Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-24 / 172. szám
4 /íV»L»//*T* / LATOHAT AR 1991. JÚLIUS 24., SZERDA PALÓC VILÁG A csoszogó Régente nagyon kevés volt a vénlány és a vénlegény. Ebben bizonyára nagy szerepet játszott az is, hogy minden faluban voltak közvetítők — általában öregasszonyok —, akik összeboronálták a korosabb legényeket, lányokat. Igen érdekes neveket adtak nekik vidékenként: gügyii, kullogó, csoszogó, susogó, gyalogszarka, gyalogsátán. Először csak általánosságban ajánlgattak leányokat a legényeknek, ezek közül aztán választhattak. Ha végül a legény rábólintott valamelyik lány nevére, akkor kezdődött a közvetítő munkájának a második része. El kellett mennie a lányos házhoz, hogy előkészítse a talajt. Már a belépésével tudtul adta, miért érkezett? Az ajtót nem a kezével, hanem a hátával ,,tette be”. Belépve a kemence előtéjét megfordította babonából, hogy a leányt megkaphassa. Amikor meg kiment, igyekezett észrevétlenül visszafordítani, hogy boldog legyen a fiatalok élete. A házbeliek legtöbbször nyílt válasszal adták tudtára, hogy a legény számításba jöhet-e náluk, vagy sem? Ritkábban jelképesen tudatták elhatározásukat. Ha például friss fonatos kaláccsal kínálták meg a közvetítőt, akkor rendben volt az ügy. Rosszat jelentett, ha távozáskor nem marasztalták, a csoszogót, vagy kimenetkor seprűt fektettek eléje. A közvetítő öregasszony a legény szüleitől egy-két selyemkendőt kapott fáradozásáért, ha sikerült nyélbeütni a házasságot. Sápi Pálné Hévízgyörkön így mesélt nekem az összeboronálás- ról: Tarpai Örzse néni boronálta össze az öreglányokat meg az öreglegényeket a harmincas években. Először a legény édesanyjával beszélt. — Hallod-e, már úgy mondom, ahogy van, de sajnálom a fiadat, hogy asszony nélkül él. Olyan szerény, szégyenlős legény, hát nem mer a lányokhoz járni. De szép lány lakik a szomszédomban! Tudod, milyen szerencsések lennétek vele? Derék lány, nagyon tud kapálni, kenyeret is jól tud sütni. Valahogy legyetek oda, hogy kerüljenek össze. — Majd tanálom mondani a fiamnak. — Mikó gyüjjek el? — Vagy két hét múlva, addig megbeszélgetjük. Aztán mondogatták a legénynek otthon esténként: — Hallod-e, fiam, meg kellen már nősülnöd, családosodnod. Mi lesz velünk öregségünkre? — Nem merek, édesanyám, hogy fütyüljek már én a lány ablaka alatt ilyen öregen? — Annyi baj legyen, fiam, majd gyön Örzse néne, az mindent elrendez. — Jól van, édesanyám, de a faluban meg ne tudják, hogy engem Örzse néni boronáit össze, mert lesül a képemről a bőr. Rendbe lett aztán minden, nem voltak még olyan túl kimaradottak, egymáshoz valók voltak. Mentek aztán kérőbe. Mondta a fiú édesapja: — Adjon Isten jó estét. A mi fiúnknak bíghatnékja van, a kend- tek lánya mégfarolna-e neki? A háziasszony válaszolt: — Odabenn van a szobában, majd megkérdezzük. Hát térjenek kendtek be! Bent egy kicsit hallgattak. A legény leült az ő szüleivel, a lány meg ült az ő szüleivel. Restellke- dett a legény, de a lány is irult- pirult. Nem egészen így képzelték a kéretést. Végül a lány apja törte meg a csendet: — Jól van, no, beszéljük meg, mikó lenne a lagzi, mert a kendő készen van. Három hét múlva elvitték a menyasszonyt, nem sokat teketóriáztak. Úgy lehet boldogabbak voltak, mint akik szeretetből házasodtak. Egymáshoz szoktak, családot neveltek, jól éltek. Csak akkor történt meg a baj, mikor Örzse néni összeveszett a fiatalasszony szüleivel. Rájuk kiabálta a titkot: _ — Hallod, tik tudtok beszélni? Örüljetek, hogy eladtam a lányotokat. Máma is lány vóna, most is lógna a vállán a rekottya, ha férjhez nem adtam volna! Hogy mi a rekottya? A copfja, a hosszú haja a lánynak. Régen akármilyen öreglány volt, csak hosszú fonott hajat viselhetett. Nem köthette kontyba, csak ha férjhez ment, ez aranyszabály volt. Nagy Zoltán Fegyverkezzünk, kedves híveim! Itáliában is emelkedik