Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20 / 169. szám
1991. JÚLIUS 20., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP uhfutu 3 VIZPROBA HASZNOS. A Közép-Nógrád Mátravidéki Regionális Vízmüvek tározója jó minőségű ivóvízzel rendelkezik. Az ellenőrzések is alátámasztják, hogy a víz minősége belül van minden biológiai és kémiai paraméteren. A modern felszereltségű laboratóriumban a vegyelemzéseket Balog Zsuzsanna végzi.- Gyurkó felv. Újra avatják a zsidó mártírok emlékoszlopát Gyalogosan a megye útjain A sűrű garas jobb a ritka forintnál Diósjenő—Ősagárd—Romhány—Nógrádkövesd—Ordas- puszta—Pásztó: vajon mi köti össze ezeket a helységeket? Egy túra útvonala, melyet évről évre sok iskolás gyermek tesz meg. Évekkel ezelőtt az úttörő- szövetség szervezésében született meg ez a túrázási-táborozási forma, melynek során 12 nap alatt, gyalogosan ismerkedhetnek meg megyénk tájaival az ország különböző vidékeiről jött gyerekek. A szövetség megszűnése óta a „Gyermekek a táborozásért” Alapítvány gondozásában működik tovább a túratábor. Az elmúlt napokban a szentist- váni általános iskola nevelői, tanulói az egyik állomáson, Nógrádkövesden vendégeskedtek. Dávid Ferencet, a táborvezetőt arról kérdezem, ők hogyan szervezték meg a nyaralást. — Egy kis matyó községből, Számítógépen a tartozás Balassagyarmat. A balassagyarmati Fémipari Részvénytársaság tizennyolc—húszmillió forintot tart nyilván lejárt kintlévőség címén. Azért csak ennyit, mert könyörtelenül bevasalják követeléseiket. Számítógépparkjuk segítségével pillanatok alatt meg tudják állapítani, hogy ki mennyivel sáros. Ennek birtokában döntenek. Vagy addig nem teljesítik a megrendelők kérését, amíg az előző szállítmányuk árát ki nem fizették, vagy a többször is késlekedők részére csak készpénzért hajlandók leszállítani a kért termékeket. Mezőkövesd mellől jöttünk — mondta. — Huszonhat gyerek és négy kísérő alkotja a tábort. Iskolánkban egyébként évtizedes hagyománya van a gyalogos túrázásnak. — A legjobb táborozási formának tartom ezt, mert a gyerekek fizikai erőnléte javul, baráti kapcsolatokkal, egymás jobb megismerésével gazdagodnak. Tanár és tanítvány is sokkal közelebbi kapcsolatba kerül egymással, mint az iskolában. Az sem utolsó Szempont, hogy még mindig ez a legolcsóbb üdülési forma, bár így is 3000—3500 forintba kerül fejenként. Ennek az összegnek egy részét támogatásokból fedeztük, a többit pedig részletekben szedtük be a gyerekektől, ezzel is könnyítve a szülők dolgát. — Mi a tapasztalatuk, véleményük a szállásról, étkezésről? — Ősagárd és Romhány kivé(Folytatás az 1. oldalról) — Az önkormányzatokkal és a horgászegyesületekkel közösen ellenőrizzük a tiltó táblák által határolt' területeket, de nem vagyunk annyian, hogy mindenütt ott lehessünk. Az Ipolyon a határőrök ellenőrzik a folyó Nógrád megyei szakaszát. —Ha már fürdeni nem szabad, lehet-e csónakázni a tavak vizein? ( — Csak azoknak, akik engedéllyel rendelkeznek. Ezek betar- . tásáért a horgászegyesületek a felelősek. — Mit tesznek azért a rendtelével iskolákban helyeztek el bennünket. A körülmények turi- staszálló-színvonalúak. Ha kérünk, minden helyen kapunk meleg ételt. Sajnos, az ára nem mindenütt megfelelő számunkra. Az egynapi élelmezést fejenként 200 forintból kell megoldanunk, s van olyan éttermi ajánlat, ahol