adottak. Van oktató-nevelő bázisa, közle­kedése, villany- és ivóvízhálóza­ta Baglyasnak. A lakosok száma ezerhatszázkilencvenhat. A kö­rülmények oda-vissza alapon felmerültek. Burkolni kellene ezernyolcszázhatvan méter föld­utak biztonságossá tenni a vízel­látást, eredményesebbé tenni az oktatást, hasznosítani a mára elavult parlagföldeket. Megol­dásra vár a szennyvízelvezetés, a közbiztonság. Igen sürgető lenne a munkahelyteremtés, nemcsak az életadó szerepéért, hanem azért is, hogy segítse sokak tár­sadalmi felemelkedését. Nem ma, már tegnap elkopott az itt lakók körében a városi rang presztízse. A környékbeli falvak eróziója akkor indult meg, ami­kor Baglyas, Somoskőújfalu, Zagyvaróna, Zagyvapálfalva bekebelezésével megindultak a városi beruházások. Ekkor már volt népesség, zöldterület, s álla­mi pénz, aminek felhasználását nem mindig vezették észokok: kivagyiságból toronyházat épí­tettek, a közelebbi igény sokszor háttérbe szorította a nagyvonalú­ságot és ez fordítva is igaz volt. Mára költségvetési gondokkal küzd a város, s ez veszélyeket rejt az arányos teherviselésben, ez további stagnáláshoz vezethez. Baglyasalja a működőképessé­gen túl többet tudna kihozni az évente reá jutó harmincmillióból. Az önállóság kétségkívül felelős­ségteljes tudata az állampolgárt visszajuttathatná a gazda tudatá­hoz — ahhoz amiről évtizedeken át leszoktatták. A valamikori baglyasiak önállósága révén volt arculata, tevékeny polgárai ál­doztak a köz és egymás javára is. Mára egy táncmulatság is fehér­holló-számba megy. Az út neheze még hátravan. Egyelőre az aláírásokat gyűjtik. A népszavazásra szólító kérdő­íveket sorra elkapkodták. A la­kosság tíz százalékának óhaja kell a szavazás megvalósulásá­hoz. Most nem perlekedő pártok­ra kell szavazni, még akkor sem, ha a helyi MSZMP-sek motivá­ciója kétségtelen. Jelenleg a pártbeliek gondolkodását a nem­zet igényei jó útra terelték. MSZMP, SZDSZ — nagy távol­ság! Még ellenzékben is. Ezért vette a hallgatóság jólesően a szabad demokraták városi promi­nensének, Gusztos Istvánnak a szavait. Pártja nevében is helye­selte az önállóságra való törek­vést, azzal a kitétellel, ha azt alapos mérlegelés és megfontolt­ság jellemzi. Egyértelmű a még városrész, vagyis a baglyasiak lelkesedése. Ez azonban nem elég. A javasolt 15 tagú előkészítő bizottságnak pro és kontra sok indítékot, érvet kell mérlegelniük. A munka java itt már a jogászra, közgazdászra, közigazgatási szakemberre, ér­tőkre tartozik. Az igazi jövőké­pet, programot nekik kell az emberek elé támiok. S ha az emberléptékű lesz, a lelkesedést tettek követik. Göncz Árpád esetleges aláírá­sáig még sokat kopik a baglyasi főutca. Az önállóság még koránt­sem lefutott kör. Népgyűlés várja azokat is, akikben ma még szen­dereg a készség anyagi, politikai rezignáltságuk, saját tüskevárá­ban tartja őket. Kell az ő vélemé­nyük is, nemcsak a hangadóké! Szónoklatok, fordulatokban bő­velkedő szóvirágok itt nem segí­tenek. Egyedül a jól felfogott érdekek lehetnek perdöntők, amit sokszor félszavakkal, egy gesz­tussal is ki lehet fejezni. Gulyás Ernő Könyv az iskolának Szécsény. A szécsényi áfész 38 ezer forint értékben ajándékozott könyvet a helyi II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola tanulóinak. A kapott ajándékot az