a betöréses lopások száma, a rendőrség azonban új szövetségest kapott a megelőzéshez, egy dühös plébános személyében. Pavia közelében, egy kis faluban, a vasárnapi nagymisén, a következő szöveggel fordult a hívekhez Don Gior- gi: „Ha van 2 millió lírátok, abból 1 milliót költsetek hasznos dolgokra. A másik millióért pedig vegyetek puskát, hogy megvédjé- tek magatokat a banditáktól”. Hogy miért választotta Giorgi plébános úr a szószék magaslatát fegyverbe szólító felhívásához? „Azért folyamodtam ehhez a papok körében szokatlan hanghoz, mert így akartam jelezni, hogy a nép félelemben él. Ez nem keresztény magatartás? Meglehet. De végül is, nem kell megölni senkit, elég, ha a levegőbe lövünk. így nem vétünk az ötödik parancsolat ellen sem, amelyik azt mondja: Ne ölj! Viszont a tizedik úgy hangzik, hogy másnak jószágát ne kívánd. A hetedik meg egyenesen azt mondja: Ne lopj! És a banditák egyiket sem tartják be. S minthogy a bíróságok rendszeresen enyhe ítéleteket hoznak, a hívők pedig félnek, nos én úgy gondoltam, hogy a vigasztaló szó már nem elég” — nyilatkozta a jámbor plébános. Aki egyébként nem vett puskát, noha háromszor is kirabolták. Könyv gazdálkodóknak Jelentős feladat hárul a közgazdasági szabályozókra: egyrészt a jövedelmek realizálása és fel- használása alapján meghatározzák a gazdaságpolitikai célokat, másrészt pedig a konkrét pénzviszonyok szabályozásával a kitűzött gazdasági feladatok megoldására késztetnek. Erre figyelemmel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, valamint a Pénzügyminisztérium három munkatársa „A közgazdasági szabályozók 1991. évi változásai” című, közelmúltban megjelent könyvben a közölt ismeret- anyaggal támogatni kívánják a gazdálkodók tevékenységét, a jogszabályokban való jobb eligazodását. Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN 15. rész Borzadt attól a gondolattól, hogy ilyen környezetben neveljen egy csecsemőt. Az ezzel járó kiadások kérdésére már nem is mert gondolni. — Másrészt —- ugráltak összevissza a gondolatai —, azzal a pénzzel, amit a gyerekről való lemondásért kapnak, lehetne valamit kezdeni, és esetleg megteremthetnék egy normális élet alapjait. Ez a kilátás csábító volt. Uschi Zimmermann lelkében vegyes érzelmek kavarogtak. De valami új is jelentkezett a szívében — az anyaság érzése. Egyáltalán nem volt egyszerű dolog a saját húsát és vérét, a gyereket, akit fájdalommal hordott ki és hozott a világra, másnak odaadni. — Nos, sürgette Neumayr türelmetlenül. — Döntött végre? A lány összerezzent. Volt még egy kis vonakodás benne, de aztán határozott mozdulattal megragadta a tollat, és odaírta a nevét a gépelt nyilatkozat alá. Az, hogy ennek nem volt hivatalos jellege, egyáltalán nem tűnt fel neki. — Mikor kapom meg a pénzt? — kérdezte halkan. — Azonnal. — Neumayr tárcájába süllyesztette az aláírt lemondó nyilatkozatot, és átnyújtott egy sárga borítékot. — Nem kell utánaszámolni, annyi. — Köszönöm. — Ursula felállt, és az ajtó felé indult. — Még valami — szólt Neumayr a lány után. — Először is azt tanácsolom, hogy saját érdekében senkinek se beszéljen a megállapodásunkról. Másodszor pedig: fontos, hogy holnap, az elbocsátásakor jelentse ki az osztályon, hogy a gyermekét csak másnap fogja elvinni. Világos? Uschi Zimmermann csak bólintott, és ment tovább. Szobája felé menet a K szoba előtt kellett elhaladnia, ahol a kisfiát tudta. Másodpercekig tétovázott, de azután mégis folytatta az útját. A kocka el volt vetve, és most már az ő feladata volt, hogyan tud érzéseivel megbirkózni. Dr. Keller sötét arckifejezéssel ült íróasztalánál. Az előbbi szívgörcs már elmúlt. De a lelki nyugalma mégis erősen megingott. Most már tisztán látta, hogy Barbarával kapcsolatos reményeit el kell temetnie. Ez fájt. Ugyan Barbara egy szót sem szólt arról, hogy mit érez az igazgató főorvos iránt, de Matthias Keller biztos