egyébként egy ebéd kerül ennyibe. Sokkal kedvezőbb áron elérhető étkeztetésre lenne szükség, mert ez a túrázási forma egyre népszerűbb lesz a jövőben, elsősorban olcsósága miatt. Az éttermek vezetői néhol megfeledkeztek arról a mondásról, miszerint a „sűrű garas jobb, mint a ritka forint”. Fontos lenne, hogy még elérhetőbb legyen mindenki számára ez a túra, s ezért minden lehetséges kedvezménnyel támogassák azok, akiknek módjuk van rá. Bíró Tünde M. őrök, hogy már gyermekfejjel tudatosodjon az iskolásokban a vizek veszélye? — A megye iskoláiban rendszeresen oktatásokat, felvilágosító előadásokat tartunk, ahol munkatársaink ezekről a kérdésekről beszélgetnek a gyerekekkel. Ezeket a rendezvényeket úgy időzítjük, hogy közvetlenül a tanév zárása előtt történjen. — Jellemző-e az öngyilkossági formák között a vízi halál? — Nem. Éppen elég más módozat ismert, ezt a formát nem szívesen választják. Sólymos László Csak ott szabad, ahol nem tilos! Családi hét vége Nagylóc. Háromnapos családi hét végére _ hívja — most első ízben — Nagylóc apraját-nagyját a községi művelődési ház vezetése és a társadalmi egyesülések helyi szervezete. A program pénteken este diszkóbállal kezdődik. Szombaton délelőtt a szülők és gyerekek játékos vetélkedőn vesznek részt. Lesz fánkevő verseny, zsákbafutás, kólaivás. Délután a lóciak labdarúgó-mérkőzésen szurkolhatnak, nem marad ki a sorból a biliárdverseny sem. A vasárnap délelőtt a videózásé, délután népi tánc és dzsesszbalett szórakoztatja az érdeklődőket. A programot közös szalonnasütés zárja. Hangverseny Balassagyarmat. Az V. nemzetközi muzsikustábor tanárainak hangversenyét július 22-én, hétfőn este tartják, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában. Stop az építési telkeknek Hugyag. Az önkormányzat azért nem foglalkozik újabb építési telkek kialakításával, mert nincs ez iránt érdeklődés. Sőt, a meglevőkre sem mutatkozik reménybeli vásárló, mivel a négyzetméterenkénti hetvenfo- rintos árat soknak tartják. Befejeződik az útépítés Drégelvpalánk. Az útépítési hullám eddig 2,5 millió Ft-ot emésztett fel. Augusztusban három újabb útburkolatot, — a Rákóczi és a Tüzépi útét, valamint a Petőfi utcáét — korszerűsítette a Tarjáni Közúti Igazgatóság. Az összköltség. 600 000 Ft. A munkálatok befejeztével a község eléri, hogy nem lesz sáros utcája. Nem lesz uborkaszezon Bercelen Sebességkorlátozás és a táblák Szécsény. Gyászszertartással adóznak szeretteik emlékének a megmaradónak július 24-én, délelőtt 11 órakor, a szécsényi zsidó temetőben. Felújították és ez alkalommal újra avatják a temetőben lévő emlékoszlopot, hogy emlékeztessék az utókort a világtörténelem legnagyobb holocaustjára, amelynek során csak a Szécsényből elhurcoltak közül 301 zsidó vesztette életét. Az ünnepségen jelen lesznek a város és az egyházak képviselői, a budapesti zsidó hitközség reprezentánsai, valamint néhány túlélő is Ausztráliából, Izraelből és Budapestről. Újra emlékeznek azokra a zsidó áldozatokra, akiket a fasizmus, a gyűlölet pusztított el, akiknek sírkövén nem állhatnak hagyományos szavak: „Itt nyugszik...”, mert nem temethették el őket, csupán nevüket őrzi szülőföldjük temetőjében az emlékoszlop _________________ A művelődési ház már készül a következő hónapra. Augusztus 4-én kiállítás nyílik a berceli falumúzeum