iskola könyvtárában helyezték el. Nyugdíjasokat támogatnak Érsekvadkert. A helyi ter­melőszövetkezet vezetősége a közgyűlési határozatnak megfe­lelően, a szociális bizottság ja­vaslatára az alacsony nyugdíjjal rendelkező, zömmel idős alapító tagok részére, havonta négyszáz forint segélyt szavazott meg. Ezzel negyven rászorulónak nő a jövedelme. Felújított utcák Piliny. Régi vágya teljesült a Szoros út lakóinak azzal, hogy elkészült a szilárd burkolatú út­test. Ugyancsak felújították a Béke utca burkolatát is. Óvodához pancsoló Nagylóc. Egy hónapig tartott a községben az óvoda szokásos nyári felújítása, de a községbeli szülők szerint az eredményes volt. Százezer forintot költött a polgármesteri hivatal a szépítés­re, és aminek a gyerekek legjob ban örülnek: az óvoda udvarára pancsolót is építettek. Válás után — egy bőrönddel Joga csak az iváshoz van Sok embernek fut zátonyra a házassága. Van aki könnyen átvészeli, van viszont aki az élet igazságtalanságaként elkönyvel­ve, olykor élete végéig, megkese­redve vegetál. J. A. sem így képzelte hajdan „a szép öregkort”. 61 éves, tizen­öt éve vált el húszévi házasság után. Rokonánál lakik egy szobá­ban, mely három funkciót tölt be. Itt főz, tisztálkodik és abban alszik is. A régi szekrénysor a lavór és a fekete-fehér tévé már- már igénytelenségig túlzott élet­módra vall. — Mióta lakik itt? — Amióta elváltam. Az öcsém háza ez, ő fogadott magához. Ha nem így történt volna lehet, hogy azóta is albérletben laknék. — Miért váltak el húsz év házasság után? — A feleségem jobb partnert talált. — Ez mit jelent? Valamilyen gazdag embert? — Nem. Tudja a feleségem szeretett jönni-menni, szórakoz­ni, én pedig jobb szerettem a magányt. Ez volt az egész oka. — Egyébként jó! éltek? — Különösebb konfliktus sohasem volt közöttünk. Ezért ért váratlanul az egész. Még ma is olyan, mint egy rossz álom. — Gyermekei vannak? — Igen. Mikor elváltunk a lányom 14, a fiam 10 éves volt. Sajnos a bíróság mind a két gyermeket az anyjának ítélte. Ezért a tanácsi lakásból is kellett eljönnöm. — Kinek a hibájából mondták ki a válást? — Közös beleegyezéssel vál­tunk. Én alig bírtam elviselni a szégyent, a szeretetet pedig nem lehet erőltetni. Csak az a borzasz­tó az egészben, hogy 20 év uta egy bőröndre zsugorodik az ember egész vagyona. Üres szív­vel, üres zsebbel — 45 évesen. Beletörődhet-e ilyenbe az ember? — Hogyan viselte el, hogy gyerekeit is ,,elveszíti" ? — Megpróbáltam harcolni, de a bíróság gyorsan pontot tett az ügyemre. Nem volt saját laká­som, így a gyerekek maradtak az anyjuknál. Ördögi kör ez, de a mai törvények szerint a gyermek- elhelyezés kérdésében az anyáé az elsődleges jog. Vajon miért? Fel tudtam volna nevelni én is a fiam, akkor legalább értelme lett volna az életemnek. Az elvált apáknak ellenben csak kötelessé­gei vannak, joguk viszont annál kevesebb. " — Látogatják-e a gyermekei? — Félévente. A Dunántúlra költöztek el, így ritkán jönnek haza. — Próbált azóta más kapcso­latot teremteni? — Kivel? Hová? Ide ebbe a lyukba? Egyáltalán ilyen csaló­dás után? Soha nem tudnék bízni, hinni már senkiben. Vakvágányra futott az egész életem! — Mivel tölti a napjait? — Eszem, olvasok, horgászok, és nem tagadom: iszom. Ezt nem is szégyellem. Ehhez legalább jogom van! Fekécs Edit Stop