volt benne, hogy ezek ketten előbb, vagy utóbb egymásra találnak. — Mindig én vagyok a vesztes — sziszegte a foga között. A szülőszobából hívták telefonon. Egy segédorvos izgatottan jelentette, hogy az egyik szülés előtt álló beteg fájásai hirtelen abbamaradtak. — Mit csináljunk? — Adjanak be neki serkentőt! — fújtatta dühösen, és megnevezett egy injekciót. Elégedetlenül önmagával és a világgal, csapta le a kagylót, és másodpercek múlva kiviharzott a szobából. Most friss levegőre volt szüksége. Dr. Keller még negyedórája sem volt távol, amikor a szülőszobában vészhelyzet állt elő. Dr. Schober nem soká fontolgatott. Először megpróbálta Barbara Fembachot elérni. Amikor ez nem sikerült, felhívta a főorvost. De vele sem volt szerencséje. Nem volt más hátra, a főnököt kellett hívni. Őt azonnal kapcsolták. Dr. Schober rövid szavakkal jelentett. Az egyik beteg szülés közben Mi (ki) degradálja József Attilát? Az Új Nógrád 1991. július 9- i számában a Tv-vélemény rovatban az Exkluzív ötszemközt című — Csongrády — írás ismerteti Mester Ákos és ifjú Földes László közötti beszélgetést és a végén megjegyzi, hogy egyetért Hobó és Mester Ákos véleményével, akik viszont nem értenek egyet azzal, hogy József Attilát „proletárköltővé igyekeznek degradálni”. Hogy is van ez? — Én az úgynevezett rendszerváltás kezdete óta vártam — mert mást mit tehettem? —, hogy ki és mikor támadja meg József Attilát, az új rendszer kultúrpolitikusai és médiái mikor és milyen módon mernek hozzányúlni József Attila értékeléséhez. Mostanában több olyan jelenséget tapasztaltam, ami arra utal, nem akarják (nem merik?) a piedesztálról ledobni Őt, hanem ki akarják lúgozni belőle azt, ami igazán naggyá tette: hogy a munkásosztály, a proletariátus költője volt. És ez degradálás? (a degradálás a magyar nyelv értelmező szótára szerint azt jelenti, hogy „lefokoz, leminősít, valamivé alacsonyít”). Vagyis a munkásosztály költőjévé, szószólójává nyilvánítás a mai urak és érdekeit kifejező riporterek, kultúrhistorikusok szótárában lealacsonyítást jelent? Kétségtelen, hogy József Attilának voltak összetűzései az akkor illegális, üldözött, ezért igazi álláspontját nem mindig helyesen kifejező, sokszor tévedő, az igazi utat kereső kommunista párttal (amelynek akkori nézeteit a történelem később nem mindenben igazolta), de attól még munkás szemléletű maradt. És a munkás- osztály költője, miáltal az egész nemzeté is! Vagy minek lehet minősíteni a következő sorokat a Magad emésztő... című versből: „Akár egy halom hasított fa /hever egymáson a világ/ szorítja, nyomja, összefogja/ egyik dolog a másikát/, s így mindegyik determinált/...” ha nem a marxista, dialektikus világnézet — egyik legszebb — kifejezésének? — És ezt én magyarázzam Önnek Csongrády Úr, aki anno dacumál úgy tudta ezeket ideológiailag és kultúrhistorikusként is oktatni, hogy sokadmagammal szájtátva hallgattuk az előadásait? Én magyarázzam, hogy József Attila szavai: „döntsd a tőkét, ne siránkozz!” — és ennek a sornak a Őszintén sajnálom, hogy dr. Mező Imre félreértette Mester Ákos és ifj. Földes László, ismertebb nevén Hobo általam idézett beszélgetését, s így az én véleményemet is. Ezúttal csak a magam nevében szólva kijelentem: én is — változatlanul) — az egyik legnagyobb magyar költőnek tartom József Attilát s ezért elítélek minden költészete körüli mesterkedést. így azt is, amelyik — éppen proletár jellegét hangsúlyozva — igyekszik lefokozni második tagjára helyezném a hangsúlyt — ma legalább annyira aktuálisak, mint a Horthy-kapi- talizmus idején voltak? Ha már nem tudod megakadályozni, hogy a tőkét hatalomra segítik, akkor próbáld meg (persze) szigorúan, alkotmányos úton korlátozni, s ha az idő megérik, akkor megdönteni. Végösszefoglalásként: József Attila proletárköltészetét olyanná minősíteni, mintha nem létezett volna és az ő proletárköltővé