szerzeményeiből, ami 10 napig tekinthető majd meg. A sárkányrepülő-tábor résztvevői megismerkedhetnek a járművek szerkezetével, aerodinamikai tulajdonságaival. Augusztus 20-át egész napos ünnepel köszöntik, lesz aszfaltrajz-, pingpong- és sakkverseny, fellép az idősek klubja, este divatbemutató és bál zárja a programot. A Bánk utcáin száguldozó autósok, motorosok ugyancsak sietősen robognak. A járművezető már csak ilyen szerzet: tudja ugyan, hogy lakott területen mennyivel is haladhatna. Menynyivel lehetne gördülnie? A sebesség láza el-elragadja mégis. Különösen, ha tiltó táblák nem kényszerítik a rendre. A táblák sajnos hosszabb ideje az óhaj szintjén léteznek. Az üdülőterületnek számító községben, hova tovább az utcára sem merik kiengedni a kicsiket a lakók. Furcsa, hogy egy ilyen csendes, nyugodt helyen attól kelljen rettegni: jaj, bekövetkezhet a tragédia! Az elmúlt évben is megkeresték erre vonatkozó kéréssel az itt élők a rétsági — akkor még — tanács illetékeseit. írott levelek első pecsétje 1990. májusát idézi. Az idén újból emlékeztették az önkormányzat illetékeseit: ígérték, hogy segítenek. Bár ami igaz, az igaz, Bánk már önálló, a gond őket illetné... Csakhogy eljutni . egy döntésig és kialakítani egy érdemben is intézkedő testületet, már nem olyan sima út. A táblák sürgetőbb eljárást igényelnek. Azt a lakók közül kevesen tudják, mibe is kerül egy ilyen sebességkorlátozó — hivatalos tábla? Amelynek hiánya nélkül a rendőrök bizony nem figyelmeztethetik az autósokat. Nos a tizenötezer forintot is meghaladja az értéke. (Mi kerül ezen ennyibe, vajon ki tudná megokolni?) És milyen alapokkal helyezik el? Mennyire lesz könnyű kidönteni, eltüntetni, megrongálni? Nyitott kérdések, amelyre a napokban feleletet adnak. Talán az idei nyáron végre helyére kerülnek a sebességkorlátozó jelzések Bánkon.-án SZOMBATI TŰNŐDÉSEK Bódi Tóth Elemér jegyzete RÓKA JÁR M ondják otthon, róka jár. Hol innen, hol onnan tűnik el a baromfi. Vigyázni kell, különben előbb-utóbb kipusztítja a falu egész baromfiállományát. Alattomosan támad, mint a számítógépvírus. Először csak egy-egy betű vagy számjegy pottyan ki a programból, esetleg áll a feje tetejére, aztán egyszer csak semmivé válik az egész szoftver. Volt, nincs. Hogyan kerül a vírus a programba? Rejtély. Az emberi lelemény határtalan. Nem elég többnyire romantikus hangzású, vagy szellemes nevet adni a vírusnak. Azonosítása és kiszűrése a programból nem nélkülözhető. Vele szemben ugyanis nincs alternatíva. Legkevésbé az, ha valaki valamiféle elképzelt szellemi függetlenségre hivatkozva, vagy általánosságokba mosódó, ezért semmire sem kötelező szelíd világszeretetet hangoztatva, legtöbbször azonban csak saját kényelmét és érdekét szolgálva óvatosan félrenéz. Ezt a vírust nem lehet szeretni. Dönteni kell. Vagy a programot vállalja valaki, vagy a vírust. Harmadik út nincsen. Olyan nincs, hogy a róka is jóllakjon és a baromfi is megmaradjon. A vírust ki kell pusztítani, különben ő pusztítja el a programot, ami pedig kezdetben használhatónak látszott, vírusfertőzötten azonban végképp használhatatlan. Úgy látszik, Kelet-Közép-Eu- rópa történelmi szoftverjei is szennyezettek. Most, hogy ki-ki futtatni kezdi saját szoftverjeit, mind rikítóbban előtűnik a szeny- nyezettség, a történelmi jégkorszakok után is virulens populiz- musok