Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20 / 169. szám
LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 20., SZOMBAT 4 Dés—Balassagyarmat KÖZÖS KULCS A MÉG ZÁRT AJTÓKHOZ A romániai forradalmi események egyik epizódja volt az a látogatás, amit 1990. január 13-án tett néhány újságíró, az akkor még NÓGRAD, a még működött Gyarmati Napló, az Ipoly képviseletében a dési román és magyar sajtóval való kapcsolatfelvétel ügyében. döttség utazott Romániába. A sokat megélt volt Szolnok- Dobokai vármegyeháza előtt Alexandru Lapusán polgár- mester, országgyűlési képviselő, Filip János alpolgármester, és Stefan Mihut titkár fogadta a vendégeket. De ott voltak a régi ismerősök, kanap volt. A balassagyarmatiak a városházán találkoztak a polgármesterrel, a hivatal vezetőivel, a DÉS Munici- pium gazdasági egységeinek és intézményeinek vezetőivel. A kolozsvári tv és rádió nyilvánossága előtti kölcsönös bemutatkozást azok a látogaKenyérrel és sóval fogadta dr. Németh György polgármestert — és kíséretét — Alexandru Kapusán dési kollégája. Fotó: Reiter László így kezdődött az a történet, aminek folytatásaként az elmúlt évben látogatást tett Balassagyarmaton Dés város küldöttsége, Georghe Benea polgármester és Filip János alpolgármester vezetésével. Az akkori baráti találkozások eredményeként kapcsolatok alakultak ki családok, intézmények, egyházak között. Másfél év után a közelmúltban kínálkozott újabb lehetőség a két város közötti találkozásra. Dés város meghívására július 11-én dr. Németh György polgármester vezetésével balassagyarmati külGeorghe Benea — aki már a papírgyár aligazgatója —, Máté Kálmán tanár és sokan mások, akik hosszú ideje munkálkodtak azon, hogy ez a találkozás létrejöjjön. Az első dési estén a 3860 tagot tömörítő helyi RMDSZ- szervezet vendégszeretetét élvezték a gyarmatiak. A testvéri fogadtatást az élet minden területét érintő beszélgetések követték. Szél Ernő elnök a jövőre helyezte a hangsúlyt. Fő feladatnak jelölte meg a kapcsolatok bővítését. A július 12-i nap igazi muntások követték, amelyeket a város gazdasági egységeinél, az „észak” gyárnegyedben, a kórházban, iskolákban és a rendőrségen tettek a vendégek. Róka Lajos református lelkipásztor és dr. Muraközi Ferenc gondnok felkereste a hatezer főt képviselő dési református egyházat, ahol Gudor Lajos lelkipásztor vendégszeretetét élvezték. A balassagyarmati katolikusok üdvözletét Reiter László tolmácsolta Páter Ervin atyának és általa a kétezer fős dési katolikus közösségnek. Az 1717- ben épült ferences templomBritta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN 12, rész Nem csak hallgatni kell — biztatta őket az űj igazgató főorvos —, hanem saját véleményt is nyilvánítani. Csak így lehet tovább tanulni. Főorvosnak lenni, vagy mint én, igazgató főorvosnak, még messze nem jelenti azt, hogy hibátlanok, csalhatatlanok vagyunk... Annak ellenére, hogy dr. Wrangel szolgálatba lépése óta a munka valamivel szigorúbb, feszesebb lett, senki sem panaszkodott. Kellemek sem volt kifogása ezzel az új szellemmel szemben, ellenben más nem tetszett neki: hogy Wrangel túl gyakran tartózkodott Barbara Fembach közelében. Hamar észrevette, hogy az új igazgató főorvos olyan tekintettel nézte Barbarát, amit nehéz volt félreérteni. Keller doktornak az az érzése támadt, hogy az új főnök érdeklődése Barbara Fembach iránt nem csak a kollégának szól. Érthető, hogy ez Keller doktort izgatta és bosszús féltékenységet keltett benne. Hogy ez a szívbaja számára nem éppen gyógyír, azt tudta és érezte. Barbara Fembach észrevette, hogy Keller doktort bántja valami, de azt gyanította, hogy ez a remélt, de el nem nyert igazgató főorvosi állással függ össze. — Megkérdezem, és megpróbálom megvigasztalni — gondolta. Az alkalom hamar eljött, Wrangel doktor szolgálatba lépésének negyedik napján. Barbara Fembach éppen a K szobából jött ki, ahol a kereskedelmi tanácsos unokáját nézte meg, és Uschi Zimmermann újszülöttjétől vett szövetmintát. A laboratórium felé haladtában szembe jött vele