nyilvánítását „degradálás”-ként minősíteni, csak az új elitnek és az azt kiszolgáló „médiák”-nak az érdekében áll. Dr. Mező Imre Salgótarján lírájának egyetemes értékeit. Ami viszont a Favágó idézett sorának időszerűségét illeti, abban — legalább is az interpretált értelmezés alapján — tényleg nem értek egyet dr. Mező Imrével. Ugyancsak nem osztom nézetét az új, elit (?) és az azt kiszolgáló médiák feltételezett érdekazonosságáról. Érvként talán elég — a polémiánkra okot adó — Mesjer Ákos rádió- és tévéműsorait említenem. Dr. Csongrády Béla Reflexió a visszhangra s Életfogytig rock and roll Rabul ejthetnek az oroszlánok VALLOMÁSOK „Én azt szeretném, hogy Európa közös nyelven beszéljen. De ez ne az amerikai legyen.’’(Francois Mitterrand francia elnök) „Már szinte közhelynek számít, hogy Bush elnök vad oroszlán külföldön, itthon, a kongresz- szus előtt pedig csak doromboló macska.” (A The Wall Street Journalból) súlyosan begörcsölt, miután beadták neki a főorvos által rendelt injekciót... — És hol van dr. Keller? — kérdezte dr. Wrangel. — Fogalmam sincs — jött a vonakodó válasz. Dr. Wrangel a homlokát ráncolta. A dolog egyáltalán nem tetszett neki. — Azonnal jövök — szólt, és letette a kagylót. Néhány perc múlva már a szülőszobában volt. Tudta, hogy a páciens igen nagy veszélyben van, ha a serkentő beadása után súlyos görcsöt kapott. A születendő gyermeket még ennél is nagyobb veszély fenyegette. A szülőágyon fekvő nő nyö- szörgött a fájdalomtól és a szeméből félelem tükröződött. Dr. Wrangel a monitorjelzésekre nézett. A magzat szívhangjai gyengék és rendszertelenek voltak. — Ne féljen — nyugtatta dr. Wrangel az asszonyt —, világra segítjük a gyerekét — mosolygott —, gyorsan fog menni. — Sectio vaginalis — határozta el dr. Wrangel rövid vizsgálat után, de egyetértő pillantást váltott dr. Schoberrel. A szülő nő felkapta a fejét. — Mi az? — kérdezte. — Egy bizonyos különleges fajtája a szülésnek. Semmit sem fog érezni. (Folytatjuk) „Jó volt a buli” — mondja a zenekarvezető. Ki hinné, hogy a híres-írhedt USA börtön neve „ Sing Sing” apacs nyelven oroszlánt jelent? Pedig ez igaz, mint ahogy az is, hogy a hazai rockrajongóknak a név elsősorban a kemény zene egyik prominens képviselőjét, a SING SING együttest jelenti. Múlt héten szombat éjjel, a Vidor klub egy picit „metálbar- langgá” alakult, hisz a jó hangulatú műsoros esten, a banda legnépszerűbb számai tették Sopron. (MTI) Megkezdték a soproni közúti határátkelőhely átépítését. A korszerűsítés ténye, hogy a Magyarországra tartó, illetve az Ausztria felé irányuló forgalmat elkülönítik, szétválasztják. Erre ugyanis jelenleg nincs lehetőség. Az átépítés után próbára a Kossuth Művelődési Ház falait és az ellenrajongók türelmét. Harangossy László az együttes vezetője, a műsor után, kiszabadulva a rajongók kezeiből, készséggel nyilatkozott: — 1989. januári megalakulásunk óta talán most vagyunk a legsikeresebb szériában. Szépen fogy a nagylemezünk és legnépszerűbb nótáink, az „Életfogytig rock and roll” a „Tetovált jel” és az „Ez vagyok én” sláger és listavárományosok. Az ősszel koncertkörútra indulunk a heavy metál rajongók vélhetően nagy örömére. Novemberben több koncertet adunk itt Nógrád megyében is. Egyébként jó volt az itteni buli. Ilyen helyekre szívesen eljárunk. Úgy tudom a jövő hét szombatján „Pieróék” jönnek. Jó haverok vagyunk, bár ők egészen más zenét játszanak. Ami viszont közös bennünk, — minden más zenekarral —, hogy a saját zenénkén kívül imádjuk a sört, a szép lányokat és a remek bulikat. Mindez „Rabul ejthet”... mint a Sing Sing. —sz— 9 kifelé és 7 befelé vezető forgalmi sávon haladhatnak a járművek. Ezzel lehetőséget teremtenek arra, hogy az utas a zöld, illetve a piros folyosó közül válasszon. Gyorsul is a forgalom, mivel egyszerre történik majd az útlevél-ellenőrzés és a vámolás. Gyorsabb a határátkelés