valamennyi fajtája, a neofasizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, az etnikai és a vallási gyűlölködés, a képmutató, ám önérdekű demagógia megannyi válfaja, a históriai tegnapelőtt minden rendű és rangú konzervativizmusa és fanatizmusa. Akármelyik vírus maradna benne a programban, az már nem ugyanaz a program lenne, amely az emberi jogok teljességét, az ember belső és külső szabadságát ígérte. Az már a vírus programja lenne. Más szoftver, ami csak az előítéletet, a kirekesztést, a félelmet, a gyanakvást futtatja tovább, és elpusztítja a reményt. Mint az idő a fákat. Édesapám, Tóth József, született 1901. október 28-án Felsőszilvágyon, 1991. április 13-án éjjel két óra körül meghalt. Elaludt. — Elemérnek adj ám enni — mondta még nemrég édesanyámnak. Temetése utáni második vasárnap kivágták a fákat az udvaron. Esedékes volt, belsőleg már többnyire elkorhadtak. Amelyik nem, az veszélyeztette a szomszédos háztetőket, vagy a később ültetett kisebb gyümölcsfák növekedését. Jött a Kunovits Öcsi létrákkal, szerszámokkal, hajnaltól késő estig kitermelte mind a hét-nyolc hatalmas fát. Endre segített neki. Margit édesanyámmal főzött. Bent a konyhában hallgatták a hatalmas fák zuhanását. Rengett a ház. De kár nem lett. Én nem voltam otthon. Ezek a gyerekkori fáim. A véreskörtefát Tóth Boldizsár nagyapám ültette 1915-ben. Mellette a kút fölé boruló szederfa ugyancsak a tízes évek tájékáról való volt. Akkoriban ásták a kutat is, amiből mára valamilyen titokzatos oknál fogva csaknem teljesen eltűnt a víz. A kőrisfák az udvar két oldalán később nőttek maguktól. Az akácok is. A nyárfa talán negyven év körüli lehetett. Amikor 1960-ban az új házat építettük — akkor szétbontott szülőházamat 1846-ban építtette Tóth György ükapám —, törzséhez erősítettük a fakalyibát, amiben édesanyám főzött, édesapám pedig ott aludt éjjelenként. Reggel a kukrugalambok, vagyis a balkáni gerlék hangoskodása ébresztette. A ház előtti fenyőfát, a kiskert három puszpángját és a csitke- nyebokrot szintén 1960-ban vágtuk ki, csakúgy mint a kút melletti szelencebokrot s Var- gáék házfalánál a bodzát. A fenyőt 1924-ben Bözsi néném, Tóth Erzsébet hozta a cikotai erdőből. A hatalmas szomorúfüzet később törte derékba egy vihar. Ezt 1944-ben édesapám dugta földbe, Pista bátyáméktól, Tóth Istvántól hozta a Devecseri Laci. A kertaljai diófát 1970 tavaszán vette ki édesapám, Tóth István dédapám ültette 1901-ben. — Amikor gyerek voltam, már fa volt — mondta édesapám. 1929-ben elfagyott, aztán leégett, de utána még elég sokáig élt, termett is. A pajtával együtt égett le 1945. április 19- én. Német repülők lőttek fosz- foros lövedékkel, a mi pajtánkat találták el. A kocsmában dolgoztam akkor délelőtt az oroszoknak, segítettem fát vágni. Anyád az ökrökkel a mezőn dolgozott a Kódistele- ken. Szóval, már idebent voltak az oroszok, de az a gép, ki tudja, honnan itt patáliázott, lövöldözött. A pajta helyén meggyfák nőttek. A meggy terjed, mint az akác. A kertaljai szilvafák 1918-tól valók a Vincze Jani háza mögötti szilváskertből. Még van belőlük hat. — Milyen világos így az udvar — jegyezte meg azóta többször is édesanyám. Az ölfát később én raktam kupacba. Mintha a szelet raktam volna, hiszen ahány fa, annyiféle hangja van a szélnek. És most mondják, hogy róka jár. Rókaidő.