dr. Keller. — Halló, Matthias —- szólította meg halkan —, hogy van? Dr. Keller szeme felragyogott. — Megvagyok — morogta. Az orvosnő felfigyelt. — Gondok? — kérdezte. — Hogy érti ezt, szakmailag, vagy egyébként? — kérdezett vissza dr. Keller, és mindjárt felelt is saját kérdésére. — Szakmailag tulajdonképpen minden rendben. Különben — folytatta átmenet nélkül más témára térve —, von Angern kereskedelmi tanácsos előbb hívott fel Párizsból, ahol üzleti úton van, és érdeklődött az unokájáról. — A baba jól van — közölte Barbara —, és, ha egyetért, két- három nap múlva hazaengedhetjük az édesanyjához. — Rendben van —- egyezett bele dr, Keller. — Az öregúr két- három napon belül meg fog itt jelenni, és akkor elviheti az egyetlen szeme fényét. Másodpercekig figyelte az orvosnő a főorvost. Feltűntek neki a kis elmélyült ráncok a szája sarkában. — Mi bántja, Matthias? — kérdezte hirtelen. Dr. Keller nem nagyon sietett a válaszadással, csak hallgatva nézte Barbarát. Az nem soká gondolkodott: — Ha nincs valami fontosabb dolga, jöjjön velem a laboratóriumomba — mondta energikusan —, ott zavartalanul beszélgethetünk. Nem várt választ, már el is indult a folyosón. Dr. Keller habozott egy rövid ideig, de azután szótlanul követte... Barbara kicsit bizonytalanul VILÁGELSŐ Az egyguldenes holland bélyegnél is kisebb a Virágoskert című, 1673-ban írt költeményt tartalmazó miniatűr könyv, amelyet árverésre bocsátottak. Kétszáz éve ezt a 13x9 milliméter nagyságú, 42 lapból álló kötetett?) tartják a világ legkisebb könyvének. Túl heves a gall kakas ban ajándékhangversennyel tisztelték meg a gyarmatiakat, melyen fellépett a kolozsvári vegyes kar is. A vendégek számára nem mindennapi élmény volt a désaknai sóbánya meglátogatása. A vállalat ráadásul jelentős magyar exportot is lebonyolít. Lehetőség nyílott egy vegyes román—magyar lakosságú községet, Bálványosváralját is meglátogatni. A hegyek tetején, Molnár Imre bácsi tanyáján nagy traktával fogadták a vendégeket. A hetvenegy esztendős gazda most kapta vissza három hektár földjét. A vendéglátásban serénykedő barátja, Hunyadi László elpanaszolta, hogy huszonnégy évig volt brigádvezető, de most neki — és a hozzá hasonló magyar és román parasztoknak — semmi sem jutott: nincstelenek. A látogatás utolsó délelőttjén Róka Lajos istentiszteletet tartott a nagyszámú hívők előtt. Ezután a városházán Alexandru Lapusán Dés város polgármestere fogadást adott, ahol kifejezte reményét, hogy az alapok lefektetése után már a konkrét kérdések megoldása következik. Dr. Németh György polgármester szólt arról, hogy a Dés és Balassagyarmat városok közötti szándéknyilatkozat mostani aláírása kötelezettséget jelent. A két város hivatalai segítik az egyházi világi szervezetek kapcsolatainak az élővé válását is. Dés város vezetésének határozata értelmében Alexandru Lapusán polgármester átadta dr. Németh György balassagyarmati kollégájának a díszpolgári címről szóló oklevelet és a város jelképes kulcsát. Kifejezte reményét, hogy ez a jelképes kulcs közösen beilleszthető azokba a zárakba, amelyekbe a két diktatúra be- lekényszerítette a magyar és a román népet. Szabó Endre fordult az íróasztala mellett álló főorvoshoz. — Most pedig tudni akarom, Matthias, mi nyomasztja? — jelentette ki. — Jó barátok vagyunk. Vagy nem? — Elismerem — válaszolt halkan dr. Keller. — Ha rajtam múlna, akkor... akkor... a fene egye meg — folytatta átmenet nélkül —, egyszer mégiscsak meg kell magának mondanom: végtelenül sokat jelent a számomra, és én lennék a legboldogabb ember a földön, ha örökké együtt lehetnék magával. A szavait mély sóhajtás kísérte. — Na, most már tudja, és nyugodtan kinevethet. Barbara Fembach mereven nézett a főorvosra. Amit az imént hallott, s ami nem egyéb volt, mint szerelmi vallomás, ha ugyan éppen nem házassági ajánlat, először át kellett gondolnia. Úgy érezte, hogy lerohanták. — Mi lenne ezen nevetni való? — kérdezte másodpercek múlva, amikor visszanyerte lélekjelenlétét. — Egyáltalán nem tartom nevetségesnek, ha valaki bevallja egy másik embernek, hogy