búcsúkor SZENTKÚT. A búcsújárások idejére a község elején kialakított parkolónak kívánnak érvényt szerezni a falu határában található útlezárással. Remélhetőleg a kóbor autósok, a képünkön látható STOP táblát és kordont nem hagyják figyelmen kívül. — Gyurkó felv. — Jövőre újra Ráróson Kétheti vidám együttlét után ma befejeződik a rárósi cserkésztábor. Levonják a zászlót, bontják a sátrakat, elköszönnek egymástól a tábor ifjú résztvevői. Nemzetközi cserkésztábort most rendeztek először Magyarországon. Az összesereglett több mint ötszáz cserkész szép emlékkel távozik, sok élményben volt részük. Túráztak, ismerkedtek a megye szépségeivel, komoly kiképzést kaptak. Ráróson nyaraltak és egyben táboroztak a nagycsaládosok gyerekei is, akik Nagybátony és Salgótarján környékéről érkeztek. Nagyszerű volt a koszt! A finom, bőséges ellátásról Mészáros Balázs vendégszakács gondoskodott, aki „civilben” honvéd tizedes, és mindennap közvélemény-kutatás alapján főzött. Elbúcsúztak hát a cserkészek, akik jövőre ismételten Ráróson szeretnének találkozni. Fotó: Gyurkó Határátkelőhely nyílik? Cered. Családi, rokoni, bará­ti kapcsolatok fűzik össze a szlo­vákiai Tajti község és Cered lakóit. Eddig csak nagyobb ünnepeken volt lehetőség a két település közötti hatámyitóra. Várhatóan a jövő évtől kezdő­dően mindennap nyitva tartó határátkelőhely létesül. A cere- di önkormányzat erre a célra 2 millió forintot áldozna, míg a vám- és pénzügyőrség 4 és fél millióval járulna hozzá az építési költségekhez. Megújult a posta Ságújfalu. Befejezéséhez kö­zeledik a Kubinyi—Prónay kastélyban levő postahivatal fe­lújítása. Az álmennyezetet lebon­tották a helyiségben, s így került elő az a parasztgerenda is, amely­re 1805-ben véstek fel egy ó-latin szöveget. Ezután ez már minden­ki számára látható lesz. A PVC- padló helyett — az eredeti álla­potnak megfelelően — hajópad­lót készítettek, az előteret pedig metlachival borították. A posta­ablakot szintén az épület jellegé­nek megfelelően alakították ki. — Régebben olyan vád ért bennünket, amit talán egy tréfás mondással tudok a legjobban jellemezni: Mi a különbség a pacsirta és a veréb között? A pacsirta nappalin, a veréb pedig levelezőn végzett. Ma már nem így van, igaz, négyéves a képzés, de a vizsgák együtt kerülnek sorra a nappali tagozatosokéval. A nyelvoktatás hiányzik a tan­rendből, viszont a nappalisoknál kötelező jelleggel folyik az angol és a német nyelv oktatása. Köte­lező jellegűvé fogjuk tenni mind a két tagozatban valamilyen fel­ső-, vagy középfokú nyelvvizsga letételét. Enélkül nem lesz diplo­ma a jövőben. — Melyik a diVatás'"szdk a főiskolán? — Mi egyébként is kezdünk divatba jönni. Ennek oka lehet a mostani gazdasági változások. A divatszak nálunk a pénzügyi pénzintézeti szak és a pénzügyi vállalkozás szak. — Milyen változások lesznek a főiskola oktatási terveiben? — Az első felsőoktatási tör­vény még nem készült el, de folynak erről a viták. Nyitni szeretnénk, oktatási és hallgatói szabadságot adni, nagyobb vá­lasztási lehetőséget biztosítani a hallgatóink részére, és csökken­teni a tantermekben eltöltött órák számát. Az egyéni tanulásra nagyobb hangsúlyt fektetünk. Reméljük, hogy diákjaink így a ma jól felkészült szakemberévé válnak majd. Szeli Sára

Next

/
Oldalképek
Tartalom