kedves neki, hogy szeretné vele megosztani minden örömét és bánatát. Mindenesetre örülök annak, amit mondott. (Folytatjuk) A francia honatyák megelégelték a „szexuális molesztálás” gyűjtőfogalmába tartozó munkahelyi visszaéléseket a gyengébb nemmel szemben. A parlament első olvasásban elfogadta azt a javaslatot, mely szerint egy év börtönnel és súlyos pénzbírsággal kell sújtani, aki „előmenetelt helyez kilátásba szexuális ellenszolgáltatásért”. De nemcsak a Btk-ba, hanem a két év múlva érvénybe lépő Munka törvény- könyvbe is bekerült a döntés, melyet a nőmozgalmak már jó ideje követeltek. Egy friss közvélemény-kutatásból kiderült például, hogy 100 francia hölgy közül átlagosan 36 legalább Az 1977. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvbe a nem vagyoni kártérítés általános szabályát a következőképpen „emelte be”: A károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyonkárát, ha a károkozás a társadalmi életben vafó részvételét, vagy egyébként életét tartósan, vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja. (Ptk. 354. paragrafus). Az 1977. évi IV. törvény megjelenése után több speciális jogszabály beiktatta rendelkezései közé a nem vagyoni kárra vonatkozó felelősségi szabályokat. A nyilvánvaló összefüggésre tekintettel módosításra szorult a személyhez fűződő jogában megsértett személyek által támasztható polgári jogi igényeket felsorakoztató szabály, mely szerint személyhez fűződő jogsértés esetén a sértett kártérítést követelhet a polgári jori felelősség szabályai szerint. Érintette a módosítás a szellemi alkotáshoz fűződő jogkövetkezményeket is, mert kimondja, hogy akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik, — a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül — a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja. A Munka törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. MT.-számú rendelet — Mt. V. 83. paragrafusának 5.) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a egyszer ajánlatot kapott a munkahelyi főnökétől. Az utóbbiak 56 százaléka azt is közölte, hogy előléptetést ígértek „a kedvességért”, 26 százalék viszont fenyegetésről is számot adott. Hogy kit, hogyan igyekeztek megpuhítani, majd ágyba vinni a magukat kakasnak érző főnökök, erről is gazdag gyűjteményt kaptak a törvényhozók: a gyengéd, ám félre nem érthető célzásoktól kezdve a szexuális zsarolásig, a fizetésemeléstől az — enyhén szólva — főnöki rigolyák teljesítéséig. Törvény, méghozzá szigorú, tehát lesz Franciaországban. De a jogászok máris feltették a kérdést: Ugyan ki az az őrült főnök, aki tanúk előtt tesz ajánlatot. károkozás a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan, vagy súlyosan megnehezíti. Figyelemre méltó, hogy a Polgári törvénykönyv szabályozását túlhaladva a munka- jogi szabályok között jelenik meg az a tétel, miszerint a dolgozó halála esetén a hozzátartozó javára is megállapítható nem vagyoni kárpótlás (26) 1980. XII. 20. (MüM sz. r.). A szövetkezetekkel tagsági viszonyban álló személyek esetében a nem vagyoni kártérítés intézményét a szövetkezeti törvény 1980. január hó 1. napjával vezette be. A nem vagyoni kárpótlás célja, hogy enyhítse azokat a sérelmeket, amelyek a károsult érdekkörében nem vágyo- ni hátrányként jelentkeznek. Ezek a sérelmek legtöbbször fizikai jellegűek (csonkulás, bénulás, mozgáskorlátozottság, arcsérülés stb.), de lehetnek szellemi vonatkozásúak is (pl.: ideg-elmegyógyászati elváltozások, szellemi leépülés stb.). Az ilyen hátrányok vagyoni mértékkel ugyan nem mérhetők, de a pénzbeli kárpótlás mégis alkalmas lehet a sérelem enyhítésére, elégtétel adására. Megítélhető egy összegben, vagy járadékszerűen. A kártérítési igény 3 év alatt évül el. A járadékigény 6 hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a dolgozót a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetve ha a munkáltató a tájékoztatási és felhívási kötelezettségét elmulasztotta. Dr. Verebélvi Mit kell tudni a nem vagyoni kártérítésről? OLVASÓINK KÉRDEZTÉK-JOGÁSZUNK VÁLASZOL
